18. fejezet - két randi egy nap :D

Gréta: tudom, hogy itt komiztál xdd köszi :D

*Niall szemszöge*
Reggel villám sebességgel öltöztem fel, majd indultam Amyhez.
-Harry! - ordibáltam fel az emeletre.
-Mi van?! - kiabált vissza.
-Ne ordibálj! - adott egy 'taslit' Liam.
-Köszi Liam... Harry elviszel? - kérdeztem, mikor már leért.
-Aha, de a reptérre nem viszlek ki titeket. - mondta, majd indultunk. Odaérve egyből csengettem, Amanda pedig pizsamában nyitott ajtót.

-Hűűű. - mosolyodott el Harry.
-Te kussolj! - mutatott rá Amanda, és ő is elnevette magát.
-Pedig csini. - nevettem én is.
-Na, én húztam, majd gyertek. - nyomott egy gyors puszit Amy arcára, és távozott. Bementünk és ő gyorsan felöltözött, én pedig addig tv-ztem.
-Mehetünk? - kérdeztem, mikor leért.
-Aha. - mondta, majd kimentünk, és fogtunk egy taxit. Pont akkor értünk oda, mikor leszállt a gépe. Beértünk a váróterembe, és akkor jött Ő...

*Hannah szemszöge*
-Jó, igen, tudom... - beszéltem a velem szemben álló anyámhoz. -Vigyázok magamra. - nevettem fel.
-De tényleg! - szorított magához a kisöcsém. Annyira édes volt..
-Oké Matt. - öleltem meg szorosan. Ezt a meghitt pillanatot a bemondó zavarta meg. -Akkor én megyek. Sziasztok! - öleltem meg utoljára őket.
-Szia kicsim! - adott egy puszit anyu. Ekkor elindultam a terminálból, és felszálltam a gépre. 3 óra repülés után sikeresen leszálltam. Gyorsan elvettem a cuccaimat, és már siettem is ki. A váróteremben egyből megpillantottam az Ő gyönyörű kék szemeit, és a szőke tincseit.
-Hannah! - futott oda széttárt karokkal Amanda.
-Amy, úgy hiányoztál! - öleltem meg szorosan.
-Te is.
-De végre kicsit több időre jöttem. - nevettem fel.
-Igen, és itt van még valaki. - nevetett, és ekkor ellépett Niall elől.
-Szia Hannah! - vakargatta a tarkóját. Szerintem nem tudta, hogy most megöleljen, esetleg adjon egy puszit, vagy csak simán köszönjön. Megadtam a kezdő lökést...
-Szia Niall. - tártam szét a két kezem. Ekkor közelebb jött és szorosan megölelt.
-Khm... gyerekek, mehetünk? - köhintett Amanda.
-Ja persze, bocsi. - vörösödött el Niall. Annyira aranyos volt :$.

*már a fiúknál*

-Szia! - jött be utánam Niall a konyhába. Ugyanis felelsz vagy merszeztünk, és kicsit megszomjaztam. Ezért bejöttem a konyhába.
-Hello! - mosolyogtam.
-Figyelj, én... - kezdtük egyszerre, mire elnevettük magunkat. -Kezd te! - mondtam.
-Oké.. szóval az a csók. Múltkor a reptéren. - dadogott.
-Niall, nem kell szabadkoznod. - nevettem fel.
-Oké. - mosolyodott el, majd töltött magának egy pohár vizet. -Lenne kedved velem vacsorázni ma este?
-Persze. - mondtam, és már vissza is mentünk.
-Han, nem mehetnénk? - kérdezte unottan Amanda.
-Hova?! - értetlenkedtem.
-Haza... én megyek Harryvel állatkertbe, te meg Niallal gondolom... - harapdálta az ajkát, hogy el ne nevesse magát.
-Hallgatóztál? - fakadtam ki. Ezt a többi fiú a földön fetrengve a röhögéstől, végignézte.
-Nem csak ő! - mondta két kacaj között Zayn. Tiszta piros lettem, de Amy lenyugtatott. Gyorsan hazaértünk és nekiálltunk öltözni.

*Amanda szemszöge*
-Gyönyörű vagy! - öleltem meg Hannaht.
-Te is! - ölelt vissza. Mivel mi csak állatkertbe megyünk, ezért sima ruhát vettem fel. Hannah viszont kitett magáért... mivel vacsizni mennek, egy nem kevésbé elegáns étterembe, ezért estélyit vett fel.

Hannah ruhája:

Én ruhám:

-Na, és ti hogyan haladtok? - mosolyodott el.
-Fogalmam sincs. - sóhajtottam.
-Pedig szerintem nagyon tetszel Harrynek. - mosolygott tovább, mint a tejbe tök.
-Nem tudom... - huppantam le a nappali kanapéjára. De egyből állhattam is fel, mert csengettek.
-Hagyd, majd én. - és Han már ment is kinyitni az ajtót.
-Szia! - köszönt egyszerre Harry és Niall, majd beljebb léptek.
-Csinik vagytok! - dicsértek meg mindketten.
-Köszönjük! - mondtuk egyszerre Hannahval. Ők még egy kicsit itt maradtak, mi viszont indultunk az állatkertbe... esti állat nézegetésre. Harry kocsijával mentünk, ezért hamar odaértünk.

*Harry szemszöge*
-Nézd, de cukik! - húzott a koalák felé Amanda.
-Nem szeretem a koalákat. - biggyesztettem lefelé a számat.
-De miért? - szomorodott el Amy is.
-Egyszer egy koala lepisilt. - ettől már nem volt olyan szomorú... sőt... torka szakadtából röhögött. -Nem vicces. - 'durciztam'.
-Ajj nyugi már. - nevetett még mindig, majd felém fordult. Pár pillanatig néztük egymást csendben, majd arcunk közelebb, és közelebb ért egymáshoz... megcsókoltam. Hihetetlen... jobb volt, mint először. Mondjuk ja, hiszen most magamtól csókoltam meg. Nem tartott sokáig, mikor elváltunk egymásra mosolyogtunk, majd kézen fogva mentünk tovább az állatokhoz.
-Szerintem már menjünk. - mosolyodtam el pimaszul.
-Mehetünk Harry... HAZA! - emelte ki a haza szót.
-Miért ismersz ennyire? - nevettem fel. Vállat rántott, és már mentünk is hozzájuk. Odaérve kinyitottam neki az ajtót, majd elkísértem a házig. Hannah még nem volt otthon.
-Élveztem a mai napot. Köszönöm. - simítottam végig a karján.
-Én is Harry. - mosolygott. -Akkor...
-Akkor szia. - fejeztem be mondatát, de nem tudtam megállni, hogy legalább egy puszit ne adjak neki. Közelebb hajoltam, és nyomtam egy puszit a szájára.
-Szia Hazza! - integetett, mikor már a kocsinál voltam. Visszaintettem, és mentem haza.

*Hannah szemszöge*
-Sziasztok! - köszöntünk el Harryéktől. -Mikor indulunk? - fordultam Niall felé.
-Nekem mindegy. - mosolygott. -Amúgy tényleg nagyon csinos vagy. - mért végig.
-Köszönöm. - pirultam el. -Szóval, akkor most is mehetünk?
-Persze. - nyújtotta a kezét, amit elfogadtam. Gyalog mentünk, mert az étterem csak egy utcányira volt tőlünk.
-Jó napot! Niall Horan névre van asztalfoglalásom. - mondta Niall egy pincérnek öltözött fiatal srácnak.
-Erre gyertek! - mondta, és vezetett. Egy kisebb sarokasztalhoz értünk, leültünk, és rendeltünk. Nevetgélve fogyasztottuk el az ételt. Közelebbről megismertük egymást, ami remek dolog. Beszéltünk a volt barátomról, az ő volt barátnőjéről. A végére maradtak a hétköznapi témák, mint például a "mi a kedvenc színed/ételed/italod?".
-Nem sétálunk még egy kicsit? - kérdezte mosolyogva.
-De, persze. - fogadtam el megint a kezét. Ujjainkat összekulcsolva léptünk ki az étterem ajtaján.

*Niall szemszöge*
-Üljünk le könyörgöm! - szinte már térden állva kértem Hannaht. -Hogy bírsz te magassarkúban, hidegben, ilyen későn futkározni egy parkban? - néztem nagy szemekkel.
-Jó kondiban vagyok. - nevetett, majd leültünk. -Viszont már kezdek fázni.
-Kell a pulcsim? - kérdeztem, és már vettem is le.
-Nem, dehogyis. Ennyire nem fázok. - tolta el a kezem.
 -Biztos? - vettem vissza. Csak bólintott egy aprót, majd mélyen a szemembe nézett.
-Szépek a szemeid. - szólaltam meg először én.
-Köszönöm. - hajtotta le a fejét, mert elpirult. Megfogtam az állát, és felém hajtottam a fejét.
-Aranyos vagy, mikor elpirulsz. - nevettem fel, majd egyre közelebb hajoltam hozzá. Nem tolt el magától, ezért megcsókoltam.
-Hát, akkor elég sokszor leszek a közeledben aranyos. - nevetett fel.
-Ennek örülök. - mosolyogtam. -Mehetünk? - álltam fel.
-Persze. - és elfogadta a kezem. Hazasétáltunk hozzájuk, ami úgy 20 percbe tellett. Sokat beszéltünk még, de sajnos elérkeztünk a házhoz.
-Szia Niall! - ölelt meg.
-Szia! - öleltem vissza, nyomtam egy puszit az arcára, és már mentem is haza. Otthon még beszéltem Harryvel, de szinte egyből az ágyba vágódtam, és aludtam.

*Hannah szemszöge*
-Kelj már fel! - ugráltam Amandán.
-Mi a...?! - ült fel, minek hatására leestem róla. Elkezdett röhögni, én pedig csúnya nézést meresztettem rá.
-Nem, vicces, most fáj a popsim. - kezdtem el simogatni az említett részt, mint egy kis gyerek.
-Bocs. - nevetett. -Na, miért kaptam ilyen remek felkeltést... - kereste az óráját. -Fél 12-kor?
-Beszámoló! - kiáltottam. Elmeséltem neki mindent, és ő is nekem. Akkor úgy döntöttünk, hogy ma én is az ő szobájában alszok, ezért vittem át párnát meg takarót, és a földre dobtam. Mosollyal az arcomon aludtam el... ez volt életem legjobb napja. <3

Hát itt a rész, remélem tetszett! :) Komizzatok! :D