27. fejezet - a kórházban

*Harry szemszöge*
Nagyon aggódtam Amandáért, mégis csak a barátnőm. Mikor belépett az orvos kicsit szomorú hangulatom lett... ugyanis arca tükrözte a megbánást, a csalódottságot, a szomorúságot, és egyben az örömöt is. Talán.. ?!
-Jó napot! - zavarta meg gondolataimat a belépő orvos.
-Jó napot! - köszöntünk vissza illedelmesen.
-Szóval... Dr. Davidson vagyok, a kezelő orvosa. - nyújtotta kezét Amy felé.
-Amanda Workman. - fogadta el.
-Gondolom tudja miért van itt.. - kezdett bele, mire Amanda bólintott. -A gyomrából kimostuk a gyógyszereket, de az altató hatása miatt kómába esett. Feltennék pár kérdést magának. - mondta, és elővett egy jegyzetfüzetet.
-Rendben. - válaszolt Amy, majd felült az ágyon.
-Nem volt mostanában hányingere, szédülés, vagy csak egy hirtelen jött rosszul lét? - kérdezte.
-Hányingerem volt néha az utóbbi időben, de nem súlyos. - mondta.
-Drogozott mostanában vagy akár életében kipróbálta? - kérdezett megint, mire elképedtem. Hogy mi van?!

*Amanda szemszöge*
Te isten.. ezt nem mondhatom el Harry előtt.. nem akartam, hogy megtudja. Az orvos kérdése után gyorsan Harryre pillantottam, aki 'magyarázatot várok', és egyben meglepődő képet vágott. Az igazság mellett döntöttem.
-Mostanában nem... - kezdetem el halkan.
-Mi az, hogy mostanában nem?! - emelte fel egyszerre a hangját Harry.
-Ezt majd megbeszélik... - terelte a témát az orvos. -Mondja, mikor volt, hogy utoljára...? - kérdezte.
-Körülbelül 2 évvel ezelőtt eléggé depressziós voltam.. az akkori barátomtól kaptam anyagot.. - mondtam egyre halkabban.
-Értem. Ezeket a kérdéseket csak ellenőrzésképp tettem fel. El kell végeznünk ma még pár tesztet, és akkor biztosan elmondhatom, amit még nem biztosan tudunk. - fejtette ki.. nagyjából.. értelmes volt.
-De mégis mi baja? - kérdezte Harry alig hallható, aggódó hangon.
-Ezt még nem mondhatom el. - mondta, majd gyorsan elköszönt és kiviharzott. Bekövetkezett egyfajta kínos csend.
-Te drogoztál? - hallottam meg Hazza hangját. Nagyon aggódott értem, és ezt lehetett érezni is. Alig lehetett hallani rekedtes hangját.
-Igen... de csak egyszer. - mondtam halkan, majd felemeltem a fejem.
-És erről én miért nem tudok? - kérdezte, már kicsit hangosabban.
-Mert akkor mentél el otthonról. - válaszoltam, mire közelebb jött.
-Ígérd meg, hogy ilyet többet nem csinálsz.
-Ígérem. - mondtam, majd megöleltem. Egy nővér zavart meg minket. Kijelentette, hogy nekem most el kell mennem egy vizsgálatra... oké. Betoltak egy üres helyiségbe, ahol egy csőszerű izé volt. Bele kellett feküdnöm, és azt hiszem a szívverésemet vizsgálták meg. Ezután átmentünk egy másik terembe, ahol röntgent készítettek a kezemről... igen a kezem eltört, mint később kiderült véletlen összetörtem a poharat, amibe a víz volt, mikor bevettem a gyógyszereket.
-És mikor tudjuk meg az eredményeket? - kérdezte Harry, mielőtt a nővér kiment volna.
-Kb. egy óra, és jön az orvos. - mondta, majd kiment. Klassz... mit fogunk mi csinálni ennyi ideig?

*Eleanor szemszöge*
-Siessetek már! - kiabáltam a többieknek, akik az emeleten tartózkodtak. A fiúknál voltunk, és épp Amyhez készültünk a kórházba.
-Nyugi, mindjárt jönnek! - nyugtatott Dani és Perrie.
-Oké. - mondtam, majd lehuppantam a kanapéra. Pont ekkor jöttek le a fiúk, és már mentünk is.
**************
-Amy! - ölelgettük össze-vissza szegény lányt.
-Sziasztok! - mosolygott.
-Na, meddig kell bent maradnod? - kérdezte Liam.
-Még nem tudom... kb. fél óra múlva jön az orvos. - válaszolt. -Amúgy Niallék miért nem jöttek be? - szomorodott el.
-Moziba mentek... előre bocsánatot kérnek, de már lefoglalták a jegyet. Ja és Hannah puszil. - mosolygott Danielle.
-Jaj, de aranyos. - mondta boldogan. Kicsit beszélgettünk még, hamar elment az idő. Bejött az orvos.
-Elnézést, de most csak Ms. Workman-nal szeretnék beszélni. - hangja nem tükrözött semmi jót, de parancsát teljesítve kimentünk. Még Harry sem maradhatott bent.

*Amanda szemszöge*
-Legyen szíves megmondani mi bajom. - kérleltem kicsit idegesen Mr. Davidsont.
-Először azt hittük, hogy veseelégtelensége van.. de a vizsgálatok kimutatták, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. - kezdte, de sajnálatomra folytatta. -Viszont a keze nagyon rossz állapotban van. Egy hete nem javult semmit a törés helye. Azt hiszem rendbe kell tennünk az egyik csontját. - mondta szomorúan.
-Műtét? - kérdeztem értetlenül.
-Pontosan. Sajnálom. - mondta, majd felállt és kiment. Ekkor a többiek egyből bejöttek, és kérdezgettek.
-Megműtenek. - mondtam.
-De-de mi a baj? - hitetlenkedett Zayn.
-Nyugi skacok, csak a kezemet. - mosolyodtam el, mert tudtam, ez nem fáj annyira. Ezután mindent elmeséltem nekik szóról szóra. Pár órával később -mikor a többiek már elmentek, csak Harry maradt itt- az orvos jött be, hogy most kellene megcsinálnunk a kézműtétemet. Bólintottam, majd betoltak egy műtőbe. Elmagyarázták, hogy csak helyre "pattintják" a csontom, és nem fognak elaltatni. Kicsit féltem, de a műtét sikeresen lezajlott. Sok minden történt a mai nap alatt....

Remélem tetszett. :D Komizzatok, iratkozzatok fel! Most addig nem hozok új részt, amíg nem kapartok össze nekem 2 kommentet! (hahii :'3) /ezt most tényleg megvárom, addig koncentrálok a másik blogomra/ Na, hajráááá! *.*