45. fejezet - nincs happy end a valóságban... (The End)

Fájó szívvel, vegyes érzelmekkel hoztam meg nektek az utolsó részt! :// remélem azért tetszeni fog ez is, ahogy a többi. Imádtalak titeket, de a búcsúzást és a könnyeket a végére! :D a komikra most nem válaszolok, mert komiba válaszoltam már. Jó olvasást! :*

*Amanda szemszöge*
-Szia Amanda! - köszönt lehajtott fejjel, miután kinyitottam az ajtót.
-Szia Harry! - köszöntem vissza aprót mosolyogva, mire felhajtotta a fejét. -Mi a francot ak...? - kérdeztem volna tovább, de egy csókkal félbeszakított De ekkor.... FELÉBREDTEM.

Otthon, a Holmes Chapel-i házban ébredtem fel, életem egy része csak álom volt. Nem jöttem össze Harryvel, sőt mi több 2 éve nem láttam. Hogy álmodhattam ilyet a legjobb barátommal? Gyorsan elhessegettem rossz gondolataimat, és felpattantam az ágyamból.
-Anyuuuuuu reggelit! - kiabáltam le.
-Mindjááárt viszem! - kiáltott vissza. Magamban egy apró mosollyal nyugtáztam, majd a fürdőszobába mentem. Ledobtam magamról a pizsamámat és beálltam a zuhany alá. Rengeteget gondolkodtam az álmomon... az első csók a medencében, az első együttlét, a viták... stb. Azt hiszem beleszerettem Harrybe.
-Itt a reggeli! - kiáltott anyu.
-Megyek, tedd le az asztalomra! - kiabáltam ki és gyorsan befejeztem a fürdést. Felöltöztem a mai ruhámba, sminkeltem, majd kimentem. Gyorsan megreggeliztem, hogy délelőtt el tudjak menni vásárolni, mert délután jön a tanárom.
-Anyu, én elmentem vásárolni. - jelentettem ki, miután levittem a tálcát.
-Oké, de vigyél kulcsot. - mondta anyu. Egy "rendben" kíséretében felkaptam a táskám és elindultam a plázába. Benéztem néhány ruhaboltba, vettem magamnak egy irtó cuki ruha összeállítást.

Utolsó utam a Starbucksba vezetett. Megittam egy forrócsokit, közben ettem egy kakaós csigát is. Egy jó darabig bent ültem és gondolkoztam. Ezt az álmot vajon mi válthatta ki? Az, hogy hiányzik Harry? Vagy az, hogy egyedül érzem magam? Köztudott, hogy nem vagyok egy kedvelt személyiség a korombeli fiatalok közt. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg.
-Hallo? - szóltam bele a telefonba, mert ismeretlen számot jelzett ki.
-Szia Amy, itt Hannah! - kiabált bele boldogan.
-Szia Hannah! Mi újság? - kérdeztem már kisebb lelkesedéssel.
-Semmi csak nagyon hiányzol. - szontyolodott el.
-Te is.. el kellene jönnöd ide, Holmes Chapelbe. - adtam egy remek ötletet.
-Majd este megbeszéljük, de nekem mennem kell. Majd hívj ha tudsz lécci. - kérte aranyos hangon.
-Oké, majd hívlak! - sóhajtottam feladóan.
-Rendben, szeretlek, szia! - köszönt és egyből kinyomta.
-Szia! - mondtam kissé mogorván, igazából magamnak. Zsebembe csúsztattam a mobilomat, majd kifizettem a rendelésem és mentem haza.
-Kicsim, mindjárt jön a tanárod! - mondta apu. A mai nap folyamán először megszólalt. Az úgy oké...
-Oks, addig felmegyek. - válaszoltam mosolyogva és a szobámba mentem. Kipakoltam a táskámból és a tükör elé álltam újdonsült ruhámmal. Mosolyogva méregettem magam a tükörbe, mert tetszett a ruha. Ekkor csengettek. Nem csalódtam, mikor kinyitottam és a tanárom állt előttem, Mr. Ostern. Töltöttem neki egy csésze kávét és nekiültünk a tanulásnak. Először a matekkal kezdtünk, amit egyáltalán nem értek. Mikor erre Mr. Ostern is rájött a történelemmel folytattuk. Kb. 1 óra múlva végeztünk nagyjából a tanulással és ő el is ment. Felmentem a szobámba.
-Amanda! - kiabált fel anyu az emeletre. Felkeltem az ágyból és elindultam a lépcsőn.
-Igen? - kérdeztem mikor leértem.
-Gyere ide! - nyújtotta ki a kezét apu, amit félve elfogadtam.
-Van egy meglepetésünk! - ujjongott anya, majd egy borítékot nyomott a kezembe.
-Mi van benne? - kérdeztem halkan.
-Nyisd ki és nézd meg! - mondta apu, én pedig kinyitottam. Nem hittem a szememnek... egy repülőjegy volt benne, ami Londonba szól és mellette még egy lakás címe és rengetek pénz átváltva fontba.
-Ez meg mit jelent? - csillogott a szemem.
-Hát mindig is ki akartál költözni Londonba, mi pedig vettünk neked egy házat és jegyet. Ez olyan... - kereste az ideillő szót anyu. - utó szülinapi ajándék. - mosolygott rám. Egyből a nyakukba ugrottam, majd felküldtek az emeletre pakolni, mert holnap indul a gép. Teljesen olyan volt, mint az álmomban. Aztán rájöttem, hogy ez nem csak hasonlít az álmomra... ez maga az álmom volt.. minden teljesen ugyanúgy történt, mint az álmomban. Az első csók a medencében, az első együttlét, a viták.. stb.

(akinek ez nem világos: Amanda megálmodta az egész történetet, amit eddig leírtam, majd meg is történt vele az egész, most pedig ott tartunk, ahol a felébredés előtt... tehát az innentől következő dolgokat már NEM álmodta! ~ szerk. megjegyzés)

*vissza a jelenbe*
Ellöktem magamtól Harryt, majd kezem az arcán csattant. Szerencse, hogy ma anyuék nem voltak itthon.
-Ne haragudj én... - kezdte, de most én szakítottam félbe.
-Te mi?! Idejössz és megcsókolsz? Szerinted ennyivel el van intézve? 2 hónapig szenvedtem miattad Harry Styles! 2 hónapig! Nézd meg mit műveltél velem! Drogozok, cigizek, bulikba járok... ezt mindet TE tetted velem! - kiáltottam, majd bőgni kezdtem, és a földre rogytam. Harry leült mellém és átölelt. Nem toltam el magamtól, ez hiányzott és most csak ez kellett.
-Én csak meg szerettem volna magyarázni. De szebb vagy, mint valaha és azt gondoltam tudom magam türtőztetni, ha a szemedbe nézek. Azt gondoltam kibírom, hogy ne csókoljalak meg. - mondta elhalló hangon.
-Nem érdekel a magyarázkodásod! - hajoltam el tőle. -Ennek örökre vége...
-Nem volt vége, még nincs vége! - idézett kedvenc filmünkből, a Szerelmünk Lapjaiból.

-De Harry... nincs happy end a valóságban! Nem érdekel a magyarázkodás! - jelentettem ki. 

-De én azért elmondom... - erősködött és tartott egy kis szünetet. Időt adott, hogy visszautasítsam, én még sem tettem, így folytatta. -Nem csaltalak meg.. nem feküdtem le Emmaval. Csak majdnem, de alkohol volt bennem, méghozzá nem kevés. Aztán amikor elmentél napokig a szobámba zárkózva sírtam. Igen, én Harry Styles egy lány miatt sírt. Bocsánat... nem EGY lány, hanem A lány miatt sírtam. Mert tudom, hogy te vagy az a bizonyos "nagy Ő". Mikor először megláttalak az óvodában már akkor tudtam, hogy te leszel az egyik barátnőm. - nevetett fel ironikusan. -De te nem csak egy barátnő voltál. Te voltál az életem. De nem mozdultam ki a szobából, mert nem lett volna értelme. Egy lányra sem tudtam ránézni, mert mindig te jutottál az eszembe. Louis győzködött, hogy jöjjek utánad. Először nem hallgattam rá. Először az eszemre hallgattam, ami azt mondta hagyjalak békén, mert ezt kérted. Aztán jött a szívem... igen, a szívem. Mert nekem is van... rá hallgattam, és persze Loura. Felültem a legelső gépre és utánad jöttem. Mert hiányoztál! - fordított magával szembe. Örömmel hallgattam végig monológját. A sorok között olvastam... Harry velem tervezi a jövőjét.
-De miért nem jöttél előbb? Tönkre tettem magam, így már nem szerethetsz! - mutattam végig magamon. Testemen már apróbb jelei voltak a drog használatának.
-De te még így is gyönyörű vagy! Nekem te így kellesz, mert szeretlek! Téged szerettelek életembe először, 3 évesen. Először barátként, aztán legjobb barátként, majd szerelemmel szerettelek. Most már viszont nem tudnám leélni nélküled az életem! - jelentette ki határozottan. Mosolyogva a nyakába ugrottam és hatalmas csókot leheltem ajkaira.
-Megbocsátok! Te vagy az én hercegem, bár nem vagy szőke. Te vagy az én Shrek-em, aki kiszabadított a toronyból, bár nem vagyok hercegnő, és bár nem nézel ki úgy, mint egy ógre. - mondtam nevetve.
-De igen, te vagy a hercegnőm. - ölelt át szorosan. Eltűnt belőlem minden gyűlölet, amit iránta éreztem. Rátaláltam az igaz szerelmemre, akivel egész életemet leéltem. Hiszen ti is tudjátok:
"Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem!"

A többit képzeljétek el ti. Nem akartam házasságot, gyerekeket írni, mert a legtöbb blognak úgy van vége. Én viszont nem akartam a szokásos blogok sorába beállni, mert különlegeset akartam nektek írni. Ne haragudjatok rám, de befejezést nem tudok jól írni. Tudom hülyén hangzik, én mégis elsírtam magam mikor ezt írtam. Bár gagyi befejezésnek, de sokat dolgoztam vele. Most írok utoljára erre a blogra... fáj is a szívem, mert rettentően fogtok nekem hiányozni. De örülök, hogy néhányan tiltakoztatok is a blog befejezése ellen :D Remélem tényleg nem utáltatok meg. Örömmel töltött el ebben a blogban a több, mint 4000 oldalmegjelenítés, a 7 rendszeres olvasó, és a rendszeres kommentek. Ez mind hiányozni fog, de legjobban TI fogtok hiányozni. Az fog még hiányozni, hogy olvassam a komikat, amiket TI írtatok NEKEM. Imádlak titeket! <3 csak kérlek ne felejtsetek el engem és legyetek jók! :D hiányozni fogtok! :*
UI.: ez egy kicsit hosszúra sikerült búcsúzónak, de remélem nem baj. Na... voltak emberek, akik olvasták, de egyszer sem komiztak. Szeretném, ha ehhez az utolsó részhez mindenki, aki olvasta komizna egyszer. Legalább tudnám, hogy nem utáltatok meg nagyon :) na puszi :**

44. fejezet - a lifetime of disappointment

Megint nehezen gyűlt össze, én azért meghoztam nektek az utolsó előtti részt! :D most is szokásos a komihatár, remélem azért nem utáltok! :) jó olvasást! :D
UI.: a cím azt akarja jelenteni, hogy "életre szóló csalódás". Nem tudom, hogy helyesen van-e lefordítva, mert nem vagyok angolos és a google fordító meg nem biztos, hogy jól fordít xd

Domcsi: de már biztos, hogy vége lesz! :// nem tudsz te engem megverni ;) xdd <3 itt is van :D
Petra: hát, de sajnos befejezem :( hiányozni fog a blog, de legjobban az olvasók :'/ köszi, itt az új rész! :D én is Manó! <3

