42. fejezet - a nagy bejelntés

Hy Vietnam! xdd bocsi, hogy eddig nem tudtam hozni, de nincs nagyon sok időm. De amikor tudom, hozom is a részeket! :D feltéve, ha meg van a kért komi :) Na szóval.. itt a rész, de már ne számítsatok sokra :D nem mondom meg pontosan mennyi van még hátra, mert én már tudom, de majd csak kegyen meglepi :) na jó olvasást!
 
Lia: nyugi, majd meglátod mi lesz :D annyit azért halkan megsúgok, hogy a teljes befejezés happy end lesz nyugi :D köszi a komid :*
Domcsi: köszi, meg is hoztam :D 

*Amanda szemszöge*
Kijöttünk a vízből és leültünk egy sziklára. Harry ült alul, én pedig az ölébe ültem.

A nap ekkor már ment le.
-Nézd milyen gyönyörű! - meredtem el a látványban. A nap a tenger felszínére sütött. A sugarak csillogtak a vízen, ami nagyon szépen nézett ki. Egy nagy madár sereglet szállt el előttünk, ami még szebbé tette a tájat.

Sokkal romantikusabb volt, mint múltkor. Akkor még nem jártunk Harryvel, noha én már akkor szerettem.
-Te gyönyörűbb vagy! - fordította felém a fejét. Én is így tettem, és szemében nagyobb szeretetet láttam, mint valaha. Éreztem, hogy elpirulok. -És szeretem, hogy még mindig ilyen reakciót váltok ki belőled a bókjaimmal. - mosolyodott el, majd átölelte a derekam.
-Szeretlek! - néztem mélyen a szemeibe.
-Én is Amanda! - mondta és én megint pirosodni kezdtem, de álltam a pillantását. Láttam rajta, hogy meg akar csókolni, de nem tette, így én léptem. Közelebb hajoltam hozzá, és hosszú csókot leheltem ajkaira.

 Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Szia Hannah! - szóltam bele, miután kivettem a készüléket a zsebemből, megnéztem ki az, és elfogadtam a hívást.
-Szia. Siessetek haza, mert a fiúk be akarnak jelenteni valamit! - hadarta el a mondatát. Mivel a telefon ki volt hangosítva, jelentőségteljesen Harryre néztem -hogy mit is akarnak mondani-, aki csak elmosolyodott.
-Oké indulunk, szia! - tettem le a telefon, mielőtt bármit mondhatott volna. Harryvel egyből hazafelé vettük az irányt, szerencsére fél óra múlva már ott is voltunk. Már mindenki a fiúk házában tolongott. Mikor megérkeztünk egyből a nappaliba tessékeltek minket. Leültünk a kanapéra és megkezdtük a 'kupaktanácsot'.
-Na, és mi az, amit akartok mondani? - mosolygott Hannah, aki Niall ölében ült.
-Hát, van egy lány.... - kezdett bele Harry, mire eleinte megrémültem, de aztán folytatta. -Szóval szülinapja lesz, és mi vagyunk meghívva, de háttértáncosaink még nincsenek. - fejezte be.
-És?! - kérdeztem már én.
-Tudjuk, hogy szerettek táncolni. - folytatta mosolyogva Zaynie.
-És szeretnénk, hogyha ti lennétek a táncosaink. - fejezte be Niall, mire Hannah és az én számat is egy hatalmas sikítás hagyta el.
-Ugye nem vicceltek? - ugrált örömében Han.
-És még azt hitted nem vállalják el. - röhögött fel Harry Niall felé mutogatva.
-Persze, hogy elvállaljuk. - ugrottam a barátom nyakába, majd nyomtam egy apró csókot a szájára, de neki több kellett. Elkapta ajkaimat, majd egy nagyon hosszú csókot nyomott azokra, minek következtében Louis elsütötte a szokásos dumáját.
-Ne itt essetek egymásnak. - nevetett fel, mire egy cinikus mosolyt küldtem felé.
-Amúgy mikor lesz a fellépés? - kérdeztem Harrytől, közben kezemet a mellkasán pihentettem.
-1 hét múlva. - hajtotta le a fejét.
-Klassz! Később nem tudtatok volna szólni? - kaptam a fejemhez, ő pedig szólásra nyitotta a száját. -Mindegy... mit adtok elő?
-Kiss you. - adott egyértelmű választ Lou.
-Oké, arra nem olyan nehéz valami koreográfiát kitalálni. - mondta Hannah, mire bólogattam.

*Harry szemszöge*
A lányok szerencsére elvállalták a fellépést. A 'megbeszélés' után elmentünk vacsorázni egy étterembe két okból.

• megünnepeljük, hogy a lányok elvállalták a fellépést
• nincs otthon kaja, amiért Niall 'enyhén' kiakadt

Miután bőségesen megvacsoráztunk, kifizettük a vacsorát és hazamentünk. Mindenki a nappaliba tömörült tv-t nézni.

-Csináljunk máááár valamit! - nyafogott Lou.

-De mit? - kérdezte sóhajtva Eleanor. Sajnálom szegényt, Louis tuti lefárasztotta.

-Aludjunk! - válaszoltam és felpattantam.
-De én nem vagyok fárad! - nyöszörgött Amy.
-Nem baj... gyere! - húztam magam után egészen az emeletre. Egymásután lefürödtünk és befeküdtünk az ágyba.
-Nem akarsz csinálni VALAMIT? - emeltem ki az utolsó szót.
-De... mit? - nevetett fel.
-Tudod nem? - mosolyogva közelebb feküdtem mellé.
-De. - adott rövid választ. Még közelebb jött és egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. Visszacsókoltam, majd a hátára döntve ráhelyezkedtem, kezeimet pedig feje mellett megtámasztottam.
-Nagyon szeretlek Amy! - néztem csillogó kék szemeibe.
-Én is szeretlek! - helyeselte, most pedig ő csókolt meg és én csókoltam vissza. Levettem a pólóját, majd felső testét apró puszikkal hintettem be. Ekkor megcsörrent Amanda telefonja. Felsóhajtott, majd rám nézett.
-Vedd fel nyugodtan. - sóhajtottam én is.
-De nem akarom. - fogta meg a pólóm nyakát, visszarántott, majd megcsókolt. Csókja lágy volt, de közben vad is. A vonal túlsó végén azonban még mindig várt az illető.
-Tényleg vedd fel! - kértem, mire felvette a felsőjét. -A telefonra gondoltam! - nevettem fel, mikor magára húzta a kék trikót. Rám mosolygott, majd felvette a telefont, beszélt pár percet és visszajött hozzám.
-Ki zavarta meg édesded tervünket? - mosolyogtam.
-Anyu volt, csak megkérdezte hogy vagyok. - nyomott puszit a számra.
-Haragszom anyukádra! - nevettem fel.
-Én nem. - mosolygott megint, majd adott egy puszit.
-Aludnunk kéne. - nevettem fel.
-Tényleg, holnap próba! Jó éjt Hazz. - nyomott egy jó éjt puszit a számra.
-Neked is. - követtem példáját, és álomra hajtottam a fejem.
Reggel már mindenki ébren volt és valahova nagyon siettek.
-Hova mentek? - kérdeztem értetlenül, mikor végre letámolyogtam az emeletről.
-Harry öltözz már fel, ma van az első próbánk a szülinapi partyra. - lökött oldalba Niall.
-Baszki tényleg! - kaptam észbe, majd gyorsan felöltöztem. Még a próba előtt beszaladtunk a Nando's-ba és vettünk reggelit. A próbát egy tánc stúdióban kezdtük el.

Na remélem tetszett a rész :D komizzatok, mert 2 komi után hozom is a következőt ;) na puszi :*

41. fejezet - szeretnénk valamit bejelnteni...

Kicsit nehezen gyűlik össze a 2 komi, és akik régen komiztak, azok már nem :/ de se baj én azért még egy rövid ideig (!!!) hozom nektek a részeket. :) 
UI.: remélem tetszik az új fejléc :DD

Lia: köszi, de szerintem egyre szarabbakat írok. Vagy ez csak nekem tűnik fel? :oo
Gréta: 1. tudom, sajnos :( próbálok minél jobban visszatérni és ez az elkövetkezendő pá részben fog sikerülni is :D 2. de lesz, mert már nincs sok hátra! 3. köszi, de veled csináltam <3 xd 4. én is téged Muki <3 :$

*Amanda szemszöge*
Egy sötét helyen ébredtem fel... nem tudtam mi történt, csak annyit, hogy Bricet láttam utoljára. A helyiség nagy volt, és az én székemen kívül még egy szék volt.
-Amanda, te vagy az? - kérdezte a másik ember, aki Harry volt. Őszintén megijedtem tőle, és magától a helyiségtől. A félelem eluralkodott rajtam, és ez hangomon is hallható volt.

A FÉLELEM
A félelem az emberi érzések közül a legfantáziadúsabb. A legváratlanabb helyeken ver gyökeret.








-Igen... - válaszoltam elhalló hangon. -Hogy kerültél ide? - kérdeztem, azonban választ nem tudott adni. A sötét helyiség ajtaja csapódott, azaz Brice lépett be rajta.
-Csend legyen! - intett csendre idegesen. Nem tudom miért, de megkérdeztem, hogy mi történt. -A hülye barátaitok rájöttek, hogy nem vagytok otthon. Keresnek titeket... - válaszolt megint idegesen. Pár perc csend állt be, noha az nevezhető csendnek, hogy Brice dobálja a székeket és ütögeti az asztalokat. Aztán idegesen viharzott ki, minket megint egyedül hagyva. Harry telefonja a zsebében csörgött. Megpróbáltam felvenni a telefont, és kihangosítani.
-Úristeeeen Amanda hol vagytok? - kérdezte pánikolva.
-Brice elrabolt... - adott választ helyettem Harry. Hannahék már a rendőrségen voltak, így be tudták mérni a honlétünket.
*************
-Ne haragudj rám! Ez az én hibám, miattam bántott téged is. - könyörögtem Harrynek. Már elkapták a volt barátomat, és most itt ülünk a mi házunkba a kanapén Harryvel. A többiek a fiúknál vannak.
-Figyelj! Ez nem a te hibád, nem tehetsz róla, hogy ilyen sexi vagy és nem akar leszállni rólad. - kuncogott.
-Ezt 2 évvel ezelőtt nem gondoltad így. - nevettem el magam. Ekkor közelebb csusszant.
-De így gondoltam. Csak még magamnak sem mertem bevallani, hogy mióta ismerlek beléd vagyok zúgva. - monológja után hosszú csókot nyomott a számra. Akár hiszitek, akár nem ez volt a legszebb dolog, amit valaki valaha mondott nekem. Soha nem tudtam, hogy miért állok olyan közel Harryhez, de most nyitotta fel a szemem. Azt hiszem én is szerelmes vagyok belé, mióta ismerem. Nevezhető gyerek szerelemnek...?

-Szeretlek! - mondtam, noha ezt ő is tudta.
-Én is. De ezt tudod. - mosolygott.

*Harry szemszöge*
-Mit csináljunk egész délután? - kérdeztem vidáman. Amy nem válaszolt, felállt és felment a szobájába. Nem értettem miért, de vártam. Egy fürdőruhában és egy fürdőgatyával a kezében jött le.
-Vedd fel és irány a part! - utasított. Bementem a vendégszobába, majd átöltöztem. Mire kiértem Amy már szoknyában volt, így indulhattunk.
************

Rengetek időt töltöttünk a vízben, és úgy érzem még közelebb kerültem Amandához... már ha ez lehetséges.
-Megint nézzünk naplementét! - rángatta a fürdőgatyám alját a barátnőm, mikor éppen a tengerparton ettünk. Komolyan mondom, mint egy kisgyerek.
-Jó megnézzük, de kérlek... ne most rángasd le rólam a gatyát. - nevettem fel, majd magamhoz húztam és megcsókoltam. -Majd este. - tettem hozzá egy pimasz mosollyal.
-Nagyon hülye vagy. - lökött oldalba.
-Igen? Szerinted az vagyok? - kérdeztem és lenyeltem az utolsó falat szendvicsemet. Aprót bólintott, mire felálltam és elindultam a vízbe. Ő utánam futott és ráugrott a hátamra és befogta a szemem. Le akart szállni, de nem engedtem, beljebb mentem vele a vízbe.

-Tegyééél le! - ütögette a hátam. Kicsit még beljebb mentem, majd kérését teljesítettem.
-Oké. - tettem hozzá, és beledobtam a vízbe.
-Nem így gondoltam! - jött fel a víz alól, majd durcásan kiindult a tengerből. Visszarántottam és magamhoz húztam, teste az enyémhez simult.
-Nem hagyom, hogy elmenj! - mondtam, szinte a szájában.
-De csak ki akartam menni törölközni. - nevetett fel.
-Nem erre céloztam! - válaszoltam, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókoltam. Valóban nem arra céloztam, amire ő gondolt. Mostanában úgy érzem nincs sok addig, hogy valami vagy valaki miatt végleg elveszítsem...
 
*Hannah szemszöge*
-Srácok rakjatok már egy kicsi rendet! - kiabáltam undorodva, mikor a rendőrségről hazaértünk a fiúkkal.
-Te vagy a nő, rakj te rendet. - vont vállat Zayn.
-Nem ő lakik itt, ne akard rabszolgának a barátnőmet! - húzott magához durcásan Niall, amin fel kellett nevetnem, olyan aranyos volt.
-Nyugi na... - röhögte el magát Zaynie, majd megfogta a földön hevert ruhákat, és próbált egy kis rendet csapni.
-Hannah... szeretnénk valamit bejelenteni! - kiáltott fel Louis, miután egy kicsi rendet sikerült csinálnunk.
-Okés... mondjátok. - leültem a kanapéra, és rebegtettem a szempilláim, amin a fiúk nagyot nevettek.
-Először áthívjuk a lányokat! Te pedig hívd fel Harryéket! - utasított Liam. Úgy tettem, ahogy mondott és felhívtam a barátnőmet, akik el is indultak a tengerpartról. Már nagyon kíváncsi voltam, de szerencsére a lányok és Harry fél óra múlva meg is érkeztek.

2 komi és hozom a következőőt! :D a vége és Harry szemszögének utolsó mondata fontos lesz!! :)

40. fejezet - hol van Harry?!!

Na itt a karácsonyi ajándékom nektek! <3. Ez a második rész, amit ma hoztam, hiszen hamar meglett a komi. Szóval még egyszer Boldog Karácsonyt! :* és jó olvasást! :D

Lia: khmm.. Hannahnak hívják ;) xdd amúgy nem hoztam össze vele, de ezt majd mindjárt meglátod :D köszi a komid :*
Gréta: nem, én jól írtam le :pp xdd itt is van a rész, köszi a komid :D 

*Niall szemszöge*
Meghasadt a szívem, mikor megláttam azt a fiút Hannah mellett. Nem szakítottunk, szóval olyan mintha megcsalna. Mégsem haragszom rá, hiszen nem voltam mellette az apja halálakor. Hihetetlen... az élet tényleg ironikus. Ezért volt olyan boldog a telefonba. Pár méterre tőlem megálltak, a fiú súgott valami olyasmit Han fülébe, hogy "sok sikert kislány", majd nyomott egy puszit az arcára, és elment. Hannah lefagyva állt ott, és merengve nézett rám. Látta rajtam a csalódottságot. A szó legszorosabb értelmében felém futott, rám ugrott, aminek hatására hátra estem a földön. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
-Nagyon hiányoztál! - adott egy puszit a számra, majd végre felállhattunk. -Mi a baj? - kérdezte aggódva és megszorította a kezem.
-Ki volt veled az a fiú? A barátod? - kérdeztem és elengedtem a kezét.
-Niall... te vagy a barátom. - kacagott jó ízűen. -Ő az unokabátyám volt. - mosolygott megint. Lesütöttem a szemeimet és aprót mosolyogtam.
-Nialler... te féltékeny vagy! - röhögte el magát Hannah, majd nyomott egy hatalmas csókot az ajkaimra. Elmosolyodtam, majd elmentünk Hannahék házába, és úgy döntöttünk ott alszunk, mivel már este van.

*Amanda szemszöge*
-HOL VAN HARRY?!! - futottam végig az egész házon, mert nem találtam sehol a barátomat.
-Azt hiszem kivitte Niallt tegnap este a reptérre. - vont vállat Zayn. Jellemző...
-Nem.. Niall taxival ment, utána meg felmentek hozzánk. DE NINCS MEG HARRY! - kiabáltam megint, majd elrohantam a nappaliból, ahol mindenki tartózkodott. A hátsó kertbe mentem -hátha ott van Harry-, mire valaki befogta a számat. Behúzott az egyik szobába, ami azt hiszem a vendégszoba volt.
-Ennyire hiányzik? - kérdezte az 'el rablóm'.
-Öhmm... igen? - válaszom inkább kérdés volt, mint válasz. Megijedtem attól, akit láttam. -De.. te... hogy kerülsz ide? - kérdeztem megint, most már hallani lehetett a hangomon, hogy félek.
-Az titok. - hajolt a fülemhez. -Én tudom, hogy hol van Harry barátunk.... tudni akarod? - suttogta szinte a számban.
-Ig-igen. - válaszoltam, majd erőt vettem magamon és ellöktem a közelemből. -De ne ilyen közelről áruld el oké? - tettem hozzá, mire ő megszorította a kezem és azt hiszem valami erős dologgal fejbe vágott. Onnantól semmi sincs meg a fejemben.

2 komi és hozom is a következőt! :D na sziasztok! :)

39. fejezet - pain of death

 Hali! :'3 ne haragudjatok, hogy sokáig nem voltam, de későn lett meg a 2 komi, utána pedig nem volt sok időm írni. Sokáig írtam ezt a részt is, pedig nem lett olyan jó. Elég szomorú, és a végéért előre bocsi *-*. Na nem is szaporítom a szót, jó olvasást! :D

Lia: köszi, itt van :D és bocsi, hogy csak most tudtam hozni ://
Gréta: itt is van :) és nem, nem haragudtam, csak lemerült a telefonom xdd :(

"félsz a haláltól?"
             -Nem, már nem. 








*Hannah szemszöge*
 Mikor megláttam, hogy anyu sír egyből aggódni kezdtem. Nem bírtam megszólalni, ekkor Niall lépett mellém.
-Úristen... Mrs. Smith! Mi történt? - kérdezte meg helyettem. Megszólalni sem tudott, annyira szipogott.
-Anyu, kérlek gyere be és mondd el mi történt! - fogtam meg a karját, majd nagy nehezen beinvitáltam. Leültünk az asztalhoz, és anyu egy parányit lenyugodott.
-Skacok, lécci menjetek fel. - kértem meg őket tapintatosan. De miket is beszélek, hiszen ők otthon vannak. Azért figyelembe véve kérdésemet felbattyogtak az emeletre, kivéve Niallt.
-Te is menj fel! - parancsoltam rá, de nem mozdult.
-Én nem hagylak itt egyedül! - erősködött, én pedig beletörődtem. Ő is leült mellénk, és faggatni kezdtük anyut.
-Akkor elmondod mi történt? - kérdeztem aggódva.
-Tudod... az élet így is megy tovább. - motyogta, én pedig nem értettem semmit, de láthatóan Niall sem.
-Kifejted? - vontam fel az egyik szemöldököm.
-Édesapád már nincs köztünk. - közölte szemrebbenés nélkül. Gondolom már jó párszor elmondta ezt mindenkinek. Amikor felfogtam mit is mondott, egyből Niall vállra borultam és sírni kezdtem. Soha nem voltam egy apás kislány, de rettentően fájt. Ez nevetséges... az élet ironikus. Tegnapelőtt még beszéltem vele, ma meg azt hallom, hogy meghalt. Csak zokogtam, Niall pedig a hátamat simogatva próbált nyugtatni. Ő is kikönnyezett, bár nem ismerte apát, soha nem szerette ha én vagy bármilyen más lány sírt. Kicsit később arra eszméltem fel, hogy a barátom szobájában vagyok, anyu és Niall pedig nyugtatni próbálnak... valószínűleg sírógörcsöt kaptam.
-Mondd, hogy ez nem igaz! - fordultam kisírt szemekkel anya felé. Ő csak bólogatott és elsírta magát. Érzem, hogy apu nélkül nem lesz semmi olyan, mint volt. Ő adott nekem kiskoromban erőt mindenhez. Így már nem érzem magam erősnek, de nem is tudok ilyen látszatot kelteni.

Én nem vagyok olyan erős már...







**********
Másnap reggel abban az ágyban keltem anyu mellett. Nagy nehezen felkeltem és megkerestem Niallt. A konyhában találtam rá, amin -minden fájdalmam ellenére- elnevettem magam.
-Kicsim! - vett észre, majd hozzám rohant. -Jobban vagy? - kérdezte, és a szemében aggodalmat fedeztem fel. Aprót bólintottam, majd én is reggelizni kezdtem. Anyu is leért, és reggeli közben megbeszéltük a temetés időpontját. Vettünk repülőjegyet és hazautaztunk. Niallnak nem engedtem, hogy velünk jöjjön.

*Niall szemszöge*
Hannah már egy hónapja elment Kanadába... mindennap felhívtam, de soha nem vette fel. Ez ma sem volt másképpen, de már nem bírtam tovább. Sokszor hívtam a mai nap folyamán, és végül csodák csodájára, de felvette.
-Hannah! - kiáltottam bele a telefonba örömömben.
-Szia Niall! - kacagott.
-Han... ugye nem maradsz Kanadában? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem Niall. - nevetett megint. Honnan jött ez a nagy jó kedv?
-És mikor jössz? - kérdeztem boldogan.
-Hamarosan leszáll a repülőgépem, ezért nem akartam felvenni. Tudod, meglepit akartam. - válaszolt vidáman.
-Akkor kimegyek érted! Szia. - tettem le gyorsan, mert tudom, hogy tiltakozott volna. Senki nem volt ma otthon, mert mindenki a barátnőjével volt valahol. Zsebre tettem a telefonomat, fogtam egy taxit, és kivitettem magam a reptérre. Hamar kiértem, Hannah repülője azonban még nem volt ott. Vártam egy kicsit, közben a rajongók megtaláltak, így nem tudtam mit tenni... autogrammot és közös képeket csináltam velük.

Ekkor leszállt a gépről Hannah. Gyönyörűbb volt, mint valaha, ragyogott. De sajnos nem egyedül jött... egy fiú ballagott mellette, összekulcsolt kézzel jöttek felém...

Na, akkor 2 komi és hozom is a kövit :) amint meglesz, gép elé ülök és írom nektek a részt. Egyik osztálytársamnak köszönhetően nem fogom mostanság befejezni a blogot :D szóval köszi Fruzsi <3 :D amúgy mindenkinek Boldog Karácsonyt! Járt már nálatok a Jézuska? :)

38. fejezet - miért sír?

