28. fejezet - megcsalás?! oO

Áááá... három jó hírrel érkeztem *-* 1. van még egy rendszeres olvasóóóm <3 2. túlléptük a 2000-t :** köszönöm :DDD 3. meg lett a két komi :) Szóval itt az új rész, remélem tetszeni fog! Olvassátok, komizzatok.! :D <3

Gréta: köszönöm <3 te is írhatsz ám ma ki! :*
Grebely Petra: köszi  a komid, és nagyon örülök, hogy tetszik :D

*Amanda szemszöge*
A műtét után visszatoltak a kórterembe, ahol a többiek már tűkön ülve várták az eredményeimet. Bevallom én is nagyon aggódtam, hogy a műtét alatt lesz valami baj, de nem volt. A csontom már a helyén van, de persze a gipsz még mindig rajtam...
-Na?! - pattant fel egyből a helyéről Harry, mikor a nővér betolt.
-Pár perc és jön az orvos. - mondta, majd kiment.
-Jól vagy kicsim? - ölelt meg Hazz.
-Persze, de ha így folytatod tovább, akkor nem leszek. - nevetve céloztam arra, hogy nem kell sok ahhoz, hogy megfojtson.
-Ne haragudj, de annyira aggódtam. - nevetett fel. Leintettem egy "semmi gond"-dal, és befeküdtem az ágyba. Az orvos tényleg pár perc elteltével itt volt, és most megengedte, hogy mindenki bent maradjon.
-Szóval... mint tudják a műtét sikeresen lezajlott, a keze rendben van. A gipsz még 3 hétig körülbelül rajta lesz. - kezdett bele.
-De mikor mehetek haza? - szakítottam félbe.
-Még 1 hétig legalább bent kell maradnia. - mondta.

*Harry szemszöge*
-Mi???? Mit fogok én annyi ideig itt csinálni? - képedett el Amy.
-Héé nyugi, itt leszek veled. - kezdtem nyugtatni, az orvos pedig köszönt, majd kiment.
-Hát az biztos, hogy nem Hazza... tudod, mi megyünk egy 1 hetes turnéra. - ütögette meg a vállam Louis.
-Mi van?! - kérdezte Amanda kicsit felemelve a hangját.
-Srácok, lécci most menjetek haza. - kértem őket tapintatosan. Vették a fáradságot és kivánszorogtak, majd gondolom hazamentek.
-Szóval? - nézett rám Amanda.
-Hallottad... el kell mennünk. Nagyon sajnálom, kiment a fejemből... - kezdtem el mentegetőzni.
-De mégis mikor tudtátok meg? - kérdezte már kicsit halkabban.
-Kb. egy hete, mikor bekerültél. - hajtottam le a fejem. -Csak tudod... annyira aggódtam érted. Elfelejtettem mondani.
-Semmi gond.. ugye Eleanorék nem mennek veletek? - kérdezte reménykedve. Nem értettem miért kérdezi ezt.
-De jönnek, csak Hannah nem. Miért? - értetlenkedtem.
-Mert ha mindenki megy, akkor unatkozni fogok. De majd behívom Hannaht. És mikor indultok?
-Ööö... holnap reggel. - vakargattam a tarkóm.
-Szép... na mindegy. Összepakoltál már?
-Hallod... egész végig itt voltam melletted. Hogy pakoltam volna össze? - nevettem fel.
-Ja... - esett le neki is. -Akkor sicc pakolni! - hessegetett az ajtó felé.
-Szia szerelmem! - nyomtam puszit a szájára.
-Vigyázz magadra! - ölelt meg.
-Hééé... ma még visszajövök. - nevettem fel.
-Ja, akkor szia! - intett egyet, én pedig mentem is haza. Kocsival voltam, ezért 10 perc se kellett, mire odaértem. Gyorsan bedobáltam pár ruhát a táskámba, és megettem egy szendvicset is.
-Srácok, én ma a kórházban leszek Amandával, reggel a reptéren találkozunk! - kiabáltam az emeletre.
-Oké, de el ne késs! - kiabált vissza Liam. Motyogtam egy "dehogyis" - t, és mentem vissza a barátnőmhöz.
**********
-Vigyázz magadra Amy! - öleltem meg szorosan. Már reggel van, és mint az kivehető épp most búcsúzkodunk.
-Én vigyázok, de te is! - kötötte a lelkemre. Bólintottam egyet, majd nyomtam egy csókot ajkaira.
-Akkor addig amíg be nem érek ne menj haza! - mondtam neki parancsolóan.
-Oké, akkor 1 hét múlva! - ölelt meg utoljára. Elköszöntünk egymástól, én pedig mentem a reptérre.

*1 héttel később*
*Hannah szemszöge*
Egész héten mindennap bejártam Amandához. Nagyon jól elszórakoztunk, és ez a lány tiszta bolond. Most már itt vagyok majdnem másfél hónapja, és ennyi időt még soha nem töltöttünk együtt. Persze ő megunhatatlan.
-Te... hamarosan karácsony! Te mit veszel Niallnak? - kérdezte miközben a ruhát pakoltuk, hiszen ma megy haza.
-Még fogalmam sincs. Neked van ötleted? - kérdeztem vissza.
-Én sem tudom! - sóhajtott, ekkor pedig nagyot csapódott az ajtó, amin Louis rohant be.
-Annyira hiányoztatok! - ölelt meg mindkettőnket.
-Öhm... te is Louis! - veregette a hátát ölelés közben Amy.
-És a Niallék? - néztem a háta mögé, ahol csak Niall és Harry nem volt ott.
-Titok... - mondta sejtelmesen, majd Amyhez hajolt. -Harry azt üzeni, hogy szeret! Ja és, hogy menjetek haza hozzátok, és majd oda mennek Niallal.
-Óóó... én is szeretem! - ámult el, mire mindenki felnevetett. Gyorsan hazaértünk, mivel a többiek elvittek kocsival. Átöltöztünk valami otthoni ruhába, a fiúk pedig hamarosan itt voltak.
-Sziasztok! - nyitottam ajtót, egyből Niall nyakába vetettem magam.
-Akkor én megyek is be! - nevetett fel Harry, és bement a barátnőjéhez. Mi Niallal üdvözöltük egymást, ami egy 3 perces csókcsatából állt, de sebaj. Utána visszamentünk és felmentünk a szobámba beszélgetni.
-Hannah.. tudom, hogy nagyon haragudni fogsz, de van egy kis baj! - vett elő egy újságot a táskájából. A kezembe nyomta. A címlapon Niall és egy lány volt.. a barátom nagyon keresett valamit a csaj szájában....

Most is várom a 2 komit :PP *-* xdd

27. fejezet - a kórházban

*Harry szemszöge*
Nagyon aggódtam Amandáért, mégis csak a barátnőm. Mikor belépett az orvos kicsit szomorú hangulatom lett... ugyanis arca tükrözte a megbánást, a csalódottságot, a szomorúságot, és egyben az örömöt is. Talán.. ?!
-Jó napot! - zavarta meg gondolataimat a belépő orvos.
-Jó napot! - köszöntünk vissza illedelmesen.
-Szóval... Dr. Davidson vagyok, a kezelő orvosa. - nyújtotta kezét Amy felé.
-Amanda Workman. - fogadta el.
-Gondolom tudja miért van itt.. - kezdett bele, mire Amanda bólintott. -A gyomrából kimostuk a gyógyszereket, de az altató hatása miatt kómába esett. Feltennék pár kérdést magának. - mondta, és elővett egy jegyzetfüzetet.
-Rendben. - válaszolt Amy, majd felült az ágyon.
-Nem volt mostanában hányingere, szédülés, vagy csak egy hirtelen jött rosszul lét? - kérdezte.
-Hányingerem volt néha az utóbbi időben, de nem súlyos. - mondta.
-Drogozott mostanában vagy akár életében kipróbálta? - kérdezett megint, mire elképedtem. Hogy mi van?!

*Amanda szemszöge*
Te isten.. ezt nem mondhatom el Harry előtt.. nem akartam, hogy megtudja. Az orvos kérdése után gyorsan Harryre pillantottam, aki 'magyarázatot várok', és egyben meglepődő képet vágott. Az igazság mellett döntöttem.
-Mostanában nem... - kezdetem el halkan.
-Mi az, hogy mostanában nem?! - emelte fel egyszerre a hangját Harry.
-Ezt majd megbeszélik... - terelte a témát az orvos. -Mondja, mikor volt, hogy utoljára...? - kérdezte.
-Körülbelül 2 évvel ezelőtt eléggé depressziós voltam.. az akkori barátomtól kaptam anyagot.. - mondtam egyre halkabban.
-Értem. Ezeket a kérdéseket csak ellenőrzésképp tettem fel. El kell végeznünk ma még pár tesztet, és akkor biztosan elmondhatom, amit még nem biztosan tudunk. - fejtette ki.. nagyjából.. értelmes volt.
-De mégis mi baja? - kérdezte Harry alig hallható, aggódó hangon.
-Ezt még nem mondhatom el. - mondta, majd gyorsan elköszönt és kiviharzott. Bekövetkezett egyfajta kínos csend.
-Te drogoztál? - hallottam meg Hazza hangját. Nagyon aggódott értem, és ezt lehetett érezni is. Alig lehetett hallani rekedtes hangját.
-Igen... de csak egyszer. - mondtam halkan, majd felemeltem a fejem.
-És erről én miért nem tudok? - kérdezte, már kicsit hangosabban.
-Mert akkor mentél el otthonról. - válaszoltam, mire közelebb jött.
-Ígérd meg, hogy ilyet többet nem csinálsz.
-Ígérem. - mondtam, majd megöleltem. Egy nővér zavart meg minket. Kijelentette, hogy nekem most el kell mennem egy vizsgálatra... oké. Betoltak egy üres helyiségbe, ahol egy csőszerű izé volt. Bele kellett feküdnöm, és azt hiszem a szívverésemet vizsgálták meg. Ezután átmentünk egy másik terembe, ahol röntgent készítettek a kezemről... igen a kezem eltört, mint később kiderült véletlen összetörtem a poharat, amibe a víz volt, mikor bevettem a gyógyszereket.
-És mikor tudjuk meg az eredményeket? - kérdezte Harry, mielőtt a nővér kiment volna.
-Kb. egy óra, és jön az orvos. - mondta, majd kiment. Klassz... mit fogunk mi csinálni ennyi ideig?

*Eleanor szemszöge*
-Siessetek már! - kiabáltam a többieknek, akik az emeleten tartózkodtak. A fiúknál voltunk, és épp Amyhez készültünk a kórházba.
-Nyugi, mindjárt jönnek! - nyugtatott Dani és Perrie.
-Oké. - mondtam, majd lehuppantam a kanapéra. Pont ekkor jöttek le a fiúk, és már mentünk is.
**************
-Amy! - ölelgettük össze-vissza szegény lányt.
-Sziasztok! - mosolygott.
-Na, meddig kell bent maradnod? - kérdezte Liam.
-Még nem tudom... kb. fél óra múlva jön az orvos. - válaszolt. -Amúgy Niallék miért nem jöttek be? - szomorodott el.
-Moziba mentek... előre bocsánatot kérnek, de már lefoglalták a jegyet. Ja és Hannah puszil. - mosolygott Danielle.
-Jaj, de aranyos. - mondta boldogan. Kicsit beszélgettünk még, hamar elment az idő. Bejött az orvos.
-Elnézést, de most csak Ms. Workman-nal szeretnék beszélni. - hangja nem tükrözött semmi jót, de parancsát teljesítve kimentünk. Még Harry sem maradhatott bent.

