*Hannah szemszöge*
Reggel korán keltünk, mert a fiúk már 7 órás géppel mennek.
-Srácook, menjünk már! - ordított Liam. Beültünk a kocsikba -mivel, hogy kettővel mentünk- és már mentünk is a reptérre. Hamar odaértünk, és mindenki kettesével szakadt. (Perrie-k is itt voltak).
-Hát akkor... majd 1 hónap múlva találkozunk.. - vakarta a tarkóját Niall... azt hiszem zavarban volt.
-Hát... igen. - sóhajtottam. Egyikünk sem mondott semmit, kínos volt a csend. És a nagy csendet a bemondó zavarta meg...
-Akkor szia Hannah! - ölelt meg szorosan.
-Szia Niall. - mondtam én is, de még mindig öleltük egymást.
-Niall, gyere már! - kiáltott röhögve Louis, Niall pedig elengedett. Nyomott egy puszit az arcomra, és már mentek is.
-Annyira hiányozni fog! - dőltem Amy vállára.
-Nekem is Harry! - szomorodott el. Gyorsan fogtunk egy taxit, és átmentünk hozzánk.
*Amanda szemszöge*
-Vigyázz ám magadra! - ölelt meg szorosan Harry.
-Te is! - öleltem vissza. Nem szóltunk semmit, csak öleltük egymást hosszú perceken keresztül, míg a hangosbemondó zavart meg.
-Szia Amy! - nyomott egy hosszú csókot ajkaimra, amit természetesen viszonoztam, és már mentek is. Mind az öten integettünk a fiúknak, majd mindannyian hozzánk mentünk fel.
*********
-Pakoljatok már el! - utasítottam a lányokat. December 4.-e van, a fiúk ma jönnek haza. Harry nagyon, de nagyon hiányzik már. Kibírni nélküle egy hónapot, az egyenlő a világ végével. Megtaláltuk a pótkulcsot, és egy meglepetés bulit szervezünk nekik. Perrie, Danielle, Eleanor, Hannah és persze én is itt vagyunk a fiúk házában, és szorgoskodunk.
-Kész a kaja! - kiáltott Perrie a konyhából.
-Konyha tündér vagy! - csillogtak a szemeim, miután megkóstoltam a főztjét.
-Köszi. - mosolygott. Gyors díszítésbe kezdtünk, ami nem is volt olyan gyors.
-Kinek csörög a telefonja? - kezdtem el táncolni a zenére.
-A tied, te hülye! - vágott fejbe Hannah, aztán mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy futottam a telefonomért.
-Szia Harry! - kiáltottam örömömben.
-Szia, mindjárt otthon vagyunk! - mondta boldogan.
-Oké siessetek, szia! - válaszoltam, és gyorsan kinyomtam. Átöltöztünk a lányokkal, és tűkön ülve vártuk őket.
*Harry szemszöge*
Olyan jó volt hallani Amy hangját... hiszen egy hónapja nem beszéltem vele semmilyen formában. Szó szerint, mert a lányok megtiltották nekünk, hogy felhívjuk őket vagy írjunk nekik. Elméletileg így könnyebb.
-Csak nekem hiányzik Eleanor? - nyöszörgött Louis a taxiban ülve.
-Nem, nekem is hiányzik El, de Hannah jobban. - nevetett fel Niall.
-Hülye. - jegyezte meg a valós tényt Louis.
-Végreeee! - kiáltottam fel, mikor megállt a taxi a házunk előtt. Gyorsan kikapkodtuk a csomagokat, és azzal estünk be az ajtón, ami meglepő módon nyitva volt.
-Meglepetééééés! - kiáltották el magukat a lányok. Kérdések helyett odafutottunk hozzájuk és megölelgettük őket, majd hosszú csókcsatákba kezdtünk... kiéve persze Nialléket.
-Tartsunk party-t! - kiáltott fel Louis, mikor 'kimászott' Eleanor szájából.
-Egyetértek! - kiabáltam én is. Gyors szervezkedésbe kezdtünk, meghívtunk pár embert, és kezdődhetett a buli.
*Niall szemszöge*
*már este*
Nem kevés alkoholt ittunk az este folyamán, mind a fiúkkal, mind a lányokkal.
-Hannah beszélhetünk? - mentem oda a lányhoz, aki azt hiszem pont Zaynnel táncolt.
-Aha! - mondta, majd csuklón fogott, és felhúzott a szobájába. Leült az ágyára, és elővette azt a bájos mosolyát. -Mit szeretnél? - kérdezte.
-Tudod, 1 hónap hosszú idő... - kezdtem bele.
-Az. - értett egyet. -Hiányoztál Niall! - mondta ki ezt a két szót, ami nekem sokat jelentett. Úgy érzem a mondat hallatán minden alkohol kiment belőlem, és csak egy valamire, illetve valakire tudtam gondolni.... Hannah.
-Te is! - mentem hozzá közelebb. -Nagyon! - lihegtem, szinte már a szájában.
-Nem akarok olyat tenni, amit esetleg holnapra elfelejtesz. - fordította el a fejét, célozva a bennem lévő nem kevés alkoholra.
-Ilyet nem lehetne elfelejteni! - mondtam, majd arcát magam felé fordítottam, és megcsókoltam. Ekkor valaki benyitott.
-Upssz, bocsi srácok! - nevetett fel Harry és Amy, mire mindketten a hang irányába néztünk. Gyorsan becsukták maguk mögött az ajtót, és nagy viháncolásunkat még akkor is lehetett hallani.
-Bennük se lehet kevés alkohol. - nevettem fel.
-Nem. - mosolygott Hannah.
-Hannah... lenne kedved.. őőő.. szóval... - dadogtam.
-Nyögd már ki. - nevetett.
-Tudod, hogy mire gondolok igaz? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem biztos... - fonta kezeit nyakam köré. -Vagyis.. inkább csak hallani akarom. - nevetett kacéran.
-Szóval, lenne kedved velem járni? - kérdeztem már én is mosolyogva, és kezeim a derekára tévedtek.
-Lenne. - mondta, majd megcsókolt.
*Amanda szemszöge*
-És milyen volt nélkülem 1 hónap? - kérdeztem Harryt, mikor lassúztunk.
-Gyötrelmes. - nevetett fel, majd komoly képet vágott. -Nem, tényleg nagyon hiányoztál. - mondta teljes komolysággal.
-Te is. - öleltem szorosan magamhoz.
-Iszunk valamit? - kérdezte. Bólogattam, majd elmentünk a pulthoz, és töltöttünk magunknak valamit. Már a sokadik pohár italánál tartottunk, mikor Harry a fülembe súgott valamit.
-Menjünk fel! - suttogta, és karon fogott. Útközben valamin, fogalmam sincs min, de nagyon nevettünk. Véletlen Hannah szobájába nyitottunk be, ahol csodás látvány tárult elénk. Niall Han szájában kutatott. A hangra felkapták a fejüket.
-Upssz, bocsi srácok! - nevetett Harry, majd gyorsan becsukta az ajtót, és végre a mi szobánkba értünk.
-Mit akar Mr. Styles? - kérdeztem mosolyogva.
-Tudja azt maga! - nevetett fel.
-Tudom bizony. - mondtam, majd megcsókoltam, és levettem róla a zakóját.
*******
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Kinyitottam a szemem, és Harryt láttam meg rajtam feküdni, majd pár másodperccel később éreztem is.
-Szállj le rólam. - nyöszörögtem, mire felébredt és kérésemet teljesítette.
-Milyen éjszakád volt? - kérdezte mosolyogva, miközben fejét támasztotta kezével.
-Csodálatos. - nyomtam egy puszit a szájára. -Csak egy kicsit fáradt vagyok, és hasogat a fejem. - céloztam először az éjszakára, majd a sok alkoholra.
-Azért örülök, hogy nem felejtettük el. - nevetett fel. Bólogattam, majd lementünk, hogy keressünk egy-egy aspirint. Mindenki, szó szerint mindenki ott feküdt a kanapén egymás hegyén-hátán. Csak mi voltunk képesek felmenni?!
-Reggelt emberek! - kiáltottam fel, mire mindenkitől egy hurrogást kaptam. Elővettem egy fájdalomcsillapítót, majd a többiek kezébe is nyomtam egyet.
-Akkor rakjunk rendet! - mondtam.
-Előbb együnk. - kiáltott fel egyszerre Niall és Hannah, amin elmosolyodtak, majd megcsókolták egymást.
-Húúú, miről maradtunk le? - mosolygott Danielle.
-Járunk. - mondták egyszerre, és felemelték kezüket, ami egybe volt kulcsolva. Gratuláltunk nekik, majd Niall kérését teljesítve előbb ettünk, utána pedig rendbe szedtük a házat. A nap többi része botrányosan telt....
Tudom, régen hoztam részt, ezért lett ez kicsit hosszabb. Remélem tetszett, kérlek komizzatok! :) *-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése