45. fejezet - nincs happy end a valóságban... (The End)

Fájó szívvel, vegyes érzelmekkel hoztam meg nektek az utolsó részt! :// remélem azért tetszeni fog ez is, ahogy a többi. Imádtalak titeket, de a búcsúzást és a könnyeket a végére! :D a komikra most nem válaszolok, mert komiba válaszoltam már. Jó olvasást! :*

*Amanda szemszöge*
-Szia Amanda! - köszönt lehajtott fejjel, miután kinyitottam az ajtót.
-Szia Harry! - köszöntem vissza aprót mosolyogva, mire felhajtotta a fejét. -Mi a francot ak...? - kérdeztem volna tovább, de egy csókkal félbeszakított De ekkor.... FELÉBREDTEM.

Otthon, a Holmes Chapel-i házban ébredtem fel, életem egy része csak álom volt. Nem jöttem össze Harryvel, sőt mi több 2 éve nem láttam. Hogy álmodhattam ilyet a legjobb barátommal? Gyorsan elhessegettem rossz gondolataimat, és felpattantam az ágyamból.
-Anyuuuuuu reggelit! - kiabáltam le.
-Mindjááárt viszem! - kiáltott vissza. Magamban egy apró mosollyal nyugtáztam, majd a fürdőszobába mentem. Ledobtam magamról a pizsamámat és beálltam a zuhany alá. Rengeteget gondolkodtam az álmomon... az első csók a medencében, az első együttlét, a viták... stb. Azt hiszem beleszerettem Harrybe.
-Itt a reggeli! - kiáltott anyu.
-Megyek, tedd le az asztalomra! - kiabáltam ki és gyorsan befejeztem a fürdést. Felöltöztem a mai ruhámba, sminkeltem, majd kimentem. Gyorsan megreggeliztem, hogy délelőtt el tudjak menni vásárolni, mert délután jön a tanárom.
-Anyu, én elmentem vásárolni. - jelentettem ki, miután levittem a tálcát.
-Oké, de vigyél kulcsot. - mondta anyu. Egy "rendben" kíséretében felkaptam a táskám és elindultam a plázába. Benéztem néhány ruhaboltba, vettem magamnak egy irtó cuki ruha összeállítást.

Utolsó utam a Starbucksba vezetett. Megittam egy forrócsokit, közben ettem egy kakaós csigát is. Egy jó darabig bent ültem és gondolkoztam. Ezt az álmot vajon mi válthatta ki? Az, hogy hiányzik Harry? Vagy az, hogy egyedül érzem magam? Köztudott, hogy nem vagyok egy kedvelt személyiség a korombeli fiatalok közt. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg.
-Hallo? - szóltam bele a telefonba, mert ismeretlen számot jelzett ki.
-Szia Amy, itt Hannah! - kiabált bele boldogan.
-Szia Hannah! Mi újság? - kérdeztem már kisebb lelkesedéssel.
-Semmi csak nagyon hiányzol. - szontyolodott el.
-Te is.. el kellene jönnöd ide, Holmes Chapelbe. - adtam egy remek ötletet.
-Majd este megbeszéljük, de nekem mennem kell. Majd hívj ha tudsz lécci. - kérte aranyos hangon.
-Oké, majd hívlak! - sóhajtottam feladóan.
-Rendben, szeretlek, szia! - köszönt és egyből kinyomta.
-Szia! - mondtam kissé mogorván, igazából magamnak. Zsebembe csúsztattam a mobilomat, majd kifizettem a rendelésem és mentem haza.
-Kicsim, mindjárt jön a tanárod! - mondta apu. A mai nap folyamán először megszólalt. Az úgy oké...
-Oks, addig felmegyek. - válaszoltam mosolyogva és a szobámba mentem. Kipakoltam a táskámból és a tükör elé álltam újdonsült ruhámmal. Mosolyogva méregettem magam a tükörbe, mert tetszett a ruha. Ekkor csengettek. Nem csalódtam, mikor kinyitottam és a tanárom állt előttem, Mr. Ostern. Töltöttem neki egy csésze kávét és nekiültünk a tanulásnak. Először a matekkal kezdtünk, amit egyáltalán nem értek. Mikor erre Mr. Ostern is rájött a történelemmel folytattuk. Kb. 1 óra múlva végeztünk nagyjából a tanulással és ő el is ment. Felmentem a szobámba.
-Amanda! - kiabált fel anyu az emeletre. Felkeltem az ágyból és elindultam a lépcsőn.
-Igen? - kérdeztem mikor leértem.
-Gyere ide! - nyújtotta ki a kezét apu, amit félve elfogadtam.
-Van egy meglepetésünk! - ujjongott anya, majd egy borítékot nyomott a kezembe.
-Mi van benne? - kérdeztem halkan.
-Nyisd ki és nézd meg! - mondta apu, én pedig kinyitottam. Nem hittem a szememnek... egy repülőjegy volt benne, ami Londonba szól és mellette még egy lakás címe és rengetek pénz átváltva fontba.
-Ez meg mit jelent? - csillogott a szemem.
-Hát mindig is ki akartál költözni Londonba, mi pedig vettünk neked egy házat és jegyet. Ez olyan... - kereste az ideillő szót anyu. - utó szülinapi ajándék. - mosolygott rám. Egyből a nyakukba ugrottam, majd felküldtek az emeletre pakolni, mert holnap indul a gép. Teljesen olyan volt, mint az álmomban. Aztán rájöttem, hogy ez nem csak hasonlít az álmomra... ez maga az álmom volt.. minden teljesen ugyanúgy történt, mint az álmomban. Az első csók a medencében, az első együttlét, a viták.. stb.

(akinek ez nem világos: Amanda megálmodta az egész történetet, amit eddig leírtam, majd meg is történt vele az egész, most pedig ott tartunk, ahol a felébredés előtt... tehát az innentől következő dolgokat már NEM álmodta! ~ szerk. megjegyzés)

*vissza a jelenbe*
Ellöktem magamtól Harryt, majd kezem az arcán csattant. Szerencse, hogy ma anyuék nem voltak itthon.
-Ne haragudj én... - kezdte, de most én szakítottam félbe.
-Te mi?! Idejössz és megcsókolsz? Szerinted ennyivel el van intézve? 2 hónapig szenvedtem miattad Harry Styles! 2 hónapig! Nézd meg mit műveltél velem! Drogozok, cigizek, bulikba járok... ezt mindet TE tetted velem! - kiáltottam, majd bőgni kezdtem, és a földre rogytam. Harry leült mellém és átölelt. Nem toltam el magamtól, ez hiányzott és most csak ez kellett.
-Én csak meg szerettem volna magyarázni. De szebb vagy, mint valaha és azt gondoltam tudom magam türtőztetni, ha a szemedbe nézek. Azt gondoltam kibírom, hogy ne csókoljalak meg. - mondta elhalló hangon.
-Nem érdekel a magyarázkodásod! - hajoltam el tőle. -Ennek örökre vége...
-Nem volt vége, még nincs vége! - idézett kedvenc filmünkből, a Szerelmünk Lapjaiból.

-De Harry... nincs happy end a valóságban! Nem érdekel a magyarázkodás! - jelentettem ki. 

-De én azért elmondom... - erősködött és tartott egy kis szünetet. Időt adott, hogy visszautasítsam, én még sem tettem, így folytatta. -Nem csaltalak meg.. nem feküdtem le Emmaval. Csak majdnem, de alkohol volt bennem, méghozzá nem kevés. Aztán amikor elmentél napokig a szobámba zárkózva sírtam. Igen, én Harry Styles egy lány miatt sírt. Bocsánat... nem EGY lány, hanem A lány miatt sírtam. Mert tudom, hogy te vagy az a bizonyos "nagy Ő". Mikor először megláttalak az óvodában már akkor tudtam, hogy te leszel az egyik barátnőm. - nevetett fel ironikusan. -De te nem csak egy barátnő voltál. Te voltál az életem. De nem mozdultam ki a szobából, mert nem lett volna értelme. Egy lányra sem tudtam ránézni, mert mindig te jutottál az eszembe. Louis győzködött, hogy jöjjek utánad. Először nem hallgattam rá. Először az eszemre hallgattam, ami azt mondta hagyjalak békén, mert ezt kérted. Aztán jött a szívem... igen, a szívem. Mert nekem is van... rá hallgattam, és persze Loura. Felültem a legelső gépre és utánad jöttem. Mert hiányoztál! - fordított magával szembe. Örömmel hallgattam végig monológját. A sorok között olvastam... Harry velem tervezi a jövőjét.
-De miért nem jöttél előbb? Tönkre tettem magam, így már nem szerethetsz! - mutattam végig magamon. Testemen már apróbb jelei voltak a drog használatának.
-De te még így is gyönyörű vagy! Nekem te így kellesz, mert szeretlek! Téged szerettelek életembe először, 3 évesen. Először barátként, aztán legjobb barátként, majd szerelemmel szerettelek. Most már viszont nem tudnám leélni nélküled az életem! - jelentette ki határozottan. Mosolyogva a nyakába ugrottam és hatalmas csókot leheltem ajkaira.
-Megbocsátok! Te vagy az én hercegem, bár nem vagy szőke. Te vagy az én Shrek-em, aki kiszabadított a toronyból, bár nem vagyok hercegnő, és bár nem nézel ki úgy, mint egy ógre. - mondtam nevetve.
-De igen, te vagy a hercegnőm. - ölelt át szorosan. Eltűnt belőlem minden gyűlölet, amit iránta éreztem. Rátaláltam az igaz szerelmemre, akivel egész életemet leéltem. Hiszen ti is tudjátok:
"Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem!"

A többit képzeljétek el ti. Nem akartam házasságot, gyerekeket írni, mert a legtöbb blognak úgy van vége. Én viszont nem akartam a szokásos blogok sorába beállni, mert különlegeset akartam nektek írni. Ne haragudjatok rám, de befejezést nem tudok jól írni. Tudom hülyén hangzik, én mégis elsírtam magam mikor ezt írtam. Bár gagyi befejezésnek, de sokat dolgoztam vele. Most írok utoljára erre a blogra... fáj is a szívem, mert rettentően fogtok nekem hiányozni. De örülök, hogy néhányan tiltakoztatok is a blog befejezése ellen :D Remélem tényleg nem utáltatok meg. Örömmel töltött el ebben a blogban a több, mint 4000 oldalmegjelenítés, a 7 rendszeres olvasó, és a rendszeres kommentek. Ez mind hiányozni fog, de legjobban TI fogtok hiányozni. Az fog még hiányozni, hogy olvassam a komikat, amiket TI írtatok NEKEM. Imádlak titeket! <3 csak kérlek ne felejtsetek el engem és legyetek jók! :D hiányozni fogtok! :*
UI.: ez egy kicsit hosszúra sikerült búcsúzónak, de remélem nem baj. Na... voltak emberek, akik olvasták, de egyszer sem komiztak. Szeretném, ha ehhez az utolsó részhez mindenki, aki olvasta komizna egyszer. Legalább tudnám, hogy nem utáltatok meg nagyon :) na puszi :**

44. fejezet - a lifetime of disappointment

Megint nehezen gyűlt össze, én azért meghoztam nektek az utolsó előtti részt! :D most is szokásos a komihatár, remélem azért nem utáltok! :) jó olvasást! :D
UI.: a cím azt akarja jelenteni, hogy "életre szóló csalódás". Nem tudom, hogy helyesen van-e lefordítva, mert nem vagyok angolos és a google fordító meg nem biztos, hogy jól fordít xd

Domcsi: de már biztos, hogy vége lesz! :// nem tudsz te engem megverni ;) xdd <3 itt is van :D
Petra: hát, de sajnos befejezem :( hiányozni fog a blog, de legjobban az olvasók :'/ köszi, itt az új rész! :D én is Manó! <3

*Amanda szemszöge*
Szívem egyre hevesebben és hevesebben vert, ahogy az előttünk lévő fellépők haladtak fel s alá a színpadon. Nagyon izgultam, hisz még soha nem táncoltam ennyi ember előtt.
-És akkor most jöjjön a One Direction! - konferáltak fel minket. Hát igen, elég nagy party volt, ahhoz képest, hogy a csaj most lett 17.
-Ne izgulj kicsim! - szorította meg a kezem Harry, ami most nagy támogatást nyújtott. Mosolyogva bólintottam, hogy nyugodjon meg, nem lesz semmi bajom. Félve felléptem a színpadra a többiekkel az oldalamon. Elkezdődött a már jól ismert szám, a Kiss you. Az ismerős dallamokhoz nekem egyből ismerős mozdulatok társultak a fejemben. Ritmusra kezdtem el táncolni. Most teljesen más volt, mint a próbákon. Felszabadult voltam, és végig Hannahra mosolyogtam. A számnak vége lett, a szülinapos lány, Emma feljött a színpadra. A fiúk felköszöntötték, majd megkérte őket, hogy maradjanak. Persze ebbe mi is bele lettünk számítva, így a ma esti program is a buli volt. Bementünk az öltözőbe és átvettük a tánc ruhát buli ruhára. Utána egyből visszamentünk, ahol már nagyban folyt a party. Mi is bekapcsolódtunk a többiekhez, és remekül éreztük magunkat az este folyamán. Egy dolgot leszámítva... ez a nap az egész életemet elrontatta!

*Zayn szemszöge*
Gyorsan megvoltak a fellépők, így mehettünk is az öltözőbe. Szerencsémre a Little Mix is fellépett, ezért együtt tölthettük az estét Perrievel. Átöltöztem, és már mentem is ki. Szemem egyből a színpadon éneklő három szépségre futott, köztük is a legszebbre, Perrie Edwardsra. A színpad lé álltam, majd vártam a szám végét. Közben Pezz többször is észrevett, és rám mosolygott.
-Csodálatosak voltatok édesem, mint mindig! - nyomtam egy csókot a barátnőm szájára, mikor lelépett a színpadról.
-Köszi, ti is! - mosolygott vissza rám. Ekkor bejelentették, hogy ma már nem lesznek élőben fellépők, így kezdődhetett a buli. Mi először a bárpultot céloztuk meg, utána csak a táncparkettet.
-Szabad egy táncra? - hajoltam meg Pezz előtt.
-Persze! - hajolt meg ő is nevetve, majd elfogadta kezemet. Lassúzásba kezdtünk, remek estét töltöttem el vele. Mintha ennyi idő alatt még közelebb kerültem volna hozzá, ami szinte már lehetetlen.

*Harry szemszöge*
-És mit szeretnél csinálni? - öleltem át hátulról Amyt, mikor ketten voltunk az öltözőben.
-Táncolni! - mosolygott rám.
-Oké, akkor menjünk. - húztam magam után, egyenesen a táncparkettre. Jó ideig táncoltunk, majd inni kezdtünk. Kicsivel később Louis felkérte Amandát táncolni, persze csak barátilag. Elmentek én pedig egyedül maradtam az egyik asztalon egy konyak társaságában. Ekkor leült mellém valaki. Nagy nehezen oldalra fordítottam a fejem, és a szülinapos lányt, Emmat pillantottam meg.
-Hello. - mosolygott rám. Visszaköszöntem és beszélgetésbe elegyedtünk. Pár perc elteltével valami oknál fogva megcsókolt. Fogalmam sem volt miért, de visszacsókoltam. Megragadta a kezem, és behúzott az egyik öltözőbe. Azt hiszem a mienk volt, de ebben nem voltam teljesen biztos. A kanapéra húzott, ekkor már el akartam tolni magamtól, de ez szinte lehetetlen volt. Épp a pólómat vette le, mikor benyitott valaki.

*Amanda szemszöge*
Jó hosszú ideig táncoltam Louval.
-Ne haragudj, de én megkeresem Harryt! - kértem tőle bocsánatot, mikor észbe kaptam.
-Semmi gond. - mosolygott, majd megölelt és adott egy puszit. 
Visszamentem az asztalhoz, ahol eddig ültem Harryvel. Persze ő már nem volt ott, ezért a keresésére indultam. Először az én öltözőmbe mentem, de ott nem volt. Aztán végül a fiúk öltözőjébe mentem. Éreztem, hogy valami nagyon rossz vár rám, mégis benyitottam. Ott és akkor törtem össze, de úgy, hogy éreztem soha többet nem lesz kapcsolatom. Óvatosan lenyomtam a kilincset, majd ledöbbenve és összetörve álltam az ajtóban. Harry a szülinapos csajjal smárolt a kanapén és már éppen a pólója került le róla.
-Harry... - csúszott ki a neve a számon. Erre felkapták a fejüket, Harry leszállt a lányról én pedig futni kezdtem. Harry egyből utánam szaladt, de azt még hallottam, hogy Emma ordibál neki, hogy ne hagyja itt. Harry egy "engem csak Amanda érdekel... bocs"- csal elintézte a szülinapost, és követett. Egy tóparton kötöttem ki, sötét volt már, de nem érdekelt, leültem egy padra. Pár perccel később lihegve Harry ült le mellém.

-Amanda... hallgass meg! - mondta szaggatottan levegőhiányban.
-Nem Harry... nem érdekel. Holnap hazaköltözöm anyuékhoz, te pedig ne merj keresni! - fordultam hozzá, majd megint elfutottam. Hazamentem, ott összepakoltam, hagytam egy levelet Hannahnak, amiben leírom a dolgokat és őt is megkértem, hogy ne keressen. Egy órával később már egy új élet reményében a repülőgépen ültem.

2 hónappal később már egy olyan ember voltam, aki soha nem akartam lenni. Cigiztem , dorgoztam, folyton bulikba jártam... soha nem keresett fel Harry, amiért hálás is voltam neki. Egyik nap viszont ő kopogott az ajtómon. 

Remélem tetszett az utolsó előtti rész :) ha nem lesz meg a komi szerdáig, aznap akkor is kiteszem, mert be szeretném fejezni! Na komizzatok! ;)

43. fejezet - "apuci pici lánya" party...

