UI.: ha valakit érdekel, nézzetek be: www.1dfansstory.blogspot.hu (az én másik blogom.)
*Amanda szemszöge*
Szerencsére egy óra alatt összetakarítottunk az egész házban.
-Megnézem a twitterem! - kiabáltam a többieknek, majd felmentem az emeletre. Felléptem twitterre és kaptam pár kedves és pár utálkozó üzenetet. A követőim száma persze felugrott kb. kétszeresére. Visszakövettem egy-két embert, válaszoltam néhány üzenetre, aztán körbenéztem. Láttam egy képet...
(Bocsi, hogy ott a képen a szöveg, de
nem tudtam levenni.)
Egy cikk volt hozzácsatolva, miszerint:
"Harry Styles és Selena Gomez... megint?! Pletykák keringtek arról, hogy a két énekes már járt együtt, de ezt senki sem tudja biztosan. Most viszont, amikor a srácok egy koncert után - a turné keretében - Malibun elmentek egy szórakozóhelyre, találkoztak Selenával. Itt készült egy közös kép róluk. Vajon újra összejöttek? És mit szólhat ehhez Harry barátnője? Vagy ő is csak egy kis kaland volt a híres énekes számára?"
Könnyek gyűltek a szemembe, és zokogni kezdtem. Kiléptem a fiókomból és magamhoz szorítottam egy párnát, abba sírtam. Ekkor Harry nyitott be.-Na találtál valami érdeke... - kezdett bele, de meglátott. -Hé mi történt?
-Még kérdezed? - kiáltottam, és kifutottam a szobából. Karon fogtam Hannaht és hazamentünk.
-Amy... mostmár elmondanád mi a baj? - kérdezte hazaérve.
-Ez! - nyomtam elé a képet.
-Biztos meg tudja magyarázni. - nyugtatott, de ekkor csengettek. Harry állt az ajtóban.
-Elmagyaráznád mi bajod? - lihegte, mert gondolom futott.
-Először gondolkodj, utána cselekedj! - nyújtottam az orra alá a telefonom.
-Hadd magyarázzam meg! - könyörgött.
-Nem érdekel a magyarázkodás Harry... nekem ebből elegem van. - mondtam. Becsaptam az ajtót, majd felrohantam az emeletre. Kirántottam a fiókból két fájdalom csillapítót -mert iszonyatosan hasogatott a fejem-, meg egy nyugtatót. Bevettem a három kapszulát egy pohár vízzel. Kulcsra zártam az ajtót, és befeküdtam az ágyamba.
********
Akkora fejfájással ébredtem... ehhez még a kezemben lévő fájdalom is társult, amin gipszet éreztem. Klór szag csapta meg az orrom, és amikor kinyitottam a szemem nyolc aggódó szempár szegeződött rám. (Hannah, Niall, Eleanor, Louis, Danielle, Liam, Perrie, Zayn). Szóval kórházban vagyok... gondoltam megszivatom őket kicsit.
-Ti meg kik vagytok?! - kérdeztem a fejemet simogatva.
-Komolyan nem tudod, hogy kik vagyunk?! - fakadt ki Niall.
-Ezt nem hiszem el! Hívjatok egy orvost! - kiabált Hannah. Ekkor elröhögtem magam.
-Látnotok kellett volna az arcotokat. - nevettem fel, mire mindenki elmosolyodott és odajött megölelni.
-Ez nem volt szép! - háborodott fel viccesen Louis.
-Ne haragudjatok. - kuncogtam. Ekkor beugrottak a képek... az a kép Selenáról és Harryről... -A gyógyszerek miatt vagyok itt igaz? - kérdeztem halkan.
-Igen.. nagyon hülye voltál.. - mondta ki az igazságot Liam.
-És Harry? - hajtottam le a fejem.
-Elment valami kajáért, mert napok óta nem evett. - mondta Niall.. Mi van?!
-Mióta alszom?! - kérdeztem.
-1 hete kómában vagy. - mondta Zayn, mire Harry belépett.
-Szerintem magatokra hagyunk. - terelte ki a többieket Liam.. klassz!
*Harry szemszöge*
Mikor beléptem Amy felébredt a kómából. Nagyon örültem, de közben szomorú is voltam...
-Kérlek ne haragudj! - ültem le az egyik székre.
-Nem kérhetsz ilyet. - fordította felém a fejét, szemeiben pedig könnyek gyűltek.
-Hadd magyarázzam meg a rohadt életbe! - álltam fel. Kicsit lehet, hogy durva voltam, de nagyon szeretem Amandát és nem akarom elveszíteni.
-Ezeket a vitákat akartam elkerülni. Amíg barátok voltunk, addig nem vesztünk össze, ha meg igen akkor negyedóránál tovább nem bírtuk egymás nélkül... de persze... magyarázd meg. - mondta először szomorúan, majd flegmán.
-Szóval két koncert között, egyik este elmentünk egy buliba Malibun. Ott összefutottunk Selenával, és hatan töltöttük az estét. - kezdtem. -Aztán mikor már mentünk volna a szállásunkra, odajött egy rajongó, és kért tőlem egy közös képet Sellel. Én pedig beleegyeztem... ezt fújta fel mindenki. - fejeztem be.
-De Harry, hisz fogod a kezét. - mondta egyre hangosabban.
-De nem szeretem... fogd már fel, hogy téged szeretlek.. mindennél jobban. - csuklott el a hangom a végére. Elkezdett sírni. Nem tudom miért, de sírt. Odaléptem mellé és szorosan magamhoz öleltem.
-Ne haragudj! Könyörgök! - kérleltem már én is könnyezve, még mindig őt ölelve.
-Nem haragszom.. - mondta és eltolt magától. -De többet ne forduljon elő!
-Nem fog! - ígértem meg, majd megcsókoltam. Ekkor jött be az orvos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése