13. fejezet - a fogadás

*Amanda szemszöge*
"-Nem tudom. Mondjuk....-mondtam és gondolkodásba estem."
-Mesélj a nélkülem eltöltött 2 évedről. - ajánlotta fel Harry, majd lehuppant az ágyára.
-Mit szeretnél tudni? - sóhajtottam és csatlakoztam hozzá.
-Fiúk! - jelentette ki határozottan és apáskodva.
-Legyen... - mondtam, és belekezdtem a hosszan tartó mesélésbe. Hát igen... nem a hosszú kapcsolatokról vagyok híres... 2 év alatt volt vagy 5 pasim.
-És akkor Brice volt az utolsó? - kérdezte és rám vetette elragadó mosolyát.
-Aha... végleg az utolsó. - sóhajtottam.
-Ne gondold! - vigyorgott, majd arca veszélyesen közel került az enyémhez. Most mi vaaaan?! De mielőtt erre választ kaptam volna, Harry telefonja megcsörrent, ezzel megzavarva lassan bekövetkező csókunkat.
-Aha... igen... oké... én is... puszi... szia. - ennyit hallottam.
-Ki volt az?! - érdeklődtem.
-Gemma. - mondta.
-Mi az, hogy Gem felhív te meg nem adod oda? - háborodtam fel.
-Bocs, de elfelejtettem, hogy jóba vagy a nővéremmel. - vakargatta a fejét. -Ne haragudj.
-Jó... mindegy, inkább aludjunk. Jó éjt. - mondtam és elfordultam.
-Neked is húgi  - nevetett, de még mielőtt aludhattunk volna, egy puszit nyomott az arcomra. Ezen elmosolyodtam, majd az álmok világába zuhantam.
********
-Jó reggelt Csipkerózsika! - köszöntött tálcával a kezében Harry.
-Csináltál nekem reggelit? - ültem fel hálásan mosolyogva.
-Aha. Mint régen... - mondta, és átnyújtotta a reggelit. Hát igen... egyszer, amikor a szüleim elutaztak, én pedig beteg voltam, Harry ott aludt nálunk, és 'pátyolgatott'.
-Köszönöm. - nyomtam puszit az arcára... vagyis csak majdnem oda. Véletlen hirtelen elránotta a fejét, és a szájára ment a puszi. -Ne haragudj! - kezdtem el mentegetőzni.
-Nem te voltál. - nevetett fel. -Én voltam, de véletlen. Szóval TE ne haragudj. - folytatta a nevetést, majd én is belekezdtem.
-Semmi gond. Együnk! - és elkezdtük majszolni a finomságokat, amiket Hazza csinált.
-Mennünk kéne! Eleanor ott van a fiúknál, szóval haza tudsz menni. - mosolygott, mikor befejeztük a reggelit.
-Oké. Megyek átöltözni. - mutattam a fürdőre, és elindultam.
-Most vidd a ruhád. - vágta hozzám a tegnapi ruhákat.
-Haha... - imitáltam nevetést, de valóban kitört rajtam. Bementem a fürdőbe, és gyorsan elkészültem. Harry is kész volt, mire kimentem, aztán el is indultunk a fiúkhoz.

*Harry szemszöge*
-Úgy sajnálom, ne haragudj! - borult Eleanor Amanda nyakába.
-El.... semmi gond, én vagyok a hülye, hogy nem gondoltam a pótkulcsra. - nevetett Amy.
-Tessék itt van. - halászta elő a kulcsot a táskájából. -Bocsi skacok, de nekem most fotózásra kell mennem. Sziasztok! - köszönt el mindenkitől egy puszival, Louistól pedig egy csókkal.
-Na, akkor én is megyek. Hello! - ölelt meg mindenkit Amy is.
-Puszit nem is kapok? - vágtam szomorú képet.
-Ajj, te lüke. - nevetett, majd adott egy puszit. -Majd valamikor hívlak Harry... most kivételesen én. - kacsintott, majd elment.
******
-Még mindig nem hívott. - nyavalyogtam. -Pedig már régen elment.
-Haver... kb. 4 órája ment el. - nevetett Niall.
-Hallod ez nem vicces. Szerintem ma már fel sem hív. - vetettem oda Niallnak az elképzelésem.
-Fogadjunk... - nézett amolyan "tuti én nyerek" stílusban.
-Rendben. Ha én nyerek - vagyis nem hív fel -, akkor felhívod Hannaht. - ismertettem a szabályokat.
-Ez nem ér... tudod, hogy nem merem. Szóba se állna velem, azután amit a reptéren csináltam.. - lankadt el a kedve a játéktól.
-Niall... huhúúú... bejössz a csajnak, te meg megcsókoltad. Mi olyan nagy dolog ezen? - nevettem fel.
-Legyen... de ha én nyerek - vagyis felhív -, akkor elhívod Amyt randira. - nézett rám "most meg vagy" vigyorral. Itt leesett az állam.
-De nekem nem is tetszik Amanda.
-Aha... nem... - vigyorgott.
-Jó legyen. - és ekkor kezet nyújtottam, amit elfogadott.

*Niall szemszöge*
-Úgy is felhív még ma! - nevettem Harry képébe, mikor megcsörrent a telefonja. -Ő az ugye? Ő az? - ujjongtam.
-Nem... anyu hív. - röhögött fel, majd félre vonult beszélni Anneval. Mikor visszaért a siránkozó képemmel találta szembe magát.
-Mi van haver? - nevetett.
-Semmi... csak én... félek felhívni Őt. - mondtam, és reméltem, hogy megérti. De mit is gondoltam?! Hiszen ő Harry.... -.-*
-Kit? - kérdezte, mire legszívesebben a kezemben lévő almát hozzá vágtam volna.
-Hannaht, te hülye.
-Ja... nem értelek Niall. - veregetett vállba, majd ott hagyott. Egy fél óra múlva a telefonja csörgésére lettem figyelmes.
-Ő az ugye? - törtem be a szobájába csillogó szemekkel.
-Aha... - mondta, majd kitessékelt. Távoztam, majd vártam, hogy Harry kijöjjön.
************
-Remélem tartottad a fogadást, és elhívtad! - támadtam le, mikor kijött.
-Ööööö... aha. - mondta.
-De akkor nyögd már ki. Mi a francot mondott?! - nevettem cinikusan.
-Nyugi haver... - veregetett vállba. -Randizom Amandával. - nevetett fel diadalittasan, majd otthagyott.
-Harry... állj csak meg, és köszönd meg! - fogtam meg a karját.
-Mit? - nézett értetlenül.
-Hát ha nem fogadunk, akkor nem lesz bátorságod elhívni. - vigyorogtam.
-Oké, köszi. - mosolygott.

*Amanda szemszöge*
-Szia Harry. Ne haragudj, hogy eddig nem hívtalak  de el kellett valamit intéznem. Tényleg ne légy dühös, csak nem volt időm. - zúdítottam rá mindent, mikor felvette.
-Amy... nyugi. - nevetett fel.
-Bocsi, csak azt hittem haragszol. - nevettem én is.
-Nem dehogy. - mondta, mire megkönnyebbültem.
-Na, és holnap mit csinálunk? Most a srácokkal is lehetnénk.
-Áááá... tényleg, holnap. Mondd, Amanda nem lenne kedved velem vacsorázni? - kérdezte.
-De, persze. - mondtam lelkesen.
-Oké, de úgy mondj igent, hogy most randira hívtalak  nem baráti vacsira. - éreztem, hogy mosolyog. Meglepődtem... Harry... engem.... randira.... hívott?! Komolyan, örömömben visítottam volna.  
-Oké, akkor holnap találkozunk. Szia Harry! - köszöntem el.
-Szia! - köszönt vissza, majd kinyomtam, és egyből tárcsáztam Eleanort.
-El... ezt nem fogod elhinni. - ordítottam bele a telefonba.
-Te se, mert vehetsz nekem egy hallókészüléket. - gúnyolódott nevetve. -Na mindegy, mi történt?
-Harry randira hívott  - visítottam  ahogy csak tudtam. Saját magam viselkedésén lepődtem meg, mert soha nem voltam még ilyen boldog, ha valaki randira hívott.
-Ááááá, ez csodálatos. - örült velem.
-Az. Nem jönnél át segíteni majd? - kérdeztem reménykedve.
-De, persze, ott leszek. Na szia!
-Szia! - köszöntem és letettem. Felhívtam Hannaht is, akinek ugyanez volt a reakciója, és mondta, hogy egy hét múlva megint jön Londonba pár napra. Megörültem, és még egy telefont ellőttem az este.
-Igen?! - szólt bele a telefonba Harry.
-Szia. Bocsi, de oda tudnád adni Niallt? - kérdeztem.
-Nialler! - ordított. -Egy perc és itt lesz. - nevetett.
-Oké, de ezen mi olyan vicces? - lepődtem meg.
-Áááá, semmi. - nevetett tovább. -Amúgy holnap hányra menjek e csodálatos hölgyért?
-Haha.. de vicces vagy. Nekem mindegy...
-Akkor, mondjuk... este 7? - kérdezte.
-Oké. - ekkor Niall ideért, majd elvette Harrytől a telefont.
-Hello. Mizu? - kérdezte.
-Jó hírem van, de nem telefon téma. Nem tudnál reggel átjönni?
-De persze, majd akkor holnap. - mondta.
-Igen, na szia! - és meg sem várva a válaszát letettem. Gyorsan megfürödtem, és mentem aludni.

Hát itt a rész. Nem lett szerintem valami jó, de remélem nektek azért tetszett. Várom a 2 komit! :D <3 

Bogii :*