*Amanda szemszöge*
-Legyen szíves megmondani mi bajom. - kérleltem kicsit idegesen Mr. Davidsont.
-Először azt hittük, hogy veseelégtelensége van.. de a vizsgálatok kimutatták, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. - kezdte, de sajnálatomra folytatta. -Viszont a keze nagyon rossz állapotban van. Egy hete nem javult semmit a törés helye. Azt hiszem rendbe kell tennünk az egyik csontját. - mondta szomorúan.
-Műtét? - kérdeztem értetlenül.
-Pontosan. Sajnálom. - mondta, majd felállt és kiment. Ekkor a többiek egyből bejöttek, és kérdezgettek.
-Megműtenek. - mondtam.
-De-de mi a baj? - hitetlenkedett Zayn.
-Nyugi skacok, csak a kezemet. - mosolyodtam el, mert tudtam, ez nem fáj annyira. Ezután mindent elmeséltem nekik szóról szóra. Pár órával később -mikor a többiek már elmentek, csak Harry maradt itt- az orvos jött be, hogy most kellene megcsinálnunk a kézműtétemet. Bólintottam, majd betoltak egy műtőbe. Elmagyarázták, hogy csak helyre "pattintják" a csontom, és nem fognak elaltatni. Kicsit féltem, de a műtét sikeresen lezajlott. Sok minden történt a mai nap alatt....

Remélem tetszett. :D Komizzatok, iratkozzatok fel! Most addig nem hozok új részt, amíg nem kapartok össze nekem 2 kommentet! (hahii :'3) /ezt most tényleg megvárom, addig koncentrálok a másik blogomra/ Na, hajráááá! *.*

26. fejezet - a botrány

Lécci komizzatok, iratkozzatok fel. Még kell pár oldalmegjelenítés, de szerintem a héten meg lesz a 2000 *-* olvassátok.! 
UI.: ha valakit érdekel, nézzetek be: www.1dfansstory.blogspot.hu (az én másik blogom.)

*Amanda szemszöge*
Szerencsére egy óra alatt összetakarítottunk az egész házban.
-Megnézem a twitterem! - kiabáltam a többieknek, majd felmentem az emeletre. Felléptem twitterre és kaptam pár kedves és pár utálkozó üzenetet. A követőim száma persze felugrott kb. kétszeresére. Visszakövettem egy-két embert, válaszoltam néhány üzenetre, aztán körbenéztem. Láttam egy képet...

(Bocsi, hogy ott a képen a szöveg, de 
nem tudtam levenni.)








Egy cikk volt hozzácsatolva, miszerint:

"Harry Styles és Selena Gomez... megint?! Pletykák keringtek arról, hogy a két énekes már járt együtt, de ezt senki sem tudja biztosan. Most viszont, amikor a srácok egy koncert után - a turné keretében - Malibun elmentek egy szórakozóhelyre, találkoztak Selenával. Itt készült egy közös kép róluk. Vajon újra összejöttek? És mit szólhat ehhez Harry barátnője? Vagy ő is csak egy kis kaland volt a híres énekes számára?"

Könnyek gyűltek a szemembe, és zokogni kezdtem. Kiléptem a fiókomból és magamhoz szorítottam egy párnát, abba sírtam. Ekkor Harry nyitott be.
-Na találtál valami érdeke... - kezdett bele, de meglátott. -Hé mi történt?
-Még kérdezed? - kiáltottam, és kifutottam a szobából. Karon fogtam Hannaht és hazamentünk.
-Amy... mostmár elmondanád mi a baj? - kérdezte hazaérve.
-Ez! - nyomtam elé a képet.
-Biztos meg tudja magyarázni. - nyugtatott, de ekkor csengettek. Harry állt az ajtóban.
-Elmagyaráznád mi bajod? - lihegte, mert gondolom futott.
-Először gondolkodj, utána cselekedj! - nyújtottam az orra alá a telefonom.
-Hadd magyarázzam meg! - könyörgött.
-Nem érdekel a magyarázkodás Harry... nekem ebből elegem van. - mondtam. Becsaptam az ajtót, majd felrohantam az emeletre. Kirántottam a fiókból két fájdalom csillapítót -mert iszonyatosan hasogatott a fejem-, meg egy nyugtatót. Bevettem a három kapszulát egy pohár vízzel. Kulcsra zártam az ajtót, és befeküdtam az ágyamba.
********
Akkora fejfájással ébredtem... ehhez még a kezemben lévő fájdalom is társult, amin gipszet éreztem. Klór szag csapta meg az orrom, és amikor kinyitottam a szemem nyolc aggódó szempár szegeződött rám. (Hannah, Niall, Eleanor, Louis, Danielle, Liam, Perrie, Zayn). Szóval kórházban vagyok... gondoltam megszivatom őket kicsit.
-Ti meg kik vagytok?! - kérdeztem a fejemet simogatva.
-Komolyan nem tudod, hogy kik vagyunk?! - fakadt ki Niall.
-Ezt nem hiszem el! Hívjatok egy orvost! - kiabált Hannah. Ekkor elröhögtem magam.
-Látnotok kellett volna az arcotokat. - nevettem fel, mire mindenki elmosolyodott és odajött megölelni.
-Ez nem volt szép! - háborodott fel viccesen Louis.
-Ne haragudjatok. - kuncogtam. Ekkor beugrottak a képek... az a kép Selenáról és Harryről... -A gyógyszerek miatt vagyok itt igaz? - kérdeztem halkan.
-Igen.. nagyon hülye voltál.. - mondta ki az igazságot Liam.
-És Harry? - hajtottam le a fejem.
-Elment valami kajáért, mert napok óta nem evett. - mondta Niall.. Mi van?!
-Mióta alszom?! - kérdeztem.
-1 hete kómában vagy. - mondta Zayn, mire Harry belépett.
-Szerintem magatokra hagyunk. - terelte ki a többieket Liam.. klassz!

*Harry szemszöge*
Mikor beléptem Amy felébredt a kómából. Nagyon örültem, de közben szomorú is voltam...
-Kérlek ne haragudj! - ültem le az egyik székre.
-Nem kérhetsz ilyet. - fordította felém a fejét, szemeiben pedig könnyek gyűltek.
-Hadd magyarázzam meg a rohadt életbe! - álltam fel. Kicsit lehet, hogy durva voltam, de nagyon szeretem Amandát és nem akarom elveszíteni.
-Ezeket a vitákat akartam elkerülni. Amíg barátok voltunk, addig nem vesztünk össze, ha meg igen akkor negyedóránál tovább nem bírtuk egymás nélkül... de persze... magyarázd meg. - mondta először szomorúan, majd flegmán.
-Szóval két koncert között, egyik este elmentünk egy buliba Malibun. Ott összefutottunk Selenával, és hatan töltöttük az estét. - kezdtem. -Aztán mikor már mentünk volna a szállásunkra, odajött egy rajongó, és kért tőlem egy közös képet Sellel. Én pedig beleegyeztem... ezt fújta fel mindenki. - fejeztem be.
-De Harry, hisz fogod a kezét. - mondta egyre hangosabban.
-De nem szeretem... fogd már fel, hogy téged szeretlek.. mindennél jobban. - csuklott el a hangom a végére. Elkezdett sírni. Nem tudom miért, de sírt. Odaléptem mellé és szorosan magamhoz öleltem.
-Ne haragudj! Könyörgök! - kérleltem már én is könnyezve, még mindig őt ölelve.
-Nem haragszom.. - mondta és eltolt magától. -De többet ne forduljon elő!
-Nem fog! - ígértem meg, majd megcsókoltam. Ekkor jött be az orvos...

25. fejezet - nehéz 1 hónap/buli

*Hannah szemszöge*
Reggel korán keltünk, mert a fiúk már 7 órás géppel mennek.
-Srácook, menjünk már! - ordított Liam. Beültünk a kocsikba -mivel, hogy kettővel mentünk- és már mentünk is a reptérre. Hamar odaértünk, és mindenki kettesével szakadt. (Perrie-k is itt voltak).
-Hát akkor... majd 1 hónap múlva találkozunk.. - vakarta a tarkóját Niall... azt hiszem zavarban volt.
-Hát... igen. - sóhajtottam. Egyikünk sem mondott semmit, kínos volt a csend. És a nagy csendet a bemondó zavarta meg...
-Akkor szia Hannah! - ölelt meg szorosan.
-Szia Niall. - mondtam én is, de még mindig öleltük egymást.
-Niall, gyere már! - kiáltott röhögve Louis, Niall pedig elengedett. Nyomott egy puszit az arcomra, és már mentek is.
-Annyira hiányozni fog! - dőltem Amy vállára.
-Nekem is Harry! - szomorodott el. Gyorsan fogtunk egy taxit, és átmentünk hozzánk.

*Amanda szemszöge*
-Vigyázz ám magadra! - ölelt meg szorosan Harry.
-Te is! - öleltem vissza. Nem szóltunk semmit, csak öleltük egymást hosszú perceken keresztül, míg a hangosbemondó zavart meg.
-Szia Amy! - nyomott egy hosszú csókot ajkaimra, amit természetesen viszonoztam, és már mentek is. Mind az öten integettünk a fiúknak, majd mindannyian hozzánk mentünk fel.
*********
-Pakoljatok már el! - utasítottam a lányokat. December 4.-e van, a fiúk ma jönnek haza. Harry nagyon, de nagyon hiányzik már. Kibírni nélküle egy hónapot, az egyenlő a világ végével. Megtaláltuk a pótkulcsot, és egy meglepetés bulit szervezünk nekik. Perrie, Danielle, Eleanor, Hannah és persze én is itt vagyunk a fiúk házában, és szorgoskodunk.
-Kész a kaja! - kiáltott Perrie a konyhából.
-Konyha tündér vagy! - csillogtak a szemeim, miután megkóstoltam a főztjét.
-Köszi. - mosolygott. Gyors díszítésbe kezdtünk, ami nem is volt olyan gyors.
-Kinek csörög a telefonja? - kezdtem el táncolni a zenére.
-A tied, te hülye! - vágott fejbe Hannah, aztán mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy futottam a telefonomért.
-Szia Harry! - kiáltottam örömömben.
-Szia, mindjárt otthon vagyunk! - mondta boldogan.
-Oké siessetek, szia! - válaszoltam, és gyorsan kinyomtam. Átöltöztünk a lányokkal, és tűkön ülve vártuk őket.

