Hát husik... úgy döntöttem megleplek titeket egy hosszú résszel. :'3 Ja, és most kivételesen délután teszem ki. :D Szóval remélem tetszeni fog ez a rész is :). Iratkozzatok fel, komizzatok. (zárójelben megjegyezném, hogy komizni az is tud, akinek nincs blogja *-*)
*Niall szemszöge*
-Gyerekek, segítsetek már! - kiáltottam fel az emeletre, ugyanis volt vagy fél órám, hogy odaérjek Hannahékhoz. 9-kor indul a gép, és azt mondta 8-ra legyek ott... fél 8 van.
-Mi kell haver? - kérdezte Liam.
-Dobj össze nekem egy szendvicset, kérlek! Nekem össze kell pakolnom! - könyörögtem neki.
-Nem úgy volt, hogy nem alszotok ott? - húzta fel egyik szemöldökét.
-Nem is alszunk, de telefon meg ilyenek kellenek egy sporttáskába. - mondtam.
-Oké, pakolj és meg csinálok neked egy szendvicset. - ajánlotta fel.
-Köszi! - kiabáltam, mert akkorra már a szobámban voltam. Előhúztam az ágyam alól a sporttáskámat, majd belepakoltam pár dolgot. Hamar végeztem a pakolással, már háromnegyed 8 volt.
-Itt a szendvicsed, becsomagoltam! - szólt fel Leeyum.
-Köszi! - futottam le az emeletről, és kikaptam a kezéből a szendvicset. -Harry, pattanj! - szóltam rá, és már mentünk is Hazza kocsijával Amyékhez. Pontban nyolckor csengettem be.
-Szia Niall! - adott egy puszit Hannah.
-Szia Han! - mosolyogtam rá. -Mikor indulunk?
-Az attól függ. - nézett mögém. -Hazza elviszel minket kocsival? - meresztett rá kutyaszemeket.
-Aha! - nevetett fel.
-Akkor egy fél óra, addig gyertek be! - invitált. -Hozzak valamit? - kérdezte beérve.
-Nem kell köszi! - mondtuk egyszerre, majd elővettem a szendvicsem és majszolni kezdtem. Ezen a többiek felnevettek.
-Mi van nem volt időm reggelizni! - vágtam durcás képet.
-Ne haragudj, de olyan aranyos vagy, amikor eszel! - nevetett Han, amin elmosolyodtam.
-Amy? - kérdezte Harry.
-Alszik még. - mondta. -Egy perc összepakolok, és mehetünk. - és ezzel felment az emeletre. Hamar végzett, és már mentünk is.
-Akkor jó utat srácok! - köszönt el Harry, mi pedig mentünk is. Csupán fél órát utaztunk repülővel, szóval hamar odaértünk.
*Harry szemszöge*
Miután Niallék elmentek, úgy döntöttem visszamegyek Amyékhez. Együtt akartam tölteni vele a napot, ugyanis holnap reggel indulunk az első turné megállóhoz. Tudtam, hogy még mindig nincs ébren, ezért a pótkulcs segítségével jutottam be a házba. Gyorsan levettem a cipőmet, és felszaladtam az emeletre.
-Amy, kelj fel! Fél 9 van... ébresztő! - simítottam végig a hátán, mert hason feküdt.
-Mmmm... hagyjál! - fordult oldalra.
-Veled szeretném tölteni az utolsó napot! - próbálkoztam más módszerrel.
-Oké na, ébren vagyok... - ült fel. -De hogy kerülsz ide? - tette fel a leglogikusabbnak tűnő kérdés. Megrezegtettem kezemben lévő pótkulcsot.
-Nem reggelizünk? - kérdeztem.
-De, együnk! - ugrott ki az ágyból. Egy hosszú póló és egy francia bugyi volt rajta.
-Hmmm... sexi! - nevettem fel.
-Hülye... inkább gyere! - húzott maga után a konyhába. Összedobtunk két extra nagy szendvicset, ami hamar el is fogyott.
-Szóval holnap indultok! - sóhajtott Amy, mikor leültünk a kikapcsolt tv elé.
-Aha... de most ne beszéljünk erről! Szeretnék ma csak veled lenni! - ültem közelebb hozzá.