Itt is az új rész, remélem ez is tetszeni fog :D most nem kertelek, mert nincs mondani valóm, csupán egy. Túlléptük a 3000-t *-* <3 kösziiike :*

Réka Rozinger: meghoztam :D :$
Gréta: azért is ma hoztam :P xdd de remélem tetszeni fog drága Pál :pp xd <3
Lia: itt van, de tényleg nem akarlak megölni *-* <3 xdd köszi a komid :D

*Amanda szemszöge*
Amikor felnéztem a szemem előtt egy szerelmespárt láttam, amint vad csókolózásban forrnak össze. Ezzel nem is lenne probléma.... de a fiú Brice volt, a lány pedig elméletileg a volt  legjobb barátnőm “aki soha nem kezdene ki a volt pasimmal”. Hányszor hallottam én ezt a mondatot...
-Bocsi! - böktem ki végül, majd lehajtott fejjel távoztam.
-Amanda! - kiabált utánam Stella. Szem forgatva visszafordultam és erőltettem magamra egy mosolyt.
-Szia Stella! - mentem oda hozzá és megöleltem.
-Te mit keresel erre? - kérdezte mosolyogva. Szólásra nyitottam a számat, de egy távolról jövő hang megzavart.
-Amy gyere már!
-Mindjárt megyek Niall! - kiabáltam vissza.
-Te ismered Niall Horant? - emelte fel a hangját.
-Már hogyne ismerném. Hiszen Harry ott lakott, Holmes Chapelben.
-Ja tényleg. Na és ő hol van? - állt lábujjhegyre, hogy lássa Harryt. Hátranéztem és észrevettem, hogy Harry Hannaht szorongatja, mert ők is fogócskáztak. Visszafordultam Stellahoz.
-Nyugodtan menj oda... de Stella! Ne kezdj ki vele, ő az én barátom! - fogtam meg a kezét, hiszen most nézzük csak Bricet. Amit kiléptem az életéből Stella egyből a nyakába ugrott.
-Jól van na! - mondta és már ment is Harryhez.
-Hogy vagy? - kérdezte Brice, mikor már csak ketten voltunk ott.
-Nem vagyok beszélgetős kedvemben az biztos! - válaszoltam flegmán. Ekkor Niall is megunta a várakozást, ezért odajött hozzánk.
-Hello! - köszönt Bricenak. A fiú csak bólintott egyet, visszaköszönésképp.
-Megyünk? - kérdezte a szőkeség.
-Hova? - értetlenkedtem.
-Haza! - mutatott a park bejáratán távozó csapatra. (Mármint a fiúkra.)
-De menjünk. - mosolyogtam rá. -Szia Brice! - köszöntem neki is. A fiúk is elköszöntek egymástól és már mentünk is a többiek után.
-Hol járt az én drága egyetlenem? - nevetett fel Harry, majd átkarolta a derekamat.
-Kergettem Niallt, de valaki megzavart. - böktem hátra a fejemmel.
-De ugye nem bántott? - kérdezte és megölelt, mintha tehetett volna bármit is, ha Brice bántott volna.
-Nem bántott, nyugi. - nyomtam puszit az arcára, majd kihúztam magam védelmező szorításából.
-Menjünk el valahova kajálni! - mondtuk egyszerre Niallal, amin mindenki nagyot nevetett.
-Viccesek vagyunk. - kócoltam össze szőke tincseit.
-Ezt ne merd még egyszer! - tette fel egyik kezét. Piszkálásból is, de megint beletúrtam a hajába. -Fuss az életedért Amanda Workman! - figyelmezettet a bekövetkezendő kergetőzésre. Tudtam, hogy Niallnál ez komoly dolgot jelent, ezért elkezdtem futni, a fiú pedig utánam eredt.

*Harry szemszöge*
Niallék egészen a közeli Nanod's-ig futottak, ott pedig beültünk egy elhúzottabb sarokba. Amanda Niall mellé ült, velem szemben. Tudom, hogy ez ostobaság -mert bár Niallnak ott van Hannah-, de kezdek kicsit féltékeny lenni. Ami nem a szokásom, mégis nagyon sokat vannak mostanában együtt.
-Harry! - ébresztett fel gondolkodásomból Amy.
-Mi? - eszméltem fel, majd barátnőm felé fordítottam a fejem.
-Odaülhetek melléd? - kérdezte mosolyogva.
-Kérdés ez? - nevettem fel, majd arrébb csúsztam, hogy le tudjon ülni. Leült mellé, kezeimet a combjára csúsztattam, így beszélgettünk tovább. Nem sokkal később elindultunk haza. 
*********
-Amy, nem jönnél fel velem egy kicsit? - kérdeztem a barátnőmet. Lent ültünk a nappaliba és egy uncsi filmet néztünk.
-Persze. - bólogatott, majd kézen fogott és elindultunk az emeletre. -Mit szeretnél? - kérdezte mosolyogva, mikor felértünk. Leült az ágyamra, én pedig mellé feküdtem.
-Csak egy kicsit kettesben lenni. Nem gondolod, hogy mostanában nagyon kevés időt töltünk együtt? - érdeklődtem. -Mindig csak Niallal vagy... - tettem hozzá halkan.
-Te most komolyan féltékeny vagy Niallra? - kérdezte egy nevetés kíséretében, ami engem kicsit megbántott. Észrevette, ezért közelebb csusszant hozzám. -Ne légy buta... szeretlek téged Harry! - nyomott egy puszit az arcomra.
-Én is téged. - viszonoztam a puszit egy csók formájában. Visszacsókolt, amiből hosszú csókcsata lett. Csókunkat a csengő zavarta meg.
-Majd én kinyitom. - kiáltott Hannah, de azért mi is lementünk.

*Hannah szemszöge*
-Te idióta szállj már le rólam! - rivalltam rá Zaynre, aki unalomból rajtam ült.
-Bocsi, de lusta vagyok. - mosolygott.
-Niall! Gyere már leeeee! - kiabáltam az emeletre, ugyanis Niall a film megnézése után felment, a többiekkel együtt. Csak én és Zayn maradtunk lent.
-Megyek! - válaszolt a barátom, majd pár másodperc múlva le is érkezett. -Ti... ti mit... mit csináltok? - harapta be alsó ajkát, nehogy elröhögje magát.
-Zayn rám ült, és nem képes leszállni rólam. - tájékoztattam, de csak vállat rántott és elindult felfelé. -És lesmárolt! - tettem hozzá, hiszen ha ezt gondolja tuti leszedi rólam.
-Mi van? - kérdezte egyszerre Niall és Zayn.
-Ne tagadd Zayniee. - küldtem felé egy gúnymosolyt, mire végre leszállt rólam.
-Mit csináltál? - közeledett Niall, de mielőtt bármit csinálni tudott volna közéjük léptem.
-Nyugi nem csinált semmit, de nem szedted le rólam. - kuncogtam, majd nyomtam egy csókot a szájára. Viszonozta csókomat, én pedig az emelet felé indultam, de csengettek.
-Majd én kinyitom. - kiabáltam, hogy az emeleten tartózkodók is hallják, de Amyék azért is lejöttek. Kinyitottam az ajtót, és anyukámat láttam meg, aki... sírt... miért sír?

2 komi és jön a kövi :DD próbálom minél jobban húzni a sztorit, de így egyre szarabb lesz. Lehet, hogy abba kellene hagyni tényleg?!

37. fejezet - mint az 5 évesek...

 Na meg is jöttem :D Remélem ez a rész is tetszeni fog :). Azt hiszem kicsit szar rész lesz, de talán nektek ez is megteszi :D köszi a 'tiltakozásotokat' a blog befejezésével kapcsolatban... jól esett, és egy kis hatása is volt, de ezt majd a rész végén meglátjátok :D Na jó olvasást! :*

Sacci21: köszi a komid :D de a blog befejezésével kapcsolatban, majd csak a rész végén :D
~LittleCarrot: nyugi, ha ezt befejezem akkor kezdek újat :D már tervben is van ám *büszkefej* xdd 
Gréta: 1. pedig szeretem a csokit :oo xdd 2. szokásos szöveg, amit imádoook <3 :P köszi :D

*Amanda szemszöge*
-Harry a picsába, hagyd már békén, és takarodj innen! - erre kiabálásra ébredtem, ami Hannah száját hagyta el. Lassan kinyitottam a szemem, és Harry arcát 2 centire találtam az enyémtől, amire akkorát ugrottam, hogy még a fejemet is bevertem.
-Normális vagy? - vágtam fejbe.
-Ááuuuu! És igen normális vagyok... csak hiányoztál és fel akartalak kelteni, de Hannah nem hagyta... - hajtotta le a fejét, közben pedig kisfiús hangon beszélt. Felnevettem, majd megöleltem.
-Akkor én suhanok is. - tipegett ki az ajtón Han.
-Mennyi az idő? - álltam fel, de Harry visszarántott, majd az ölébe fektetett.

 -Pont itt az idő egy kis romantikázáshoz. - mosolyodott el, majd megcsókolt. Ezt szeretem a kapcsolatunkban... hamarosan egy éve, hogy együtt leszünk, de még mindig nem hidegültünk el egymástól.
-Szeretlek Harry. - nyomtam még egy puszit a szájára, és végül kiszálltam az öléből.
***********
-És ma mit csinálunk? - érdeklődtem, mikor már mindenki a nappaliban unatkozott.
-Menjünk el a vidámparkba! - ugrált Louis. Komolyan, mint egy 5 éves. Hangosan felnevettem, de nem csak én... végülis mindenki beleegyezett a vidámparkba, ezért gyorsan felöltöztünk, és már mentünk is.

*Perrie szemszöge*
A fiúk minket is elhívtak, hogy menjünk velük vidámparkba. Mikor felhozták az ötletet először mindenki röhögött rajta, de végül beleegyeztünk.
-De nekem nincs kedvem, tériszonyom van! - nyafogott Zayn, mikor a hullámvasútra akartunk felülni.

-Akkor mi addig felülünk valami másra. - mosolyogtam rá. Megbeszéltük a többiekkel, hogy fél óra múlva találkozunk ugyanitt. Zayn összekulcsolta a kezeinket, és mentünk valami jobb szórakozás után kutatni.
-Szellemvasút? - adott ötletet.
-Azon meg én félek. - húztam a szám. Zayn közelebb hajolt, és a fülembe súgta:
-Megvédelek! - majd biztatásból adott egy hosszú csókot. Vettünk jegyeket a vasútra, és pár perc múlva indulhattunk is. Elég ijesztő volt, de Zayn betartotta szavát. Védelmezően átkarolt. A durvább dolgoknál mellkasába fúrtam fejemet. A legijesztőbb egy elég élethű baba volt, mikor előttünk leereszkedett a plafonról, tiszta vérző fejjel. Felsikítottam, de nem csak én. A vasútban sok velem egykorú, esetleg kicsit fiatalabb lány sikítását lehetett egyszerre hallani.
-Basszus, többet ilyenre se ülök fel. - röhögtem el magam, mikor hál' Istennek kiszálltunk.
-Pedig nem lett semmi bajod... egyenlőre! - kuncogott Zayn, majd elkezdett csikizni. Mikor kiszabadultam karjai közül -mint egy 5 éves- futni kezdtem, ő pedig kergetett. Egyszer csak beleütköztem valakibe.
-Bocsi! - néztem fel rá, majd gyorsan hátrapillantottam, ahol már nem láttam Zaynt.
-Semmi gond. - nevetett fel az idegen, mire visszafordultam felé. Szép barna szemei voltak...
-Amúgy Perrie vagyok. - nyújtottam a kezem.
-Én Adam, de tudom, hogy ki vagy. - mosolyogva fogatta el odanyújtott kezem. Ezen csak elmosolyodtam, és ekkor ért oda Zayn. Kezeit egyből derekamra helyezte.
-Ki a barátod? - kérdezte.
-Adam!
-Zayn! - fogtak kezet. Még beszélgettünk egy kicsit, tök jó fej ez a srác. Aztán neki el kellett mennie, és persze nekünk is vissza a többiekhez.

*Harry szemszöge*
-És most hova? - érdeklődtem a többiektől.
-Veled bárhova. - nyomott puszit az arcomra Amy. Hátulról mindkét kezemmel átöleltem, és én is nyomtam egy puszit az arcára.

