10. fejezet - medencééézzünk! :)

Sajnálom, hogy nem lett meg a 2 komi, de itt a következő rész! :) Lehet, hogy kicsit kosszú lett, ezért bocsi. A másik pedig az, hogy szerintem ez a rész kicsit lapos lett, de döntsétek el ti. Jó olvasást! :)
 
 *Amanda szemszöge*
"-Na akkor lássuk azt a csókot! - üvöltött az ötlet adó, Niall. Ekkor Harry közelebb lépett, gyengéden megszorította a derekam, és már csak 1-2 centi volt ajkaink között, mikor..."
-Srácok! Gyertek gyorsan! - futott ki a medencéhez Eleanor. Harry sóhajtott egyet, majd nyomott egy puszit az arcomra. Nem értettem a viselkedését...
-Mi történt? - másztam ki a medencéből, Niall segítségével. 
-Perrie... - szólt halkan El.
-Mi van Perrievel? - aggodalmaskodott Zayn.
-Gyertek! - utasított a lány, majd mindenki bement. A konyhában megtaláltuk a padlón fekvő Perriet, aki nem mellesleg vérzett... a hasán.

*Zayn szemszöge*
-Mi-mi történt?! - dadogtam, és már a könnyeim is folytak.
-Hát.. igazából... - mondta Eleanor, és alig bírta ki, hogy ne nevesse el magát.
-Ezen mi olyan vicces? - förmedtem rá.
-Ez! - kelt fel Perrie a padlóról. A két lány egyből hangos nevetésbe kezdtek. Szerintem mindannyiunk képéről leolvasható volt a WTF.
-Bocs.. muszáj volt. Halloween van! - nevettek még mindig.
-Tudod, hogy megijesztettél? - fordultam Perrie felé.
-Sajnálom, de ezt muszáj volt. - nevetett, majd adott egy puszit.
-Semmi gond, lényeg, hogy jól vagy! - mosolyogtam rá, és szorosan magamhoz öleltem.
-Menjünk vissza! - nyafogott Louis.
-Nem.. én fáradt vagyok. - mondta Amanda és mindenki helyeselte, hogy menjünk aludni.
-Jó legyen! - adta be a derekát Lou.

*Harry szemszöge*
-Te sem tudsz aludni igaz? - kérdeztem Amyt, aki háttal fordult nekem. Kérdésem hatására felém fordult.
-Nem igazán. - mondta. Csend lett... senki nem szólt semmit, csak néztük egymást.
-Mit csináljunk? - törtem meg a csendet, majd mosolyra húztam a szám.
-Mit akarsz? - kérdezett vissza, és ő is mosolygott.
-Nem tudom... - gondolkoztam el.
-Mi volt az a sóhaj a medencénél? - kérdezte.
-Milyen sóhaj? - fordultam a plafon felé.
-Hagyjuk... jó éjt Harry. - mondta és elfordult.
-Jó éjt! - válaszoltam, és már aludtam is.
*********
"Bocs, de korán el kellett mennem. Valaki várt otthon. Majd még beszélünk.

Húgocskád: Amanda" 

Ez a levél fogadott reggel, mikor felkeltem. Ezzel csak 2 baj volt.. ki várhatta őt otthon, ha egyedül lakik? A másik pedig az, hogy Louisnak igaza volt. Már nem húgomként tekintek Amyre.

-Jó reggelt! - jött be az ajtón Louis.

-Hello! - köszöntem.

-Mi újság haver? Amy nem rég ment el. 

-Tudom.. - sóhajtottam.

-Baj van? - kérdezte és lehuppant mellém az ágyra, majd a tekintetem fürkészte. 

-Nincs. - adtam egy rövid választ.

-Te tudod. Na mindegy gyere, mert ma medencézünk... megint. - mosolyodott el.

-És..?! - folytattam volna, de nem tudtam.

-Amanda is jön, igen. - nevetett.

*Amanda szemszöge*

Reggel kaptam anyutól egy SMS-t, hogy menjek haza, mert meglátogatnak. Gyorsan írtam pár sort Harrynek, majd elindultam haza. A nappaliban még beszéltem pár szót Louissal, hogy ma hozzak bikinit, mert ma is medencézünk. Gyorsan fogtam egy taxit és hazamentem. A ház előtt anyu, apu és a 6 éves unokatesóm, Lily fogadott.

-Amanda! - ugrott a nyakamba a kislány.

-Jajj Lily! Hát te? - mosolygtam rá.

-Elhoztak! - mutatott a szüleim felé.

-Anyu, apu! - ölelgettem meg őket. -Hogy-hogy ilyen korán meglátogattatok? - kérdeztem.

-Elhoztuk Lilyt a szüleihez, mert ők is ideköltöztek, aztán gondoltuk benézünk. De még ma megyünk is haza. - mosolygott anyu.

-Na, és hol voltál? - vont kérdőre apu.

-A fiúknál aludtam. - mondtam,  majd kinyitottam az ajtót. Bejöttek és beszélgettünk kicsit. Olyan dél körül elindultak, én  pedig elmentem készülődni. Felvettem a bikinimet, meg rá egy összeállítást.

 

Gyorsan kontyba tettem a hajam, és indultam... volna. Megcsörrent a telefonom.

-Igen? - szóltam bele, mert időm se volt megnézni ki hív.

-Szia Amy. - hallottam meg Harry hangját. -Mi volt az a rohanás reggel? - kérdezte kicsit sértődötten.

-Majd elmondom, de most mennem kell. 

-Hova? - kérdezte.

-Hozzátok, te hülye. - nevettem. -Na szia! 

-Várlak! Szia! - nevetett ő is. Eltettem a telefonom, majd indultam is a fiúkhoz.

*Harry szemszöge*

-Nyitooom! - kiabáltam, mikor valaki csengett. Kinyitottam az ajtót, és mosolyra húztam a szám.

-Szia Amanda! - köszöntem.

-Szia! - köszönt ő is, majd egyik kezét az egyik vállamra helyezte, és nyomott egy puszit az arcmora.

-Gyere be! - invitáltam beljebb.

-Akkor iráány a medence! - üvöltötte el magát Louis, mikor meglátta Amandát. Amy felrohant a szobámba, levette a nadrágját, majd kijött utánunk a medencéhez.

-Pólóba fürdesz? - kérdeztem furcsállóan.

-Nincs kedvem bemenni. - rántotta meg a vállát. Ekkor kimásztam és elkezdtem felé közelíteni.

-Biztos vagy te abban? - mosolyogtam.

-Aha! - majd elkezdett hátrálni, és végül a nappaliban kötöttünk ki. Megbotlott egy plüss cicában (???), és ráesett a nappaliban lévő kanapéra. Simán ráültem és elkezdtem csikizni.

-Még mindig nem akarsz bejönni? - nevettem.

-Styles ne csikizz! - alig bírt megszólalni a röhögéstől.

-Kérésed számomra parancs! - abba hagytam a csikizést, majd felkaptam Amandát, és elindultam a medence felé.

-Tegyéééél leeeee! - ordított. -Jó, jó bemegyek, de had vegyem le a pólóm! - nevetett fel, mire elgondolkoztam.

-Esküszöl? 

-Igen, csak tegyél le, mert ide taccsolok! - nevetett, én pedig letettem. Bemásztam a medencébe és vártam Amyt. Levette a trikóját, majd bejött, és mellém állt.

-Megfelel? - kérdezte.

-Teljesen! - locsoltam le vízzel.

-Cuki a bikinid! - nevetett Niall.

-Köszi! - mosolyodott el, majd odament Niallhez. 

-Játszuuuunk! - kiabált Zayn.

-Neee, már megint?! - ellenkezett Amanda.

-Aha! - mosolyogtam rá. Beadta a derekát, és elkezdtünk játszani. Egyre durvább feladatokat adtak... megint eljött a mi időnk.

-Amanda! Most megcsinálod! - nevetett Niall. 

*Amanda szemszöge*

-Tönkre fogjátok tenni a barátságunkat! - durcáztam.

-De hisz' szeretitek egymást. - mondta Louis, és felemelte az ujját, jelezve, hogy nem fejezte be. -Jobban mint egy barátot.

-Legyen, de akkor te megcsókolod Daniellet. - jelentettem ki.

-Nekem megéri! - nevetett El. 

-Liam? Dani? - fordultam feléjük reménykedve.

-Lássuk azt a csókot! - nevettek egyszerre.

-Először ti! - mutattam a két jó madárra. Elcsattant köztük egy csók, majd mi jöttünk. Megismétlődött az ami tegnap... a kezét a derekamra helyezte, én a vállán pihentettem azokat. Közelebb húzott, és ajkait a számra tapasztotta. Megcsókolt... életemben először. De nem mondom, hogy rossz volt. Sőt... istenien csókolt. Percekig tartó csókunkat a levegő hiánya zavarta meg. Elválltunk egymástól, majd Harry rám mosolygott. Mi van?!

-Na, látod túl élted! - nevetett Zayn.

-Aha! - mondtam flegmán, majd kimásztam a medencéből. Megtörölköztem, felvettem a ruhám, és bementem a nappaliba. Pár perc múlva Harry utánam jött... 

Remélem tetszett. Most nincs komi határ, de azért lécci írjatok véleményeket! :D

Bogi xx

9. fejezet - majdnem csók :*

Köszönöm a komikat. :D Itt a rész, jó olvasást! 
Gréta: köszi a kommented, itt a rész :D
Lirion: köszi a komit. :D amúgy én is elolvastam a tiedet, komiztam is és remélem hamarosan folytatod :)

*Amanda szemszöge*
-Nagyon fog hiányozni :/ - nyafogtam Harrynek hazafelé.
-Nekem is! - mondta Niall is.
-Tényleg, haver mi volt az a csók? - vigyorgott Hazza.
-Már úgy se számít... - szomorodott el.
-De hisz majd jön még. - nyugtattam, és végig simítottam a karján. Erre elmosolyodott. Hamar hazaértünk és én ma is a fiúknál aludtam.
-Mit fogunk csinálni? - kérdezte mosolyogva Louis.
-Hannaht gyászolom. - nevetett halványan Niall.
-Na jó ebből elegem van... bevetjük a szokásos 'kedvdobót'. - mosolygott sunyin Liam.
-Az mi?! - értetlenkedtem.
-Felelsz vagy mersz. Sokat szoktunk szakadni a Larry-s hülyeségeken. - tájékoztatott Zayn.
-Nekem ok. - mondta Niall.
-És mikor kezdjük? - kérdeztem.
-Este 9-kor mindenki itt pizsamában. Megértettük? - parancsolt Liam.
-Aha. - és ezzel mindenki elment a szobájába, ami nekem azt jelentette, hogy bevonulok Harryhez.
-Nagyon hiányzik? - kérdezte, mikor lehuppantam az ágyra.
-Aha.. - hajtottam le a fejem.
-Ma is velem alszol? - terelte a témát, és hozzácsapott egy sunyi mosolyt.
-Nekem mindegy, csak aludjak valahol. - nevettem fel. Ekkor elmosolyodott, én pedig azt hiszem álomba szenderültem.
********
-Ébresztőő! Öltözz és menjünk le! - keltegetett Harry. Elfordultam és ránéztem az órára.
-Baszki, mennyit aludtam?! - üvöltöttem és kiugrottam az ágyból.
-Elég sokat. Fél 9. - nevetett. Ezt csak egy ironikus mosollyal nyugtáztam, majd gyorsan a táskám felé vettem az irányt, és kivettem egy pizsamát.
















(ez a kedvenc pizsamám, szerintem cuki :D)


Bementem a fürdőbe, elrendeztem magam és már mentünk is le Hazzaval a nappaliba. Már mindenki körben ült, majd elkezdtünk játszani.

*Harry szemszöge*
Elkezdtünk játszani, de unalmas volt, ezért úgy döntöttünk, hogy szavazunk.
-Oké.. akkor, hogy kicsit izgalmasabb legyen. Vagy ruhára játszunk, vagy áthívjuk a lányokat. - jelentette ki Liam. Zayn meg én a ruhára szavaztunk, de a többiek leszavaztak, így áthívtuk Daniékat. Kb. 20 perc múlva itt is voltak.
-Danielle! - kiabált Liam és a lány nyakába vetette magát.
-Srácok... khm... nem játszunk? - nevetett fel Amanda.
-De! - ültek le a lányok. -Én kezdem! - mondta Danielle. Pörgetett és Niallon állt meg az üveg.
-Niall, felelsz vagy mersz? - mosolygott sunyin.
-Legyen merek. - sóhajtott a fiú.
-Akkor.. öhm... fuss egy kört a medencénél, ALSÓNADRÁGBAN. - nevetett Danielle. Erre Niall csak egy cinikus mosolyt küldött a lány felé, majd vetkőzni kezdett. Mikor már csak az említett ruhadarab volt rajta, kimentünk a medencéhez.
-Egy kör ugye? - kérdezte reszketve Niall. Dani bólintott, a fiú pedig elkezdett futni. Azzal viszont nem számolt, hogy a padló vizes, így egy egyszerű huppanással beleesett a medencébe. Mindenki szakadt a röhögéstől, mikor Louis elkiáltotta magát.
-Felelsz vagy mersz a medencébe! - ordított, és mindenki beugrott kivéve Amandát.
-Te miért nem jössz?! - néztem rá értetlenül.
-Mert nem akarok! - nevetett, mire kimásztam és egy gyors mozdulattal belevágtam őt is.
-Harry Styles! Ezt még megbánod! - üvöltötte, és elkezdett közelíteni felém. Hátra léptem, és véletlen neki ütköztem a medence szélének, és fájdalmamba felnyögtem.
-Folytassuk a játékot! - mentette meg az életem Amytől Louis.
-Most akkor én jövök! - nevetett fel Niall. -Amanda, felelsz vagy mersz?
-Merek! - jelentette ki.
-Csókold meg Harryt!- mosolygott sunyin, mire leesett az állam.

 *Amanda szemszöge*
-Neeeeeeeem! - kiáltottam el magam. -Sohaaaaaaaa! - folytattam. Nyafogásom közepette Perrie és Eleanor bementek a konyhába, hogy hozzanak valami piát.
-De miért?! - húzta lefelé a száját Niall.
-Mert a barátom! - kiáltottam.
-Szerintem több, mint barát! - fogta meg a vállam apáskodóan Liam.
-Na szakadjatok le rólunk! - nevettem el magam Leeyum képén.
-Akkor le a pólóddal! - utasított Zayn.
-De... de nem is ruhára játszunk! - szomorodtam el.
-Esetedben igen. - kacsintott Zayn. Ezt Harry csak végig csendben hallgatta.
-Amúgy se rajtam függ... - vakargattam a tarkóm., és Harryre sandítottam.
-Nekem mindegy, felőlem vetkőzhetsz is... - nevetett Hazza.
-Ezt neked! - mutattam fel a középső ujjam.  
-Na akkor lássuk azt a csókot! - üvöltött az ötlet adó, Niall. Ekkor Harry közelebb lépett, gyengéden megszorította a derekam, és már csak 1-2 centi volt ajkaink között, mikor...

Remélem tetszett. :) Komizzatok, iratkozzatok fel. 2 komi és jön a következő rész. Ha esetleg meg lesz olyan délután 3-ig, akkor már ma este teszek ki új részt :D

8. fejezet - kellemes 3 nap

Hello! Hát igazán sajnálom, hogy az előző részre csak egy komi érkezett... látom vesztettem 1-2 olvasót, de remélem az eddigiek olvassák tovább. :D És köszönöm, mert lett még egy rendszeres olvasóm! Itt a rész, de ide lécci komizzatok. Jó olvasást! 
*Hannah szemszöge*
Csodás három napot töltöttem el Londonban. Bár a búcsú kicsit fájt, mert a fiúkat is megkedveltem... Niallt a legjobban! :$ De hol is kezdjem?!

1. nap

*Hannah szemszöge*
Reggel átmentünk a fiúkhoz, ahol nagy 'címlap botrány' lett Harryék sétálásából. De tényleg, azt a parkot rég meg akartam nézni.
-Srácok! Nem megyünk el a Hyde Parkba?! - kérdeztem a Nando's-ban ülve.
-Ne lécci! - jöttek sorba a becsmérlő válaszok.
-Én szívesen elmegyek veled! - mosolygott rám Niall. 
-Akkor! Mehetünk? - kérdeztem befejezve az evést.
-Igen. - mosolygott rám a fiú.
-Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
-Hello! - köszöntek a többiek is, én pedig Niall oldalán kisétáltam a Nando's-ból.

*Niall szemszöge*
-Miért akartál eljönni ide? - kérdeztem a parkban sétálva 'útitársamat'.
-Nem tudom... itt minden olyan nyugott és szép! - mosolygott.
-Szép a mosolyod! - dicsértem meg, mire elpirult. -Bocs, ez gáz volt. - nevettem fel.
-Nem, nem volt az. Köszönöm. - és még egyszer előbújtatta csábos mosolyát. Hannahnak igaza volt. Ez a park egy gyönyörű hely. Magával ragadta az embert: szerelmesek, rohangáló kutyák, csiripelő madarak, játszadozó gyerekek és enyhe kajaszag. Ugyanis itt készitik a legjobb hot-dogot a városban.
-Nem eszünk? - kérdeztem az ételes-kocsira mutogatva.
-De, persze. - mondta, és már indultunk is. Hamar elfogyasztottuk a virslis finomságot, majd elindultunk haza.
*****
-Na, milyen volt? - támadta le Hannaht a barátnője.
-Huuh, hát ez a hely... valami csodálatos. - áradozott a lány.
-Igen tudom. - mosolygott Amanda.
-Fiúk, szerintem nekünk mennünk kéne.  - mondta Han.
-Igen, elég késő van. - helyeselt Amy is.
-Elviszlek titeket! - ugrott fel Harry a helyéről.
-Megyek én is! - mondtam, és már mentünk is a kocsiba. A 10 perces utat végig beszéltük. Én Hannahval ültem hátul, Amyék pedig elől.
-Megérkeztünk. - mondta Harry.
-Mi is látjuk Hazza! - nevetett Amanda.
-Sziasztok srácok! - szállt ki a kocsiból a két lány.
-Hello! - köszöntünk, majd én is kiszálltam és beültem előre. Hazaérve egyből az ágyba dőltünk.

2. nap

*Amanda szemszöge*
-Ajj lányok, menjetek már haza készülődni. Paul hamarosan itt lesz értünk. - nyaggattak a fiúk. Hát igen, Hannah második napja unalmasan telt, csak az este volt izgalmas. Az egész ott kezdődött, hogy a menedzsment a fejébe vette, hogy a srácok ma tartanak egy ingyen koncertet a közeli parkba. A fiúk nem tétováztak, kijelentették, hogy elkísérjük őket.
-Jó már itt sem vagyunk. Na pussz! - nyomtam puszit az 5 srác arcára. Hannah követte a példámat, és már mentünk is. Kivételesen gyalogoltunk. Pár perc múlva már otthon is voltunk, aztán egyből mentünk az emeletre készülődni. Hannah egy alap sminket tett fel, és felkötötte a haját. A smink nálam is ugyanaz volt, viszont a hajamat még jobban begöndörítettem és hagytam, hogy szabadon lógjon.
-Csodásan festesz! Most jöjjön a ruha. - mondta Han.
-Köszi, te is. Oké, akkor irány a gardrób. - kiabáltam, majd a hely felé vettük az irányt. Választottunk két ruhát, és már mentünk is.

Hannah ruhája:
















Amanda ruhája:

*Hannah szemszöge*
Mikor odaértünk Paul már ott volt a limuzinnal, és a srácok már bent ültek.
-Sziasztok lá... - folytatta volna Niall, de elámult.
-Hűűű, hát ki tettetek magatokért... - dicsért meg Harry.
-Köszi srácok, de ez csak sima ruha. - nevetett Amy.
-Igen, de tényleg köszi. - helyeseltem, majd beültünk. Pár perc elteltével odaértünk a megtelt parkhoz. A srácok egyből a színpad felé vették az irányt, ami egy fűvel nem fedett, betonos rész volt. Életem első One Direction koncertje csodálatosra sikerült. A fiúk a What Makes You Beautiful-lal kezdtek, majd a Moments, a Same Mistakes, az I Want - és még sorolhatnám - következtek. A koncert végén kiosztottak pár autogramot és közös képet, majd mikor már mindenki elment úgy döntöttünk, hogy ma a fiúknál fogunk aludni.

*Niall szemszöge*
A lányok ma nálunk aludtak, és mivel nem volt nagy vendégszobánk, ezért el kellett dönteni, hogy ki kivel alszik.
-Szerintem egyértelmű, hogy Amanda velem alszik. - ujjongott Harry.
-Ne légy ebben biztos, nagyfiú. - igazította meg Amy az említett fiú gallérját.
-De... akkor kivel? - konyult lefelé Harry szája.
-Veled alszom, te hülye. - nevetett fel. Ekkor elindultak fel a szobába, és csak annyit hallottunk, hogy Amy azt mondja: "vegyél fel rendes ruhát, ha nem akarod, hogy Zaynnel aludjak". Ezen Zayn csak felnevetett, de még mi is.
-Te kivel alszol? - kérdeztem Hannaht.
-Őőőő... alhatok veled? - kérdezte elpirulva.
-Persze. - mondtam és elindult mindenki aludni. Adtam egy hosszított pólót Hannak, majd elkezdtem megágyazni a kanapén.
-Te mit csinálsz? - értetlenkedett.
-Megágyazok magamnak, te nyugodtan alhatsz az ágyamban. - mosolyogtam rá.
-Már nem azért, de két személyes az ágyad, szerintem te is elférsz mellettem. - mondta és kicsit zavarba jött, mert elpirult.
-Okés. - ugrottam be mellé az ágyba, ott hagyva a paplanokat meg a többi cuccot. Beszélgettünk pár percet, majd ő kifelé fordult, az ajtó felé. Én is ezt tettem. 2 perc múlva visszafordult és furcsa kérdést tett fel. Őszintén szólva meglepett, hogy megkérdezte, de örültem is neki, mert tisztáznunk kéne ezt a dolgot.
-Niall! Te mit gondolsz rólam? - fordult ide, majd felült. Követtem a példáját és felhúztam magam az ágyról.
-Tudod Hannah, nem fogok neked hazudni. Egy nagyon csinos és szimpatikus lány vagy, de nagyon messze laksz. Ha itt élnél Londonba, akkor szerintem már tettem volna valamit kettőnk ügyében, de neked se lenne jó egy távkapcsolat nem? - kérdeztem. Ekkor nagyot nyelt.
-Igazd van. - mondta. -Jó éjt! - majd újra az ajtó felé fordult, én viszont most ellenkező irányba. Szomorúan aludtam el, hisz ez a csodálatos lány holnap haza megy... hiányozni fog.

3. nap

*Hannah szemszöge*
-Menjünk már, mert lekésem a gépem! - ordítottam Harryre, aki megígérte, hogy hazavisz minket.
-Jó is lenne! - motyogta Niall. Ezen csak elmosolyodtam, majd felkaptam a táskám és beültem a kocsiba. Pár perc múlva Amanda, Harry és Niall (???) pottyant be mellém.
-Hát te? - érdeklődtem az ír fiúra célozva.
-El szeretnék búcsúzni, kikísérlek. - mosolygott rám. Bólintottam, és már indultunk is. Hazaérve Amyhez gyorsan összekapkodtam a cuccaimat. Mindent csak belegyűrtem a bőröndömbe, mert siettünk.
-Szia házikó! - kezdtem el integetni, mire mindenki felnevetett.
-Menjünk, mert lekésed a géped! - lökött oldalba Amanda.
-Miért kellett szólni? - vágta be a durcát Niall. Nevettem egy sort, és már indultunk is. Alig értem oda, szerencsém, hogy tényleg nem késtem le. Adtam mindenkinek egy gyors ölelést és puszit, majd mentem is a géphez, de a szárnyas előtt még visszafordultam a nevem hallatára.
-Hannah! - futott felém Niall.
-Mit felejtettem el Ni... - mondtam volna tovább, de megcsókolt. Csókunk után a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Hiányozni fogsz! - mondta szaggatottan a levegőhiány miatt. Ekkor minden honvágyam megszűnt, ami eddig bennem volt, nem akartam már hazamenni, de muszáj.
-Te is... - válaszoltam szomorúan.
-De menned kell! - távolodott el tőlem.
-Igen... szia Niall! - köszöntem el tőle.
-Szia! - hajtotta le a fejét. Most megint elindultam a gép felé, de most már fel is szálltam arra. A magasból néztem azt a 3 integető embert. Remélem legalább Amandának összejön...

Remélem tetszett :D Na, akkor 2 komi és jön a következő, de most tényleg csak akkor hozok, ha meg lesz az a 2 komment. Iratkozzatok, komizzatok PLS. :)

Bogii xx

7. fejezet - először a címlapokon

*Harry szemszöge*
Mikor hazaértem Amandától egyből az ágyamba dőltem. Megint Louis zavarta meg nyugodt pillanatomat.
-Mi volt akkor éjszaka?! - mosolygott perverzen.
-Jajj te hülye... csak elfáradtam és nála aludtam. - mondtam a képébe röhögve.
-Akkor oks. Na jó éjt szerelmem! - válaszolt nyálas hangon.
-Azt! - és erre kiment. Gyorsan beálltam a zuhany alá és hosszú percekig csak engedtem magamra a vizet. Azon gondolkoztam, hogy holnap mit kellene csinálnunk. Mondjuk ülhetnénk itthon vagy elmehetnénk moziba, esetleg csak sétálni. A telefonom csörgése zavart meg. Magamra tekertem egy törölközőt és kirohantam.
-Igen? - szóltam bele a telefonba.
-Szia Harry! Bocs, hogy zavarlak, de nem tudok aludni. - nevetett bele a hangszóróba Amy.
-Mit tehetnék annak érdekében, hogy elaludj?! - mosolyogtam.
-Mesélj nekem valamit, mint régen. - mondta, szinte kérő hangon. Belementem és elkezdtem neki mesélni egy lányról és a szerelemről.
-És boldogan éltek, amíg meg nem haltak... - fejeztem be jellegzetesen.
-Köszönöm, már is elfáradtam. - nevetett.
-Hát jó, minden esetre én megyek, mert egy szál törölközőben meséltem el ezt neked. - nevettem fel én is, ő pedig hosszan tartó röhögésbe kezdett.
-Oké, majd holnap 10 körül átmegyünk Hannahval. - mondta. -Na szia!
-Szia! - köszöntem vissza és már le is tettem. Gyorsan felöltöztem pizsamába - ami annyit tesz, hogy felveszek egy alsógatyát. Egyből az ágyba dőltem, és már aludtam.

*Amanda szemszöge*
Reggel arra keltem fel, hogy Hannah az ajtóban toporgott és kiabált, hogy keljek fel.
-Anyu... csak 5 percet! - húztam a fejemre a takarót.
-De már fél tíz van. - nevetett, mire egyből kiugrottam az ágyból.
-Basszus! 10-re mennünk kell Harryékhez. - vettem ki egy ruha összeállítást a szekrényemből.
-Akkor én is megyek és felöltözök! - mondta Hannah és már ment is. Mindketten gyorsan elkészültünk és indultunk.

Hannah ruhája:

Amanda ruhája:

Pár percen belül oda is értünk. Liam nyitott ajtót, teljesen ideges fejjel. Rá is kérdeztem, mire csak egy felém célzott újság volt a válasz.

*Harry szemszöge*
-Ezt nem hiszem el... nem igaz, hogy nem lehet egy embernek magánélete! - ez a mondat ébresztett fel. Oldalra fordultam és megnéztem mennyi idő. 10:17, vagyis ez Amanda hangja volt. Gyorsan kiugrottam az ágyból, úgy ahogy voltam és lementem.
-Sziasztok! - öleltem meg Hannaht és nyomtam egy puszit Amy arcára. -Hát itt meg mi történt?
-Öltözz fel lécci! - utasított Amanda, mire felmentem és felkaptam magamra valami ruhát.
-Tehát mi történt? - kérdeztem leérve.
-Ez! - vágott hozzám Liam idegesen egy újságot.
-"Harry Stylesnek új barátnője van" - olvastam le a címlapról. -Ez meg mit jelent?
 -Olvasd tovább! - szólt Amanda és belelapozott a magazinba.
-"A One Direction szépfiúját tegnap egy titokzatos lánnyal látták este. Nem tudni kivel volt, de egy biztos... van köztük valami. Kíváncsian várjuk Harry és a titkos lány bejelentését." - olvastam, ahogy Amy parancsolta. -Ez meg mi?!
-Még kérdezed? Hogy enyeleghettetek a park közepén? - idegeskedett tovább Leeyum.
-Héé-héé... itt álljon meg a menet. Mi csak barátok vagyunk. - mutatott felém Amy.
-1. Ezt a sajtó nem tudja. 2. Nem úgy viselkedtek, mint a barátok... - célzott kettőnkre Louis.
-Szerintem se. Azt ajánlom beszéljétek meg a köztetek lévő valamit, mert ez nem mehet tovább... - gondolkodott hangosan Niall.
-Srácoook! Ne mi legyünk a téma... barátok és itt lezárva. - jelentettem ki.
-Jó mindegy. Menjünk el valahova kajálni! - mondta Niall, és korgó gyomrát kezdte simogatni. Erre mindenki felnevetett, majd megcéloztuk a legközelebbi Nando's-t.

Na itt a rész :) Kicsit rövid lett tudom, de remélem azért tetszik. Komizzatok, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! :D 2 komi és teszem is ki a következőt :D

6. fejezet - szóval így állunk a fiúkkal...

*Harry szemszöge*
"Hosszú percek múlva elérkeztünk a házához, de nem voltunk egyedül...."
Az ajtóban egy számomra még ismeretlen lány állt... vagyis ült. A bőröndjén.
-Hannah! - futott oda Amy a lányhoz.
-Amanda! - ölelték meg egymást.
-Hogy kerülsz ide? - kérdezte mosolyogva Amanda.
-Majd elmondom, de beszélhetnénk?
-Persze. Ja, ő itt Harry. - mutatott be.
-Szia, Harry Styles vagyok. - fogtam vele kezet.
-Szia. Hannah Smith. - mutatkozott be ő is.
-Na, akkor én megyek is. - készültem megölelni Amandát, de nem engedte.
-Nyugodtan gyere be! - mosolygott és én nem ellenkeztem. Bementünk a házba, és leültünk beszélgetni.

*Hannah szemszöge*
-Na szóval, hogy-hogy itt vagy? - érdeklődött tapintatosan Amy.
-Hát... tudod mondtam, hogy majd jövök Londonba. De most tudtam csak jönni, és csak három napra. Szólni se volt időm. - mondtam bánatosan.
-Semmi gond, ez lesz életed legszebb 3 napja, de szerintem aludni kéne. - mosolygott rám. Mindezt Harry szótlanul végignézte.
-Oké, de még valami. - állítottam meg az éppen felállni készülő Amandát.
-Igen, és mi az?
-Keresett Brice... - mondtam halkan. Erre Amy sóhajtott és lehajtotta a fejét. Harry ezzel ellentétben - felhajtotta a fejét -, majd megszólalt:
-Ki az a Brice? - kérdezte aggódva.
-A volt barátom. - mondta Amanda.
-Ezt nem akartad elmondani nekem a parkban? - lepődött meg Hazz.
-Igen, de ez egy hosszabb sztori... - mondta és mélyen Harry szemébe nézett.
-Srácok, én felmegyek... ezt beszéljétek meg. - mondtam, mire Amy felállt.
-Oké, megmutatom a vendégszobát. - majd felmentünk a lépcsőn. A barátnőm elvezetett egy szobáig, majd rám hagyta, hogy nyugodtan aludjak.

*Amanda szemszöge*
Becsuktam a vendégszoba ajtaját, végig simítottam a falon, majd lebaktattam a lépcsőn. Leültem Harry mellé, aki közelebb csusszant hozzám, és megszorította a kezem. Így ültünk pár percig. Mélyen abban a smaragdzöld hatalmas szempárba néztem. A kb. 5 perce tartó csendet ő zavarta meg.
-Szóval ki az a Brice? - smaragdzöld szemei egy pillantás alatt homályos kékké változtak. Elképesztő szeme van... hogy ezt eddig nem vettem észre. Na, most kaptam meg az élettől azt a hatalmas fejbe kólintást. Harryre mondtam, hogy szép a szeme... mi ütött belém?
-Bocsi.. elgondolkoztam. Brice a volt barátom, mint mondtam. - válaszoltam.
-De mit csinált? És miért keresett? - érdeklődött egy csöppnyit felemelve a hangját.
-Nem tudom miért keresett... elmondom mi történt oké? De ne szólj közbe. - mondtam, és bólintott, így mesélésbe kezdtem. - Nagyon jól megvoltunk a barátommal... vagyis én azt hittem. Minden akkor kezdődött, mikor Hannah nálunk aludt két hetet. Sétáltunk a házunk mögötti parkba... tudod, ahova mindig mi is kimentünk? - ekkor bólintott. - Aztán megláttunk egy fiút meg egy lányt csókolózni. Hannah elkezdett kiabálni nekik, hogy legalább ne a park közepén nyalják-falják egymást. Ekkor mind a ketten idefordultak, és megláttam Briceot. Elkezdett felém közeledni, én pedig - Hannahval az oldalamon - futni kezdtem. Futott ő is utánunk, és végül elértünk a házunkhoz. Itt elkezdte a szokásos fiú szöveget, hogy 'Had magyarázzam meg' - hát persze, hogy nem hallgattam meg. - ekkor kigördült egy könnycsepp az arcomon, amit Harry letörölt.
-Nagyon sajnálom. Nem kellett volna rákérdeznem. - simított végig az arcomon.
-Semmi gond, jó volt elmondani valakinek. - bújtattam elő egy erőltetett mosolyt.
-Azt hiszem le kéne feküdnöd. - mondta. - És én is elég fáradt vagyok, úgyhogy megyek is.
-Rendben. Holnap találkozunk? - kérdeztem bizonytalanul.
-Még szép! Majd hívlak. - mosolygott.
-Akkor szia Harry! - köszöntem.
-Szia Amanda! - köszönt vissza, de mielőtt kilépett volna a házból szorosan magához ölelt. - Ne sírj! - nyugtatgatott, majd egy puszit nyomott az arcomra, amit viszonoztam. - Feküdj le! - adott utasítást, aztán távozott. Mikor kilépett az ajtón, olyasmi érzés támadt bennem, mint sokszor kiskoromban. Hiányérzet... nem tudom mihez vagy, hogy miért volt hiányérzetem... csak volt. Lassan felballagtam a vendégszobába megnézni Hant, aki már aludt. Utána elbattyogtam a szobámba és nem érdekelve, hogy nem zuhanyoztam vagy nem pizsamában vagyok, bebújtam az ágyamba és elaludtam.

 Itt egy kép Hannah-ról.

 És Brice-ról is. (ejtsd: Brájsz)


Na, most a végére hagytam a kertelést... a tegnapi 4 kominak nagyon örültem. Remélem ez a rész is tetszett és most is várom a komikat. Szóval 2 komment és jön a kövi. ;). 

Bogi xx

Nagyon szépen köszönöm :D

Most nem résszel jelentkezem!
Meg szeretném köszönni a 2 rendszeres olvasónak feliratkozó személyt : Sós Bibike és Lirion személyében. :)

Gréta Pete: holnap hozom a kövit, de te tudod, hogy még mást is kell írnom. <3
KisCsillag: köszönöm szépen, holnap új rész :)
Lirion: szia! köszi a kommentet, ha legközelebb belinkeled a blogod, akkor elolvasom :)
~LittleCarrot: neked is köszi és te is bemásolhatod a blogod címét, szívesen olvasom. *-*

Holnap hozom a részt, most mindenkinek nagyon hálás vagyok :)

Bogi xx 

 

5. fejezet - ez itt London!

Hello! :) Most én is olyan helyzetben vagyok, mint a többi blog 'író'. Nem tudom, hogy van-e értelme csinálnom ezt az egészet. Persze, én szívesen írok, mert van fantáziám, de nem tudom, hogy nektek ez tetszik-e. Szóval megkérlek titeket, hogyha elolvastátok lécci komizzatok. Kritikát is örömmel fogadok, legalább tudom, hogy miben kéne változtatni. De itt a rész! Jó olvasást! :D

Bogi xx

*Amanda szemszöge*

Hamar odaértünk a fiúkhoz, és ők egyből letámadtak a hatalmas öleléseikkel.
-Nyugi srácok, itt vagyok, de megfolytatok! - nevettem fel, mire az épp engem szorongató Louis elengedett.
-Bocsi! - mosolyodott el Lou.
-Fiúk! - ordított Harry, hogy mindegyik srác idejöjjön. -Van kedvetek bemutatni Amynek Londont? - kérdezte tőlük.
-Aha!
-Igen!
-Persze!
-Menjünk! - jöttek sorba a válaszok.
-De ugye a Nando's-t is bemutatjuk? - ujjongott Niall.
-Még szép, az lesz az első! - válaszolta Zayn röhögve. A fiúk összeszedték magukat, Hazza átöltözött és már mentünk is gyalog a belvárosba.
*****
-Üljünk fel, üljünk fel, üljünk fel! - skandáltam a London Eyera mutogatva.
-Nyugi Amanda, felülünk! - mosolygott rám Niall. Erre én is elmosolyodtam és húzni kezdtem a fiúkat az óriáskerék felé. Megvettük a jegyeket, és két kabinba raktak minket. Én mentem Niallal és Harryvel, a többi 3 srác pedig együtt. Azt néztük, hogy hogyan hülyülnek Louisék, de ezt 2 perc után meguntuk.
-Na, és hova szeretnél még menni? - szegezte rám tekintetét Harry.
-Fogalmam sincs... hol is voltunk eddig? Big Ben, Tower Bridge, és most a London Eye. - gondolkodtam hangosan.
-Menjünk el a Temzére! - adott ötletet Niall.
-Ez jó ötlet! De utána? - kérdeztem.
-Utána elviszünk egy meglepi helyre! - mosolygott titokzatosan Harry.
-Tőlem. - mondtam, de ekkor le is értünk, és kiszálltunk a kabinokból.
-Na hova lesz az út? - kérdezte Zayn, mikor ők is kint voltak.
-Irááány a Temze! - kiáltottam, majd húzni kezdtem őket.

*Louis szemszöge*
Leérve a London Eye-ról, eldöntöttük, hogy a Temzéhez megyünk, utána pedig elvisszük Amyt a 'titkos helyünkre'. Járkáltunk a Temze partján, mikor megláttam két ismerős alakot... két lány alakot. Mikor már tényleg látótávolságon belül voltak, bebizonyosodott a gondolatom.
-Eleanor! - futottam oda Danihoz és Elhez.
-Louis! - ölelt meg. - Hát te? Illetve ti? - mosolyodott el, mikor meglátta a többieket. Ekkor Liam is odament barátnőjéhez.
-Körbevezetjük Amandát. - mutattam a lányra.
-Lányok, ő itt Amanda, gyerekkori jó barátom.... vagyis barátnőm! - mutatta be Harry Amyt.
-Eleanor Calder! - nyújtott kezet El.
-Amanda Workman.
-Danielle Peazer. - mosolygott rá Dani.
-Amanda, de hívjatok csak Amynek. - válaszolt.
-Van kedvetek velünk tartani? - szólalt meg végre Liam is.
-Bocsi, de mi csajos napot tartunk! További jó városnézést! Sziasztok! - adott egy csókot El.
-Örülök, hogy megismerhettünk. Sziasztok srácok! - fordult Amyhez, majd hozzánk Danielle.
-Én is! - intett egyet az említett.
-Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
-Már sötétedik, lécci menjünk haza! - nyavalygott a maradék egy lány.
-Nem-nem. Most megyünk a titkos helyünkre! Gyere! - húzta maga után Harry. Elindultunk, majd pár perc sétálás után odaértünk a nagyon magas házhoz.

*Amanda szemszöge*
Úgy öt perc sétálás után egy elég magas házhoz értünk. Nem tudom, hogy hol van a fiúk titkos helye, de egyre kíváncsibb lettem. Harry tovább ráncigált maga után, míg nem a hatalmas ház tetején kötöttünk ki.
-Ez itt London! - mutatott végig körülöttünk Niall.
-Ide jövünk általában koncertek után! Egész Londont belátni! - csodálta végig a tájat Liam.
-Nézd csak meg! - húzott kicsit közelebb a széléhez Harry. Csodaszép látvány tárult elém.
Kivilágítva az egész város. Ezért is szerettem volna ideköltözni. Ezt is a nevezetességek közé lehetne sorolni.

(Egy részét le is fényképeztem!)

-Ez... ez csodaszép! - szólaltam meg pár perc után.
-Tetszik? - mosolygott rám Hazza.
-Persze! - öleltem meg, majd egy puszit nyomtam az arcára. Még úgy fél órát ott voltunk, mikor Liamnek megcsörrent a telefonja.
-Hello! Baj van? - kérdezte a telefonba.
--------------------------------------------------
-Persze, megyünk... kb. 10 perc és otthon vagyunk!
----------------------------------------------------------
-Jó, de akkor kint várjatok meg! Szia! - mosolyodott el a végén. Szóval Danielle, igaz?
-------------------------------------------------------
-Ki volt az? - támadta le szokásához híven Louis.
-Dani. Ott vannak nálunk Eleanorral meg Perrievel. Szóval irány! - utasított.
-Eleanor! - üvöltötte Louis, és nem hogy a liftel ment volna le... áá, dehogy is... lefutott vagy 10 emeletet. Ott vártunk rá a földszinten. Hazaérve (vagyis a fiúkhoz) megismerkedtem Perrievel is, és mind a három lány nagyon szimpatikus volt. De már vagy 9, fél 10 lehetett.
-Na jó srácok, én megyek! - vettem fel a cipőm.
-Elkísérlek! - ajánlotta fel Styles.
-Okés! - mosolyogtam rá.
-Na sziasztok! Majd jövök! - intett egyet Harry, majd kiléptünk az utcára, de azt még hallottuk, hogy a többiek visszaköszönnek.

*Harry szemszöge*
-Sétáljunk egy kicsit lécci! - könyörgött Amanda hazafele menet.
-Azt hittem fáradt vagy! - néztem rá, és mosolyra húztam a számat.
-Nem igazán, de képtelen lettem volna végig hallgatni Louis még egy répás viccét. - nevette el magát.
-Hyde park?
-Nekem jó. - mondta Amy és belém karolt. Elindultunk a park felé vak sötétben, közben pedig az elmúlt 2 évről mesélt, és én is neki az X-factor-ról.
-És, hogy állsz a fiúkkal? - mosolyodtam el.
-Sehogy... nem kell nekem pasi! - sóhajtott egyet.
-Na mondd csak, mi történt? - fordultam felé, majd leültünk egy padra. Láttam rajta, hogy nem mondd el valamit, pedig mindig elmondta a fiú ügyeit, és én is beszélek neki a lányokról.
-Hagyjuk nem fontos tényleg! - mosolyodott el.
-Mióta nem mondasz el dolgokat? - húzogattam a szemöldököm.
-Mióta nem találkoztunk 2 éve. Na mindegy menjünk! - húzott fel a padról és elindultunk feléjük. Hosszú percek múlva elérkeztünk a házához, de nem voltunk egyedül....  

Akkor próbáljuk meg... 2 komi és jön a következő rész. Ha esetleg nem lenne meg, akkor legközelebb vasárnapra vagy hétfőre hozok részt. Remélem tetszett :D Komizzatok!

4. fejezet - szoba festés Styles módra

*Harry szemszöge*
Mikor reggel felkeltem - a reggelit kihagyva - rohantam Amandához, mert már 8 óra volt... nem fogunk végezni.
-Srácok én mentem, majd valamikor este jövök! - kiabáltam a cipőmet húzva.
-Hova mész? - nézett felém értetlenkedve Niall.
-Kifestjük Amy szobáját. Na sziasztok! - mosolyogtam rájuk és mentem is. Odaérve becsengettem és Amanda hamar ajtót is nyitott.
-Hello! Bocsi, de későn keltem! - nyomtam egy gyors puszit az arcára.
-Semmi gond! Reggeliztél már? - kérdezte mosolyogva, és behívott.
-A-a, nem volt időm.
-Akkor menjünk el valahova reggelizni, aztán vegyünk festéket. - nyomott a kezembe egy pohár kávét, majd ő is szürcsölni kezdte sajátját.
-Rendben menjünk! - mondtam, mikor megittam a frissítőmet.
-Oké, akkor várj meg a kocsiban én átöltözök! - utasított. Csak most tűnt fel, hogy pizsamában van.
-Akkor siess! - mosolyogtam vissza rá az ajtóból. Én kimentem, ő pedig felrohant az emeletre átöltözni. Nem tellett bele 5 perc se és már le is ért.

-Hűű, csinos vagy! - dicsértem meg a kocsiba beszálló Amandát.
-Köszönöm! - mosolygott. - Akkor irány a KFC! - ordította el magát.
-Haló, nem vagyok süket. - nevettem fel, mire ő is nevetett és elindultunk. Lassan megreggeliztünk, ittunk még egy kávét, aztán elmentünk a közeli áruházba, ahol festéket, illetve ecseteket tudtunk venni.

*Amanda szemszöge*
Az egész üzlet tőlünk zengett. Azon veszekedtünk, hogy milyen színű legyen a szobám. Ő sima fehéret akart, mert az elmondása szerint szép, és könnyű megfesteni. Én viszont ragaszkodtam valami színeshez. Végül arra jutottunk, hogy a fal egyik fele fehér, a másik pedig narancssárga lesz. Elképzelni nem tudom, de talán jól fog kinézni. Gyorsan megvettük a két színt és az ecseteket, majd rohantunk haza festeni.
-Akkor berendezni, bútorozni már semmit nem kell ugye? - kérdezte hazaérve, majd egy pillantást vetett a bútorokra.
-Csak festeni! - mosolyogtam rá, és a kezébe nyomtam egy ecsetet.
-És te?! - kérdezte "felháborodva".
-Nyugi, csak iszom valamit. Te kérsz? - kacagtam a képén.
-Egy pohár narancslevet elfogadok. - nevette el magát, én pedig mentem tölteni az italokat. Sietve lehúztuk a folyadékot, és egyből nekiálltunk a műnek.
-És most megfigyelheted a szobafestést Styles-módra. - mutatta fel az ecsetet.
-Olyan is van? - nevettem, de nem válaszolt. Ez a Styles-mód annyiból állt, hogy az ecsetet össze-vissza húzogatta a falon, míg nem egy tócsa keletkezett.
-Gratulálok te nagy okos! Na most azonnal tüntesd el, és álljunk neki normálisan! - parancsoltam rá, és próbáltam NEM elröhögni magam.
-Jól van na... - vágott durcás arcot, majd elkezdte kijavítani hibáját. Az egész napot végig röhögtük. Kb. olyan este 9 körül megállapítottuk, hogy végeztünk, és elmehetnénk festőnek.

*Harry szemszöge*
-Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél! - ölelt meg Amy.
-Szívesen. Akkor én most megyek is! - tettem le az ecsetet és elindultam az ajtó felé, de Amanda megfogta a csuklóm.
-Nyugodtan maradj, elég késő van!
-Oké, de akkor nézzünk meg valami filmet. - mosolyogtam rá.
-Rendben! - ujjongott. Elindultunk vissza a szobájába, ő pedig kiválasztott egy filmet.
-Lécci, nem vígjátékot! - nyafogtam, de ekkor bevágódott mellém az ágyba, és kijelentette, hogy a Barátság Extrákkal című filmet nézzük meg. Az elejét végig röhögtük, de a felénél azt hiszem bealudtam.

*Amanda szemszöge*
A film felénél Hazza bealudt és igazából én is elég fáradt voltam. Már vagy 10-szer láttam ezt a filmet, de kíváncsi voltam Harry meddig bírja. Halkan kibújtam mellőle az ágyból, odasettenkedtem a tv-hez, és kinyomtam a DVD-lejátszót. Visszafeküdtem az 'alvómedve' mellé, és nem tudom milyen oknál fogva, de ráhajtottam a fejem a kezére. Így aludtam el.
*******
-Kényelmes kezem van ugye? - mosolygott rám Harry, mikor felkeltem.
-Aha, jó puha, még szerencse, hogy nem jársz edzeni! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Kihúzom! - fenyegetőzött.
-Nem mered! - nyújtottam ki megint.
-Azt lehet, hogy nem, de ezt igen! - kacsintott és elkezdett csikizni. Vagy 10 percen keresztül ordibáltam, hogy hagyja abba, mikor hatott a kiabálásom.
-Harold Edward Styles! Ha ezt még egyszer megcsinálod, esküszöm nem állok jót magamért! - mondtam, mire felnevetett. - Menjünk enni! - szálltam ki az ágyból. Lementünk megreggelizni, közben pedig beszélgettünk.
-Nincs kedved ma várost nézni? Hisz még úgysem láttad Londont. - kérdezte Harry.
-De szívesen. Ugye a srácok is jönnek? - mosolyogtam rá.
-Persze! - értett egyet.
-Felmegyek átöltözni, egy perc és mehetünk! - mondtam és már rohantam is. Pár másodperc elteltével felértem a szobámba, de a lépcsőn majdnem megöleltem a padlót. Ezen Harry csak felnevetett. Végig simítottam a már színes falon, és eldöntöttem magamba, hogy nekem ez tetszik. Hamar felöltöztem és indultunk is a fiúkhoz.

3. fejezet - hello guys!

*Harry szemszöge*
-Na, menj már el érteee! - ordított a fülembe Niall.
-Haver... nem tudom, hogy te miért várod ennyire Amyt, de még csak 8 óra. Ő ilyenkor még javában szunyál, főleg most. - mondtam.
-1. azért várom, mert... csak. 2. a 8 óra nem kora, ha iskolába járt, akkor már megszokta. 3. az meg az, hogy nincs 3. - röhögte el magát. Szerintem még ő se aludt eleget, össze-vissza beszélt.
-Na jó felhívom, mert feltöltöttem a telefonom. De ha felkeltem, az a te lelkeden szárad. Akkor megmondom neki, hogy téged nyírjon ki. - mutattam ujjal Niallra, majd tárcsáztam Amandát.
-Igen? - vette fel kómás és kicsit mérges hangon. Basszus tényleg felkeltettem.... már előre félek, köszi Niall.
-Szia! Felkeltettelek?
-Aha, de nem baj. - mondta. Nem baj?! Hát ebbe a lányba meg mi ütött?
-Mikor mehetek? - kérdeztem mosolyogva.
-Mennyi idő míg ideérsz? - kérdezte.
-Úgy 10 perc. - adtam megközelítő választ.
-Akkor indulhatsz is, én addig összeszedem magam. - mondta és kinyomta a telefont. Gyorsan szóltam a srácoknak, hogy csapjanak egy kis rendet és elindultam. Tényleg úgy 10 perc múlva oda is értem.

*Amanda szemszöge*
Harry felébresztett, de furcsa módon nem voltam dühös. Vártam a találkozást a fiúkkal, de nem azért, mert ők a One Direction, csak szimplán kíváncsi voltam. Gyorsan beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a vizet. Kb. 5 perc alatt lezuhanyoztam, magamra csavartam egy törölközőt és megcsináltam a hajam meg fogat mostam. Berohantam a szobába és felvettem valami meleg ruhát, mert ott kint elég hűvös lehetett. De persze ez London. Felkentem egy kevés sminket, ekkor csengettek.
-Szia Amanda! Csini vagy! - ölelt meg Harry. Sokszor mondott már ilyet, de most valahogy más volt...
-Szia Harry! Gyere be! - utasítottam. Engedelmeskedett, majd leült egy fotelba. -Hozhatok valamit, Mr. Styles? - mosolyogtam.
-Egy pohár vizet elfogadok Ms. Workman. - ment bele a 'játékba'. A konyha felé vettem az irányt és töltöttem egy pohár vizet Harrynek.
-Parancsolj! - nyújtottam neki visszaérve, ő pedig egybe lehúzta. Hűű, szomjas lehetett.
-Mehetünk? - kérdezte.
-Persze, csak lehozom a táskám. - mondtam, és elindultam a lépcsőn, de Harry visszahúzott.
-Megnézhetem a szobád? - villantott egy csábos mosolyt.
-Aha, gyere! - ragadtam meg most én a kezét. Végig vezettem hatalmas szobám zugaiba. Tetszett neki a szoba, amit még be sem rendeztem, de azt mondta, hogy holnap segít berendezkedni és befesteni a szobámat.
-Na most már tényleg menjünk, mert Niall már nagyon látni akar! - utasított, mire egy kicsit elpirultam, amin ő csak mosolygott. Kimentünk, beültünk a kocsiba és alig 10 perc alatt megérkeztünk.

*Niall szemszöge*
Amanda nagyon jó fej lány. Érzem, hogy mi még nagyon is jóba leszünk. Imád enni, pont ahogy én... ez tetszik. De kezdjük  csak az elején.
-Na végre! - kiáltottam fel, mikor ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Mindenki felállt a kanapéról és futottunk az ajtóhoz. Harry oldalán egy csodaszép lány állt.
-Hello Niall vagyok. - futottam oda hozzá és kezet nyújtottam, amit elfogadott, de válaszolni nem tudott.
-Szóval Amy ő itt Niall, Zayn, Liam és Louis! - mutatott végig rajtunk Harry.
-Hello srácok! - intett egyet.
-Gyere! - húzta maga után a lányt Harry. Körbevezette az egész lakásban.

*Amanda szemszöge*
Ez a ház még az enyémnél is nagyobb, és csodálatosabb. Minden zugát megmutatta nekem Harry, addig a fiúk a nappaliban tévéztek tovább.
-Most nézzük meg a szobákat. Gyere! - utasított Harry és magával húzott az emeletre. 5 szoba volt, és mindegyikre kis címkék voltak kirakva.

-A hajad valami elképesztően sexi - ez természetesen Harry szobája.

-Vas happening boy - ez volt kiírva Zayn szobájára.

-Az ír manó - ez a cím ékesítette Nialler 'kis barlangját'

-Boo Bear - ez nem másé, mint Louisé lehetett.

-Az egyetlen normális ember a házban - ez kedves tőled Liam... xdd

-Mondhatom, szépek a megjegyzések. - nevettem fel. 

-Ja, amúgy Liamé kicsit egoista! - gondolkozott el.

-Aha, mert csak az övé! 

-Jól van na, inkább gyere... az én szobámat megmutatom. - mondta, majd bementünk a szobájába. Tipikus fiú szoba... a ruhák a földön, a falakon rengeteg poszter, a polcokon díjak díszelegtek. A szoba közepét egy hatalmas 2 személyes franciaágy foglalta el. Ezzel szemben egy három soros szekrény volt. A középső szekrény tetején volt a tv, a tv alatt egy polcon pedig az említett díjak, illetve rajongói ajándékok. A szoba másik felében egy nagy éjjeliszekrény volt. Mikor megakadt a szemem az éjjeliszekrényekre kitett képeken, akaratlanul is elmosolyodtam. Egy kép volt a családjáról és róla, egy másik pedig kettőnkről.

-De aranyos! - mutattam a képre, ahol még csak úgy 5 évesek lehettünk.

-Igen, ez már azóta itt van, mióta ideköltöztünk a srácokkal. - mosolygott rám.

-Nem kéne lemennünk a többiekhez? - kérdeztem, mert már elég rég ott hagytuk őket.

-Ja, de.. menjünk! - és ezzel lebaktattunk a lépcsőn, ahol ügyesen el is estem. Harry és én is azonnal röhögésbe kezdtünk, majd ő felsegített.

-Jól vagy ugye? - kérdezte még mindig nevetve.

-Persze! - válaszoltam ugyanolyan hangnemben. 

-Felelsz vagy merszezzünk! - ordította el magát Niall. 

-Oké, én kezdem! - kiáltott fel Louis. Leültünk egy nagy körbe és valóban Lou kezdett.

-Mióta ismeritek egymást? - kérdezte felém nézve.

-15 éve. - mondtuk egyszerre.

-Azért az elég durva, hogy 3 éves korotok óta jóba vagytok! Ez egy nagy barátság lehet! - töprengett Niall.

-Ügyes vagy haver! Ezt eddig tartott kiszámolni? - kérdezte cinikusan Harry.

-Most én jövök! - kiáltott Liam. -Soha nem gondoltatok bele abba, hogy milyen lenne, ha járnátok? - kérdezte.

-Srácok! Ez így nem felelsz vagy mersz, ha csak rólunk kérdeztek... és Liam én jöttem volna. - nevettem fel.

-Jó akkor nem felelsz vagy mersz, hanem beszámoló. De válaszolj! - sürgetett.

-Ebbe még soha nem gondoltam bele, legalábbis én tuti nem! - válaszolt Harry.

-Én sem, határozottan csak barátok vagyunk! - mosolyogtam és nyomtam egy puszit barátom arcára. Erre a srácok 'húúú'- zásba kezdtem, de egy díszpárnával elcsitítottuk őket, amiből nagy párnacsata lett.
-És van barátod? - csillogott Niall szeme, mire Harry óvatosan, de mégis védelmezően tarkón vágta ír barátunkat. Ezen csak elmosolyodtam.
-Nincs. - válaszoltam őszintén.  Ezután rávettek, hogy náluk vacsorázzak, aztán még megnéztünk egy filmet.

-Harry! Hazavinnél? - kérdeztem ásítozva. 

-Aludj itt! - kérlelt Louis.

-Bocsi srácok, talán majd máskor. - mondtam és felvettem a cipőm.

-De ugye holnap is jössz? - kérdezte Zayn mosolyogva.

-Holnap berendezkedek meg szobát festek, amibe Harry segít! - mutattam rá az említett fiúra.

-Akkor majd valamikor találkozunk! - öleltek sorba a fiúk.

-Igen sziasztok! - öleltem vissza őket, majd Harryvel távoztunk.

*Harry szemszöge*

A kocsiba csend volt. Sokszor volt már ilyen, de ezt most először képzeltem kínosnak... még soha. 

-Harry! - kezdte halkan Amanda.

-Igen? - kérdeztem hol rá, hol az útra pillantva.

-Akkor segítesz holnap? 

-Persze szívesen. - mosolyogtam. Ezután pár percre meg is érkeztünk Amy szépen kivilágított, világosbarna házához. Kiszálltam a kocsiból, majd illedelmesen neki is kinyitottam az ajtót. 

-Úriember vagy! - nyomott puszit az arcomra.

-Tudom! - nevettem fel. -Akkor majd holnap jövök! Szia! - köszöntem el, de ő visszahúzott.

-Úgy hiányoztál! - ölelt meg.

-Te is Amanda, te is! - sóhajtottam, majd hosszú percek után elengedtem. 

-Holnap találkozunk szia! - köszönt el.

-Szia! - adtam neki még egy utolsó puszit, és elindultam haza. Otthon egyből az ágynak estem, de Louis megzavarta - eddig zavartalan - pihenésem. Bejött és leült az ágy szélére.

-Mit akarsz Boo Bear? - kérdeztem fáradtan.

-Bejön igaz? 

-Ki? - ültem fel.

-Hát Amanda, ahogy nézel rá... - próbálta folytatni, de nem tudta mit mondjon.

-Figyelj Louis... én Amyt húgomként szeretem már 15 éve. Egyszer nem fordult meg a fejemben, hogy ő meg én... szóval érted. - hadartam.

-Te tudod! Jó éjt Hazza! - köszönt és kiment. Ezután mély gondolkodásba estem... ez teljességgel hülyeség, amit Louis mondott.... de mi van, ha igaza van? Ááááá dehogy, ő mégis csak Amanda. - ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

2. fejezet - utazás és a nagy találkozás

Nagyon szépen köszönöm azt az egy kommentet, amit már az első rész után kaptam. Remélem így folytatjuk ;) Itt a második. Jó olvasást :D

 *Amanda szemszöge*
Reggel nagyon fáradtan ébredtem, de még is boldogan. A gépem 8-kor indul, ezért már fél 7-kor talpon voltam. Gyorsan kiugrottam az ágyamból, megmosakodtam, fogat mostam, aztán lementem, hogy bekapjak valami harapnivalót.
-Kicsim! Mindennap hívj fel! Rendben? - adott utasítást anyu.
-Oké anyu, de légy szíves adj valami reggelit! - mondtam, és átnyújtotta a reggeli kakaós csigámat. Mikor megettem egyből rohantam átöltözni, mert már negyed nyolc volt. Gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, mert itt bár tavasz van és meleg, de Londonba? Nehéz volt mindkét helyiségnek megfelelő ruhát találni, de végül emellett döntöttem:

Amint kész lettem csörgött a telefonom.
-Igen? - szóltam bele, mert ismeretlen számot jelzett ki.
-Szia Harry vagyok! Bocsi, de a telefonom lemerült és ezt kellene hívni. - mondta.
-Oké, de ez kinek a telefonja? - kérdeztem puszta kíváncsiságból. 
-Louisé, de most leteszem. Szia! - köszönt, és a háttérből még hallottam, ahogy Louis azt ordibálja "hol a répa?", de többet nem, mert letette.
-Amanda, fél nyolc van gyere már! - mikor meghallottam apu kiabálását egyből rohantam a három bőrönddel le a földszintre.
-Úristen, le fogom késni apuuuuuuuuuu! - nyújtottam el az 'u' betűt. Azon pillanatban már a szüleim és a bőröndjeim társaságában a kocsiban ültem. 10 perc alatt odaértünk és a várakozóba mentünk.
- .... és most jön a fejmosás igaz? - kérdeztem cinikusan anyutól.
-Nyugodj meg kicsim, arra sok időnk nincs. Csak vigyázz magadra jó? És hívj fel mindennap! - mondta anyu. Épp szólásra nyitottam a számat, de apu zavart meg.
-És Harryvel vigyázz! - mosolygott.
-Apu Harry csak a barátom! - röhögtem fel. - És rendben anyu, mindennap hívlak és vigyázok magamra! - mondtam és megöleltük egymást.
-A Londonba tartó utasok megkezdhetik a beszállást! - mondta be a hangosbemondó. Jött az utolsó ölelés és indultam a hatalmas szárnyas felé.
-Amint tudunk meglátogatunk! - kiabált utánam anyu, mire visszafordultam és integetni kezdtem. A felszállás hamar megtörtént, igazából nem is izgultam, mert már ültem korábban repülőn. Még csak most jöttem rá, hogy új életet fogok kezdeni. Megváltozik a környezet, az engem körül vevő emberek és ezzel valószínűleg én is meg fogok változni. Már nincs visszaút, de ha lenne se kellene. Gondolatmenetemet az álommanók zavarták meg, azt hiszem elaludtam.
-Kapcsolják be öveiket, a leszállást hamarosan megkezdjük! - mondta egy női hang, ami felébresztett. Egyből a táskám zsebébe nyúltam, hogy tárcsázzam Harryt.

*Harry szemszöge*
Egy telefon csörgése ébresztett fel, ami tudtam, hogy nem az enyém, mert az lemerült.
-Harry! Ismeretlen szám keres! - ordított be a szobába Louis.
-Amanda!.... megyek! - kiabáltam vissza, és már ki is kaptam a telefon Lou kezéből.
-Igen? - szóltam bele fáradt hangon.
-Te aludtál? - kérdezte vigyorogva Amy.
-Hallom te is! - válaszoltam röhögve. - Mikor landolsz?
-Most mondták, hogy hamarosan.
-Jó akkor indulok. Remélem megismersz 2 év után! - nevettem fel.
-Azt én is! Na szia! - köszönt és már ki is nyomta.
-Srácok én megyek Amandáért! Majd jövök! Hello! - köszöntem el, de azt még hallottam, hogy Niall azt kiabálja, "hozd el őt is". Ezen csak felnevettem és indultam a reptérre. Odaérve a váróba mentem, ahol rengeteg ember volt, de Amyt nem láttam. Forgolásztam, nézegettem jobbra balra, de sehol. Ekkor valaki a hátam mögül a fülembe ordított. 
-Harry! - kiabált, mire megfordultam és ő egyből a nyakamba ugrott.
-Amanda! - öleltem tovább, majd eltoltam magamtól. - Hűű, mennyit változtál! Nagyin csinos vagy! - mértem végig.
-Te sem panaszkodhatsz! - mosolygott rám.
-Mehetünk? - kérdeztem, ő pedig bólintott. Elindultunk a kocsim felé, odaérve beültünk és elkezdtünk beszélgetni.
-Tudod mit szeretek benned? - kérdezte Amy, ekkor kérdőn ránéztem. - Ezalatt a 2 év alatt se változtál semmit. A hírességtől nem szállt el az agyad! - mosolygott rám.
-Annyira hiányoztál te lány! - öleltem meg, mert pirosat kaptunk. - Mit szólnál hozzá, ha most elmennénk a Direction házba?
-Lécci most inkább vigyél haza. Fáradt vagyok. Majd talán holnap! - mondta és átnyújtott egy cetlit, amin a címe volt. Megértően bólogattam és elindultam a ház felé, ami később kiderült, csak 2 utcányira van a mi házunktól. Segítettem bevinni neki a bőröndöket.
-Akkor holnap találkozunk? - kérdezte mielőtt elmentem volna.
-Persze, majd jövök érted. - mosolyogtam vissza rá, majd megöleltük egymást és már mentem is haza. Otthon a többiek letámadtak, hogy miért nem hoztam el Amandát.
-Fáradt volt, majd holnap elhozom! - adtam egyértelmű választ, és elmentem lefeküdni.

*Amanda szemszöge*
-Hannah! - ordítottam bele a telefonba, ami fél másodperccel ezelőtt még csörgött. Hannah a legjobb barátnőm, de sajnos csak kb. félévenként tudtunk találkozni, mert Kanadában lakik. Egy tábor keretében ismertem meg. De telefonon szinte mindennap beszéltünk, néha még Skype-n is.
-Amy! Hogy vagy? Megérkeztél? Milyen az új ház? - zúdította rám a kérdések hadát.
-Jól vagyok köszi, igen megérkeztem és a ház egyszerűen csodálatos. Nagyon nagy. - ámultam el végigmérve saját szobámat.
-Az jó, csak ezért hívtalak, de majd valamelyik nap megyek Londonba két hétre. Majd akkor felhívlak szia! - mondta és meg se várta, hogy elköszönjek. Örültem neki, hogy jön, de most a házzal voltam elfoglalva. Bejártam minden kis zugát, ami legalább fél órába tellett. Nagyon nagy volt, és egyszerűen csodálatos. Ekkor jutott eszembe, hogy fel kell hívnom anyut.
-Szia kicsim! Megérkeztél épségben? - idegeskedett anyu.
-Igen anyu, megérkeztem nyugi! - nyugtattam.
-Akkor jó. Na és, hogy tetszik a ház? - kérdezte boldogan.
-Csodaszép! - mondtam és még beszélgettünk kicsit, de már nagyon álmos voltam.
-Anyu, én most megyek, mert mindjárt elalszok! Szia!
-Szia! Jó éjt! - köszönt el, én pedig egyből kinyomtam. Gyorsan letusoltam, kirángattam valami pizsamát a bőröndömből és már mentem is aludni.

1. fejezet - egy kellemes meglepetés

*Amanda szemszöge*
Minden egy szép tavaszi délután kezdődött...
-Majd én kinyitom! - kiabáltam, amikor valaki csengetett. Tudtam, hogy csak Mr. Ostern, a magántanárom az. Nem is kellett csalódnom, mert mikor kinyitottam ő állt velem szemben.
-Jó napot Mr. Ostern! - köszöntem.
-Szia Amanda! Akkor kezdhetjük? - kérdezte, mire bólintottam egyet, majd behívtam. 
-Hozhatok esetleg valamit? - kérdeztem mosolyogva.
-Egy kávét elfogadok! - mondta, majd kimentem, hogy töltsek egy csésze kávét a tanáromnak. Hamar visszaértem vele, aztán belekezdtünk a tanulásba. Matekkal kezdtünk, amit teljesen nem értek. Egyszerűen én ehhez sötét vagyok... mi minek a négyzetén?! Ez nem világos számomra.
-Érted? - kérdezte Mr. Ostern, mire heves bólogatásba kezdtem, ezzel jelezve, hogy igen. Aztán amikor rájöttem mit tettem, megszólaltam.
-Nem. - mondtam és abbahagytam a bólogatást.
-Na jó... inkább térjünk át a történelemre. - válaszolt sóhajtva, mire megkönnyebbültem. A történelmet szeretem és értem is. Még kb. 1 órát ültünk a töri könyv felett, mikor hazaértek apuék és Mr. Ostern is elment.
-Amanda! - kiabált fel anyu az emeletre. Felkeltem az ágyból és elindultam a lépcsőn.
-Igen? - kérdeztem mikor leértem.
-Gyere ide! - nyújtotta ki a kezét apu, amit félve elfogadtam.
-Van egy meglepetésünk! - ujjongott anya, majd egy borítékot nyomott a kezembe.
-Mi van benne? - kérdeztem halkan.
-Nyisd ki és nézd meg! - mondta apu én pedig kinyitottam. Nem hittem a szememnek... egy repülőjegy volt benne, ami Londonba szól és mellette még egy lakás címe és rengetek pénz átváltva fontba.
-Ez meg mit jelent? - csillogott a szemem.
-Hát mindig is ki akartál költözni Londonba, mi pedig vettünk neked egy házat és jegyet. Ez olyan... - kereste az ideillő szót anyu. - utó szülinapi ajándék. - mosolygott rám. Egyből a nyakukba ugrottam, majd felküldtek az emeletre pakolni, mert holnap indul a gép. Egyből tárcsáztam Harryt, a legjobb barátomat... Igen azt a Harryt, a One Direction egyik énekesét. Sajnálatomra nem vette fel, de a kezemben szorongattam a telefont, mert tudtam, hogy visszahív. Így is lett, mert pár perc elteltével hívott, én pedig megkértem, hogy jöjjön ki értem a reptérre. Nem tudta miért, de belement.

*Harry szemszöge*
Csodálatos koncertet adtunk Kölnben. El sem tudom hinni, hogy a német rajongók mennyire lelkesek. Mikor beértünk a fiúkkal az öltözőbe, egyből a telefonom felé vettem az irányt. Volt egy nem fogadott hívásom, Amandától. Meglepő... mióta jelentkeztem az X-factorba sajnos nem találkoztunk, de nagyon hiányzott. Boldogan tárcsáztam Amy számát.
 -Szia Hazza! - ordította bele a telefonba, mire egy kicsit elemeltem a fülemtől a készüléket.
-Szia Amanda! Miért kerestél? - kérdeztem.
-Majd elmondom, de ki tudnál értem jönni holnap a reptérre?
-Őő... te Londonba jössz? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon, bár ő ezt nem láthatta.
-Igen... na akkor?
-Persze, majd csörgess meg mielőtt landolsz! Na szia! - köszöntem el, mert a fiúk így is azzal szekáltak, hogy kivel beszélek.  
-Hello! - köszönt, majd kinyomta, én pedig visszamentem a fiúkhoz, mert eddig hallótávolságon kívül voltam.
-Ki volt az? - támadott le egyből Louis.
-Amanda! Holnap jön Londonba. - feleltem egyszerűen.
-Hogy-hogy? - kérdezte Liam a háttérből. 
-Nem tudom, azt nem mondta. - válaszoltam és belekortyoltam a vizes üvegembe.
-De legalább megismerhetjük a te híres Amandádat. - mosolygott Niall. Bólintottam, majd elkezdtünk átöltözni. Nem mutattam, de nagyon vártam a holnapot. Mióta nem találkoztam Amandával, azóta nem tudom senkivel se megbeszélni a komolyabb dolgaimat. Jó persze, itt van Louis, de ő mindenből viccet csinál, ami általában nem is nagy baj. Gyorsan készen lettünk az öltözéssel, aztán mentünk is haza. Szerencsére hamar elnyomott az álom, mert ez a koncert nagyon kifárasztott.

Bevezetés

Sziasztok!
Én is úgy döntöttem, hogy elkezdek egy One Direction-os fanfictiont. Remélem tetszeni fog, amit írok. Először is jöjjenek a szereplők és egy kis bevezetés. :D

Szereplők:
Amanda Workman:

Amanda egy 18 éves Holmes Chapel-i lány. Jellemzője, hogy nagyon szeret enni, nagy szívű és bárkin segít, akin kell. Meg van 'áldva' egy  különleges személlyel, aki nem más mint Harry Styles. Óvoda óta ismerik egymást, legjobb barátok. Magántanuló, mert sokan kihasználták Harryvel való barátsága miatt. 18. születésnapja után a szülei elhatározásával és ajándékával, kiköltözik Londonba, amit már nagyon régóta tervezett.

A One Direction:

Szerintem a One Direction-t bemutatni nem kell ;)

Prológus:

-Amy, légy szíves kezdj el pakolni! - kiabált anyu az emeletre.
-Mondtam, hogy mindjárt... várom Harry telefon hívását. - mondtam, mire anyu feljött a szobámba.
-Ja, tényleg... ők is Londonban laknak. - kapott a fejéhez anyu.
-Igen jó, hogy rájössz. De most menj, elkezdek pakolni. - tessékeltem ki az ajtón. Végszóra szerencsére kiment, ezért előhúztam az ágyam alól a közepes méretű bőröndömet. Kiszedtem minden ruhámat, cipőmet és egyéb kiegészítőket a szekrényből, majd el akartam kezdeni a soha véget nem érő pakolást, de megszólalt a telefonom. A kijelzőn az én kis fürtöcském mosolygott rám. Látván Harry nevét és képét, boldogan vettem fel a telefont.
-Szia Hazza! - ordítottam bele a telefonba.
-Szia Amanda! Miért kerestél? - kérdezte boldogan.
-Majd elmondom, de ki tudnál értem jönni holnap a reptérre?
-Őő... te Londonba jössz? - kérdezte és látni nem, de hallani lehetett, hogy mosolyog.
-Igen... na akkor?
-Persze, majd csörgess meg mielőtt landolsz! - utasított. -Na szia!
-Hello! - köszöntem és kinyomtam, majd elkezdtem pakolni.

Na ez lenne a prológus. :D Remélem tetszett és maga a történet is fog. (A részeket innentől szemszögekből írom.)

Bogi xx