Megjöttem! :D kicsit lassan gyűlnek össze a komik, ami azért rosszul esik, de majd minden eldől! Kicsit uncsi, mert ez összekötő rész lett, a következőhöz fontos! :D na jó olvasást!

Domcsi: hát nem azonnal hoztam, de itt van :D köszi a komid!:)
Sophie: köszi, itt van :D

*Hannah szemszöge*
Sokat próbáltunk, de végre önfeledten táncolhattam. Mióta apu meghalt a lábamra se álltam táncoláshoz, persze csak jelképesen. Ennél ugyebár már csak az volt jobb, hogy Amanda is itt volt.

-Fúúú, hát kitettetek magatokért. De ezt gondolom mondanom sem kell! - jött be mosolyogva a tükörfalu terembe George, a koreográfus.
-Nem, tényleg nem kell mondanod! - kacsintottam rá mosolyogva. Ő visszamosolygott, majd elkezdtük újra és újra a próbát. Sokszor végig mentünk minden apró részleten, de mindig volt valami baki. Végül kicsit át koreografáltuk a mozdulatokat, és a Kiss you-ra meg is voltunk. Mivel ezt az egy dalt adjuk elő, ezért már csak folyamatosan próbálnunk kell.
Este egy éttermi vacsorával ünnepeltük a közös dolgozást. Azt hittem nehéz lesz majd azzal dolgozni, akit tiszta szívből szeretek, de amikor ő énekel, én pedig táncolok, akkor minden körülöttem lévő dolog megszűnik. Ami ez esetben jó.
-Hova kalandoztál kicsim?! - mosolygott rám Niall. Már az étteremben voltunk mind a heten, és a többiek valamiről beszélgettek.
-Őőő... csak a mai napon gondolkoztam. Remekül dolgoztunk együtt. Igyunk erre! - emeltem fel a pezsgővel teli poharam, mire mind a hét pohár egymásnak koccant.

-A mai napra! - közben kimondtuk ezt a három szót, majd lehúztuk az italokat. Még rengeteg időt töltöttünk el az étteremben beszélgetéssel, evéssel és persze még több beszélgetéssel. Este 9 fele érhettünk haza, most kivételesen nem a fiúknál aludtunk, hanem megkértük őket, hogy vigyenek haza.
-Húú basszus, ha még egyszer magassarkút akarok felvenni egy ilyen hosszú estére, akkor vágj fejbe! - rogyott le a kanapéra Amy.
-Szavadon foglak! - mosolyogtam rá, majd felmentem a szobámba, és felhívtam Niallt. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, és pár perccel később már húztam is a lóbőrt.

*Amanda szemszöge*
Elég régen volt, hogy otthon, egyedül aludtam volna, ezért kicsit furcsa volt. De nem számított, mert eléggé elfáradtam a mai nap, így hamar elaludtam. Reggel elég későn keltem fel, még hozzá a telefonom csipogására, jelezve ezzel, hogy üzenetem jött. A név megnézése nélkül megnyitottam az SMS-t.

"Ne haragudj drágám, de ma nem tudunk értetek elmenni :( Viszont 1-re be kéne jönni a stúdióba. Remélem nem haragszol :D ezer puszi és ölelés:

a te titkos hódolód!" 

Klassz! Megmosolyogtam az üzenetét,majd nagy nehezen kikeltem az ágyamból és lementem reggelit csinálni. Han is felébredt kicsit később.
-Reggelt nővérkém! - ölelt meg.
-Hűűű... mióta nem szólítottál így. - mosolyodtam el jó kedvén.
-Hát.... rég volt az biztos. - nevetett fel, majd leült mellém reggelizni. Mivel kb. 11 fele keltünk, ezért a reggeliből inkább ebéd lett. Gyorsan felöltöztünk és már fél egy volt, ezért mentünk is. 1-re odaértünk a próbaterembe.
-Gyerünk gyerekek! - tapsolt kettőt George.
-Én felnőtt vagyok! - jelentkezett Louis, elviccelve a dolgokat.
-Louis... itt már mindenki elmúlt 18. - nevette el magát Zayn.
-Én neeeem! - tartotta fel durcásan a kezét Hannah. Hát igen.... ő még csak 17.
-Akkor felnőttek és Hannah! - röhögött már George is. -Kezdjük a próbát! - utasított, mire engedelmesen táncolni kezdtünk. Megint rengetegszer elpróbáltuk az egyetlen egy számot, ami már remekül ment.

*1 héttel később*
-Nagyon izgulsz? - kérdezte mosolyogva Harry.
-Nem igazán tudom tagadni. - emeltem fel a kezem, ami remegett. Elmosolyodott, majd összekulcsolta kezeinket.

-Nyugi kicsim, semmi baj nem lesz. Csak egy "apuci pici lánya" partyról van szó. - ölelt át hátulról. Igen már 1 hete így nevezzük a bulit, mert a csaj, mint kiderült elég elkényeztetett.
-Én akkor is félek.... tudod, ezt hívják lámpaláznak. - nevettem fel cinikusan.
-Nyugodj meg okés? - fordított maga felé.
-Rendben. - nyomtam puszit az arcára, az öltözőben voltunk. Kiment ő is behangolni, felkészülni, és ekkor Hannah jött be, mivel közös öltözőnk van.
-Te is ennyire izgulsz? - mutattam neki is oda a kezem.
-Nem! - nevetett fel határozottan. Hát igen, ő egy profi tánc együttes remek táncosa. -Neked se kell, hiszen profi vagy! - biztatóan megölelt.
-Csak szeretnék az lenni. - mosolyogtam idegesen.
-Az vagy! - keveredtünk baráti veszekedésbe. Legyintettem egyet, majd ráhagytam. Felvettük a fellépéshez előkészített ruhákat, majd kimentünk a fiúkhoz.

*Harry szemszöge*
Mikor kiléptem az öltöző ajtaján belefutottam a szülinapos lányba. Ezt onnan tudom, hogy a ruhájára volt írva a “Birthday girl” felirat.
-Áááá Harry Styles! Te vagy a kedvencem! - ugrott a nyakamba. Visszaöleltem a kedves lányt, majd a szemeit az enyémekbe fúrta. Szép csoki barna szemei voltak.
-Akkor boldog szülinapot! Én megyek. - indultam meg, de utánam szólt egy "köszi"- t, majd mentem is a többiekhez.
-Hol voltál Hazza? Becsajoztál? - vigyorgott Louis.
-Igen Louis csakis. - forgattam a szemem. -Amúgy ha tudni akarod, Amandánál voltam.
-Szóval csajoztál! - röhögte el magát. Nevetve bólogattam, majd belekezdtünk az utolsó próbába, immár az eredeti helyszínen, a lányok nélkül. Fél órán belül kezdetét vette az "apuci pici lánya" party.

Ti is látjátok, hogy ez mennyire megerőltetett már... remélem azért tetszett :D megint csak 2 komit szeretnék látni a folytatáshoz. :) Amúgy még 2 vagy 3 rész van hátra, de ha 2 akkor az utolsó eléggé hosszú lesz. Na mindegy... komizzatok!

42. fejezet - a nagy bejelntés

Hy Vietnam! xdd bocsi, hogy eddig nem tudtam hozni, de nincs nagyon sok időm. De amikor tudom, hozom is a részeket! :D feltéve, ha meg van a kért komi :) Na szóval.. itt a rész, de már ne számítsatok sokra :D nem mondom meg pontosan mennyi van még hátra, mert én már tudom, de majd csak kegyen meglepi :) na jó olvasást!
 
Lia: nyugi, majd meglátod mi lesz :D annyit azért halkan megsúgok, hogy a teljes befejezés happy end lesz nyugi :D köszi a komid :*
Domcsi: köszi, meg is hoztam :D 

*Amanda szemszöge*
Kijöttünk a vízből és leültünk egy sziklára. Harry ült alul, én pedig az ölébe ültem.

A nap ekkor már ment le.
-Nézd milyen gyönyörű! - meredtem el a látványban. A nap a tenger felszínére sütött. A sugarak csillogtak a vízen, ami nagyon szépen nézett ki. Egy nagy madár sereglet szállt el előttünk, ami még szebbé tette a tájat.

Sokkal romantikusabb volt, mint múltkor. Akkor még nem jártunk Harryvel, noha én már akkor szerettem.
-Te gyönyörűbb vagy! - fordította felém a fejét. Én is így tettem, és szemében nagyobb szeretetet láttam, mint valaha. Éreztem, hogy elpirulok. -És szeretem, hogy még mindig ilyen reakciót váltok ki belőled a bókjaimmal. - mosolyodott el, majd átölelte a derekam.
-Szeretlek! - néztem mélyen a szemeibe.
-Én is Amanda! - mondta és én megint pirosodni kezdtem, de álltam a pillantását. Láttam rajta, hogy meg akar csókolni, de nem tette, így én léptem. Közelebb hajoltam hozzá, és hosszú csókot leheltem ajkaira.

 Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Szia Hannah! - szóltam bele, miután kivettem a készüléket a zsebemből, megnéztem ki az, és elfogadtam a hívást.
-Szia. Siessetek haza, mert a fiúk be akarnak jelenteni valamit! - hadarta el a mondatát. Mivel a telefon ki volt hangosítva, jelentőségteljesen Harryre néztem -hogy mit is akarnak mondani-, aki csak elmosolyodott.
-Oké indulunk, szia! - tettem le a telefon, mielőtt bármit mondhatott volna. Harryvel egyből hazafelé vettük az irányt, szerencsére fél óra múlva már ott is voltunk. Már mindenki a fiúk házában tolongott. Mikor megérkeztünk egyből a nappaliba tessékeltek minket. Leültünk a kanapéra és megkezdtük a 'kupaktanácsot'.
-Na, és mi az, amit akartok mondani? - mosolygott Hannah, aki Niall ölében ült.
-Hát, van egy lány.... - kezdett bele Harry, mire eleinte megrémültem, de aztán folytatta. -Szóval szülinapja lesz, és mi vagyunk meghívva, de háttértáncosaink még nincsenek. - fejezte be.
-És?! - kérdeztem már én.
-Tudjuk, hogy szerettek táncolni. - folytatta mosolyogva Zaynie.
-És szeretnénk, hogyha ti lennétek a táncosaink. - fejezte be Niall, mire Hannah és az én számat is egy hatalmas sikítás hagyta el.
-Ugye nem vicceltek? - ugrált örömében Han.
-És még azt hitted nem vállalják el. - röhögött fel Harry Niall felé mutogatva.
-Persze, hogy elvállaljuk. - ugrottam a barátom nyakába, majd nyomtam egy apró csókot a szájára, de neki több kellett. Elkapta ajkaimat, majd egy nagyon hosszú csókot nyomott azokra, minek következtében Louis elsütötte a szokásos dumáját.
-Ne itt essetek egymásnak. - nevetett fel, mire egy cinikus mosolyt küldtem felé.
-Amúgy mikor lesz a fellépés? - kérdeztem Harrytől, közben kezemet a mellkasán pihentettem.
-1 hét múlva. - hajtotta le a fejét.
-Klassz! Később nem tudtatok volna szólni? - kaptam a fejemhez, ő pedig szólásra nyitotta a száját. -Mindegy... mit adtok elő?
-Kiss you. - adott egyértelmű választ Lou.
-Oké, arra nem olyan nehéz valami koreográfiát kitalálni. - mondta Hannah, mire bólogattam.

*Harry szemszöge*
A lányok szerencsére elvállalták a fellépést. A 'megbeszélés' után elmentünk vacsorázni egy étterembe két okból.

• megünnepeljük, hogy a lányok elvállalták a fellépést
• nincs otthon kaja, amiért Niall 'enyhén' kiakadt

Miután bőségesen megvacsoráztunk, kifizettük a vacsorát és hazamentünk. Mindenki a nappaliba tömörült tv-t nézni.

-Csináljunk máááár valamit! - nyafogott Lou.

-De mit? - kérdezte sóhajtva Eleanor. Sajnálom szegényt, Louis tuti lefárasztotta.

-Aludjunk! - válaszoltam és felpattantam.
-De én nem vagyok fárad! - nyöszörgött Amy.
-Nem baj... gyere! - húztam magam után egészen az emeletre. Egymásután lefürödtünk és befeküdtünk az ágyba.
-Nem akarsz csinálni VALAMIT? - emeltem ki az utolsó szót.
-De... mit? - nevetett fel.
-Tudod nem? - mosolyogva közelebb feküdtem mellé.
-De. - adott rövid választ. Még közelebb jött és egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. Visszacsókoltam, majd a hátára döntve ráhelyezkedtem, kezeimet pedig feje mellett megtámasztottam.
-Nagyon szeretlek Amy! - néztem csillogó kék szemeibe.
-Én is szeretlek! - helyeselte, most pedig ő csókolt meg és én csókoltam vissza. Levettem a pólóját, majd felső testét apró puszikkal hintettem be. Ekkor megcsörrent Amanda telefonja. Felsóhajtott, majd rám nézett.
-Vedd fel nyugodtan. - sóhajtottam én is.
-De nem akarom. - fogta meg a pólóm nyakát, visszarántott, majd megcsókolt. Csókja lágy volt, de közben vad is. A vonal túlsó végén azonban még mindig várt az illető.
-Tényleg vedd fel! - kértem, mire felvette a felsőjét. -A telefonra gondoltam! - nevettem fel, mikor magára húzta a kék trikót. Rám mosolygott, majd felvette a telefont, beszélt pár percet és visszajött hozzám.
-Ki zavarta meg édesded tervünket? - mosolyogtam.
-Anyu volt, csak megkérdezte hogy vagyok. - nyomott puszit a számra.
-Haragszom anyukádra! - nevettem fel.
-Én nem. - mosolygott megint, majd adott egy puszit.
-Aludnunk kéne. - nevettem fel.
-Tényleg, holnap próba! Jó éjt Hazz. - nyomott egy jó éjt puszit a számra.
-Neked is. - követtem példáját, és álomra hajtottam a fejem.
Reggel már mindenki ébren volt és valahova nagyon siettek.
-Hova mentek? - kérdeztem értetlenül, mikor végre letámolyogtam az emeletről.
-Harry öltözz már fel, ma van az első próbánk a szülinapi partyra. - lökött oldalba Niall.
-Baszki tényleg! - kaptam észbe, majd gyorsan felöltöztem. Még a próba előtt beszaladtunk a Nando's-ba és vettünk reggelit. A próbát egy tánc stúdióban kezdtük el.

Na remélem tetszett a rész :D komizzatok, mert 2 komi után hozom is a következőt ;) na puszi :*

41. fejezet - szeretnénk valamit bejelnteni...

Kicsit nehezen gyűlik össze a 2 komi, és akik régen komiztak, azok már nem :/ de se baj én azért még egy rövid ideig (!!!) hozom nektek a részeket. :) 
UI.: remélem tetszik az új fejléc :DD

Lia: köszi, de szerintem egyre szarabbakat írok. Vagy ez csak nekem tűnik fel? :oo
Gréta: 1. tudom, sajnos :( próbálok minél jobban visszatérni és ez az elkövetkezendő pá részben fog sikerülni is :D 2. de lesz, mert már nincs sok hátra! 3. köszi, de veled csináltam <3 xd 4. én is téged Muki <3 :$

*Amanda szemszöge*
Egy sötét helyen ébredtem fel... nem tudtam mi történt, csak annyit, hogy Bricet láttam utoljára. A helyiség nagy volt, és az én székemen kívül még egy szék volt.
-Amanda, te vagy az? - kérdezte a másik ember, aki Harry volt. Őszintén megijedtem tőle, és magától a helyiségtől. A félelem eluralkodott rajtam, és ez hangomon is hallható volt.

A FÉLELEM
A félelem az emberi érzések közül a legfantáziadúsabb. A legváratlanabb helyeken ver gyökeret.








-Igen... - válaszoltam elhalló hangon. -Hogy kerültél ide? - kérdeztem, azonban választ nem tudott adni. A sötét helyiség ajtaja csapódott, azaz Brice lépett be rajta.
-Csend legyen! - intett csendre idegesen. Nem tudom miért, de megkérdeztem, hogy mi történt. -A hülye barátaitok rájöttek, hogy nem vagytok otthon. Keresnek titeket... - válaszolt megint idegesen. Pár perc csend állt be, noha az nevezhető csendnek, hogy Brice dobálja a székeket és ütögeti az asztalokat. Aztán idegesen viharzott ki, minket megint egyedül hagyva. Harry telefonja a zsebében csörgött. Megpróbáltam felvenni a telefont, és kihangosítani.
-Úristeeeen Amanda hol vagytok? - kérdezte pánikolva.
-Brice elrabolt... - adott választ helyettem Harry. Hannahék már a rendőrségen voltak, így be tudták mérni a honlétünket.
*************
-Ne haragudj rám! Ez az én hibám, miattam bántott téged is. - könyörögtem Harrynek. Már elkapták a volt barátomat, és most itt ülünk a mi házunkba a kanapén Harryvel. A többiek a fiúknál vannak.
-Figyelj! Ez nem a te hibád, nem tehetsz róla, hogy ilyen sexi vagy és nem akar leszállni rólad. - kuncogott.
-Ezt 2 évvel ezelőtt nem gondoltad így. - nevettem el magam. Ekkor közelebb csusszant.
-De így gondoltam. Csak még magamnak sem mertem bevallani, hogy mióta ismerlek beléd vagyok zúgva. - monológja után hosszú csókot nyomott a számra. Akár hiszitek, akár nem ez volt a legszebb dolog, amit valaki valaha mondott nekem. Soha nem tudtam, hogy miért állok olyan közel Harryhez, de most nyitotta fel a szemem. Azt hiszem én is szerelmes vagyok belé, mióta ismerem. Nevezhető gyerek szerelemnek...?

-Szeretlek! - mondtam, noha ezt ő is tudta.
-Én is. De ezt tudod. - mosolygott.