Majd a többiek felé fordultam, és megismételtem kérdésem.
-Menjünk ki a parkba. - adott egy jó ötletet Niall. Mindenki bólintott, majd gyalog elindultunk a szokásos parkba.
*********
-Ezt még visszakapod! - kezdtem el kergetni Hannaht, aki az előbb nekem dobta egy kisgyerek labdáját. Úgy néztünk ki mind a tízen, mint az 5 éves kisgyerekek, akik cukrot kaptak. A parkba fogócskáztunk, kergetőztünk, labdáztunk a sok gyerek, kutya, szülő között.
-Nem kapsz el Styles, nem kapsz el! - nyújtotta ki a nyelvét. Igaza volt, nem kaptam el, hiszen nagyon gyorsan fut. Végül feladtam, majd a padon ücsörgő barátnőmhöz mentem.
-Mi újság? Nem jössz? - mosolyogtam rá.
-Nem... most inkább nézlek titeket. Mint az 5 évesek, de komolyan. - nevetett fel.
-Ha nem, hát nem. - nyomtam egy gyors puszit a szájára, majd visszamentem a többiekhez.

*Amanda szemszöge*
Jó volt nézni, ahogy a többiek ott kergetőznek a parkban, viccesen néztek ki. Eszembe jutottak a szüleim... hiányoztak. Az is eszembe jutott, hogy én soha nem voltam olyan kisgyerek, akit a szülei minden délután kivittek a játszótérre, hogy találkozhasson a barátaival. A szüleim mindig elfoglaltak voltak, barátom csak egy volt. De az úgy igazán... Harry.

*Visszatekintés*
-Szólj apukádnak, hogy hozzon majd ki a játszótéjje. Szia Amanda! - nyomott puszit az arcomra az 5 éves Harry, majd elengedte a kezem. Éppen most értünk haza az óvodából, és egy délutáni programot terveztünk. De nem volt itthon apu se és anyu se. Csak a dadám, Mary. Befutottam a házba, egyenesen az emeletre. Apró lábaimmal alig bírtam szedni a nagy lépcső fokokat, de nagy nehezen sikerült.
-Mary, Mary. Vigyél el a játszótéjje Hajjivel! - húzogattam hosszú, térdig érő, csinos szoknyáját.
-Sajnálom kicsim, de nekem vacsorát kell csinálnom. - hajolt le hozzám, majd nyomott egy puszit az arcomra. Szomorúan ballagtam át a szomszédba és becsengettem. A 10 éves Gemma nyitott ajtót.
-Szia. - köszönt mosolyogva.
-Szia, Hajjit kejesem. - válaszoltam szomorúan.
-Harry, Amy keres! - kiabált be a tesójának. Harry pár perc elteltével ki is jött, én pedig szóltam neki, hogy nem jó a mai nap. Szomorúan megértette, én pedig hazamentem. Sok ilyen napom volt még... mindig csak Harryvel mentem ki a játszótérre, a szüleim nélkül.

*Jelen*
Ez most puszta ostobaságnak tűnik, de nekem akkor nagy fájdalmat okozott. Volt, hogy 1 hónapig nem láttam a szüleimet. 5 éves fejjel nehéz felfogni mi az a hiány. Én mégis sokszor éreztem.
-Na min gondolkodsz? - huppant le mellém Niall.
-Semmi különös dolgon. - zökkentem ki a múltból, vissza a jelenbe. Felé fordultam, majd elmosolyodtam.
-Aha... mi gyötri tökéletes szőke fejed? - röhögött.
-Nem is vagyok szőke.. - vettem a kezembe egyik hajtincsemet, majd leellenőriztem kijelentésem.
-Nem a hajszínedre gondoltam. - mosolyodott el.
-Fuss az életedért Horan! - nevettem el magam, majd kergetni kezdtem. Kergetés közben nem figyetem oda rendesen és valakikbe ütköztem. Felnéztem rájuk, és hirtelen elkapott a hányinger...

Végülis úgy döntöttem, hogy nem most, de a közel jövőben befejezem a blogot. De nem kell igazán aggódni... 50 részt megpróbálok nektek még összekaparni :) Na de mindegy is... komizzatok és hozom a kövi részt! :D A komihatár megint 2 :)

36. fejezet - N&H

Megjött az új rész! *-* Bocsi, hogy csak most, de most lett meg a 2 komi :D. Szóval.. ez a rész -mint az a címből is kivehető- Niallról és Hannahról fog inkább szólni. Sokszor előhoztam már "blognak hamarosan vége" szöveget, de most ez tényleg így van. Ezzel együtt kb. 6-7 rész lesz. Kivéve, ha eszembe jut valami olyan 'csavar', ami több részen keresztül fog tartani :D. Azért remélem majd örömmel gondoltok vissza a blogomra :) <3. Na jó olvasást! :D

Gréta: köszi, ez csak a szokásos szöveged :'D Amúgy tudod.. Schmitt Pál x'dd
Sacci21: itt a kövi :D amúgy elolvastam az egyik blogod /*Nicole Peterson napjai*/, és szerintem nagyon jól írsz :)

*Niall szemszöge*
Reggel a saját szobámban ébredtem, de Hannah nem volt mellettem. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd barátnőm keresésére indultam. Kiléptem a szobaajtón és remek illatok csapták meg az orromat. Hasam a konyhába húzott, ahol megtaláltam Hannaht is. Nem vett észre, mert éppen háttal állt nekem. Ezt kihasználva mögé lopóztam, átkaroltam derekát, nyakát pedig apró csókokkal hintettem be. Érintésemtől megrezzent.
-Megijedtél? - mosolyogtam, de ő ezt nem látta, mert még mindig háttal állt.
-Nem... vagyis de. - nevetett fel, lekapcsolta a gázt, majd felém fordult. Kezeit nyakamra helyezte, ezzel pedig még közelebb húzott magához. -Hogy aludtál?
-Köszi jól. - nyomtam egy apró puszit a szájára. Ekkor lejött Zayn, Perrievel az oldalán.
-Hello! - köszöntek mosolyogva.
-Sziasztok. - köszöntünk egyszerre Hannahval. -Perrie, te mikor jöttél? - ölelte meg mosolyogva Han az említett lányt.
-Még este. - nevettet fel.
-Ja, biztos. - válaszolt értetlenkedve a barátnőm. Lassan a többiek is potyadoztak le, ezért megreggeliztünk. Reggeli után a lányok elmentek vásárolni az Oxford Street-re, mi pedig filmet néztünk.

Oxford Street *-* Basszus mennyi ember :oo. És nézzétek ott egy Big Red Bus *-* xdd





Valamikor délután 4 fele jöhettek meg rengeteg táskával a kezükbe. Lepakoltak, majd beültek mellénk tv-zni.
-Hanah, feljössz velem kicsit? - mosolyogtam rá.
-Persze. - bólintott, ezért felmentünk a szobámba. -Mit szeretnél? - kérdezte.
-Mindjárt megtudod, ülj le! - mondtam, mire lehuppant az ágyamra, én meg egy székre ültem rá. Kezembe vettem a gitárom.
-De cuki... N&H. Niall Horan. - mosolyodott el a gitáromra gravíroztatott monogramon.
-Ez nekem nem a nevemet jeleni. - mondtam titokzatosan.
-Hanem? - értetlenkedett. Közelebb hajoltam hozzá, majd megadtam neki a választ.
-Niall & Hannah. - nyomtam puszit a szájára.
-De aranyos... szóval mit szeretnél? - kérdezte izgatottan.
-Írtam neked egy dalt. - mosolyogtam, és elkezdtem pengetni a húrokat és énekelni. Mindezt Hannah vigyorogva nézte végig. Mikor befejeztem a dalt felnéztem és vártam a reakcióját.
-Úristen ez gyönyörű volt! Köszönöm Niall! - vetette magát a nyakamba. Megmosolyogtam, majd én is megszólaltam:
-Gyere ide. - húztam az ölembe.

*Hannah szemszöge*
-Gyere ide! - húzott magához Niall. Beleültem az ölébe, kezeimet pedig nyakára fontam. Ő a derekamra csúsztatta övéit, majd lágyan csókolózni kezdtünk. Kb. 1 perc elteltével eltolt magától.

-Baj van? - kérdeztem értetlenül. Nem válaszolt. Gitárját kivette közülünk, lerakta a földre, majd szorosan magához húzott.
-Nagyon szeretlek Hannah Smith! - lihegte szinte a számban.
-Én is téged. - válaszoltam, és -a csöppnyi távolságot megszakítva- ajkaimat az övéire tapasztottam. Pár perccel később megint eltolt magától, felkapott az ölébe, majd letett az ágyára. A megzavarást megelőzve kulcsra zárta az ajtót. Befeküdt mellém, és nyakamat kezdte csókolgatni. Levette pólómat, és most végre senki nem zavart meg minket.
-Biztos akarod? - kérdezte meg tapintatosan, mielőtt bármibe is belekezdhettünk volna. Ugyanis mi még nem voltunk együtt úgy. Hezitáltam kicsit, majd aprót bólintottam, jelezve, hogy biztos szeretném. Niall folytatta dolgát.
Valamikor bealudhattam, mert este 6 körül keltem Niall szobájában. Ő azonban nem volt mellettem. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, és lementem a nappaliba. Mindenki a tv előtt ült, csak Nialler nem.
-Hol van Niall? - kérdeztem furcsállóan.
-Nem tudjuk. Amikor elment annyit mondott, hogy találkozik valakivel. - rántott vállat Zayn. Kicsit aggódva, de leültem a többiek közé.

*Niall szemszöge*
Mikor Hannah elaludt, úgy gondoltam én is alszom egy kicsit, de megcsörrent a telefonom.
-Igen? - szóltam bele.
-Szia Niall, Greg vagyok! - szólt bele vidáman a bátyám.
-Hello, hát te? - kérdeztem.
-Itt vagyok Londonban, nincs kedved találkozni az egyszem bátyáddal? - röhögte el magát.
-De... felöltözök és megyek. Legyél a Hyde Parkba. - adtam gyors tájékoztatást.
-Felöltözöl... mit csináltál öcsi? - kuncogott a telefonba, mire sóhajtottam egyet.
-Neked is szia. - nyomtam ki gyorsan a telefont. Magamra kaptam a ruhámat, nyomtam egy puszit alvó barátnőm arcára, majd lementem a nappaliba. Felhúztam a cipőm, közben szóltam a többieknek, hogy találkozok valakivel majd jövök, aztán mentem is. Hamar odaértem a megbeszélt helyre, hogy fél év után végre újra lássam a bátyám.
********
-Na és mi újság a bandával? - kérdezte Greg.
-Hát.. nem rég volt egy turnénk, most kicsit pihenünk. - válaszoltam, de ekkor megcsörrent a telefonom. -Bocsi, fel kell vennem. - vetettem egy sajnálkozó pillantást a bátyámra, majd felvettem.
-Szia! - szóltam bele boldogan, ugyanis Hannah hívott.
-Szia Niall! Hol vagy? - kérdezte idegesen.
-Ne aggódj, csak a bátyám itt van Londonban, ezért összefutottunk. De majd megyek. - nyugtattam meg. Ekkor meghallottam, hogy az eddig tartott levegőt kifújja, amin felnevettem.
-Megnyugodtam. - hangja most már vidám volt.
-Azt hallom! - nevettem fel. Elköszöntünk egymástól, majd újra a tesómhoz fordultam.
-Ki volt az? - kíváncsiskodott szokásához híven.
-A barátnőm. - mosolyogtam.
-Van barátnőd? - kérdezte nagy szemekkel. Ami igaz az igaz, az X-factor óta nem volt barátnőm. Aprót bólintottam, aztán tovább beszélgettünk. Egy fél óra múlva öleléssel búcsúztam el a bátyámtól, és már mentem is haza. Hamar hazaértem, ahol a többiek filmet néztek, így én is csatlakoztam.

*Amanda szemszöge*
Miután Hannah beszélt Niallal -és megnyugodott, hogy csak a testvérével van-, betettünk egy filmet. A fűrész 4-et néztük, ami valljuk be eléggé undorító. A film felénél már majdnem elhánytam magam, így úgy döntöttem felmegyek az emeltre.
-Bocsi srácok, de én inkább felmegyek. - szálltam ki Harry és Hannah közül, és felbattyogtam az emeltre. Úgy döntöttem átöltözök pizsamába, hiszen már este volt. Előkotorásztam a kedvenc pizsimet, majd levettem a pólómat. Ekkor két erős kezet éreztem felső testemen, majd ajkait nyakamon.
-Ne! Hagyd abba Harry! - húztam el magam, mert elég fáradt voltam.
-Ne hagyjam abba? Oké. - vigyorogva szembe fordított magával, és megint csókolgatni kezdett.
-Harry, kérlek. Fáradt vagyok. - nevettem fel. -Hagyd abba! - parancsoltam rá, pedig én magam sem akartam, hogy abba hagyja. Végül hallgatott rám, és elment fürdeni. Nem sok tellett bele, mire kijött, de én akkor már aludtam. Mostanában szinte mindennap itt alszunk Hannahval a fiúknál. Tényleg megfontolandó lenne a kérdés, miszerint ide is költözhetnénk.

Tudjátok a komihatárt :D Na rajta! ;)

35. fejezet - romantik week

Meglett a 2 komi, sőt 3 is, szóval köszi :D. kaptam üzenetben olyan visszajelzést, hogy nagyon rövid lett az előző rész. Hát... ez most meg nagyon hosszú lett, de remélem azért tetszeni fog :). Köszi a komikat, most is ugyanannyi a határ. 

Sacci21: köszikee :* ja, amúgy valamilyen szinten gondoltam, hogy te vagy az, de nem voltam benne biztos :D örülök, hogy tetszik a történetem. 
Gréta: köszi, itt a rész :)
Lia: köszi :D 

*Amanda szemszöge*
Reggel fáradtan ébredtem, méghozzá a nappaliban, a kanapén fekve. (Ilyenek a hétfő reggelek xd) És nem Harry volt mellettem, hanem Niall rajtam (???). A szó legszorosabb értelmében rajtam feküdt.
-Nialler, szállj le rólam! - nyögtem fel, mert nem volt pehelysúlyú. Erre nyöszörögve felkelt, és kérésemet teljesítve leszállt rólam.
-Jó reggelt. - nyomott puszit az arcomra. Komolyan olyan lett, mintha a bátyám lenne.
-Csőő. Miért aludtál te rajtam? - kérdeztem furcsán, mire Hannah kijött a vendégszobából, Harry pedig az emeletről.
-Mit csináltál? - kérdezte idegesen a két újonnan jött személy.
-Fogalmam sincs... annyira emlékszem, hogy este filmet néztünk, és itt aludtam el. - nyöszörögte a fejét simogatva. Azt hiszem fájt neki...
-Ugye nem ittunk este? - kérdezte Hannah.
-Szerintem de. - kuncogott Harry.
-Mit csináltál? - tettem két kezem a csípőmre.
-Én semmit. - mosolyodott el kajánul, majd közelebb jött és adott egy reggeli csókot. Megreggeliztünk, majd készülődni kezdtünk, hiszen ma megyünk Bora-Borára. Az egyik kedvenc ruha összeállításomat vettem fel.

Hamar készen lettünk, és már indultunk is a reptérre.
********
-A Franciaországba tartó repülő utasai megkezdhetik a beszállást! - mondta be a hangosbemondó.
-Akkor sziasztok srácok! - öleltük meg a többieket, akik kikísértek a reptérre.
-Mikor jöttök haza? - kérdezte Hannah az ölelés közepette.
-Vasárnap reggel. - mosolyogtam, majd elváltam barátnőmtől, és a többiektől is elbúcsúztam. Felszálltunk a repülőre, és 2 óra alatt ott is voltunk álmaim szigetén. Egy romantikus hétnek néztem elébe Harryvel.
********
-Neeee, tegyél már le te elmebajooos! - ütögettem Harry hátát. Ugyanis ruhástól akar bevinni a tengerbe, ami sajnos pár perccel később sikerült is neki. -Tudod, hogy most utállak?
-Majd este kiengesztellek. - lépett közelebb mosolyogva. Én is elmosolyodtam, majd lábujjhegyre állva, csókot nyomtam az arcára.

Harry mindig magasabb volt nálam egy kicsivel, amit kiskoromban soha nem szerettem, de most nagyon romantikus.
-Ez annyira furcsa... - gondolkoztam el hangosan.
-Mégis mi? - kérdezte, miközben kezeit derekamra csúsztatta, és sétálni kezdtünk a tengerparton a naplementében.
-Ha belegondolsz, hogy 2 éve még barátok voltunk. Akkor eszembe se jutott, hogy úgy nézzek rád, mint fiúra. - röhögtem fel. -Pedig már akkor is nagyon helyes voltál. - kuncogtam a végén.
-Chh... tudom. - nevetett fel.
-Egoista... - böktem oda halkan, mire felém fordult.
-Hmm... igen? - mosolygott kajánul. Megálltunk, én pedig egy aprót bólintottam. Felkapott az ölébe, és elkezdett pörgetni.

-Hányingerem van, tegyél már le! Harry! - kiabáltam, persze nem használt. Aprót ráütöttem a hátára, mire végre mosolyogva letett. Még sétáltunk egy kicsit, ami nem is volt olyan kicsi, mert már besötétedett, mikor hazaértünk. Vagyis a szállodába... Harry tényleg kiengesztelt az este, a vízbe dobás miatt ;)

*Harry szemszöge*
Bora-Bora egyszerűen csodálatos hely. Soha nem értettem, hogy Amy miért imádja ennyire. De élőben szebb, mint akármilyen képen.
-Siess már! - szóltam a barátnőmre, aki már vagy másfél órája a fürdőben készülődik. Ma vagyunk itt utoljára, mert holnap korán reggel indul a gépünk. És megbeszéltük, hogy ma este vacsorázni megyünk. A nap eddigi részét úszással, sétálással és romantikázással töltöttük. De az egész hét ezzel ment ki.
-Jól van mindjárt. - kiáltott vissza, majd pár perc elteltével kilépett az ajtón. -Ennyire rossz? - nézett végig a ruháján, mert nem tudtam megszólalni. Mesés látványt nyújtott a fürdőszobából kilépő Amanda. Hosszú haja vállára omlott, szoknyája testhez simuló és fekete volt, cipője pedig a szokásos magassarkú, barna színekben pompázott.

-Ne...nem. Csodálatosan nézel ki. - nyögtem ki végre, majd nyeltem egy nagyot és közelebb léptem hozzá. -Kihagyhatjuk a vacsorát... mást is csinálhatnánk. - mosolyodtam el, majd kezemet gyengéden fenekére helyeztem.
-Áá-áá. Ma vacsorázunk! - rázta meg a fejét, kezeimet pedig lehalászta magáról, és elindultunk a partra, ahol meg volt terítve az asztal. Egy romantikus vacsorát töltöttünk el kettesben, amit senki nem zavarhatott meg.
Reggel korán indultunk ki a reptérre, mert kicsit elaludtunk. Sikeresen elértük a gépet, és megint egy unalmas 2 órás út után végre otthon lehettünk.
-Skacoook! - ugrott a többiek nyakába Amy.
-Hiányoztatok ám! Na gyere mesélj! - húzta egyből az emeletre Hannah Amandát.

*Ebben a hétben a többieknél*
*Niall szemszöge*
Miután Harryék elmentek elkezdtünk felelsz vagy merszezni. Sok dolog derült ki, többek között az is, hogy Hannah Zaynnel járna, ha én nem lennék. Öhmm... oké. Az elkövetkezendő napok unalmasan teletek, vásárolgattunk, sétálgattunk, stb... a szerdai nap volt a legjobb. Elég jó idő volt ahhoz, hogy lemehessünk a tengerpartra röplabdázni.
-Akkor hogy legyünk elosztva? - tettem fel a nagy kérdést. Nehezen, de meglettek a csapatok.

• Danielle
• Liam
• Zayn
• Perrie
• Louis
• Eleanor
• Hannah
• és én.

A játékot végül mi nyertük, aminek egy nagy örömkifejezés lett a vége. Hannah az ölembe ugrott, majd egy jó hosszú csókot nyomott a számra. Liam meg is örökítette a pillanatot, és végül feltette twitterre, amit én és Han nem néztünk jó szemmel, de beletörődtünk. A képnek a "turbékoló pár... szerintem összeillenek :) szerintetek?" címet adta, amin elmosolyodtam. Persze jöttek sértegető, de egyetértő hozzászólások is. Ez a nap is hamar véget ért.

Vasárnap dél körül értek haza Harryék. Amandát egyből ki kellett faggatni, amit persze Hannah végzett el, mi pedig ugyanezt Harryvel.

-Az utolsó nap volt a legjobb. Vacsorázni voltunk, nagyon romantikus volt. Most gondoljatok bele... holdfényes vacsora a tengerparton. - mesélte lelkesen.

-Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. - öleltem meg barátom.
-Én is. - jött le mosolyogva Amy, majd beleült Hazza ölébe. Elbeszélgettük az időt, majd este megvacsoráztunk, és eltettük magunkat holnapra.

Szerintem Bora-Bora egy gyönyörű hely *-* szerintetek? :D

34. fejezet - kiss in the snow

Hát.. elég nehezen, de meglett a 3 komi, aminek nagyon örülök. Tudom kicsit elhanyagolom ezt a blogot, de a másikat is rendszeresen írnom kell. Ne haragudjatok ://. Ja, és van még egy rendszeres olvasóm :D Köszi Sarolta Leskó :* :)

Gréta: köszi a komid, örülök, hogy tetszik :D igen szerencséd, hogy nagy betűvel írtad Muki :* <3 xdd 
Lia: nagyon köszi :D te a másik blogomhoz is komiztál nem? :) /Stole my heart *-* a blogom címe/
Sacci21: köszi :) örülök, hogy tetszik és izgultál is a részeknél :D Mikor belekezdtem a blogba, pont ezt akartam elérni <3 köszi :*

*Amanda szemszöge*

Reggel Harry mellett ébredtem. Ő még aludt, ezért úgy döntöttem lemegyek reggelit csinálni. Útközben összefutottam Niallal.

-Nialler! - ugrottam rá a hátára, mert nem vett észre.

-Te elmebeteg, szállj már le rólam! - dobott le röhögve. -Mikor mentek? - mosolygott rám.

-Te ezt honnan tudod? - értetlenkedtem. 

-Harry mondta... éjjel összefutottunk. - nevetett fel.

-Ja oks, amúgy ma este. - mosolyogtam rá, majd elindultam reggelit csinálni. 20 perc múlva készen is voltam 7 emberre való reggelivel, mert Hannah is itt aludt.
-Gofri! - kiáltott fel Niall.
-Az. - nevettem el magam. -Harry még alszik?
-Aha. - bólogatott Louis. Gyorsan felfutottam az emeletre, és leültem a barátom mellé az ágyra.
-Drágám... kelj fel! - tűrtem el egy arcába lógó tincset.
-Mmm... aludni akarok. - fordult át másik oldalára.
-Gyere, van gofri. - mentem ki a szobából. Pár perc elteltével már lent is volt, és a gofriját kereste.
*********
-Nézzétek, esik a hó! - kiáltott fel Louis, mikor felhúzta a redőnyöket reggeli után. Ez furcsa volt, mert bár Londonban vagyunk, a hó mégsem szokott február végén esni.
-Menjünk ki! - könyörgött Niall. Mindenki beleegyezett, kivéve Harryt. Ezért egy kicsit bent maradtam, és rávettem, hogy ő is jöjjön ki.

*Harry szemszöge*
-Srácok ne menjetek már be! Mi még csak most jöttünk ki. - nyafogtam, mert mikor kiléptünk az ajtón, a többiek pont befelé mentek.
-Megleszünk ketten. - mosolygott rám Amy.
-Elhiszem. - fontam kezeimet dereka köré.
-Hócsata! - kiabálta el magát, és megdobott egy hógolyóval. Egy jó ideig dobáltuk egymást, majd a hóban kötöttünk ki.
-Elfáradtam... - sóhajtott egyet.
-Én még nem. - mosolyodtam el, majd felálltam és őt is felsegítettem. Ekkor elkezdett szállingózni a hó. -Romantikus!
-Az. - jött közelebb mosolyogva. Kezeimet megint derekára helyeztem, ő pedig a nyakamra. Ajkaira néztem, majd közelebb hajoltam és megcsókoltam. Pár percen keresztül el sem váltunk egymástól. Lábait a derekam köré fonta, és így mentünk be a házba.
-Lécci, ne itt essetek egymásnak. - fintorgott Louis, aki a konyhából jött ki.
-Boo Bear. - rivallt rá röhögve a barátnőm.
-Mi van?! Csak megkértelek. - nevetett fel Lou, majd felment a szobájába.
-Azt hiszem ma hazamegyek. - fordult felém Amanda.
-Ide is költözhetnél. - vetettem fel egy ötletem.
-Felesleges, így is csak 2 sarokra vagyunk egymástól. És Hant sem akarom ott hagyni.  - nyomott puszit az arcomra. -Elviszel?
-Inkább sétáljunk egyet. - fontam össze kezeinket, és elindultunk.

*Hannah szemszöge*
Bejöttünk az udvarról a fiúkkal, és Amyék pont akkor mentek ki. Felmentünk Niallal a szobájába.
-Ma is itt alszol? - helyezte Niall kezeit a derekamra, majd egyre lejjebb csúsztatta.
-Félek, hogy nem aludnánk. - nevettem fel. -Amúgy bocsi, de ma nem.
-De miért nem? - húzott még közelebb.
-Ma Amanda is otthon alszik... - hajtottam le a fejem.
-Jó, akkor elkísérlek. - sóhajtott, majd felöltöztünk, és elindultunk.
********
-Nem maradsz itt egy kicsit? - kérdeztem Niallt, mikor menni akart.
-De. - mosolyodott el. Betettünk egy filmet, ami az Igazából szerelem volt. -Nagyon szeretlek! - fordult felém Niall.
-Én is téged. - nyomtam puszit az arcára. Adott egy csókot, majd a nyakamra tért át.
-Niall, ez csikiz. - nevettem fel.
-Nem baj! - mosolyodott el, majd hátradöntött a kanapén, így fölém került. Tovább csókolgatta a nyakam, amin nekem végig nevetnem kellett. Tudni illik nekem a nyakam a legcsikisebb testrészem. Niall már a pólómat akarta levenni, mikor benyitottak a házajtón Harryék.
-Bocsi srácok. - kuncogott Amy.
-Most én öllek meg téged! - futott a barátnőm felé Niall. Kifutottak a kertbe, mi pedig leültünk a kanapéra Harryvel.
-Holnap mentek, igaz? - kérdeztem.
-Aha... Hannah, te sem szeretnél hozzánk költözni? - kérdezte kicsit félénken.
-Mi van?! - nevettem fel.
-Hát megkérdeztem Amandát, hogy nem költözik-e oda... de ő azt mondta, hogy felesleges meg, hogy nem akar itt hagyni téged. - mondta, szinte egy szusszal.
-Nekem teljesen mindegy. - válaszoltam mosolyogva, mire Niall bejött Amyvel a hátán. -Látom elvagytok. - röhögtem fel.
-Persze! - válaszolták egyszerre. Úgy döntöttünk, hogy ma a fiúk itt alszanak.

Kiss in the snow *-* 
/csók a hóban/ 






2 komi és jön a kövi rész! :)

33. fejezet - gyötrő kérdések

*Amanda szemszöge*
Gyorsan elindultam a boltba, hogy Hazza még véletlen se tudjon velem jönni. Kellett egy kis idő, hogy felfogjam a tegnap történteket, és rájöjjek, hogy egy elmebeteggel van dolgom. Klassz!
-Amy! Szeretnék veled beszélni! - hallottam a hátam mögül egy hangot. Hátranéztem, de senki nem volt ott. Megint hallottam ugyanazt a mondatot, majd mikor megfordultam egyből egy szúró érzést éreztem, és egy dühös arcot láttam. Az arc Brice-é volt, a szúró érzés pedig a gyomromban egy kés.
-Ha az enyém nem lehetsz, akkor senkié sem. - tette hozzá, én pedig a földre rogytam, ő ott hagyott. Pár pillanatig még eszméletemnél voltam, de utána semmi.
Láttam magamat. Amint egy kórházi ágyon fekszem és elgyengült vagyok. Mellettem az egyik kezemet Hannah, a másikat Harry fogta. És Brice is itt volt. Hogy ő mit keresett itt azt nem tudom...
******
Kezdtem ébredezni. Aztán kinyitottam a szemem nagyon lassan. A kórteremben csak Harry és Brice volt. Harry?! Hisz őt már vagy 2 éve nem láttam.
-Brice! - ültem fel az ágyból, majd barátom nyakába vetettem magam.
-Szia! Hogy vagy? - fonta kezeit derekam köré.
-Jól, de mi történt? - erre csak lehajtotta a fejét. Nem tudom mi a baja, de inkább témát váltottam. -És te Harry? Rég nem láttalak. - mosolyogtam rá.
-Mi van?! - kérdezte felemet hanggal.
-Hát tudod... mi 2 éve nem találkoztunk. - nevettem fel, mire elkomorodott a képe.
-Te tényleg semmire nem emlékszel? - csordult le egy könnycsepp az arcán.
-Mire kéne? - értetlenkedtem.
-Semmire! - vágta rá, talán túl hamar Brice mosolyogva.

*Harry szemszöge*
-Beszélhetünk négyszemközt? - kérdeztem Amyt. Nem hiszem el, hogy semmire nem emlékszik. Az elmúlt fél év kiesett neki? Csak mert Briceal fél éve, hogy szakítottak. És arra sem emlékszik, hogy ideköltözött?
-Persze. Brice kimennél? - kérdezte mosolyogva, mire a fiú bólintott, majd kiment. -Mit szeretnél?
-Te tényleg nem emlékszel semmire? - szomorodtam el még jobban.
-Mondd már meg, hogy mire kéne. - emelte fel a hangját.
-Mesélek, de ne szólj közbe. - erre bólintott. -Körülbelül fél éve szakítottatok Briceal. Aztán úgy 4 hónapja ideköltöztél Londonba. Újra jó barátok lettünk. Egy kis idővel ebből több lett, mint barátság. Szóval most járunk. Tegnap volt a szülinapod, és elmentünk egy étterembe vacsorázni. Aztán jött Brice és könyörgött, hogy hadd beszéljen veled. Te persze nem engedted, és ma reggel elmentél boltba nélkülem. Innentől én sem tudom a történetet, csak annyit, hogy megműtöttek. - mondtam szinte egy szuszra.
-Ez... ez nem... nem lehet. - szipogta.
-Hát pedig de. - hajtottam le a fejem.
-Menj el Harry, és ne hazudozz többet! - kiáltott rám.
-De én...
-Menj már! - ordította, mire beletörődve kibattyogtam a kórteremből.
-Te voltál igaz? - förmedtem rá Bricera, aki csak elmosolyodott, majd bement. Utána mentem. -Te tetted ezt vele! - kiáltottam rá.
-Nem... csak nem kéne hazudozni. - kacsintott.
-De Amanda... én nem hazudok. - mondtam elhalló hangon, már-már a sírás határán.
-Brice csókolj meg! - válaszolt halkan.
-Mi van?! - kérdeztem én, a fiú pedig csak kettőnket nézett.
-Csókolj már meg! - szólt rá Amy, mire Brice közelebb lépett hozzá.

*Amanda szemszöge*
Brice hosszú percekig tartó csókot lehelt ajkamra. Nem tudom mióta csókoltam meg utoljára, de nagyon hiányzott... édesen csókol. De elszörnyülködtem, mikor beugrott minden. Eltaszítottam magamtól a fiút, aki kérdőn nézett rám.
-Menj el kérlek! - nem akartam, hogy rájöjjön emlékszek mindenre.
-Oké. - vágta be a 'durcit', majd kiment.
-Ugye emlékszel? - jött az ágyam mellé Harry. Szeme reménnyel volt megtelve. Nem válaszoltam, csak közelebb húztam, majd megcsókoltam.
-Emlékszek. - mosolyogtam. Hihetetlen, hogy 10 perccel ezelőtt még kérdések gyötörtek... "Hol vagyok? Mi történt velem? Ki tette ezt? Kinek van igaza? Miért hazudik?" - ilyen kérdések kavarogtak bennem. De idővel mindegyikre választ kaptam. Vissza a valóságba....
-Ő tette igaz? - zökkentett ki gondolataimból Harry.
-Igen. - suttogtam cérna vékony hangon, amin még én is meglepődtem.

*2 héttel később*
Feljelentettük a volt barátomat, akit végül el is kaptak. Én egy bekötött sebbel, saját felelősségemre hazamehettem. Azóta semmi bajom, szerencsémre meggyógyultam.
-Kicsim.. nem megyünk el egy hétre valahová? - huppant le mellém az ágyra Harry.
-Hova tervezed? - fordultam felé, majd kezeimet nyakára fontam. Ő magára húzott, így kicsinyítve a köztünk lévő távot.
-Mondjuk Bora-Bora? - mosolygott.
-Ááááá! Tudod, hogy az a kedvenc szigetem. - ujjongtam. -Örömmel zárnám el magam a külvilágtól egy hétre, csak veled, Bora-Borán. - nyomtam puszit a szájára.
-Akkor ezt megbeszéltük! Holnap este indulunk. - mondta, majd levágta magát egy fotelba.
-Nekem okés. - pakolásztam a cuccaimat.
-Nem jössz ide? - tárta ki kezeit, én pedig beleültem az ölébe. Elkezdte csókolgatni a nyakamat.

-Ne most! - nevetve nyögtem fel kicsit.
-De mooost. - húzott vissza, azonban nem engedtem. Felálltam, de ő derekamat fogva velem jött. Ajkait most nem nyakamra, hanem a számra tapasztotta, megelőzve ezzel ellenkezésemet. Az ablaknak nyomott, majd úgy csókolt tovább. Számról visszatért a nyakamra.
-Ez csikiz Styles! - mosolyodtam el. Nem válaszolt, csak rádöntött az ágyra. Felé helyezkedtem és én kezdtem el a nyakát csókolgatni. Kis idő múlva fordított helyzetünkön, így fölém helyezkedett. Kezeivel a fejem mellett megtámasztotta magát, és számtól kezdve egyre lejjebb egész testemet elhalmozta csókokkal.
-Ez felesleges! - vette le rólam felsőmet, közben kajánul mosolyogva.
-Akkor ez is! - szabadítottam meg én is őt az említett ruhadarabtól.
-Nézzük csak... mit kell még eltávolítani? - nézett rajtam végig, amolyan 'én tudok ám gondolkodni, ha kell' arccal. -Mondjuk... minden. - mosolyodott el, majd a többi ruhát is levettük egymásról. Nem volt unalmas éjszakánk...

Amnézia
Néha azt kívánom, bár úgy ébrednék fel, hogy nem emlékszem semmire... 






Egyre kevesebb az olvasóm. Most lehet, hogy egy kis ideig /max. 1 hét/ nem lesz rész... meg fogok várni 3 komit, úgyhogy komizásra fel! ;)

32. fejezet - nem adja fel... soha

Na itt a rész, remélem tetszik :) Komizzatok, mert most megvárom a 2 kommentet. Ez a rész nem a legjobb, mert egy fél/háromnegyed óra alatt csaptam össze. Azért remélem egy kis időre megteszi. Jó olvasást!

