23. fejezet - a hírek hada :'3

Na itt a következő rész, remélem tetszeni fog :D Olvassátok, komizzatok és iratkozzatok fel. Imádlak titeket :*

Boglárka: köszi a komidat, aranyos vagy :) Itt a következő rész, remélem ezt is "imádni" fogod :D jó olvasást! ;)

*Hannah szemszöge*

-Szóval az van, hogy ma beszéltem telefonom anyuval... - kezdtem bele a nagy örömöm okába.
-Nyögd már ki Poo! - szólított 'becenevemen' Amy.
-Jó.. szóval beszéltem vele és.. - de itt Niall félbeszakított 
-Ezt már tudjuk.. a lényeget! - harapdált alsó ajkát.

-Jó, ha nem szakítotok félbe kinyögöm.. CSAK KUSS! - ordítottam el magam, mire mindenki meglepődött, de végre csendben maradtak. -Azt mondta, hogy ha szeretnék ideköltözhetek Londonba. És én szeretnék... - mosolyodtam el a többiek reakcióját várva. Először Niallét kaptam meg.

-Úristeeeeen! Ugye akkor maradsz? Annyira örülök! - ugrott fel a kanapéról és elkezdett ölelgetni.

-Én is Niall.. de nem szeretnék meghalni! - nevetve céloztam arra, hogy mindjárt megfojt.

-Ne haragudj, csak nagyon happy lettem. - ölelt meg most kicsit gyengédebben.

-Én is nagyon örülök ám! - bújt ki Nialler háta mögül Amanda. Odajött és megöleltük egymást.

-Akkor segítetek keresni egy házat? - kérdeztem félénken.

-Hülye vagy! - vágott fejbe Amy. -Nálam fogsz lakni! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

-Biztos ezt szeretnéd? - kérdeztem mosolyogva.

-Még szép! - ugrott (?) egyet örömében.

-Akkor megbeszéltük! - nevettem fel a viselkedésén.

-Khmm... - köszörülte meg a torkát Harry. -Nekünk is van valami bejelenteni valónk.

-De hisz már tudjuk, hogy jártok! - értetlenkedtem. 

-Nem.. most nem erről van szó.. - karolta át a derekam Niall. Elszomorodott.. szóval valami baj van.

*Niall szemszöge*

-Ki fogja bejelenteni? - kérdezte Liam.

.Majd én...! - mondtam, és leültettem a lányokat. -Szóval arról lenne szó, hogy nekünk el kell mennünk egy hónapra. 

-De mégis hova, meg miért? - nevetett fel cinikusan Amanda, és Harry felé nézett.

-Innentől te, haver! - vágtam hátba Hazzat, majd ő fojtatta a mondanivalót.

-Paul pont 1 hete hívott, hogy Európai turnéra kell mennünk. Ez egy hónapot foglal magába, tehát olyan december elején fogunk hazaérni. - hajtotta le a fejét.

-És ezt mégis mikor akartátok elmondani? - nézett rám könnyes szemmel Hannah.

-Sajnáljuk! - mondtuk egyszerre Harryvel.

-Felesleges! - választ Amytől kaptuk, aki karon fogta Hannaht, és elmentek. 

*Amanda szemszöge*

-Héé, nyugi már! - simítottam végig Hannah hátán. Egy parkban ültünk, és ő zokogott. Lehet, hogy nem emiatt, lehet, hogy igen. Fogalmam sincs, mert mióta kiléptünk a házból ő csak sírt és sírt.

-De.. de... én nagy-nagyon ked-velem ő-őt... - dadogott.

-Tudom, de ez egy hónap. Nem egy élet! - mosolyodtam el halványan.

-Te sem repesel. - fordította felém a sírástól piros arcát.    

-Persze, hogy nem. A fiú, aki tegnap lett a barátom itt hagy egy hónapra. De tudom, hogy majd úgy is megbeszéljük ezt az egészet. - próbáltam vigasztalni.

-Jó.. inkább menjünk haza. - rántott vállat, és már mentünk is. Fél óra csendes séta után hazaértünk, ahol nem kis meglepetés fogadott.

*Hannah szemszöge*

-Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem a házunk előtt álló Liamet, Zayn és Louist.

-A fiúk teljesen kivannak... nem az ő hibájuk. Paul azt mondta, hogy nem mondhatjuk el egy darabig. - válaszolt Liam.

-Akkor is. Miért kell annyira hallgatni Paulra? - kérdezte Amy.

-Hiszen ő a menedzserünk. - röhögött fel ironikusan Louis.

-Igen, ez tényleg nem a mi hibánk. - szólalt meg Zayn is.

-De akkor is el lehetett volna mondani. - erősködtem, de Amanda megfogta a vállam.

-Részben igazuk van. - suttogta halkan, persze a fiúk is hallották.

-Akkor meghallgatjátok őket? - kérdezte izgatottan Louis. Vállat rántottunk, és a fiúk már tuszkoltak is a kocsiba. Hamar odaértünk a fiúkhoz.

-Hannah, Amanda! - futott oda Niall.

-Szia Niall! - köszöntem semleges hangon.

-Beszélhetnénk? - kérdezte egyszerre Harry és Niall.

-Aha. - vágtuk rá mi is egyszerre Amyvel, és mind a négyen elnevettük magunkat. Niallal felmentünk a szobába.

-Mit szeretnél? - kérdeztem, mintha nem is tudtam volna, hogy mit akar.

-Könyörgöm, ne haragudj! - jött közelebb hozzám. -Tényleg nem mondhattuk el, néha nagyon elegem van Paulból... de te is nagyon jól tudod, hogy ez ezzel jár. Pedig néha nekünk is kell magá... - hadarta, de félbeszakítottam.

-Oké, nyugi megértettem. - nevettem fel.

-Nem haragszol? - vágott kutyapofit.

-Nem.. nem tudom. - gondolkoztam el. Ekkor elkeseredve nézett rám. -Te is tudod, hogy nem. - nevettem fel.

-Ez gonosz volt. - tette mellkasára összefont karjait.

-Tudom. - nevettem megint, mire felkapott , bedobott az ágyba, és rámült. 

-Neee... fejezd már be! - kiabáltam, mert nagyon csikizett.    

-Gonosz voltál, én is az leszek. - mosolyodott el, és tovább csikizett.

-Mit kérsz, hogy befejezd? - próbáltam lelökni magamról, de ennél a kérdésnél befejezte.

-Ümmm... hadd gondolkozzam! - simogatta nem létező szakállát. -Egy csókot! - jelentette ki, és közelebb hajolt. -Na, mit szólsz hozzá? - mosolyodott el, mikor már csak úgy 3 centi lehetett köztünk.

-Rendben, de szállj le rólam! - nevettem, ő pedig leszállt. Felültem, és Niall ajkait egyből az enyémekre tapasztotta....

*Harry szemszöge*

Tudtam, hogy Amanadát nehéz lesz kiengesztelni, de megpróbáltam. Furcsa módon mosolyogva ült le az ágyam szélére. Én is követtem példáját, és leültem mellé.

-Mi kéne, ha volna? - kérdezte még mindig mosolyogva.

-A bocsánatod. - hajtottam le a fejem.

-Az nincs.. bocsi.. - nevetett a képembe, majd komoly képet festett magának. -Tudod, egy kapcsolat alapja a bizalom. Nem kéne, hogy titkaink legyenek a másik előtt.

-Én tényleg elakartam mondani, de Paul... - kezdtem, de félbeszakított.

-Nem foghattok mindent Paulra. - fakadt ki, és ki akart menni az ajtón, de visszahúztam. Csuklójánál fogva magamhoz húztam, megfogtam a derekát, és megcsókoltam. 

-Nem oldhatsz meg mindent egy csókkal. - mosolyodott el halványan, miután elváltunk egymástól.

-De ezt talán igen.. - hajtottam le a fejem.

-Ezt most KIVÉTELESEN igen. - mosolyodott el, mire felhajtottam a fejem.

-Akkor megbocsátasz? - mosolyogtam én is. 

-Aha! - bólintott, és adott még egy csókot. Lementünk, és a lányok úgy döntöttek, hogy hazamennek. Niallal elkísértük őket.

-Niall... - szólalt meg útközben Hannah, és a fiúra nézett.

-Hmm? - fordult felé.

-Nem kísérsz el holnap Kanadába a többi cuccomért? - kérdezte félénken. -Bemutathatnálak a szüleimnek. - tette hozzá.

-Ezer örömmel! - mosolygott a lányra. Amandával összenéztünk és elmosolyodtunk. Ekkor odaértünk a lányokhoz.

-Akkor jó éjt! - adtam egy csókot Amynek, és egy puszit Hannahnak. 

-Azt! - mosolygott Niall, és mind a két lányt megölelte.

-Nektek is! - mondták egyszerre a lányok. Niallal az oldalamon elindultam haza. Odaérve egyből az ágyba dőltem, és hamar elnyomott az álom. 

Bárhol légy, én biztosan szeretni foglak... örökre... <3 FOREVER LOVE :**

Remélem tetszett :D Bocsi, ha ez is kicsit rövid lett, de ezentúl mindig rövid részek lesznek. Bocsiiii :$ :D 

Bogii xx