21. fejezet - én kerítőnő leszek *.*

Hát igen... elég régen komiztatok :/ Biztos, hogy vesztettem 1-2 olvasót, de remélem még azért egypáran olvassátok. Viszont hamarosan meg lesz az 1500 oldalmegjelenítés :D Szóval itt a rész, remélem tetszik, olvassátok! :D

*Amanda szemszöge*
Kicsit sokáig gondolkodhattam a válaszon, mert Harry megszorította a kezem. Ránéztem, mire egy kérdő tekintetet kaptam.
-Tudod Harry.... ez az egész nagyon furcsa nekem. Legjobb barátok voltunk, mindaddig a csókig. - mosolyodtam el, mert előtörtek a kis kori emlékek... mikor még barátok voltunk.
-Szóval nem? - nézett rám keservesen. Szólásra nyitottam a számat, de Louis megzavart.
-Ne most turbékoljatok, menjünk máááár! - ordított, mire egy mérges nézést küldtem felé, de felálltam. Gyorsan kimentünk a kocsihoz, és hamar hazaértünk. Nem várt dolgok fogadtak...
-Megyek áthívom a lányokat. - mondtam, és már rohantam volna Harry szobájába.
-Perriet ne! - kiáltott utánam Zayn.
-De miért ne? - mondta ki helyettem gondolatomat Hannah.
-Mert... - kezdett bele lehajtott fejjel. -Nagyon összevesztünk. - csuklott el a hangja. Odafutottam hozzá és szorosan megöleltem. 
-De miért nem mondtad az interjún? - érdeklődtem, miután elengedett.
-Mert reménykedek benne, hogy kibékülünk. Nem akarom megint a címlapon végezni. Ígérd meg, hogy nem fogod felhívni! - nézett rám könnyes szemekkel. Gondolkozni kezdtem /hűű mostanában milyen sokat tudok xdd/... nekik ki kell békülniük... aztán valami az eszembe jutott, így rábólintottam. Gyorsan felfutottam a a vendégszobába, és bepötyögtem egy SMS-t Perrienek... végül is nem hívom fel. 

Kérlek gyere át a fiúkhoz, beszélnünk kell. FONTOS!

Amy xx 

Mikor elküldtem az üzenetet gyorsan felhívtam még Daniellet meg persze Eleanort. Mindenki belement, még Perrie is. Aztán az én problémám gondolkodásába estem. A csengő zavart meg. Lefutottam és megláttam az ajtóban toporgó Elt. Behívtuk és beszélgettünk, kicsit később Dani is megjött. Már csak Perriere vártam. 

-Nézzünk filmeet! - kiáltott fel Niall. 

-Még ne! - mondtam aggódva, ekkor csengettek.

-Várunk valakit? - fordult a fiúk felé Harry.

-Én igen. - mondtam, és az ajtó felé indultam. Odafelé még egy "Perrie az" - ot eltátogtam Harrynek, ő pedig sajnálkozva bólintott.

-Szia! - öleltem meg a kisírt szemű lányt. Itt tényleg nagy baj lehet. 

-Szia! - ölelt vissza. -Sziasztok! - köszönt a többieknek, mikor bejött.

-Egy perc és jövünk! - húztam magam után Perr-t. -Mi ez az egész? - kérdeztem felérve.

-Hát... összevesztünk. - hajtotta le a fejét.

-Min? - pásztáztam az arcát.

-Rajongók... - mondta ki ezt az egy szót, amiből tudom mire gondolt. Kicsit részletesebben is elmesélte, hogy mi van, aztán lementünk.

-Zaynieeeee, gyere velem! - üvöltöttem a nappaliból a konyhába, mire a fiú kijött. Ránézett Perriere, és felém vette az irányt.

-Mi van? - kérdezte.

-Gyere! - ragadtam meg a csuklóját. Bementünk az ő szobájába és beszélni kezdtünk.

*Zayn szemszöge*

Amanda behívott beszélgetni.. tudtam, hogy miről lesz szó, de nem akartam erre rátérni. Meglepett, hogy itt van Perrie, és kicsit sem dobott fel. 

-Mit akarsz? - kérdeztem.

-Te is tudod bad boy. - mosolyodott el.

-Perrie mit keres itt? 

-Téged... vagyis... mindegy. Meséld mi történt. - húzta fel a szemöldökét.

-Hiányzott, ezért úgy döntöttem meglepem. Vettem egy csokor rózsát, és elindultam hozzá. Odaérve egy meglepett arcot, és egy síró lányt kaptam. Nem tudtam mi lehet a baja, mikor nagy nehezen felmutatta a telefonját. A képernyőn egy "rajongó" üzenetét mutatta. 

-De mi volt benne? - sürgettem, mikor kicsi szünetet tartott.

-Az, hogy annyira utálja az összes Directioner Perriet, meg hogy végre leszállhatna rólam. Perr-nek eddig is kevés volt az önbizalma ezzel a dologgal kapcsolatban, de nagyon is elhitte amit írnak róla. Pedig szerintem a Directionerek is szeretik Perriet, meg ha nem engem az sem érdekel. Aztán veszekedtünk, hogy ez nem igaz meg minden. Hajthatatlan volt, ezért eljöttem tőle... - fejezte be.

-Ezt nem hiszem el. Ennyi? - képedt el.

-Mi kéne még? - néztem fel.

-Beszélj már vele te seggfej! - a viselkedése meglepett, de igaza volt... seggfej vagyok. Felpattantam az ágyamról megöleltem és kisiettem. 

*Perrie szemszöge*

-Mi történt drágám? - ölelt meg Eleanor, mikor elsírtam magam, miután Zaynék elmentek. Szóról szóra elmeséltem nekik mindent, és megpróbáltam vigasztalni... mondhatom nem sok sikerrel.

-Már régóta bent vannak.. - szipogtam.

-Nyugi, nem lesz semmi baj. - simított végig a hátamon Dan. Ekkor Zayn lépett ki a szobából, majd egyenesen felém jött, és megcsókolt. 

-Én nagyon sajnálom Perrie, hülye voltam. - nézett rám csókunk után.

-Én voltam hülye, ne haragudj! - bújtam hozzá.

-Akkor szent a béke? - mosolyodott el.

-Még szép, hogy az! - nyomtam puszit az arcára.

-Akkor filmezzünk! - kiabált Louis. Leültünk a tv elé, és mindenki összebújva nézte a romantikus filmet.

*Harry szemszöge*

-Nincs kedvetek itt aludni? - kérdezte Liam a lányokat. Mindenki bólintott, csak Amy nem.

-Bocsi, de nekem most nincs kedvem. Azt hiszem haza megyek. - mondta. Ekkor Hannah is készülődni kezdett.

-Han, nyugodtan maradj! - mosolygott rá. A lány megölelte Amyt, és valamit súgott a fülébe. Azt hiszem egy 'köszi'-t.

-Hazaviszlek. - pattantam fel.

-Inkább sétálok. - hajtotta le a fejét. Na, azt már nem...

-Akkor elkísérlek. - mosolyogtam és már mentünk is.

-Ezt remekül elintézted! - nevettem, mikor kiléptünk.

-Mégis mit? - nézett rám értetlenül.

-Perr és Zayn. Ügyes vagy. - mosolyogtam rá.

-Tudoom. Kerítőnő leszek. - nevetett fel.

-Addig még várj egy kicsit! - nevettem én is. Ekkor megérkeztünk. -De van egy javaslatom. - hajoltam a füléhez. -Előbb a saját életeddel törődj! - mosolyodtam el.

-Parancsolsz? - nézett rám.

-A mai nap... az a kérdés... tudod az interjú után... - dadogtam.

-Mit is kérdeztél? - húzta mosolyra a száját. Tudom, hogy emlékszik, csak még egyszer hallani akarja.

-Neee keljen elismételni. - nyafogtam, mire megcsókolt.

-Igen. - lihegte hosszú csókunk hatása miatt.

-Mi igen? - toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek. 

-Igen, leszek a barátnőd. - suttogta. Ekkor a derekánál fogva közelebb húztam, felemeltem, és megpörgettem. Elmosolyodott nagy örömömön, és elkezdett befelé ráncigálni.

-Nem alszol itt? - tette mutató ujját szája elé, amit mosolyra húzott.

-Hmm... nem is tudom. Megérdemled? - mosolyogtam. 

-Hééé! - nevetett fel.

-Tudod, hogy csak hülyülök. Persze, szívesen itt alszom. - nyomtam puszit a szájára.

-Akkor menjünk! - kiáltott (??) fel.

-Hova? - néztem rá értetlenül. 

-Aludni te lükeee. 

-Ja. - röhögtem el magam. Felmentünk, lefürödtünk, és már be is bújtunk az ágyba.

********

-Harry.. alszol? - fordult felém Amy.

-Nem.. nem tudok. 

-Én sem. - mondta, mire én is felé fordultam. Hosszú percekig néztük egymást.

-Szeretlek! - mosolyogtam rá.

-Ezt még soha nem mondtad. - tűnődött el nevetve.

-Tudod, egy normális párkapcsolatban erre azt szokás mondani, hogy én is. - röhögtem.

-Ja, de a mienk kicsit sem normális. - mosolygott.

-Miért? - néztem rá keservesen. Ekkor felült.

-Mert már vagy 15 éve ismerlek. - jött közelebb.

-Én akkor is szeretlek. - mondtam, várva, hogy ő is kimondja. Tényleg furcsa, hiszen 15 év barátság alatt EGYSZER nem mondtuk ki, hogy szeretjük a másikat.

-Én is szeretlek Harold Edward Styles! - ült rá a medencémre.

-Biztos? - nem válaszolt csak közelebb hajolt és megcsókolt.

-Száz százalékig biztos vagyok benne. - mosolyodott el. Én is elmosolyodtam, ő pedig leszállt rólam.

-Most miért? - céloztam kérdésemmel arra, hogy leszállt.

-Mit vártál? - nevetett fel.

-Nem tudom.. - pedig pontosan tudtam, hogy mit, ahogy ő is tudta mit szerettem volna. (remélem értitek xdd - szerk. megj.)

-Akkor én sem. - nevetett. -Jó éjt Harry! - nyomott egy puszit a számra.

-Jó éjt Amanda! - viszonoztam kedvességét, majd álomba merültem. 

Nem az a dicső, ha sosem vesztek össze, hanem ha mindig kibékültök.. 










Komizzatok *-* :)