*Harry szemszöge*
-Mit csináljunk egész délután? - kérdeztem vidáman. Amy nem válaszolt, felállt és felment a szobájába. Nem értettem miért, de vártam. Egy fürdőruhában és egy fürdőgatyával a kezében jött le.
-Vedd fel és irány a part! - utasított. Bementem a vendégszobába, majd átöltöztem. Mire kiértem Amy már szoknyában volt, így indulhattunk.
************

Rengetek időt töltöttünk a vízben, és úgy érzem még közelebb kerültem Amandához... már ha ez lehetséges.
-Megint nézzünk naplementét! - rángatta a fürdőgatyám alját a barátnőm, mikor éppen a tengerparton ettünk. Komolyan mondom, mint egy kisgyerek.
-Jó megnézzük, de kérlek... ne most rángasd le rólam a gatyát. - nevettem fel, majd magamhoz húztam és megcsókoltam. -Majd este. - tettem hozzá egy pimasz mosollyal.
-Nagyon hülye vagy. - lökött oldalba.
-Igen? Szerinted az vagyok? - kérdeztem és lenyeltem az utolsó falat szendvicsemet. Aprót bólintott, mire felálltam és elindultam a vízbe. Ő utánam futott és ráugrott a hátamra és befogta a szemem. Le akart szállni, de nem engedtem, beljebb mentem vele a vízbe.

-Tegyééél le! - ütögette a hátam. Kicsit még beljebb mentem, majd kérését teljesítettem.
-Oké. - tettem hozzá, és beledobtam a vízbe.
-Nem így gondoltam! - jött fel a víz alól, majd durcásan kiindult a tengerből. Visszarántottam és magamhoz húztam, teste az enyémhez simult.
-Nem hagyom, hogy elmenj! - mondtam, szinte a szájában.
-De csak ki akartam menni törölközni. - nevetett fel.
-Nem erre céloztam! - válaszoltam, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókoltam. Valóban nem arra céloztam, amire ő gondolt. Mostanában úgy érzem nincs sok addig, hogy valami vagy valaki miatt végleg elveszítsem...
 
*Hannah szemszöge*
-Srácok rakjatok már egy kicsi rendet! - kiabáltam undorodva, mikor a rendőrségről hazaértünk a fiúkkal.
-Te vagy a nő, rakj te rendet. - vont vállat Zayn.
-Nem ő lakik itt, ne akard rabszolgának a barátnőmet! - húzott magához durcásan Niall, amin fel kellett nevetnem, olyan aranyos volt.
-Nyugi na... - röhögte el magát Zaynie, majd megfogta a földön hevert ruhákat, és próbált egy kis rendet csapni.
-Hannah... szeretnénk valamit bejelenteni! - kiáltott fel Louis, miután egy kicsi rendet sikerült csinálnunk.
-Okés... mondjátok. - leültem a kanapéra, és rebegtettem a szempilláim, amin a fiúk nagyot nevettek.
-Először áthívjuk a lányokat! Te pedig hívd fel Harryéket! - utasított Liam. Úgy tettem, ahogy mondott és felhívtam a barátnőmet, akik el is indultak a tengerpartról. Már nagyon kíváncsi voltam, de szerencsére a lányok és Harry fél óra múlva meg is érkeztek.

2 komi és hozom a következőőt! :D a vége és Harry szemszögének utolsó mondata fontos lesz!! :)

40. fejezet - hol van Harry?!!

Na itt a karácsonyi ajándékom nektek! <3. Ez a második rész, amit ma hoztam, hiszen hamar meglett a komi. Szóval még egyszer Boldog Karácsonyt! :* és jó olvasást! :D

Lia: khmm.. Hannahnak hívják ;) xdd amúgy nem hoztam össze vele, de ezt majd mindjárt meglátod :D köszi a komid :*
Gréta: nem, én jól írtam le :pp xdd itt is van a rész, köszi a komid :D 

*Niall szemszöge*
Meghasadt a szívem, mikor megláttam azt a fiút Hannah mellett. Nem szakítottunk, szóval olyan mintha megcsalna. Mégsem haragszom rá, hiszen nem voltam mellette az apja halálakor. Hihetetlen... az élet tényleg ironikus. Ezért volt olyan boldog a telefonba. Pár méterre tőlem megálltak, a fiú súgott valami olyasmit Han fülébe, hogy "sok sikert kislány", majd nyomott egy puszit az arcára, és elment. Hannah lefagyva állt ott, és merengve nézett rám. Látta rajtam a csalódottságot. A szó legszorosabb értelmében felém futott, rám ugrott, aminek hatására hátra estem a földön. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
-Nagyon hiányoztál! - adott egy puszit a számra, majd végre felállhattunk. -Mi a baj? - kérdezte aggódva és megszorította a kezem.
-Ki volt veled az a fiú? A barátod? - kérdeztem és elengedtem a kezét.
-Niall... te vagy a barátom. - kacagott jó ízűen. -Ő az unokabátyám volt. - mosolygott megint. Lesütöttem a szemeimet és aprót mosolyogtam.
-Nialler... te féltékeny vagy! - röhögte el magát Hannah, majd nyomott egy hatalmas csókot az ajkaimra. Elmosolyodtam, majd elmentünk Hannahék házába, és úgy döntöttünk ott alszunk, mivel már este van.

*Amanda szemszöge*
-HOL VAN HARRY?!! - futottam végig az egész házon, mert nem találtam sehol a barátomat.
-Azt hiszem kivitte Niallt tegnap este a reptérre. - vont vállat Zayn. Jellemző...
-Nem.. Niall taxival ment, utána meg felmentek hozzánk. DE NINCS MEG HARRY! - kiabáltam megint, majd elrohantam a nappaliból, ahol mindenki tartózkodott. A hátsó kertbe mentem -hátha ott van Harry-, mire valaki befogta a számat. Behúzott az egyik szobába, ami azt hiszem a vendégszoba volt.
-Ennyire hiányzik? - kérdezte az 'el rablóm'.
-Öhmm... igen? - válaszom inkább kérdés volt, mint válasz. Megijedtem attól, akit láttam. -De.. te... hogy kerülsz ide? - kérdeztem megint, most már hallani lehetett a hangomon, hogy félek.
-Az titok. - hajolt a fülemhez. -Én tudom, hogy hol van Harry barátunk.... tudni akarod? - suttogta szinte a számban.
-Ig-igen. - válaszoltam, majd erőt vettem magamon és ellöktem a közelemből. -De ne ilyen közelről áruld el oké? - tettem hozzá, mire ő megszorította a kezem és azt hiszem valami erős dologgal fejbe vágott. Onnantól semmi sincs meg a fejemben.

2 komi és hozom is a következőt! :D na sziasztok! :)

39. fejezet - pain of death

 Hali! :'3 ne haragudjatok, hogy sokáig nem voltam, de későn lett meg a 2 komi, utána pedig nem volt sok időm írni. Sokáig írtam ezt a részt is, pedig nem lett olyan jó. Elég szomorú, és a végéért előre bocsi *-*. Na nem is szaporítom a szót, jó olvasást! :D

Lia: köszi, itt van :D és bocsi, hogy csak most tudtam hozni ://
Gréta: itt is van :) és nem, nem haragudtam, csak lemerült a telefonom xdd :(

"félsz a haláltól?"
             -Nem, már nem. 








*Hannah szemszöge*
 Mikor megláttam, hogy anyu sír egyből aggódni kezdtem. Nem bírtam megszólalni, ekkor Niall lépett mellém.
-Úristen... Mrs. Smith! Mi történt? - kérdezte meg helyettem. Megszólalni sem tudott, annyira szipogott.
-Anyu, kérlek gyere be és mondd el mi történt! - fogtam meg a karját, majd nagy nehezen beinvitáltam. Leültünk az asztalhoz, és anyu egy parányit lenyugodott.
-Skacok, lécci menjetek fel. - kértem meg őket tapintatosan. De miket is beszélek, hiszen ők otthon vannak. Azért figyelembe véve kérdésemet felbattyogtak az emeletre, kivéve Niallt.
-Te is menj fel! - parancsoltam rá, de nem mozdult.
-Én nem hagylak itt egyedül! - erősködött, én pedig beletörődtem. Ő is leült mellénk, és faggatni kezdtük anyut.
-Akkor elmondod mi történt? - kérdeztem aggódva.
-Tudod... az élet így is megy tovább. - motyogta, én pedig nem értettem semmit, de láthatóan Niall sem.
-Kifejted? - vontam fel az egyik szemöldököm.
-Édesapád már nincs köztünk. - közölte szemrebbenés nélkül. Gondolom már jó párszor elmondta ezt mindenkinek. Amikor felfogtam mit is mondott, egyből Niall vállra borultam és sírni kezdtem. Soha nem voltam egy apás kislány, de rettentően fájt. Ez nevetséges... az élet ironikus. Tegnapelőtt még beszéltem vele, ma meg azt hallom, hogy meghalt. Csak zokogtam, Niall pedig a hátamat simogatva próbált nyugtatni. Ő is kikönnyezett, bár nem ismerte apát, soha nem szerette ha én vagy bármilyen más lány sírt. Kicsit később arra eszméltem fel, hogy a barátom szobájában vagyok, anyu és Niall pedig nyugtatni próbálnak... valószínűleg sírógörcsöt kaptam.
-Mondd, hogy ez nem igaz! - fordultam kisírt szemekkel anya felé. Ő csak bólogatott és elsírta magát. Érzem, hogy apu nélkül nem lesz semmi olyan, mint volt. Ő adott nekem kiskoromban erőt mindenhez. Így már nem érzem magam erősnek, de nem is tudok ilyen látszatot kelteni.

Én nem vagyok olyan erős már...







**********
Másnap reggel abban az ágyban keltem anyu mellett. Nagy nehezen felkeltem és megkerestem Niallt. A konyhában találtam rá, amin -minden fájdalmam ellenére- elnevettem magam.
-Kicsim! - vett észre, majd hozzám rohant. -Jobban vagy? - kérdezte, és a szemében aggodalmat fedeztem fel. Aprót bólintottam, majd én is reggelizni kezdtem. Anyu is leért, és reggeli közben megbeszéltük a temetés időpontját. Vettünk repülőjegyet és hazautaztunk. Niallnak nem engedtem, hogy velünk jöjjön.

*Niall szemszöge*
Hannah már egy hónapja elment Kanadába... mindennap felhívtam, de soha nem vette fel. Ez ma sem volt másképpen, de már nem bírtam tovább. Sokszor hívtam a mai nap folyamán, és végül csodák csodájára, de felvette.
-Hannah! - kiáltottam bele a telefonba örömömben.
-Szia Niall! - kacagott.
-Han... ugye nem maradsz Kanadában? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem Niall. - nevetett megint. Honnan jött ez a nagy jó kedv?
-És mikor jössz? - kérdeztem boldogan.
-Hamarosan leszáll a repülőgépem, ezért nem akartam felvenni. Tudod, meglepit akartam. - válaszolt vidáman.
-Akkor kimegyek érted! Szia. - tettem le gyorsan, mert tudom, hogy tiltakozott volna. Senki nem volt ma otthon, mert mindenki a barátnőjével volt valahol. Zsebre tettem a telefonomat, fogtam egy taxit, és kivitettem magam a reptérre. Hamar kiértem, Hannah repülője azonban még nem volt ott. Vártam egy kicsit, közben a rajongók megtaláltak, így nem tudtam mit tenni... autogrammot és közös képeket csináltam velük.

Ekkor leszállt a gépről Hannah. Gyönyörűbb volt, mint valaha, ragyogott. De sajnos nem egyedül jött... egy fiú ballagott mellette, összekulcsolt kézzel jöttek felém...

Na, akkor 2 komi és hozom is a kövit :) amint meglesz, gép elé ülök és írom nektek a részt. Egyik osztálytársamnak köszönhetően nem fogom mostanság befejezni a blogot :D szóval köszi Fruzsi <3 :D amúgy mindenkinek Boldog Karácsonyt! Járt már nálatok a Jézuska? :)