*Harry szemszöge*
Olyan jó volt hallani Amy hangját... hiszen egy hónapja nem beszéltem vele semmilyen formában. Szó szerint, mert a lányok megtiltották nekünk, hogy felhívjuk őket vagy írjunk nekik. Elméletileg így könnyebb.
-Csak nekem hiányzik Eleanor? - nyöszörgött Louis a taxiban ülve.
-Nem, nekem is hiányzik El, de Hannah jobban. - nevetett fel Niall.
-Hülye. - jegyezte meg a valós tényt Louis.
-Végreeee! - kiáltottam fel, mikor megállt a taxi a házunk előtt. Gyorsan kikapkodtuk a csomagokat, és azzal estünk be az ajtón, ami meglepő módon nyitva volt.
-Meglepetééééés! - kiáltották el magukat a lányok. Kérdések helyett odafutottunk hozzájuk és megölelgettük őket, majd hosszú csókcsatákba kezdtünk... kiéve persze Nialléket.
-Tartsunk party-t! - kiáltott fel Louis, mikor 'kimászott' Eleanor szájából.
-Egyetértek! - kiabáltam én is. Gyors szervezkedésbe kezdtünk, meghívtunk pár embert, és kezdődhetett a buli.

*Niall szemszöge*
 
*már este*

Nem kevés alkoholt ittunk az este folyamán, mind a fiúkkal, mind a lányokkal.
-Hannah beszélhetünk? - mentem oda a lányhoz, aki azt hiszem pont Zaynnel táncolt.
-Aha! - mondta, majd csuklón fogott, és felhúzott a szobájába. Leült az ágyára, és elővette azt a bájos mosolyát. -Mit szeretnél? - kérdezte.
-Tudod, 1 hónap hosszú idő... - kezdtem bele.
-Az. - értett egyet. -Hiányoztál Niall! - mondta ki ezt a két szót, ami nekem sokat jelentett. Úgy érzem a mondat hallatán minden alkohol kiment belőlem, és csak egy valamire, illetve valakire tudtam gondolni.... Hannah.
-Te is! - mentem hozzá közelebb. -Nagyon! - lihegtem, szinte már a szájában.
-Nem akarok olyat tenni, amit esetleg holnapra elfelejtesz. - fordította el a fejét, célozva a bennem lévő nem kevés alkoholra.
-Ilyet nem lehetne elfelejteni! - mondtam, majd arcát magam felé fordítottam, és megcsókoltam. Ekkor valaki benyitott.
-Upssz, bocsi srácok! - nevetett fel Harry és Amy, mire mindketten a hang irányába néztünk. Gyorsan becsukták maguk mögött az ajtót, és nagy viháncolásunkat még akkor is lehetett hallani.
-Bennük se lehet kevés alkohol. - nevettem fel.
-Nem. - mosolygott Hannah.
-Hannah... lenne kedved.. őőő.. szóval... - dadogtam.
-Nyögd már ki. - nevetett.
-Tudod, hogy mire gondolok igaz? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem biztos... - fonta kezeit nyakam köré. -Vagyis.. inkább csak hallani akarom. - nevetett kacéran.
-Szóval, lenne kedved velem járni? - kérdeztem már én is mosolyogva, és kezeim a derekára tévedtek.
-Lenne. - mondta, majd megcsókolt.

*Amanda szemszöge*
-És milyen volt nélkülem 1 hónap? - kérdeztem Harryt, mikor lassúztunk.
-Gyötrelmes. - nevetett fel, majd komoly képet vágott. -Nem, tényleg nagyon hiányoztál. - mondta teljes komolysággal.
-Te is. - öleltem szorosan magamhoz.
-Iszunk valamit? - kérdezte. Bólogattam, majd elmentünk a pulthoz, és töltöttünk magunknak valamit. Már a sokadik pohár italánál tartottunk, mikor Harry a fülembe súgott valamit.
-Menjünk fel! - suttogta, és karon fogott. Útközben valamin, fogalmam sincs min, de nagyon nevettünk. Véletlen Hannah szobájába nyitottunk be, ahol csodás látvány tárult elénk. Niall Han szájában kutatott. A hangra felkapták a fejüket.
-Upssz, bocsi srácok! - nevetett Harry, majd gyorsan becsukta az ajtót, és végre a mi szobánkba értünk.
-Mit akar Mr. Styles? - kérdeztem mosolyogva.
-Tudja azt maga! - nevetett fel.
-Tudom bizony. - mondtam, majd megcsókoltam, és levettem róla a zakóját.
*******
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Kinyitottam a szemem, és Harryt láttam meg rajtam feküdni, majd pár másodperccel később éreztem is.
-Szállj le rólam. - nyöszörögtem, mire felébredt és kérésemet teljesítette.
-Milyen éjszakád volt? - kérdezte mosolyogva, miközben fejét támasztotta kezével.
-Csodálatos. - nyomtam egy puszit a szájára. -Csak egy kicsit fáradt vagyok, és hasogat a fejem. - céloztam először az éjszakára, majd a sok alkoholra.
-Azért örülök, hogy nem felejtettük el. - nevetett fel. Bólogattam, majd lementünk, hogy keressünk egy-egy aspirint. Mindenki, szó szerint mindenki ott feküdt a kanapén egymás hegyén-hátán. Csak mi voltunk képesek felmenni?!
-Reggelt emberek! - kiáltottam fel, mire mindenkitől egy hurrogást kaptam. Elővettem egy fájdalomcsillapítót, majd a többiek kezébe is nyomtam egyet.
-Akkor rakjunk rendet! - mondtam.
-Előbb együnk. - kiáltott fel egyszerre Niall és Hannah, amin elmosolyodtak, majd megcsókolták egymást.
-Húúú, miről maradtunk le? - mosolygott Danielle.
-Járunk. - mondták egyszerre, és felemelték kezüket, ami egybe volt kulcsolva. Gratuláltunk nekik, majd Niall kérését teljesítve előbb ettünk, utána pedig rendbe szedtük a házat. A nap többi része botrányosan telt....

Tudom, régen hoztam részt, ezért lett ez kicsit hosszabb. Remélem tetszett, kérlek komizzatok! :) *-*

24. fejezet - Kanada, én így szeretlek :'D

Hát husik... úgy döntöttem megleplek titeket egy hosszú résszel. :'3 Ja, és most kivételesen délután teszem ki. :D Szóval remélem tetszeni fog ez a rész is :). Iratkozzatok fel, komizzatok. (zárójelben megjegyezném, hogy komizni az is tud, akinek nincs blogja *-*)

*Niall szemszöge*
-Gyerekek, segítsetek már! - kiáltottam fel az emeletre, ugyanis volt vagy fél órám, hogy odaérjek Hannahékhoz. 9-kor indul a gép, és azt mondta 8-ra legyek ott... fél 8 van.
-Mi kell haver? - kérdezte Liam.
-Dobj össze nekem egy szendvicset, kérlek! Nekem össze kell pakolnom! - könyörögtem neki.
-Nem úgy volt, hogy nem alszotok ott? - húzta fel egyik szemöldökét.
-Nem is alszunk, de telefon meg ilyenek kellenek egy sporttáskába. - mondtam.
-Oké, pakolj és meg csinálok neked egy szendvicset. - ajánlotta fel.
-Köszi! - kiabáltam, mert akkorra már a szobámban voltam. Előhúztam az ágyam alól a sporttáskámat, majd belepakoltam pár dolgot. Hamar végeztem a pakolással, már háromnegyed 8 volt.
-Itt a szendvicsed, becsomagoltam! - szólt fel Leeyum.
-Köszi! - futottam le az emeletről, és kikaptam a kezéből a szendvicset. -Harry, pattanj! - szóltam rá, és már mentünk is Hazza kocsijával Amyékhez. Pontban nyolckor csengettem be.
-Szia Niall! - adott egy puszit Hannah.
-Szia Han! - mosolyogtam rá. -Mikor indulunk?
-Az attól függ. - nézett mögém. -Hazza elviszel minket kocsival? - meresztett rá kutyaszemeket.
-Aha! - nevetett fel.
-Akkor egy fél óra, addig gyertek be! - invitált. -Hozzak valamit? - kérdezte beérve.
-Nem kell köszi! - mondtuk egyszerre, majd elővettem a szendvicsem és majszolni kezdtem. Ezen a többiek felnevettek.
-Mi van nem volt időm reggelizni! - vágtam durcás képet.
-Ne haragudj, de olyan aranyos vagy, amikor eszel! - nevetett Han, amin elmosolyodtam.
-Amy? - kérdezte Harry.
-Alszik még. - mondta. -Egy perc összepakolok, és mehetünk. - és ezzel felment az emeletre. Hamar végzett, és már mentünk is.
-Akkor jó utat srácok! - köszönt el Harry, mi pedig mentünk is. Csupán fél órát utaztunk repülővel, szóval hamar odaértünk.

*Harry szemszöge*
Miután Niallék elmentek, úgy döntöttem visszamegyek Amyékhez. Együtt akartam tölteni vele a napot, ugyanis holnap reggel indulunk az első turné megállóhoz. Tudtam, hogy még mindig nincs ébren, ezért a pótkulcs segítségével jutottam be a házba. Gyorsan levettem a cipőmet, és felszaladtam az emeletre.
-Amy, kelj fel! Fél 9 van... ébresztő! - simítottam végig a hátán, mert hason feküdt.
-Mmmm... hagyjál! - fordult oldalra.
-Veled szeretném tölteni az utolsó napot! - próbálkoztam más módszerrel.
-Oké na, ébren vagyok... - ült fel. -De hogy kerülsz ide? - tette fel a leglogikusabbnak tűnő kérdés. Megrezegtettem kezemben lévő pótkulcsot.
-Nem reggelizünk? - kérdeztem.
-De, együnk! - ugrott ki az ágyból. Egy hosszú póló és egy francia bugyi volt rajta.
-Hmmm... sexi! - nevettem fel.
-Hülye... inkább gyere! - húzott maga után a konyhába. Összedobtunk két extra nagy szendvicset, ami hamar el is fogyott.
-Szóval holnap indultok! - sóhajtott Amy, mikor leültünk a kikapcsolt tv elé.
-Aha... de most ne beszéljünk erről! Szeretnék ma csak veled lenni! - ültem közelebb hozzá.
-Oké, nem beszélünk erről.. - mosolyodott el, és gyengéden megcsókolt.
-Szeretlek Amanda! - mondtam csókunk után.
-Én is szeretlek! - válaszolt, és újra megcsókolt. A következő pillanatban már a szobájában voltunk, és úgy csókoltuk egymást.
-Harry... lécci... szállj le rólam. - nevetett fel.
-Bocsi.. most jó? - támasztottam meg magam a feje mellett.
-Tökéletes! - mosolygott, és közelebb hajolt. -Mit csináljunk? - kérdezte.
-Épp valaminek a közepén voltunk. - nevettem.
-De én még nem akarom... - fordította oldalra a fejét.
-Hééé... nem baj! - mosolyogtam biztatóan, és megcsókoltam. -Süthetnénk valamit! - ajánlottam fel.
-Rendben. - mondta, én pedig leszálltam róla. Gyorsan felöltözött, és mentünk sütni.

*Hannah szemszöge*
-Mikor érünk már oda? - kérdezősködött Niall a taxiban ülve.
-Nyugi már, még öt... négy... három.... kettő... egy! - számoltam vissza, és ekkor a taxi leparkolt a házunk előtt. -Köszönöm! - nyomtam a pénzt a sofőr kezébe, mi pedig kiszálltunk. Besétáltunk a kaputól a házig, és bekopogtam az ajtón.
-Hannah! - ugrott egyből az ölembe az ajtót nyitó Matt.
-Öcsi! Mi újság? - tettem le.
-Semmi... gyertek be! - invitált be, mint egy felnőtt, amin elnevettük magunkat Niallal.
-Anyu, apu! - szóltam a konyhába lévő szüleimnek, mire kijöttek.
-Kicsim, sziasztok! - öleltek meg.
-Hello! - köszöntem vissza. -Anyu, apu ő itt Niall, egy barátom. - mosolyogtam.
-Örvendek! - fogott vele kezet apu.
-Én is Mr.  Smith!
-Szervusz! - adott neki két puszit anyu is.
-Jó napot! - viszonozta Niall anyu kedvességét.
-Tegezz minket nyugodtan! - ajánlotta fel apu.
-Rendben. - bólintott, majd az öcsémre utána pedig rám nézett, mire kapcsoltam.
-Ja bocsi... ő itt az öcsém. Matt Niall, Niall Matt! - mutattam be őket egymásnak.
-Szia Niall! - fogott vele kezet a törpe.
-Szia! - mosolyodott el.
-Akkor mi megyünk pakolni! - mondtam, és Niallal már mentünk is a szobámba. Gyorsan összepakoltunk, majd anyu mondta, hogy vacsorázzunk itthon.
-Szerintem inkább megmutatom Niallnak az egyik helyi éttermet! - mosolyogtam.
-Nekem jó. - rántott vállat.
-Menjetek csak! - válaszolták a szüleim. Átöltöztem, és mentünk is.
-Újabb randi! - mosolygott rám Niall, amikor már a vacsorát ettük.
-Nem én mondtam. - nevettem fel. Tovább beszélgettünk, majd a vacsora után bemutattam kicsit Niallnak Kanadát.
*******
-Gyönyörű hely volt! - tettetett szipogást Niall már a repülőn, amin felnevettem.
-Igen, ezért is imádtam. - mondtam. Megint egy fél órás utunk volt, ami után boldogan tértünk haza. Otthon Harryt és Amyt a kanapén találtuk, amint összebújva alszanak.
-AMANDA WORKMAN! - ordítottam a fülébe. Erre felébredt.
-Hannah  Smith! Én ma még kinyírlak! - kergetett végig a fél lakáson.
-Khmm... lányok, szerintem mi megyünk. - nevetett fel Harry.
-Oké, sziasztok! mentünk oda hozzájuk, és mindkét fiúnak nyomtunk egy puszit az arcára.
-Hello! - köszöntek és már mentek is. Gyorsan lezuhanyoztunk, megvacsoráztunk, és mentünk feküdni. Holnap korán fel kell kelnünk, hiszen a fiúk mennek... mi pedig kikísérjük őket.

23. fejezet - a hírek hada :'3

Na itt a következő rész, remélem tetszeni fog :D Olvassátok, komizzatok és iratkozzatok fel. Imádlak titeket :*

Boglárka: köszi a komidat, aranyos vagy :) Itt a következő rész, remélem ezt is "imádni" fogod :D jó olvasást! ;)

*Hannah szemszöge*

-Szóval az van, hogy ma beszéltem telefonom anyuval... - kezdtem bele a nagy örömöm okába.
-Nyögd már ki Poo! - szólított 'becenevemen' Amy.
-Jó.. szóval beszéltem vele és.. - de itt Niall félbeszakított 
-Ezt már tudjuk.. a lényeget! - harapdált alsó ajkát.

-Jó, ha nem szakítotok félbe kinyögöm.. CSAK KUSS! - ordítottam el magam, mire mindenki meglepődött, de végre csendben maradtak. -Azt mondta, hogy ha szeretnék ideköltözhetek Londonba. És én szeretnék... - mosolyodtam el a többiek reakcióját várva. Először Niallét kaptam meg.

-Úristeeeeen! Ugye akkor maradsz? Annyira örülök! - ugrott fel a kanapéról és elkezdett ölelgetni.

-Én is Niall.. de nem szeretnék meghalni! - nevetve céloztam arra, hogy mindjárt megfojt.

-Ne haragudj, csak nagyon happy lettem. - ölelt meg most kicsit gyengédebben.

-Én is nagyon örülök ám! - bújt ki Nialler háta mögül Amanda. Odajött és megöleltük egymást.

-Akkor segítetek keresni egy házat? - kérdeztem félénken.

-Hülye vagy! - vágott fejbe Amy. -Nálam fogsz lakni! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

-Biztos ezt szeretnéd? - kérdeztem mosolyogva.

-Még szép! - ugrott (?) egyet örömében.

-Akkor megbeszéltük! - nevettem fel a viselkedésén.

-Khmm... - köszörülte meg a torkát Harry. -Nekünk is van valami bejelenteni valónk.

-De hisz már tudjuk, hogy jártok! - értetlenkedtem. 

-Nem.. most nem erről van szó.. - karolta át a derekam Niall. Elszomorodott.. szóval valami baj van.

*Niall szemszöge*

-Ki fogja bejelenteni? - kérdezte Liam.

.Majd én...! - mondtam, és leültettem a lányokat. -Szóval arról lenne szó, hogy nekünk el kell mennünk egy hónapra. 

-De mégis hova, meg miért? - nevetett fel cinikusan Amanda, és Harry felé nézett.

-Innentől te, haver! - vágtam hátba Hazzat, majd ő fojtatta a mondanivalót.

-Paul pont 1 hete hívott, hogy Európai turnéra kell mennünk. Ez egy hónapot foglal magába, tehát olyan december elején fogunk hazaérni. - hajtotta le a fejét.

-És ezt mégis mikor akartátok elmondani? - nézett rám könnyes szemmel Hannah.

-Sajnáljuk! - mondtuk egyszerre Harryvel.

-Felesleges! - választ Amytől kaptuk, aki karon fogta Hannaht, és elmentek. 

*Amanda szemszöge*

-Héé, nyugi már! - simítottam végig Hannah hátán. Egy parkban ültünk, és ő zokogott. Lehet, hogy nem emiatt, lehet, hogy igen. Fogalmam sincs, mert mióta kiléptünk a házból ő csak sírt és sírt.

-De.. de... én nagy-nagyon ked-velem ő-őt... - dadogott.

-Tudom, de ez egy hónap. Nem egy élet! - mosolyodtam el halványan.

-Te sem repesel. - fordította felém a sírástól piros arcát.    

-Persze, hogy nem. A fiú, aki tegnap lett a barátom itt hagy egy hónapra. De tudom, hogy majd úgy is megbeszéljük ezt az egészet. - próbáltam vigasztalni.

-Jó.. inkább menjünk haza. - rántott vállat, és már mentünk is. Fél óra csendes séta után hazaértünk, ahol nem kis meglepetés fogadott.

*Hannah szemszöge*

-Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem a házunk előtt álló Liamet, Zayn és Louist.

-A fiúk teljesen kivannak... nem az ő hibájuk. Paul azt mondta, hogy nem mondhatjuk el egy darabig. - válaszolt Liam.

-Akkor is. Miért kell annyira hallgatni Paulra? - kérdezte Amy.

-Hiszen ő a menedzserünk. - röhögött fel ironikusan Louis.

-Igen, ez tényleg nem a mi hibánk. - szólalt meg Zayn is.

-De akkor is el lehetett volna mondani. - erősködtem, de Amanda megfogta a vállam.

-Részben igazuk van. - suttogta halkan, persze a fiúk is hallották.

-Akkor meghallgatjátok őket? - kérdezte izgatottan Louis. Vállat rántottunk, és a fiúk már tuszkoltak is a kocsiba. Hamar odaértünk a fiúkhoz.

-Hannah, Amanda! - futott oda Niall.

-Szia Niall! - köszöntem semleges hangon.

-Beszélhetnénk? - kérdezte egyszerre Harry és Niall.

-Aha. - vágtuk rá mi is egyszerre Amyvel, és mind a négyen elnevettük magunkat. Niallal felmentünk a szobába.

-Mit szeretnél? - kérdeztem, mintha nem is tudtam volna, hogy mit akar.

-Könyörgöm, ne haragudj! - jött közelebb hozzám. -Tényleg nem mondhattuk el, néha nagyon elegem van Paulból... de te is nagyon jól tudod, hogy ez ezzel jár. Pedig néha nekünk is kell magá... - hadarta, de félbeszakítottam.

-Oké, nyugi megértettem. - nevettem fel.

-Nem haragszol? - vágott kutyapofit.

-Nem.. nem tudom. - gondolkoztam el. Ekkor elkeseredve nézett rám. -Te is tudod, hogy nem. - nevettem fel.

-Ez gonosz volt. - tette mellkasára összefont karjait.

-Tudom. - nevettem megint, mire felkapott , bedobott az ágyba, és rámült. 

-Neee... fejezd már be! - kiabáltam, mert nagyon csikizett.    

-Gonosz voltál, én is az leszek. - mosolyodott el, és tovább csikizett.

-Mit kérsz, hogy befejezd? - próbáltam lelökni magamról, de ennél a kérdésnél befejezte.

-Ümmm... hadd gondolkozzam! - simogatta nem létező szakállát. -Egy csókot! - jelentette ki, és közelebb hajolt. -Na, mit szólsz hozzá? - mosolyodott el, mikor már csak úgy 3 centi lehetett köztünk.

-Rendben, de szállj le rólam! - nevettem, ő pedig leszállt. Felültem, és Niall ajkait egyből az enyémekre tapasztotta....

*Harry szemszöge*

Tudtam, hogy Amanadát nehéz lesz kiengesztelni, de megpróbáltam. Furcsa módon mosolyogva ült le az ágyam szélére. Én is követtem példáját, és leültem mellé.

-Mi kéne, ha volna? - kérdezte még mindig mosolyogva.

-A bocsánatod. - hajtottam le a fejem.

-Az nincs.. bocsi.. - nevetett a képembe, majd komoly képet festett magának. -Tudod, egy kapcsolat alapja a bizalom. Nem kéne, hogy titkaink legyenek a másik előtt.

-Én tényleg elakartam mondani, de Paul... - kezdtem, de félbeszakított.

-Nem foghattok mindent Paulra. - fakadt ki, és ki akart menni az ajtón, de visszahúztam. Csuklójánál fogva magamhoz húztam, megfogtam a derekát, és megcsókoltam. 

-Nem oldhatsz meg mindent egy csókkal. - mosolyodott el halványan, miután elváltunk egymástól.

-De ezt talán igen.. - hajtottam le a fejem.

-Ezt most KIVÉTELESEN igen. - mosolyodott el, mire felhajtottam a fejem.

-Akkor megbocsátasz? - mosolyogtam én is. 

-Aha! - bólintott, és adott még egy csókot. Lementünk, és a lányok úgy döntöttek, hogy hazamennek. Niallal elkísértük őket.

-Niall... - szólalt meg útközben Hannah, és a fiúra nézett.

-Hmm? - fordult felé.

-Nem kísérsz el holnap Kanadába a többi cuccomért? - kérdezte félénken. -Bemutathatnálak a szüleimnek. - tette hozzá.

-Ezer örömmel! - mosolygott a lányra. Amandával összenéztünk és elmosolyodtunk. Ekkor odaértünk a lányokhoz.

-Akkor jó éjt! - adtam egy csókot Amynek, és egy puszit Hannahnak. 

-Azt! - mosolygott Niall, és mind a két lányt megölelte.

-Nektek is! - mondták egyszerre a lányok. Niallal az oldalamon elindultam haza. Odaérve egyből az ágyba dőltem, és hamar elnyomott az álom. 

Bárhol légy, én biztosan szeretni foglak... örökre... <3 FOREVER LOVE :**

Remélem tetszett :D Bocsi, ha ez is kicsit rövid lett, de ezentúl mindig rövid részek lesznek. Bocsiiii :$ :D 

Bogii xx

22. fejezet - mi ez a nagy jó kedv?

Gréta: köszi a komid, de már tegnap este mondtam, hogy NEM fejezem be! Örülök, hogy tetszik a blogom :D

*Amanda szemszöge*
...az ébresztőm nagyon hangos zenélésére lettem figyelmes. Ki akartam kelni az ágyból, de két erős kart éreztem a derekamon, ami nem akart elengedni.
-Neee! Így jó, majd elhallgat! - könyörgött Harry azon az aranyos reggeli, rekedtes hangján. Nem szóltam semmit, még egyszer próbálkoztam. -Nem engedlek... erősebb vagyok! - ült fel mosolyogva. Ekkor a telefonom elhallgatott.
-Ez igaz... - biggyesztettem lefelé ajkaimat.
-Szóval maradunk még?! - vigyorgott, majd engedett szorításából.
-Nem! - bújtam ki karjai közül. Lefutottam az emeletről, ő pedig jött utánam.
-Ha nem, hát nem.. - rántott vállat. -Mit eszünk?
-Nem tudom... mit együnk? - nevettem fel.
-Pirítóst! - vihogott (?) Harry.
-Oké. - indultam el a konyhába.
-De még ne! - fogta meg a derekam, és visszahúzott. -Vissza akarok menni.
-Én nem! - fordultam felé.
-Biztos az? - mosolyodott el kajául.
-Teljesen! - nyomtam puszit az arcára, és már tényleg mentem reggelit csinálni. Hamar készen voltam két adag pirítóssal, és gyorsan megterítettem. Mikor vittem ki a tányérokat Harry nem volt sehol. Klassz!
-Harry hol a francban vagy?! - válasz persze nem jött, ezért elindultam a tányérokkal az emeletre. Harry a szobában húzta a lóbőrt. Felnevettem, majd szépen halkan letettem a tálcát az éjjeli szekrényre.
-Harry kelj fel! - keltegettem, de semmi válasz. -Kelj már fel! - ordítottam a fülébe, mire végre felébredt.
-Elmebeteg... - motyogta.
-Ott a kaja! - mutattam a szekrényre. Felkelt, elment a tálcáért, én addig bebújtam az ágyba.

*Harry szemszöge*
-Finom volt, köszi Amy! - nyomtam puszit az arcára.
-Nincs mit! - kelt ki az ágyból.
-Elmehetek zuhanyozni? - kérdeztem.
-Aha, tessék! - dobott felém egy törölközőt.
-Köszi. - mondtam és már mentem is a fürdőbe. Hamar lezuhanyoztam utána meg Amanda is.
-Mi a mai terv? - állt a szekrénye elé, gondolom, hogy kiválassza a mai napi ruháját.
-Menjünk el hozzánk, ott majd eldöntjük. - mondtam, ő pedig bólintott. Ekkor jött egy üzenetem. Mikor megláttam felnevettem.
-Louis? - kérdezte Amy.
-Aha. - röhögtem még mindig, mire idejött.
-Nem jöttel este haza... jó éjszakád lehetett ;)
Louis xx - olvasta hangosan. -Ez hülye. - nevetett.
-Tudom. - mondtam, és elindultunk hozzánk.

*Niall szemszöge*
Reggel nagyon fáradtan keltem, fogalmam sincs miért.
-Jó reggelt! - mondta Hannah.
-Még mindig gyönyörű a mosolyod! - dicsértem meg, ő pedig elpirult.
-Menjünk enni! - mondta, és elindult.
-Várj! - húztam vissza. -Mi ez a nagy jó kedv? - mosolyodtam el.
-Majd megtudod, ha Harryék is itt lesznek! - nevetett fel, majd közelebb hajolsz. -Remélem örülni fogsz. - szinte éreztem leheletét bőrömön. Nem akartam, hogy elmenjen, de már én is elég éhes voltam. Elindultunk le. Csak Louis és Eleanor voltak lent, akik a kanapén egymás szájában kutattak.
-Khmm... khmm.. - köhintettem, mire elváltak  egymástól.
-Bocsi srácok, nem tudtuk, hogy ébren vagytok. - vörösödött el Louis.
-Semmi gond, folytassátok mi úgyis megyünk reggelizni. - kuncogott Hannah, majd behúzott a konyhába.
-Mit együnk? - kérdeztem a hűtőben kutatva.
-Melegszendvicset! -  válaszolt Han. Kiszedtem a hozzávalókat és elkezdtünk reggelit csinálni. Megreggeliztünk és visszamentünk a nappaliba, ahol már mindenki ébren volt, és egymás hegyé-hátán feküdtek a kanapén.
-Srácok... ha Amandáék is itt lesznek, akkor majd szeretnék mondani valamit. - jelentette ki Hannah.
-Mit? - kérdezte Louis.
-Mit nem értesz azon, hogy ha itt lesznek? - röhögtem.
-Ja.. bocsi. - mondta, mire ajtónyitódásra lettünk figyelmesek.
-Megjöttünk. - kiabált be Harry. Levették a cipőjüket, és KÉZEN FOGVA jöttek be.
-Azt mi is lá... - kezdett bele Zayn, de elakadt a szava... meglepődött azon, amin én is.
-Ti jártok? - kérdeztem elképedve.
-Aha. - mondták egyszerre.
-Öhmm.. oké. - mondta Louis.
-Gyertek Hannah mondani akar valamit! - kiáltottam, majd leültettem őket a kanapéra.
-Szóval az van, hogy ma beszéltem telefonom anyuval... - kezdett bele.

Bocsi a végéért, meg azért is mert nagyon rövid rész lett. Remélem azért tetszett. Komizzatok, és iratkozzatok fel! :D

Láthattátok, hogy kicsit régen tettem ki részt, és hogy nem mindennap hozok. Hát igen... belekezdtem egy új blogba, amit holnap délután megformázok, és kiteszem a prológust. Érdekelne valakit? :) /Louis-os lesz/

21. fejezet - én kerítőnő leszek *.*

Hát igen... elég régen komiztatok :/ Biztos, hogy vesztettem 1-2 olvasót, de remélem még azért egypáran olvassátok. Viszont hamarosan meg lesz az 1500 oldalmegjelenítés :D Szóval itt a rész, remélem tetszik, olvassátok! :D

*Amanda szemszöge*
Kicsit sokáig gondolkodhattam a válaszon, mert Harry megszorította a kezem. Ránéztem, mire egy kérdő tekintetet kaptam.
-Tudod Harry.... ez az egész nagyon furcsa nekem. Legjobb barátok voltunk, mindaddig a csókig. - mosolyodtam el, mert előtörtek a kis kori emlékek... mikor még barátok voltunk.
-Szóval nem? - nézett rám keservesen. Szólásra nyitottam a számat, de Louis megzavart.
-Ne most turbékoljatok, menjünk máááár! - ordított, mire egy mérges nézést küldtem felé, de felálltam. Gyorsan kimentünk a kocsihoz, és hamar hazaértünk. Nem várt dolgok fogadtak...
-Megyek áthívom a lányokat. - mondtam, és már rohantam volna Harry szobájába.
-Perriet ne! - kiáltott utánam Zayn.
-De miért ne? - mondta ki helyettem gondolatomat Hannah.
-Mert... - kezdett bele lehajtott fejjel. -Nagyon összevesztünk. - csuklott el a hangja. Odafutottam hozzá és szorosan megöleltem. 
-De miért nem mondtad az interjún? - érdeklődtem, miután elengedett.
-Mert reménykedek benne, hogy kibékülünk. Nem akarom megint a címlapon végezni. Ígérd meg, hogy nem fogod felhívni! - nézett rám könnyes szemekkel. Gondolkozni kezdtem /hűű mostanában milyen sokat tudok xdd/... nekik ki kell békülniük... aztán valami az eszembe jutott, így rábólintottam. Gyorsan felfutottam a a vendégszobába, és bepötyögtem egy SMS-t Perrienek... végül is nem hívom fel. 

Kérlek gyere át a fiúkhoz, beszélnünk kell. FONTOS!

Amy xx 

Mikor elküldtem az üzenetet gyorsan felhívtam még Daniellet meg persze Eleanort. Mindenki belement, még Perrie is. Aztán az én problémám gondolkodásába estem. A csengő zavart meg. Lefutottam és megláttam az ajtóban toporgó Elt. Behívtuk és beszélgettünk, kicsit később Dani is megjött. Már csak Perriere vártam. 

-Nézzünk filmeet! - kiáltott fel Niall. 

-Még ne! - mondtam aggódva, ekkor csengettek.

-Várunk valakit? - fordult a fiúk felé Harry.

-Én igen. - mondtam, és az ajtó felé indultam. Odafelé még egy "Perrie az" - ot eltátogtam Harrynek, ő pedig sajnálkozva bólintott.

-Szia! - öleltem meg a kisírt szemű lányt. Itt tényleg nagy baj lehet. 

-Szia! - ölelt vissza. -Sziasztok! - köszönt a többieknek, mikor bejött.

-Egy perc és jövünk! - húztam magam után Perr-t. -Mi ez az egész? - kérdeztem felérve.

-Hát... összevesztünk. - hajtotta le a fejét.

-Min? - pásztáztam az arcát.

-Rajongók... - mondta ki ezt az egy szót, amiből tudom mire gondolt. Kicsit részletesebben is elmesélte, hogy mi van, aztán lementünk.

-Zaynieeeee, gyere velem! - üvöltöttem a nappaliból a konyhába, mire a fiú kijött. Ránézett Perriere, és felém vette az irányt.

-Mi van? - kérdezte.

-Gyere! - ragadtam meg a csuklóját. Bementünk az ő szobájába és beszélni kezdtünk.

*Zayn szemszöge*

Amanda behívott beszélgetni.. tudtam, hogy miről lesz szó, de nem akartam erre rátérni. Meglepett, hogy itt van Perrie, és kicsit sem dobott fel. 

-Mit akarsz? - kérdeztem.

-Te is tudod bad boy. - mosolyodott el.

-Perrie mit keres itt? 

-Téged... vagyis... mindegy. Meséld mi történt. - húzta fel a szemöldökét.

-Hiányzott, ezért úgy döntöttem meglepem. Vettem egy csokor rózsát, és elindultam hozzá. Odaérve egy meglepett arcot, és egy síró lányt kaptam. Nem tudtam mi lehet a baja, mikor nagy nehezen felmutatta a telefonját. A képernyőn egy "rajongó" üzenetét mutatta. 

-De mi volt benne? - sürgettem, mikor kicsi szünetet tartott.

-Az, hogy annyira utálja az összes Directioner Perriet, meg hogy végre leszállhatna rólam. Perr-nek eddig is kevés volt az önbizalma ezzel a dologgal kapcsolatban, de nagyon is elhitte amit írnak róla. Pedig szerintem a Directionerek is szeretik Perriet, meg ha nem engem az sem érdekel. Aztán veszekedtünk, hogy ez nem igaz meg minden. Hajthatatlan volt, ezért eljöttem tőle... - fejezte be.

-Ezt nem hiszem el. Ennyi? - képedt el.

-Mi kéne még? - néztem fel.

-Beszélj már vele te seggfej! - a viselkedése meglepett, de igaza volt... seggfej vagyok. Felpattantam az ágyamról megöleltem és kisiettem. 

*Perrie szemszöge*

-Mi történt drágám? - ölelt meg Eleanor, mikor elsírtam magam, miután Zaynék elmentek. Szóról szóra elmeséltem nekik mindent, és megpróbáltam vigasztalni... mondhatom nem sok sikerrel.

-Már régóta bent vannak.. - szipogtam.

-Nyugi, nem lesz semmi baj. - simított végig a hátamon Dan. Ekkor Zayn lépett ki a szobából, majd egyenesen felém jött, és megcsókolt. 

-Én nagyon sajnálom Perrie, hülye voltam. - nézett rám csókunk után.

-Én voltam hülye, ne haragudj! - bújtam hozzá.

-Akkor szent a béke? - mosolyodott el.

-Még szép, hogy az! - nyomtam puszit az arcára.

-Akkor filmezzünk! - kiabált Louis. Leültünk a tv elé, és mindenki összebújva nézte a romantikus filmet.

*Harry szemszöge*

-Nincs kedvetek itt aludni? - kérdezte Liam a lányokat. Mindenki bólintott, csak Amy nem.

-Bocsi, de nekem most nincs kedvem. Azt hiszem haza megyek. - mondta. Ekkor Hannah is készülődni kezdett.

-Han, nyugodtan maradj! - mosolygott rá. A lány megölelte Amyt, és valamit súgott a fülébe. Azt hiszem egy 'köszi'-t.

-Hazaviszlek. - pattantam fel.

-Inkább sétálok. - hajtotta le a fejét. Na, azt már nem...

-Akkor elkísérlek. - mosolyogtam és már mentünk is.

-Ezt remekül elintézted! - nevettem, mikor kiléptünk.

-Mégis mit? - nézett rám értetlenül.

-Perr és Zayn. Ügyes vagy. - mosolyogtam rá.

-Tudoom. Kerítőnő leszek. - nevetett fel.

-Addig még várj egy kicsit! - nevettem én is. Ekkor megérkeztünk. -De van egy javaslatom. - hajoltam a füléhez. -Előbb a saját életeddel törődj! - mosolyodtam el.

-Parancsolsz? - nézett rám.

-A mai nap... az a kérdés... tudod az interjú után... - dadogtam.

-Mit is kérdeztél? - húzta mosolyra a száját. Tudom, hogy emlékszik, csak még egyszer hallani akarja.

-Neee keljen elismételni. - nyafogtam, mire megcsókolt.

-Igen. - lihegte hosszú csókunk hatása miatt.

-Mi igen? - toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek. 

-Igen, leszek a barátnőd. - suttogta. Ekkor a derekánál fogva közelebb húztam, felemeltem, és megpörgettem. Elmosolyodott nagy örömömön, és elkezdett befelé ráncigálni.

-Nem alszol itt? - tette mutató ujját szája elé, amit mosolyra húzott.

-Hmm... nem is tudom. Megérdemled? - mosolyogtam. 

-Hééé! - nevetett fel.

-Tudod, hogy csak hülyülök. Persze, szívesen itt alszom. - nyomtam puszit a szájára.

-Akkor menjünk! - kiáltott (??) fel.

-Hova? - néztem rá értetlenül. 

-Aludni te lükeee. 

-Ja. - röhögtem el magam. Felmentünk, lefürödtünk, és már be is bújtunk az ágyba.

********

-Harry.. alszol? - fordult felém Amy.

-Nem.. nem tudok. 

-Én sem. - mondta, mire én is felé fordultam. Hosszú percekig néztük egymást.

-Szeretlek! - mosolyogtam rá.

-Ezt még soha nem mondtad. - tűnődött el nevetve.

-Tudod, egy normális párkapcsolatban erre azt szokás mondani, hogy én is. - röhögtem.

-Ja, de a mienk kicsit sem normális. - mosolygott.

-Miért? - néztem rá keservesen. Ekkor felült.

-Mert már vagy 15 éve ismerlek. - jött közelebb.

-Én akkor is szeretlek. - mondtam, várva, hogy ő is kimondja. Tényleg furcsa, hiszen 15 év barátság alatt EGYSZER nem mondtuk ki, hogy szeretjük a másikat.

-Én is szeretlek Harold Edward Styles! - ült rá a medencémre.

-Biztos? - nem válaszolt csak közelebb hajolt és megcsókolt.

-Száz százalékig biztos vagyok benne. - mosolyodott el. Én is elmosolyodtam, ő pedig leszállt rólam.

-Most miért? - céloztam kérdésemmel arra, hogy leszállt.

-Mit vártál? - nevetett fel.

-Nem tudom.. - pedig pontosan tudtam, hogy mit, ahogy ő is tudta mit szerettem volna. (remélem értitek xdd - szerk. megj.)

-Akkor én sem. - nevetett. -Jó éjt Harry! - nyomott egy puszit a számra.

-Jó éjt Amanda! - viszonoztam kedvességét, majd álomba merültem. 

Nem az a dicső, ha sosem vesztek össze, hanem ha mindig kibékültök.. 










Komizzatok *-* :)

20. fejezet - interjún

Hát itt az új rész, sajnálattal látom, hogy nem komiztatok :/. Gondolkodtam, és arra jutottam.. hogy én kezdenék egy új blogot. Lehet, hogy ezzel együtt, lehet, hogy e helyett. Szóval majd lehet, hogy hozok egy bemutató félét. Kit érdekelne?! :D

*Amanda szemszöge*
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hasamat (!!!) puszilgatja.
-Te mégis mit csinálsz? - mordultam Harryre, és lehúztam a pólóm.
-Nem akartál felkelni. - nevetett.
-Te nem vagy normális. - röhögtem, és adtam neki egy reggeli ölelést.
-Skacoook! - futott be a szobánkba Niall. -Keltsük fel Hannaht. - mosolygott kajánul.
-Haver, mit akarsz:? - nevetett fel a mellettem fekvő fiú.
-Még nem tudom. - húzott ördögi vigyort az arcára, közben kezeit dörzsölgette.
-Menjünk! - nevettem én is, és magam után húztam a két fiút. Beléptünk a szobába, és rá kellett jönnöm, hogy a fiúk ma nagyon nyálas hangulatban voltak. Niall közelebb hajolt Hannahhoz, és elkezdte a nyakát csókolgatni.
-Hűű de ördögi terv. - nevettem fel.
-KI HALT MEG? - ugrott fel Han, mi pedig röhögőgörcsben törtünk ki. Meglátva minket, értetlen fejet vágott. -Mit csináltatok?
-Hát tudod... - szólaltam meg először én.
-Nem keltél fel, ezért... - folytatta Niall.
-Niall elkezdte csókolgatni a nyakad. - mondta Harry.
-És felébredtél. - vakarta a tarkóját megint Niall. A "Niall elkezdte csókolgatni a nyakad" résznél mind a ketten fülig pirultak.
-Nagyon cukik vagytok paradicsomkáim, de mennünk kéne enni! - röhögött Harry. Hannahék /ha lehet/ még jobban pirosak lettek, de lassan kiértünk a konyhába. Megreggeliztünk.
-Mi a terv mára? - érdeklődtem.
-Lesz egy interjúnk, aztán csinálhatnánk valamit... mondjuk. - esett mély gondolkodásba Niall.
-Mi lenne ha, ma nálunk lennénk? - kérdezte Harry. Bólintottunk, majd elmentünk készülődni. Hannahval gyorsan magunkra kaptunk valami ruhát, és már itt sem voltunk.

*Harry szemszöge*
-Srácok készen vagytok? Mindjárt mennünk kell! - kiabáltam a többieknek, mikor beléptünk a házajtón.
-Mint látod. - morgott Zayn.
-Mi a baj haver? - kérdeztem, mert láttam rajta, hogy van valami. Liam megrázta a fejét, hogy most nem kéne, én pedig egyre kíváncsibb lettem, de hagytam.

*már az interjún*

-Na, és mi van a lányokkal? - fordult felénk mosolyogva a 30 éveiben járó, csinos műsorvezető. -Niall?
-Hát... - mosolyodott el. -Van egy lány... - kezdte, mire mindenki hangos 'húú'-hogásba kezdett.
-Eltalált ámor nyila? - nevetett.
-Fogjuk rá. - mondta, és kicsit elpirult. Képzelem, hogy Hannah is, hiszen ők mindezt hátulról egy kis tv-n nézték végig.
-Na, és ti Louis, Liam, Zayn? - fordult a srácok felé.
-Mi remekül megvagyunk, Danielle csodálatos lány. - hangzott el az első válasz Liamtől.
-És ti Louis?
-Mi is, csak úgy mint Liamék, boldog párkapcsolatban élünk. - mosolygott Louis.
-Örülök nektek. De Zayn, te miért nem szólsz semmit? - kérdezte - azt hiszem - Linda /műsorvezető/, mire én is felkaptam a fejem.
-Ja, bocsi elbambultam. - vette fel a fejét. -Mi is megvagyunk.
-Akkor jó. Már csak te vagy Harry. - nézett felém, én pedig nagy levegőt vettem.
-Mit szeretnél tudni? - mosolyogtam rá.
-Van valaki, akire lányok 10 ezrei lehetnek féltékenyek? - kérdezte.
-Hát....
-Szóval van barátnőd? - húzta fel az egyik szemöldökét.
-Nincs, de remélem, hogy még ma lesz. - nevettem, ami kicsit furcsán hangzott.
-Kifejtenéd? - értetlenkedett.
-Hát van egy lány, aki nagyon tetszik... - mosolyogtam, és végre tovább nem faggatott. Beszéltünk még a nem rég megjelent albumunkról, aminek már most nagy sikere volt.
-Hát köszönöm, hogy itt voltatok. - fordult felénk, majd a nézőkhöz. -Hamarosan itt lesz velünk Cher Lloyd, hogy beszámoljon új lemezéről, a Swagger Jaggerr-ről. - mosolygott és jött a műsor vége, persze csak számunkra.

*Niall szemszöge*
-Szóval tetszik egy lány.. mi Niall? - nevetett Amy, amikor kiértünk az öltözőkbe.
-Nyaggasd Harryt. - küldtem felé egy cinikus mosolyt.
-Le ne harapd a fejét. - mosolygott Hannah.
-Bocs Amy. - fordultam a lányhoz. -Nem fogom nyugi. - mosolyogtam én is Hanra.
-Na, és ki a szerencsés, aki miatt 'eltalált ámor nyila'? - idézte a műsorvezetőt, mikor Amanda elment.
-Te is tudod. - néztem rá izgatottan.
-Azt hiszem... de nem biztos. Elmondanád? - lépett közelebb.
-A-a. Ilyen titkot nem adhatok ki. - nevettem fel, mikor még közelebb lépett. Ajkaink szinte súrolták egymást.
-Biztos vagy benne, hogy nem mondod el? - kérdezte.
-Igen. - mondtam, mire távolodott. Kiment az öltözőből, én pedig utána. -Haragszol? - fogtam meg a csuklóját.
-Dehogyis. - nevetett fel. -Csak megkeresem Amyéket. Bólintottam, ő pedig elment.

*Amanda szemszöge*
-Nem iszunk meg valamit? Rohadt szomjas vagyok! - nyafogott az öltözőnél Harry.
-De menjünk. - nevettem. Odaértünk a stúdióban lévő büféhez, és vettünk innivalót.
-Láttátok az interjút? - kérdezte mosolyogva.
-Aha. Kit készülsz meghódítani?
-Szerintem tudod te azt. - nevetett fel.
-Nem biztos. - húztam gonosz vigyorra a számat.
-Téged. - jött közelebb. Nem állítottam meg, ezért egyre közelebb jött. Ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókunk szerintem 2 percnél is tovább tartott, de levegő hiányában elválltunk.
-Amanda... - nézett mélyen a szemembe Harry.
-Hmm...? - hajtottam rá a fejem.
-Lennél a barátnőm? - kérdezte, mire meglepődtem, és gondolkodni kezdtem...

19. fejezet - ahol a tenger piros színű

Gréta: köszi :D, remélem ez is tetszeni fog.

*Hannah szemszöge*
Egy telefon csörgésére ébredtem. Azonban ez nem az én telefonom volt.
"I've tried playing it cool
Girl when I'm looking at you..." - szólt Amy telefonja, vagyis a One Thing. Mivel a barátnőm nem ébredt fel rá, ezért kisettenkedtem az 'ágyamból' - ami persze a földön volt -, és megnéztem ki az. Harry volt, így úgy döntöttem felveszem.
-Szia Harry! - szóltam bele kómásan.
-Szia Hannah! Amanda? . kérdezte.
-Hannah az? Add oda, add oda! - kiabált Niall a háttérből, amin elnevettem magam.
-Kuss Niall! - röhögött Harry. -Szóval Amy hol van? - beszélt már nekem.
-Még alszik, és csodák csodájára nem ébredt fel. - nevettem.
-Felébresztenéd nekem? - kérdezte aranyos hangon.
-Legyen... - mosolyodtam el, és beleordítottam Amanda fülébe.
-AMANDAAAA! - kiabáltam, mire Harry felnevetett a telefonba, Amy pedig durcás képet vágott.
-Neked is jó reggelt! Mi bajod van? - kérdezte kissé sem kedvesen.
-Harry keres, és azt mondta keltselek fel. - nevettem fel.
-Add oda! - tépte ki a kezemből a telefont.
-Megöllek Harry! - szólt bele idegesen.
--------------------------------------------
-Jó nem haragszom, nyugodj már meg. - nevetett a telefonba.
--------------------------------
-Remek ötlet, de Hannah? - itt felemeltem a fejem.
----------------------------------
-Oké, rendben, szólok neki. Szia Harry! - és ezzel letette.
-Mi van velem? - szegeztem neki a kérdést.
-A fiúknak ma szabadnapjuk van, ezért mondta, hogy menjek el vele a tengerpartra. - mosolygott.
-És én akkor mit csinálok egész nap? - szontyolodtam el.
-Tudod, vannak azok a városnéző buszok, amiknek nincs tetejük? - kérdezte, mire egy elég értetlen fejet kapott cserébe.
-Persze.. és? - néztem nagyokat.
-Na... olyannal járjátok be Londont ma Niallal. - mosolygott még mindig.
-Ááááá, ez tök jóóó! - ugráltam örömömben.
-Aha, de siess, mert fél óra múlva itt lesznek. - mondta, és elkezdtünk készülni. Remek idő volt ma, ezért csak egy rövidnadrágot meg egy trikót vettem fel. Amanda egy nyári szoknyát, és persze az egyik bikinijét vette fel, ami egy neon pink felsőből és alsóból állt.
 -Remekül festesz. - mosolyodtam el barátnőm láttán.
-Köszi, te is! - mikor ezt kimondta csengettek. Gyorsan ajtót nyitottam, és már itt se voltunk.

Amanda bikinije és szoknyája:

Az én ruhám:

*Niall szemszöge*
Nagyon jól elvoltunk a délután Hannahval. Remek társaság ez a lány, de tényleg. Most kivételesen mi mentünk el előbb Amandáéktól, és egyből bementünk a belvárosba. Nincs messze, tehát gyalog mentünk. Pár perc elteltével fel tudtunk szállni egy városnéző buszra, és már mentünk is. Elhaladtunk a Big Ben mellet, és a London Eyenál is.
-Lécci üljünk fel. - rángatott Han.
-Miért vagy te ilyen izgő mozgó? - céloztam mosolyogva a kezemre, ami egy perccel ezelőtt még a derekán pihent.
-Sajnálom, de mindig fel akartam, rá ülni. Könyörgök! - meresztett boci szemeket.
-Legyen. - mondtam, majd a következő helyen, ahol megállt a busz, ujjainkat összekulcsolva leszálltunk.
***********
-Áááá, ez tök szép! - nézett ki az egyik kabinból, amibe ketten voltunk.
-Szerintem te szebb vagy, mint a kilátás! - fordítottam magam felé, a derekánál fogva.
-Hmm... valóban? - nézett mélyen a szemembe.
-Ig... - mondtam volna tovább, de megcsókolt. Most először kezdeményezett Ő. -Huuh. - meredtem magam elé. Remekül csókol. Felnevetett meglepettségemen, majd megfogtam a kezét. Sokat beszélgettünk még, mikor leértünk.
-Most hova? - kérdeztem mosolyogva.
-Szerintem menjünk fel hozzánk filmet nézni. Amyék még tuti a tengernél romantikáznak. - mosolyodott el.
-Rendben. - mondtam, és elindultunk hozzájuk. Megnéztünk valami romantikus filmet, utána pedig az én kedvemért egy horrort is, aminek a nagy részét Hannah nem látta, mert félelmében a mellkasomhoz húzódott.
-Kapcsold már ki! - ordított, miközben megint szorosan hozzám bújt.
-Nem, mert akkor már nem leszel ilyen közel. - nevettem fel.
-Ígérem, hogy nem megyek távolabb, de könyörgöm kapcsold ki. - még mindig nem nézett a tv-re, de kikapcsoltam.
-Kikapcsoltam. - nevettem fel, mert a fejét még mindig a mellkasomba fúrta.
-De félek. - mondta aranyos hangon, mire felnevettem.
-Kijöhetsz, nem harapok. - nevettem.
-Biztos?
-Teljesen. - nyugtattam meg, mire felnézett. -Eszünk valamit? - kérdeztem, de már nem Han válaszolt.
-Persze, tiszta kajás vagyok. - röhögött Harry. Szóval... megjöttek.

*Amanda szemszöge*
Most Niallék mentek el előbb, mi még egy kicsit maradtunk.
-És akkor a tengerpartra megyünk? - kérdeztem két korty almalé között. (Grétának üzenném : most nem narancslé xdd)
-Aha, ha neked jó. - mosolygott rám.
-Persze. - mosolyogtam vissza, majd elindultunk. Kocsival mentünk, így pár perc elteltével egy elhagyatott partszakaszon álltunk meg.
-Parancsoljon My Lady. - nevetett Harry, mikor kinyitotta az ajtót.
-Köszönöm, szőke herceg. - borzoltam bele viccesen a hajába.
-Barna vagyok. - nevetett megint.
-Tudom. - mondtam, majd kézen fogva elindultunk kicsit közelebb a parthoz. Leterítettük a pokrócokat.
-Akkor bemegyünk? - kérdezte Hazza, mikor levette a pólóját.
-Napozni akarok. - nyavalyogtam.
-Neeeeeee! - kiáltott, és simán felkapott az ölébe, és úgy vitt be a vízbe.
-Harry tegyél le, nem vagyok valami pehely súlyú. - rángatóztam, mire a vízbe dobott.
-Ja nem... csak csont és bőr. - mondta cinikusan.
-Ez nem volt vicces. - nyújtottam ki rá a nyelvem, mire elkezdett kergetni. Sokáig bent voltunk, mikor úgy döntöttünk, kimegyünk és eszünk valamit... pontosabban szendvicseket. Lassan kikászálódtunk, és leültünk a pokrócokra. Megettünk egy-egy zsemlét, és elkezdtünk beszélgetni.
-Csinálhatok egy képet? - mosolygott Harry.
-Persze. - mondtam és lejöttem a takaróról, és leültem a homokba.
-1... 2... csíííííííz. - mondta, és kattintott egyet telefonjával. Mindig is szerettem Harry kamerája/telefonja előtt pózolni, mégha a kép nem is sikerült valami jóra. Sokat fotózott anno...
-Mutasd már! - futottam oda a telefonjához.

-Ez nagyon sexi lett. - mosolyodott el kajánul.
-Harry! - ütöttem vállba. -Nekem nem tetszik annyira.
-Pedig nagyon szép vagy! - adott egy puszit, majdnem a számra.
-Köszi. - nevettem fel, majd beráncigáltam a vízbe.

*Harry szemszöge*
Egy idő után meguntuk a tengerpartot, de még mielőtt elmentünk volna megnéztük a naplementét.
-Nézd, tök szép! - mutatott a tengerre Amanda, ami a napsugarak hatására piroslott.
-Igen... olyan, mintha piros lenne. - néztem Amyre.
-Pontosan. - bújt közelebb. Átkaroltam a derekát, ő a fejét a vállamra hajtotta, és így néztük tovább. Nagyon romantikus volt, de hamar lement a nap.
-Akkor megyünk? - kérdeztem.
-Persze egy perc és összepakolok. - és gyors pakolásba kezdett, és amint befejezte már indultunk is. Amyékhez érve láttuk, hogy Niallék ott vannak, és Hannah Niall mellkasába helyezve fejét fekszik a kanapén. Aranyosak voltak együtt. Az ablakon keresztül 'leselkedtünk és hallgatóztunk'.
-Kijöhetsz, nem harapok. - nevetett fel Niall.
-Biztos? - kérdezte félve Han.
-Teljesen. - és ekkor a lány kibújt a mi ír barátunk mellkasából. -Eszünk valamit? - kérdezte, mire mi beléptünk, és én válaszoltam kérdésére.
-Persze, tiszta kajás vagyok. - röhögtem, ők pedig rám néztek. Rendeltünk egy pizzát, beszélgettünk, szórakozgattunk. Késő volt már, mikor a lányok elhatároztak valamit.
-Ma itt alszotok! - mondta határozottan Amy.
-Benne vagyok! - mosolygott Niall. Helyeseltem.
-Oké... én megyek aludni. Hazza jössz? - fordult felém Amanda.
-Aha. Jó éjt srácok! - és ezzel felmentünk, majd hamar mély álomba merültünk. Szerintem Niallék is ugyanezt tették.

Naplemente *-*

Itt a rész, remélem tetszett. :) Most viszont tényleg megvárom a 2 komment érkezését. Szóval komizzatok, iratkozzatok fel! :D

18. fejezet - két randi egy nap :D

Gréta: tudom, hogy itt komiztál xdd köszi :D

*Niall szemszöge*
Reggel villám sebességgel öltöztem fel, majd indultam Amyhez.
-Harry! - ordibáltam fel az emeletre.
-Mi van?! - kiabált vissza.
-Ne ordibálj! - adott egy 'taslit' Liam.
-Köszi Liam... Harry elviszel? - kérdeztem, mikor már leért.
-Aha, de a reptérre nem viszlek ki titeket. - mondta, majd indultunk. Odaérve egyből csengettem, Amanda pedig pizsamában nyitott ajtót.

-Hűűű. - mosolyodott el Harry.
-Te kussolj! - mutatott rá Amanda, és ő is elnevette magát.
-Pedig csini. - nevettem én is.
-Na, én húztam, majd gyertek. - nyomott egy gyors puszit Amy arcára, és távozott. Bementünk és ő gyorsan felöltözött, én pedig addig tv-ztem.
-Mehetünk? - kérdeztem, mikor leért.
-Aha. - mondta, majd kimentünk, és fogtunk egy taxit. Pont akkor értünk oda, mikor leszállt a gépe. Beértünk a váróterembe, és akkor jött Ő...

*Hannah szemszöge*
-Jó, igen, tudom... - beszéltem a velem szemben álló anyámhoz. -Vigyázok magamra. - nevettem fel.
-De tényleg! - szorított magához a kisöcsém. Annyira édes volt..
-Oké Matt. - öleltem meg szorosan. Ezt a meghitt pillanatot a bemondó zavarta meg. -Akkor én megyek. Sziasztok! - öleltem meg utoljára őket.
-Szia kicsim! - adott egy puszit anyu. Ekkor elindultam a terminálból, és felszálltam a gépre. 3 óra repülés után sikeresen leszálltam. Gyorsan elvettem a cuccaimat, és már siettem is ki. A váróteremben egyből megpillantottam az Ő gyönyörű kék szemeit, és a szőke tincseit.
-Hannah! - futott oda széttárt karokkal Amanda.
-Amy, úgy hiányoztál! - öleltem meg szorosan.
-Te is.
-De végre kicsit több időre jöttem. - nevettem fel.
-Igen, és itt van még valaki. - nevetett, és ekkor ellépett Niall elől.
-Szia Hannah! - vakargatta a tarkóját. Szerintem nem tudta, hogy most megöleljen, esetleg adjon egy puszit, vagy csak simán köszönjön. Megadtam a kezdő lökést...
-Szia Niall. - tártam szét a két kezem. Ekkor közelebb jött és szorosan megölelt.
-Khm... gyerekek, mehetünk? - köhintett Amanda.
-Ja persze, bocsi. - vörösödött el Niall. Annyira aranyos volt :$.

*már a fiúknál*

-Szia! - jött be utánam Niall a konyhába. Ugyanis felelsz vagy merszeztünk, és kicsit megszomjaztam. Ezért bejöttem a konyhába.
-Hello! - mosolyogtam.
-Figyelj, én... - kezdtük egyszerre, mire elnevettük magunkat. -Kezd te! - mondtam.
-Oké.. szóval az a csók. Múltkor a reptéren. - dadogott.
-Niall, nem kell szabadkoznod. - nevettem fel.
-Oké. - mosolyodott el, majd töltött magának egy pohár vizet. -Lenne kedved velem vacsorázni ma este?
-Persze. - mondtam, és már vissza is mentünk.
-Han, nem mehetnénk? - kérdezte unottan Amanda.
-Hova?! - értetlenkedtem.
-Haza... én megyek Harryvel állatkertbe, te meg Niallal gondolom... - harapdálta az ajkát, hogy el ne nevesse magát.
-Hallgatóztál? - fakadtam ki. Ezt a többi fiú a földön fetrengve a röhögéstől, végignézte.
-Nem csak ő! - mondta két kacaj között Zayn. Tiszta piros lettem, de Amy lenyugtatott. Gyorsan hazaértünk és nekiálltunk öltözni.

*Amanda szemszöge*
-Gyönyörű vagy! - öleltem meg Hannaht.
-Te is! - ölelt vissza. Mivel mi csak állatkertbe megyünk, ezért sima ruhát vettem fel. Hannah viszont kitett magáért... mivel vacsizni mennek, egy nem kevésbé elegáns étterembe, ezért estélyit vett fel.

Hannah ruhája:

Én ruhám:

-Na, és ti hogyan haladtok? - mosolyodott el.
-Fogalmam sincs. - sóhajtottam.
-Pedig szerintem nagyon tetszel Harrynek. - mosolygott tovább, mint a tejbe tök.
-Nem tudom... - huppantam le a nappali kanapéjára. De egyből állhattam is fel, mert csengettek.
-Hagyd, majd én. - és Han már ment is kinyitni az ajtót.
-Szia! - köszönt egyszerre Harry és Niall, majd beljebb léptek.
-Csinik vagytok! - dicsértek meg mindketten.
-Köszönjük! - mondtuk egyszerre Hannahval. Ők még egy kicsit itt maradtak, mi viszont indultunk az állatkertbe... esti állat nézegetésre. Harry kocsijával mentünk, ezért hamar odaértünk.

*Harry szemszöge*
-Nézd, de cukik! - húzott a koalák felé Amanda.
-Nem szeretem a koalákat. - biggyesztettem lefelé a számat.
-De miért? - szomorodott el Amy is.
-Egyszer egy koala lepisilt. - ettől már nem volt olyan szomorú... sőt... torka szakadtából röhögött. -Nem vicces. - 'durciztam'.
-Ajj nyugi már. - nevetett még mindig, majd felém fordult. Pár pillanatig néztük egymást csendben, majd arcunk közelebb, és közelebb ért egymáshoz... megcsókoltam. Hihetetlen... jobb volt, mint először. Mondjuk ja, hiszen most magamtól csókoltam meg. Nem tartott sokáig, mikor elváltunk egymásra mosolyogtunk, majd kézen fogva mentünk tovább az állatokhoz.
-Szerintem már menjünk. - mosolyodtam el pimaszul.
-Mehetünk Harry... HAZA! - emelte ki a haza szót.
-Miért ismersz ennyire? - nevettem fel. Vállat rántott, és már mentünk is hozzájuk. Odaérve kinyitottam neki az ajtót, majd elkísértem a házig. Hannah még nem volt otthon.
-Élveztem a mai napot. Köszönöm. - simítottam végig a karján.
-Én is Harry. - mosolygott. -Akkor...
-Akkor szia. - fejeztem be mondatát, de nem tudtam megállni, hogy legalább egy puszit ne adjak neki. Közelebb hajoltam, és nyomtam egy puszit a szájára.
-Szia Hazza! - integetett, mikor már a kocsinál voltam. Visszaintettem, és mentem haza.

*Hannah szemszöge*
-Sziasztok! - köszöntünk el Harryéktől. -Mikor indulunk? - fordultam Niall felé.
-Nekem mindegy. - mosolygott. -Amúgy tényleg nagyon csinos vagy. - mért végig.
-Köszönöm. - pirultam el. -Szóval, akkor most is mehetünk?
-Persze. - nyújtotta a kezét, amit elfogadtam. Gyalog mentünk, mert az étterem csak egy utcányira volt tőlünk.
-Jó napot! Niall Horan névre van asztalfoglalásom. - mondta Niall egy pincérnek öltözött fiatal srácnak.
-Erre gyertek! - mondta, és vezetett. Egy kisebb sarokasztalhoz értünk, leültünk, és rendeltünk. Nevetgélve fogyasztottuk el az ételt. Közelebbről megismertük egymást, ami remek dolog. Beszéltünk a volt barátomról, az ő volt barátnőjéről. A végére maradtak a hétköznapi témák, mint például a "mi a kedvenc színed/ételed/italod?".
-Nem sétálunk még egy kicsit? - kérdezte mosolyogva.
-De, persze. - fogadtam el megint a kezét. Ujjainkat összekulcsolva léptünk ki az étterem ajtaján.

*Niall szemszöge*
-Üljünk le könyörgöm! - szinte már térden állva kértem Hannaht. -Hogy bírsz te magassarkúban, hidegben, ilyen későn futkározni egy parkban? - néztem nagy szemekkel.
-Jó kondiban vagyok. - nevetett, majd leültünk. -Viszont már kezdek fázni.
-Kell a pulcsim? - kérdeztem, és már vettem is le.
-Nem, dehogyis. Ennyire nem fázok. - tolta el a kezem.
 -Biztos? - vettem vissza. Csak bólintott egy aprót, majd mélyen a szemembe nézett.
-Szépek a szemeid. - szólaltam meg először én.
-Köszönöm. - hajtotta le a fejét, mert elpirult. Megfogtam az állát, és felém hajtottam a fejét.
-Aranyos vagy, mikor elpirulsz. - nevettem fel, majd egyre közelebb hajoltam hozzá. Nem tolt el magától, ezért megcsókoltam.
-Hát, akkor elég sokszor leszek a közeledben aranyos. - nevetett fel.
-Ennek örülök. - mosolyogtam. -Mehetünk? - álltam fel.
-Persze. - és elfogadta a kezem. Hazasétáltunk hozzájuk, ami úgy 20 percbe tellett. Sokat beszéltünk még, de sajnos elérkeztünk a házhoz.
-Szia Niall! - ölelt meg.
-Szia! - öleltem vissza, nyomtam egy puszit az arcára, és már mentem is haza. Otthon még beszéltem Harryvel, de szinte egyből az ágyba vágódtam, és aludtam.

*Hannah szemszöge*
-Kelj már fel! - ugráltam Amandán.
-Mi a...?! - ült fel, minek hatására leestem róla. Elkezdett röhögni, én pedig csúnya nézést meresztettem rá.
-Nem, vicces, most fáj a popsim. - kezdtem el simogatni az említett részt, mint egy kis gyerek.
-Bocs. - nevetett. -Na, miért kaptam ilyen remek felkeltést... - kereste az óráját. -Fél 12-kor?
-Beszámoló! - kiáltottam. Elmeséltem neki mindent, és ő is nekem. Akkor úgy döntöttünk, hogy ma én is az ő szobájában alszok, ezért vittem át párnát meg takarót, és a földre dobtam. Mosollyal az arcomon aludtam el... ez volt életem legjobb napja. <3

Hát itt a rész, remélem tetszett! :) Komizzatok! :D