Gréta: igen emlékszem.. ilyen hülye is csak én lehetek xd amúgy te tudod, hogy ki az az alak :) köszi a komid Muki :* <3 

*Harry szemszöge*
-Kicsim? - kérdeztem értetlenül. -Ki vagy te? - szegeztem rá a kérdést. Amanda egyből rákapta a tekintetét, majd megrázta a fejét, és hozzátett egy "kuss!"- ot.
-Brice... - mosolygott elégedetten Amyre.
-Az a Brice? - kérdeztem leginkább a barátnőmet, aki bólogatott.
-Figyu haver, nekem erre nincs időm! - förmedt rám. -Beszélhetünk? - kérdezte Amandától.
-Takarodj innen! - kiáltott rá, majd nem a fiú, hanem mi mentünk el az étteremből.
*******
-Nem adja fel... soha.. - motyogta Amy. A saját lakásomon voltunk, és csendben ültünk a szobában, az ágyon.
-Megvédelek kicsim! - öleltem magamhoz.
-Lécci ezt a szót ne használd! - förmedt rám, célozva ezzel a "kicsim"- re, amit a volt barátja is használt. Akkor kicsit megállt bennem az ütő.
-Ne haragudj rám! - öleltem meg szorosan, amit viszonzott.
-Én annyira félek. - sírta el magát a vállamon. Most nem érdekelt, hogy tiszta víz volt a pulcsim, csak meg akartam nyugtatni. De még annyit se tudtam kinyögni, hogy majd én megvédem. Mert én is félek... félek, hogy elvesztem őt.
-Megvédelek! - préseltem ki magamból pár szót.

*Amanda szemszöge*
Aznap este Harrynél aludtunk. Reggel mikor felkeltem a barátom még aludt. Pár percig néztem, ahogy aranyosan szuszog. Mikor ezt kissé meguntam, lementem és készítettem reggelit.
-Jó reggelt álomszuszék! - vittem be tálcán a kész reggelit, az ébredező Harrynek.
-Látom kicsit megnyugodtál. - mosolygott egy reggeli csók után.
-Nem dől össze a világ, hogy itt van Brice. - vontam vállat, pedig valójában nagyon féltem.
-Én akkor is megvédelek. - tette le a kezéből a tálcát, majd ölébe húzott.
-Köszönöm. - nyomtam puszit a szájára. Kiderült, hogy ő is fél valamitől...
-De ugye nem mész vissza hozzá? - nézett a szemembe, majd lehajtotta a fejét. -Nem akarlak elveszíteni...

*Harry szemszöge*
-Ajj, de hülye vagy. Én csak téged szeretlek! - döntött hátra az ágyon, majd megcsókolta a nyakam.
-Én meg téged Amanda Workman. - fordítottam a helyzetet, és én kerültem fölé.
-Héé Mr. Styles! Nekem boltba kell mennem, nincs otthon semmi kaja. - nevetett fel.
-Nem mész egyedül sehova. - váltottam komolyra és leszálltam róla.
-Nem kell engem pátyolgatni. Na puszi! - rohant ki gyorsan az ajtón, hogy még véletlen se tartsak vele. Nagyon aggódtam Amyért, mert már vagy 30 perce nem ért vissza, az 5 percre lévő boltból. Megpróbáltam felhívni, de itthon hagyta a mobilját. Ekkor a kórházból hívtak, hogy Amanda bent van, és most műtik...

31. fejezet - kicsim?! :o

Tudom ez nagyon rövid lett, de ti sem hoztatok nekem 2 komit :P Mindenesetre remélem ezzel a kicsivel is megelégszetek egy kis ideig. Jó olvasást.! :D (aztán dobjatok ám meg pár komivaaal:D)

Gréta: hát igen... ezzel tudsz ám idegesíteni Muki :pp de sebaj, így is szeretlek! xdd :) 

*Amanda szemszöge*
Még egyszer körülnéztem a házban, hogy megbizonyosodjak afelől, tényleg senki nincs itt. De rájöttem, hogy nem vagyok hülye, mert egyedül vagyok itthon. Utoljára körbetelefonáltam mindenkit... persze, hogy senki nem vette fel. Gyorsan átöltöztem a tegnapi ruhámból /mert hogy abba aludtam/, és megreggeliztem.

De a többiekért még mindig aggódtam.
-Áááááááááááááá! - kiáltottam el magam, mikor befordultam a szobámba és ott volt Niall.
-Ennyire ijesztő vagyok? - nézett végig magán.
-Őőő... nem. Csak eddig senki nem volt itthon. Ja tényleg... hol vannak? - kérdeztem a -szerintem- leglogikusabb kérdést.
-Az titok, de most velem kell jönnöd! - mosolyodott el, majd kézen fogott, és kihúzott a tengerpartra, ami pár km-re van a háztól.
-Mit keresünk mi itt? - értetlenkedtem.
-Meglepetéééééés! - kiáltották el magukat a többiek.
-De mi van ma?! - értetlenkedtem.
-Február 12. - nézett rám fapofával Harry. Ekkor leesett. Nekem MA van a szülinapom.
-Juuuj, én ezt el is felejtettem. - döbbentem rá.
-De én nem! - nyomott egy nagy puszit az arcomra Hannah.
-Én sem! - jelentkezett a háta mögül Harry, majd adott egy hosszú csókot. Volt egy kis tengerparti buli, de semmi különös. Mindenkitől megkaptam a jobbnál jobb ajándékokat, majd Harry jött.
-Hát... szeretném ha este ezt vennéd fel! - nyújtott át egy dobozt.
-De hova megyünk este? - kérdeztem, még mielőtt kibontottam volna ajándékomat.
-Vacsorázni, utána pedig a saját lakásomra. - mosolygott. Ekkor kinyitottam a dobozt, és elámultam a tartalmán. Egy csodaszép estélyi ruha volt benne.

-Ez gyönyörű! - öleltem meg Hazzat.
-Hannah segített választani. Ő volt a próbababa. - mutatott a lány felé.
-Szívesen. - vigyorgott az említett.
-Köszi köszi köszi! - ugrándoztam.

*Harry szemszöge*
Már az étteremben ültünk Amandával, és nagyon jól szórakoztunk. Éreztem rajta, hogy örül a meglepetésnek.
-Amúgy nagyon boldog szülinapot! - hajoltam át az asztalon egy csókért, amit viszonzott is. Ekkor egy erőteljes férfi köhögést hallottam a hátam mögül. Elszakadtunk egymástól, majd a hang irányába kaptuk a fejünket. Amy egyik pillanatról a másikra vált hófehérré.
-Te...te mégis... mit keresel itt? - kérdezte. Lehetett rajta látni, hogy nagyon fél az előttem álló fiútól.
-Téged Amanda... beszélnünk kell kicsim! - közeledett felé.
-Kicsim? - kérdeztem értetlenül. -Ki vagy te? - szegeztem rá a kérdést.

Mint tudjátok egyik blog se tart örökké. Tudom ez még csak a 31. fejezet volt, de egyre nehezebb az írás. Gondolom sokan vannak, akik át is érzik a helyzetem. Én igazából már tudom, hogy mi lesz a vége, de ezt nektek kell eldönteni, hogy mennyi részes legyen. Maximum 50 részt fogok írni, lehet, hogy még annyit se. Egyet tudok... ebben az évben be szeretném fejezni, de lehet, hogy ez sem fog menni. Majd meglátjuk. Addig is remélem olvassátok! :) 

30. fejezet - vissza Londonba.!

Hahiii :'3. megjöttem :) bár sajnos nem 2 (csak 1) komi után. :/ ezért kicsit szomorú vagyok, de itt a rész :D megint a 'befejezést' fontolgatom... de igazából, én imádok írni. Fantáziám, és valamennyire időm is engedi, de lehet, hogy részek mostanában ritkábban lesznek... 

Gréta: Jaaj... o.O ilyet sem hallotta/láttam még tőled, de persze nagyon jól esik :) Remélem továbbra is imádni fogod.! :D

*Hannah szemszöge*
A többiek 'szerencsémre' lehagytak minket. Gondolom Sara meg Amy szövetkeztek..
-Egyszer még megölöm Sarat! - motyogtam az orrom alatt. De sajnos Niall is meghallotta.
-Ne bántsd! Olyan rendesnek tűnik. - mosolyodott el. Nem válaszoltam semmit, csak sétáltam csöndben mellette. -Gondolom a koncertre is ő cipelt el. Nem magadtól jöttél ugye? - kérdezte.
-Nem... - válaszoltam. -Legszívesebben most is hazamennék, de őt nem akarom itt hagyni. - ezután nem beszélgettünk sokat. Semmi kedvem nem volt a múltról beszélni, ő pedig más témát nem is tudott volna mondani. Nem bírta sokáig a csendet... (-.-*)
-Hannah... kérlek beszéljük meg! - fogta meg a csuklóm, hogy álljak meg.
-Mit is?! - fordultam felé, egy cinikus mosollyal.
-Tudod te azt! - húzta mosolyra a száját.
-Mit mosolyogsz? - ütöttem bele nevetve az egyik vállába, majd tovább mentem.
-De most komolyan Han.. kérlek csak hallgass meg! - könyörgött. Elővettem a telefonom, majd a fülemhez emeltem. Az illető felvette.
-Szia Sara! Menjetek nyugodtan, mi kicsit lemaradunk! - mondtam, majd kinyomtam. Nem akartam azt hallgatni, hogy "júúúj szurkolok" meg, hogy "istenem, ugye megint összejöttök?". Mert ez nem így lesz...
-Parancsolj! - mutattam egy pad felé. Leültünk, ő pedig beszélni kezdett.
-Tudod.. az egyik este a srácok kitalálták, hogy felelsz vagy merszezzünk. És ott volt Louis két gyerekkori barátnője, akikkel ott találkoztunk a turnémegálló egyik helyszínén. Voltak feladatok amit nem csináltunk meg, ezért cserébe innunk kellett. Na, mivel én akkor jártam veled, nem csináltam meg egy csomó dolgot, ezért a végén részeg voltam... és Louis egyik barátnője meg lesmárolt. - sóhajtott a végén. Rá kellett döbbennem, hogy nagyon hülye voltam. Nem kellett volna elköltöznöm, és még csak meg se hallgattam. Soha nem szerettem beismerni, hogy nem nekem volt igazam, ezért csak felálltam és tovább mentem.
-Várj már! Most akkor...?! - húzott vissza Niall.
-Mi van?! - kérdeztem értetlenül.
-Megbocsátasz? - nézett kutyapofival, mire akaratlanul is elnevettem magam.
-Meg. - vágtam rá egy 'rövid' hezitálás után. Ekkor közelebb lépett, de megállítottam. -Hátrább az agarakkal! Azt nem mondtam, hogy megint járunk. Ahhoz kicsit több kell! - mosolyodtam el.
-Több? - kérdezte, mire bólintottam egyet. Erre a sok ember között, a belvárosban letérdelt elém, és megkérte, hogy legyek a barátnője.
-Állj fel nyomorék! - nevettem fel.
-Amíg nem válaszolsz, addig nem! - vágta rá makacsul.
-Oké.. oké.. leszek a barátnőd! - rántottam fel. Megszólalni se tudtam, mert ajkait egyből enyémekre tapasztotta. Ilyet nem éreztem egy hónapja... ezt csak Niall közelében lehet.

*Niall szemszöge*
-Na mi volt? - kérdezte Harry, mikor hazaértem, vagyis az ideiglenes lakosztályunkba. Az idilli pillanat után hazakísértem Hannaht, és kijelentettem, hogy holnapra bepakol.
-Hannah újra a barátnőm, és holnap jön velünk vissza Londonba! - mosolyodtam el. Erre Amy odafutott hozzám és a nyakamba ugrott.
-Ááááááá, ez csodálatooos! - kiabált.
-Hééé-hééé, el a kezekkel a csajomtól! - húzta magához Harry.
-Ő volt! - mutattam Amyre nevetve.
-Hmm...?! Igen? - fonta kezeit a barátnője derekára.
-Na jó, azt hiszem itt +18-as részek jönnek, szóval mindenki el a nappaliból! - kiabáltam, amit mindenki komolyan vett, ezért a nappaliban már csak Harry és Amanda voltak. Én felmentem a szobámba és felhívtam Hannaht. Megbeszéltük, hogy holnap a reptéren találkozunk.

*Harry szemszöge*
-Niall beteg! - meredt az üres nappali közepére Amy.
-Lehet, hogy igaza volt, és +18-as rész jön! - nevettem fel, majd leültem Amy mellé a kanapéra.
-Hülye! - mosolyodott el.
-Igen?! - húztam az ölembe. Nevetve aprót bólintott. Még jobban magamhoz húztam, majd a nyakát keztem csókolgatni. -Menjünk fel a szobába! - súgtam a fülébe két nyakra puszi között.
-Szeretnéd! - nevetett fel.
-Nem tagadom... - vontam vállat, majd ölembe felvittem a szobába. Letettem az ágyra, majd én is lefeküdtem mellé. Felém fordult, én pedig ott folytattam, ahol a nappaliban abbahagytam. A kezeim a pólója szélére tévedtek. Pár perc elteltével már rajta se, és rajtam sem volt póló.
-Srácoooook! Nem kértek vacsor....?! - nyitott be Niall.
-Takarodj már ki! - dobott felé egy párnát Amy, majd gyorsan felvette a pólóját. Ezen csak felnevettem, és én is felöltöztem.
-Sajnálom.. ne öljetek meg lécci! - tette maga elé kezeit.
-De én megöllek! - ugrott a hátára Amanda, Niall pedig megfogta a combját, hogy le ne csússzon. A nappaliig így mentek, ott Amy leugrott Nialler hátáról.
-Bepótoljuk! - suttogtam a barátnőm fülébe, mikor odajött megölelni.
-Ígérem! - nyomott puszit a számra, majd elmentünk vacsorázni.
******
-És akkor most ti újra együtt? - kérdeztem mosolyogva már a repülőgépen, ami Londonba tartott. Hannah és Niall heves bólogatásba kezdtek. Megmosolyogtam tettüket, majd az ablakon nézegető Amyre kaptam a tekintetem.
-Baj van kicsim? - rémültem meg egy percre.
-Nem... de tudod milyen cuki vagy amikor ennyire aggódsz? - mosolyodott el, amit viszonoztam, majd hosszú csókot leheltem ajkaira. Pár perc elteltével azon kaptam magam, hogy a barátnőm bealudt, majd én is lehunytam szemeimet.

*Amanda szemszöge*
A repülőn elaludtam, és csak a szobámba keltem fel. Nem tudom, hogy kerültem ide, de most nem ezt akartam kideríteni. Hanem, hogy hol vannak a többiek. Ugyanis feltápászkodtam, körülnéztem, de nem volt itthon senki. Gondoltam a fiúknál vannak, ezért felhívtam Harryt. De persze, hogy nem vette fel. Sorba tárcsáztam az összes fiút, aztán Hannaht, Eleanort meg még Perriet is... de persze senki nem vette fel. Hol a francba lehetnek?!

Remélem tetszett :) Komizzatook.! :) Egy-két komi és hozom is a következőt.

29. fejezet - szakítás, koncert

Köszönöm a kommenteket, oldalmegjelenítéseket! Nagyon hálás vagyok érte :D <3 Imádlak titeket *.* Szóval itt a kövi rész :D 2 komi és repül is a köviii :D (azt hiszem ma valamit szívtam xdd) Na, hát akkor jó olvasást drágáim! :*

LittleCarrot: Nagyon aranyos vagy, köszönöm :) Tudod, én is elolvastam a blogodat, és meg kell, hogy mondjam... nagyon is jól írsz :D *-* (amúgy én nem látom, hogy 'rendszeres olvasóm' vagy, mert rejtetten vagy az! xd. De persze köszi :*)
Domcsi: köszi a komid, itt a rész! :)

*Amanda szemszöge*
-Harry! - kiáltottam, mikor belépett a szobámba. Ugyanis mikor hazaértünk a kórházból én felmentem a szobámba, Hannah pedig lent volt a nappaliba. Ergó ő nyitott ajtót. Mosolyogva barátomhoz léptem és nyomtam egy csókot ajkaira, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Annyira hiányoztál! - suttogta a hajamba.
-De hisz ez csak egy hét! - nevettem fel.
-Szóval nem is hiányoztam? - csukta be magam mögött az ajtót, majd felém közeledett. Én hátrálni kezdtem, minek hatására ráestem az ágyra. Harry mellém feküdt.
-Dehogyisnem! - fordultam felé.
-Mi dehogyisnem? - értetlenkedtem.
-Hiányoztál... - mondtam, majd megcsókoltam.
-Ez hiányzott a legjobban! - mosolyodott el, majd felállt és felvett az ölébe.
-Tegyéééél már le! - kiabáltam. Elkezdtünk lemenni a lépcsőn, majd végül a nappaliban kötöttünk ki. -Együnk! - futottam kiabálva a konyhába. Hazza csak felnevetett és követett. Elkezdtünk szendvicseket 'gyártani'. Egyszer csak Hannah sírva futott le a lépcsőn, majd becsapva maga után az ajtót, távozott. Időm se volt megkérdezni, hogy mi volt ez, mert Niall követte Han példáját, és utána futott.

*Niall szemszöge*
-Ez mégis mi? - fakadt ki Hannah a képek láttán. -Visszajössz, és azt mondod, hogy baj van?! Ez nem baj... te megcsaltál! - ordította.
-Én... én... - kezdtem el dadogni. Perpillanat azt sem tudtam ki vagyok...
-Ne mentegetőzz Niall! - mutatta fel mutató ujját dühösen. Nem tudtam mit mondani... Hannah fogta magát, kirohant az ajtón, majd a bejárati ajtón is. Utána futottam, mindezt Harryék nagy szemekkel végignézték.
-Hannah, várj már! - kiáltottam utána. Felém fordult. Ekkor szemei már kisírtak voltak.
-Mit is gondoltam én? Ideköltözök Londonba, a legjobb barátnőmmel élek, és lesz egy álompasim. De tudod Niall... az élet nem habos torta.
-Ezzel mégis mire célzol? - próbáltam átölelni, de nem engedte.
-Hazamegyek! - jelentette ki. Semmit nem tudtam reagálni, mert elindult vissza. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak... utána futottam.

*Hannah szemszöge*
-Könyörgök ne menj el! - kérlelt Niall már vagy huszadszorra. Legszívesebben megcsókoltam volna, hogy fogja már be.. de ezt nem tehettem. Biztos vagyok benne, hogy hazamegyek.
-Nem tudsz olyat mondani, ami miatt maradnék! - vágtam hozzá sírva, majd felálltam a földről, kezembe vettem a bőröndömet, és már mentem is le a nappaliba.
-Te.. te most.. tényleg... elmész? - kérdezte a sírás határán Amanda.
-Sajnálom... de igen. - mondtam és megöleltem. -A gépem fél óra múlva indul, tehát megyek. Sziasztok! - öleltem meg őket, és mentem is.
**********
Már 1 hónapja itthon vagyok. Valamilyen szinten reménykedtem benne, hogy Niall utánam jön a reptéren, de ez nem következett be. Most már biztos azzal a lánnyal jár.. nem tudom, de nem is érdekel. Az elmúlt hónapban nem is hallottam róluk semmit. Amy se hívott fel, mert megkértem rá . Épp az egyik barátnőmhöz készültem, mert azt mondta, hogy elvisz valami koncertre. Nem tudom, hogy ki lép fel, mert azt mondta, hogy titok. Beleegyeztem, mert benne teljes mértékben megbízok, elmondtam neki ezt az egész Niallos dolgot, és az ő segítségével túl is léptem rajta.
-Hűűű, csinos vagy! - dicsért meg apu, mikor a tükör előtt méregettem magam.

-Köszi! - nyomtam puszit az arcára. -Majd jövök! - kiabáltam a konyhába anyunak. Visszakiabált egy "de siess ám" - ot, én pedig a barátnőm felé vettem az irányt.
-Hannah, nagyon csini vagy! - ölelt meg Sara.
-Köszi drága, te is! - öleltem vissza.

-Akkor mehetünk? - kérdeztem mosolyogva.
-Persze! - bólintott. Ő is kiabált anyujának, hogy majd jön, aztán már mentünk is.
-Még mindig nem mondod el, hogy milyen koncert lesz? - nyaggattam. Ő megrázta a fejét, hogy nem mondja el. Beletörődtem... elbeszélgettünk minden hülyeségről, mikor a kanadai stadionhoz értünk. Megláttam egy plakátot az előadókkal.
-Na takarodjunk haza, de gyorsan! - rivalltam rá Sarara.
-Nem nem... el sem hiszem, hogy láthatom élőben Liamet! - ordibált, ugyanis egy One Direction koncertre hozott el, ami egy dedikálással volt egybekötve. Ja, és Liam szakított Danielleval ezalatt az egy hónap alatt.
-Mivel nagyon imádlak... - húztam a bejárat felé barátnőmet. Csak az ő kedvéért végignézek egy koncertet, és utána még találkozok Niallal is. Nagyon imádhatom ezt a lányt.

*Sara szemszöge*
El sem hiszem, hogy eljutottam életem első koncertjére, és még kerítőnőt is játszhatok. Igen.. én ki fogom békíteni Niallt és Hant. Tudom, hogy mindenkinek így lesz a legjobb. Bár a barátnőm nagyon fog hiányozni, hisz ha kibékülnek visszamegy Londonba. De ezt még vállalom is érte.
-Hello Kanada! Hogy vagytok? - köszöntött minket Liam. Ekkor a közönség hangos tombolásba kezdett, jelezve, hogy már jobban.
-Imádoooom őt! - kiáltottam a mellettem álló Hannah fülébe.
-Aha.. - mondta unottan. Végig tomboltuk -vagyis csak tomboltam- a másfél órás koncertet, majd elmentünk a stadion másik szárnyába, a dedikálásra.
-Néézd, már csak négyen állnak előttünk! - szólt Hannah. -Hála Isten, hamarosan hazamehetünk.
-Gonosz vagy Hannah! - fordultam felé összehúzott szemekkel. Farkasszemet néztünk, aminek az lett a vége, hogy elröhögtük magunkat. Pár perc múlva azon kaptam magam, hogy már csak egy lány van előttünk. A lány már az utolsó fiúnál /Niall/ állt, ezért odaléptem a poszteremmel együtt. /így ültek sorba: Liam, Zayn, Louis, Harry, Niall/
-Szia! Kaphatok egy autogrammot? - mosolyogtam.
-Persze! - bólintott, majd aláírta a poszterem. Ekkor Hannah lépett mellém.
-Sziasztok srácok! - köszönt unottan.
-Hannah! - állt fel Niall.
-Hello Nialler! - lépett oda mosolyogva a fiúhoz.
-Szia! - vörösödött el.
-Harry, hogy van Amanda? - fordult Hazza felé.
-Köszi jól. Ő is itt van, nincs kedvetek bemutatni nekünk Kanadát a dedikálás után? - kérdezte leginkább Hannahtól. Mielőtt még barátnőm válaszolni tudott volna egy unott "nem" - el, gyorsan megszólaltam.
-De, szívesen! Kint megvárunk! - intettem egyet, majd kisétáltunk a stadion elé.
-Utállak! - fordult felém a barátnőm.
-Én neeeeem! - öleltem meg. Kb. vártunk még fél órát, mikor a fiúk jöttek ki. Elszakadtunk egymástól, mert Niall és Hannah a sor végén nevettek valamin, mi pedig a többiekkel elől. Megismertem Amandát, aki nagyon jó fej. És Liam közelében lehettem. ^^

Akkor 2 komi, és itt is a következő rész! :)