*Amanda szemszöge*
Szívem egyre hevesebben és hevesebben vert, ahogy az előttünk lévő fellépők haladtak fel s alá a színpadon. Nagyon izgultam, hisz még soha nem táncoltam ennyi ember előtt.
-És akkor most jöjjön a One Direction! - konferáltak fel minket. Hát igen, elég nagy party volt, ahhoz képest, hogy a csaj most lett 17.
-Ne izgulj kicsim! - szorította meg a kezem Harry, ami most nagy támogatást nyújtott. Mosolyogva bólintottam, hogy nyugodjon meg, nem lesz semmi bajom. Félve felléptem a színpadra a többiekkel az oldalamon. Elkezdődött a már jól ismert szám, a Kiss you. Az ismerős dallamokhoz nekem egyből ismerős mozdulatok társultak a fejemben. Ritmusra kezdtem el táncolni. Most teljesen más volt, mint a próbákon. Felszabadult voltam, és végig Hannahra mosolyogtam. A számnak vége lett, a szülinapos lány, Emma feljött a színpadra. A fiúk felköszöntötték, majd megkérte őket, hogy maradjanak. Persze ebbe mi is bele lettünk számítva, így a ma esti program is a buli volt. Bementünk az öltözőbe és átvettük a tánc ruhát buli ruhára. Utána egyből visszamentünk, ahol már nagyban folyt a party. Mi is bekapcsolódtunk a többiekhez, és remekül éreztük magunkat az este folyamán. Egy dolgot leszámítva... ez a nap az egész életemet elrontatta!

*Zayn szemszöge*
Gyorsan megvoltak a fellépők, így mehettünk is az öltözőbe. Szerencsémre a Little Mix is fellépett, ezért együtt tölthettük az estét Perrievel. Átöltöztem, és már mentem is ki. Szemem egyből a színpadon éneklő három szépségre futott, köztük is a legszebbre, Perrie Edwardsra. A színpad lé álltam, majd vártam a szám végét. Közben Pezz többször is észrevett, és rám mosolygott.
-Csodálatosak voltatok édesem, mint mindig! - nyomtam egy csókot a barátnőm szájára, mikor lelépett a színpadról.
-Köszi, ti is! - mosolygott vissza rám. Ekkor bejelentették, hogy ma már nem lesznek élőben fellépők, így kezdődhetett a buli. Mi először a bárpultot céloztuk meg, utána csak a táncparkettet.
-Szabad egy táncra? - hajoltam meg Pezz előtt.
-Persze! - hajolt meg ő is nevetve, majd elfogadta kezemet. Lassúzásba kezdtünk, remek estét töltöttem el vele. Mintha ennyi idő alatt még közelebb kerültem volna hozzá, ami szinte már lehetetlen.

*Harry szemszöge*
-És mit szeretnél csinálni? - öleltem át hátulról Amyt, mikor ketten voltunk az öltözőben.
-Táncolni! - mosolygott rám.
-Oké, akkor menjünk. - húztam magam után, egyenesen a táncparkettre. Jó ideig táncoltunk, majd inni kezdtünk. Kicsivel később Louis felkérte Amandát táncolni, persze csak barátilag. Elmentek én pedig egyedül maradtam az egyik asztalon egy konyak társaságában. Ekkor leült mellém valaki. Nagy nehezen oldalra fordítottam a fejem, és a szülinapos lányt, Emmat pillantottam meg.
-Hello. - mosolygott rám. Visszaköszöntem és beszélgetésbe elegyedtünk. Pár perc elteltével valami oknál fogva megcsókolt. Fogalmam sem volt miért, de visszacsókoltam. Megragadta a kezem, és behúzott az egyik öltözőbe. Azt hiszem a mienk volt, de ebben nem voltam teljesen biztos. A kanapéra húzott, ekkor már el akartam tolni magamtól, de ez szinte lehetetlen volt. Épp a pólómat vette le, mikor benyitott valaki.

*Amanda szemszöge*
Jó hosszú ideig táncoltam Louval.
-Ne haragudj, de én megkeresem Harryt! - kértem tőle bocsánatot, mikor észbe kaptam.
-Semmi gond. - mosolygott, majd megölelt és adott egy puszit. 
Visszamentem az asztalhoz, ahol eddig ültem Harryvel. Persze ő már nem volt ott, ezért a keresésére indultam. Először az én öltözőmbe mentem, de ott nem volt. Aztán végül a fiúk öltözőjébe mentem. Éreztem, hogy valami nagyon rossz vár rám, mégis benyitottam. Ott és akkor törtem össze, de úgy, hogy éreztem soha többet nem lesz kapcsolatom. Óvatosan lenyomtam a kilincset, majd ledöbbenve és összetörve álltam az ajtóban. Harry a szülinapos csajjal smárolt a kanapén és már éppen a pólója került le róla.
-Harry... - csúszott ki a neve a számon. Erre felkapták a fejüket, Harry leszállt a lányról én pedig futni kezdtem. Harry egyből utánam szaladt, de azt még hallottam, hogy Emma ordibál neki, hogy ne hagyja itt. Harry egy "engem csak Amanda érdekel... bocs"- csal elintézte a szülinapost, és követett. Egy tóparton kötöttem ki, sötét volt már, de nem érdekelt, leültem egy padra. Pár perccel később lihegve Harry ült le mellém.

-Amanda... hallgass meg! - mondta szaggatottan levegőhiányban.
-Nem Harry... nem érdekel. Holnap hazaköltözöm anyuékhoz, te pedig ne merj keresni! - fordultam hozzá, majd megint elfutottam. Hazamentem, ott összepakoltam, hagytam egy levelet Hannahnak, amiben leírom a dolgokat és őt is megkértem, hogy ne keressen. Egy órával később már egy új élet reményében a repülőgépen ültem.

2 hónappal később már egy olyan ember voltam, aki soha nem akartam lenni. Cigiztem , dorgoztam, folyton bulikba jártam... soha nem keresett fel Harry, amiért hálás is voltam neki. Egyik nap viszont ő kopogott az ajtómon. 

Remélem tetszett az utolsó előtti rész :) ha nem lesz meg a komi szerdáig, aznap akkor is kiteszem, mert be szeretném fejezni! Na komizzatok! ;)

43. fejezet - "apuci pici lánya" party...

Megjöttem! :D kicsit lassan gyűlnek össze a komik, ami azért rosszul esik, de majd minden eldől! Kicsit uncsi, mert ez összekötő rész lett, a következőhöz fontos! :D na jó olvasást!

Domcsi: hát nem azonnal hoztam, de itt van :D köszi a komid!:)
Sophie: köszi, itt van :D

*Hannah szemszöge*
Sokat próbáltunk, de végre önfeledten táncolhattam. Mióta apu meghalt a lábamra se álltam táncoláshoz, persze csak jelképesen. Ennél ugyebár már csak az volt jobb, hogy Amanda is itt volt.

-Fúúú, hát kitettetek magatokért. De ezt gondolom mondanom sem kell! - jött be mosolyogva a tükörfalu terembe George, a koreográfus.
-Nem, tényleg nem kell mondanod! - kacsintottam rá mosolyogva. Ő visszamosolygott, majd elkezdtük újra és újra a próbát. Sokszor végig mentünk minden apró részleten, de mindig volt valami baki. Végül kicsit át koreografáltuk a mozdulatokat, és a Kiss you-ra meg is voltunk. Mivel ezt az egy dalt adjuk elő, ezért már csak folyamatosan próbálnunk kell.
Este egy éttermi vacsorával ünnepeltük a közös dolgozást. Azt hittem nehéz lesz majd azzal dolgozni, akit tiszta szívből szeretek, de amikor ő énekel, én pedig táncolok, akkor minden körülöttem lévő dolog megszűnik. Ami ez esetben jó.
-Hova kalandoztál kicsim?! - mosolygott rám Niall. Már az étteremben voltunk mind a heten, és a többiek valamiről beszélgettek.
-Őőő... csak a mai napon gondolkoztam. Remekül dolgoztunk együtt. Igyunk erre! - emeltem fel a pezsgővel teli poharam, mire mind a hét pohár egymásnak koccant.

-A mai napra! - közben kimondtuk ezt a három szót, majd lehúztuk az italokat. Még rengeteg időt töltöttünk el az étteremben beszélgetéssel, evéssel és persze még több beszélgetéssel. Este 9 fele érhettünk haza, most kivételesen nem a fiúknál aludtunk, hanem megkértük őket, hogy vigyenek haza.
-Húú basszus, ha még egyszer magassarkút akarok felvenni egy ilyen hosszú estére, akkor vágj fejbe! - rogyott le a kanapéra Amy.
-Szavadon foglak! - mosolyogtam rá, majd felmentem a szobámba, és felhívtam Niallt. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, és pár perccel később már húztam is a lóbőrt.

*Amanda szemszöge*
Elég régen volt, hogy otthon, egyedül aludtam volna, ezért kicsit furcsa volt. De nem számított, mert eléggé elfáradtam a mai nap, így hamar elaludtam. Reggel elég későn keltem fel, még hozzá a telefonom csipogására, jelezve ezzel, hogy üzenetem jött. A név megnézése nélkül megnyitottam az SMS-t.

"Ne haragudj drágám, de ma nem tudunk értetek elmenni :( Viszont 1-re be kéne jönni a stúdióba. Remélem nem haragszol :D ezer puszi és ölelés:

a te titkos hódolód!" 

Klassz! Megmosolyogtam az üzenetét,majd nagy nehezen kikeltem az ágyamból és lementem reggelit csinálni. Han is felébredt kicsit később.
-Reggelt nővérkém! - ölelt meg.
-Hűűű... mióta nem szólítottál így. - mosolyodtam el jó kedvén.
-Hát.... rég volt az biztos. - nevetett fel, majd leült mellém reggelizni. Mivel kb. 11 fele keltünk, ezért a reggeliből inkább ebéd lett. Gyorsan felöltöztünk és már fél egy volt, ezért mentünk is. 1-re odaértünk a próbaterembe.
-Gyerünk gyerekek! - tapsolt kettőt George.
-Én felnőtt vagyok! - jelentkezett Louis, elviccelve a dolgokat.
-Louis... itt már mindenki elmúlt 18. - nevette el magát Zayn.
-Én neeeem! - tartotta fel durcásan a kezét Hannah. Hát igen.... ő még csak 17.
-Akkor felnőttek és Hannah! - röhögött már George is. -Kezdjük a próbát! - utasított, mire engedelmesen táncolni kezdtünk. Megint rengetegszer elpróbáltuk az egyetlen egy számot, ami már remekül ment.

*1 héttel később*
-Nagyon izgulsz? - kérdezte mosolyogva Harry.
-Nem igazán tudom tagadni. - emeltem fel a kezem, ami remegett. Elmosolyodott, majd összekulcsolta kezeinket.

-Nyugi kicsim, semmi baj nem lesz. Csak egy "apuci pici lánya" partyról van szó. - ölelt át hátulról. Igen már 1 hete így nevezzük a bulit, mert a csaj, mint kiderült elég elkényeztetett.
-Én akkor is félek.... tudod, ezt hívják lámpaláznak. - nevettem fel cinikusan.
-Nyugodj meg okés? - fordított maga felé.
-Rendben. - nyomtam puszit az arcára, az öltözőben voltunk. Kiment ő is behangolni, felkészülni, és ekkor Hannah jött be, mivel közös öltözőnk van.
-Te is ennyire izgulsz? - mutattam neki is oda a kezem.
-Nem! - nevetett fel határozottan. Hát igen, ő egy profi tánc együttes remek táncosa. -Neked se kell, hiszen profi vagy! - biztatóan megölelt.
-Csak szeretnék az lenni. - mosolyogtam idegesen.
-Az vagy! - keveredtünk baráti veszekedésbe. Legyintettem egyet, majd ráhagytam. Felvettük a fellépéshez előkészített ruhákat, majd kimentünk a fiúkhoz.

*Harry szemszöge*
Mikor kiléptem az öltöző ajtaján belefutottam a szülinapos lányba. Ezt onnan tudom, hogy a ruhájára volt írva a “Birthday girl” felirat.
-Áááá Harry Styles! Te vagy a kedvencem! - ugrott a nyakamba. Visszaöleltem a kedves lányt, majd a szemeit az enyémekbe fúrta. Szép csoki barna szemei voltak.
-Akkor boldog szülinapot! Én megyek. - indultam meg, de utánam szólt egy "köszi"- t, majd mentem is a többiekhez.
-Hol voltál Hazza? Becsajoztál? - vigyorgott Louis.
-Igen Louis csakis. - forgattam a szemem. -Amúgy ha tudni akarod, Amandánál voltam.
-Szóval csajoztál! - röhögte el magát. Nevetve bólogattam, majd belekezdtünk az utolsó próbába, immár az eredeti helyszínen, a lányok nélkül. Fél órán belül kezdetét vette az "apuci pici lánya" party.

Ti is látjátok, hogy ez mennyire megerőltetett már... remélem azért tetszett :D megint csak 2 komit szeretnék látni a folytatáshoz. :) Amúgy még 2 vagy 3 rész van hátra, de ha 2 akkor az utolsó eléggé hosszú lesz. Na mindegy... komizzatok!