-Oké, nem beszélünk erről.. - mosolyodott el, és gyengéden megcsókolt.
-Szeretlek Amanda! - mondtam csókunk után.
-Én is szeretlek! - válaszolt, és újra megcsókolt. A következő pillanatban már a szobájában voltunk, és úgy csókoltuk egymást.
-Harry... lécci... szállj le rólam. - nevetett fel.
-Bocsi.. most jó? - támasztottam meg magam a feje mellett.
-Tökéletes! - mosolygott, és közelebb hajolt. -Mit csináljunk? - kérdezte.
-Épp valaminek a közepén voltunk. - nevettem.
-De én még nem akarom... - fordította oldalra a fejét.
-Hééé... nem baj! - mosolyogtam biztatóan, és megcsókoltam. -Süthetnénk valamit! - ajánlottam fel.
-Rendben. - mondta, én pedig leszálltam róla. Gyorsan felöltözött, és mentünk sütni.
*Hannah szemszöge*
-Mikor érünk már oda? - kérdezősködött Niall a taxiban ülve.
-Nyugi már, még öt... négy... három.... kettő... egy! - számoltam vissza, és ekkor a taxi leparkolt a házunk előtt. -Köszönöm! - nyomtam a pénzt a sofőr kezébe, mi pedig kiszálltunk. Besétáltunk a kaputól a házig, és bekopogtam az ajtón.
-Hannah! - ugrott egyből az ölembe az ajtót nyitó Matt.
-Öcsi! Mi újság? - tettem le.
-Semmi... gyertek be! - invitált be, mint egy felnőtt, amin elnevettük magunkat Niallal.
-Anyu, apu! - szóltam a konyhába lévő szüleimnek, mire kijöttek.
-Kicsim, sziasztok! - öleltek meg.
-Hello! - köszöntem vissza. -Anyu, apu ő itt Niall, egy barátom. - mosolyogtam.
-Örvendek! - fogott vele kezet apu.
-Én is Mr.
Smith!
-Szervusz! - adott neki két puszit anyu is.
-Jó napot! - viszonozta Niall anyu kedvességét.
-Tegezz minket nyugodtan! - ajánlotta fel apu.
-Rendben. - bólintott, majd az öcsémre utána pedig rám nézett, mire kapcsoltam.
-Ja bocsi... ő itt az öcsém. Matt Niall, Niall Matt! - mutattam be őket egymásnak.
-Szia Niall! - fogott vele kezet a törpe.
-Szia! - mosolyodott el.
-Akkor mi megyünk pakolni! - mondtam, és Niallal már mentünk is a szobámba. Gyorsan összepakoltunk, majd anyu mondta, hogy vacsorázzunk itthon.
-Szerintem inkább megmutatom Niallnak az egyik helyi éttermet! - mosolyogtam.
-Nekem jó. - rántott vállat.
-Menjetek csak! - válaszolták a szüleim. Átöltöztem, és mentünk is.
-Újabb randi! - mosolygott rám Niall, amikor már a vacsorát ettük.
-Nem én mondtam. - nevettem fel. Tovább beszélgettünk, majd a vacsora után bemutattam kicsit Niallnak Kanadát.
*******
-Gyönyörű hely volt! - tettetett szipogást Niall már a repülőn, amin felnevettem.
-Igen, ezért is imádtam. - mondtam. Megint egy fél órás utunk volt, ami után boldogan tértünk haza. Otthon Harryt és Amyt a kanapén találtuk, amint összebújva alszanak.
-AMANDA WORKMAN! - ordítottam a fülébe. Erre felébredt.
-Hannah
Smith! Én ma még kinyírlak! - kergetett végig a fél lakáson.
-Khmm... lányok, szerintem mi megyünk. - nevetett fel Harry.
-Oké, sziasztok! mentünk oda hozzájuk, és mindkét fiúnak nyomtunk egy puszit az arcára.
-Hello! - köszöntek és már mentek is. Gyorsan lezuhanyoztunk, megvacsoráztunk, és mentünk feküdni. Holnap korán fel kell kelnünk, hiszen a fiúk mennek... mi pedig kikísérjük őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése