16. fejezet - a megbocsátás szép dolog :D

Lirion: köszi a komid, és igen, nyugi hamar kibékülnek :D <3

Itt a rész, remélem tetszik :D Nem lett meg a két komi, de innentől nem is szabok határt. Komizzatok azért <3 ;) 

*Harry szemszöge*
-Harry... ne értsd félre, de miért hívtál el randizni? Nem baj, csak tudni szeretném az okát. - kérdezte Amy sétálás közben. Sóhajtottam egyet, majd magam felé fordítottam.
-Amanda, én nem fogok neked hazudni... - kezdtem. -Fogadtunk Niallal. - mondtam ki kerek-perec.
-Hogy mi? - fakadt ki.
-Fogadtunk, hogy ha felhívsz  akkor elhívlak randira, ha meg nem, akkor meg ő hívja fel Hannaht. - hajtottam le a fejem. -De amúgy is elhívtalak volna, csak eddig nem volt bátorságom. - mondtam sokkal halkabban.
-Hát kösz... - és ezzel elrohant. Pár percig futottam még utána, de később már nem láttam értelmét. Hazamentem, és egy szó nélkül lefeküdtem.

*másnap*

...mikor még otthon laktam, Amyvel mindig elmentünk jég korcsolyázni, amikor rossz kedvünk volt. Hát most én is így voltam... szar kedvem volt. Úgy döntöttem elmegyek a közeli jégcsarnokba. Legalább egy kicsit tudok gondolkodni, hogy vajon hogyan békíthetnem ki Amyt.
-Hova mész Hazza? És, hogy sikerült a randi Amandával? - mosolygott Niall.
-Jég korizni... és azt hagyjuk. - fordultam felé. -Na sziasztok! - mentem ki a házból. 20 perc kocsikázás után odaértem. Bementem, béreltem egy korcsolyát, majd kimentem a pályára. Ráléptem a jégre, amin majdnem sikeresen elcsúsztam....
....Itt mindig tudok gondolkodni, de most valahogy más volt. Soha nem jég koriztam még egyedül... mindig Amandával vagy Gemmaval. Gondolatmenetemet egy nagy puffanás zavarta meg, méghozzá az én esésem... meg egy lányé.

*Amanda szemszöge*
Egész éjszaka alig aludtam valamit. Mindig csak Harry mondata járt a fejembe: "Fogadtunk Niallal." Szarul esett ez a dolog, főleg, hogy pont benne csalódtam. Benne, akit 15 éve ismerek... benne, akit legjobb barátomnak tekintettem... benne, akit mindenkinél jobban szerettem.
*********
Reggel nagyon fáradtan keltem. Úgy döntöttem, ma elmegyek jég korcsolyázni, biztos jól fog esni. Felvettem a kedvenc ruha összeállításom, és már mentem is.

Megreggeliztem egy Nando's-ban, majd elindultam metróval a közeli csarnokba. Hamar odaértem, aztán felhúztam a bérelt korcsolyát, és mentem a jégre. Sokat estem-keltem, pedig remek korcsolyázó voltam. Mondjuk... régen koriztam már. Egyik esésemnél kicsit meglepődtem.
-Mentségemre legyen, hogy régen koriztam. - mondtam még csukott szemmel az esés miatt. Ekkor kinyitottam a szemem, és Harryt láttam meg magam előtt.
-Én is így vagyok ve... Amanda! - nézett fel.
-Szia Harry! - vágtam egy fintort.
-Megbeszélhetnénk a tegnapit? - kérdezte egyből.
-Felőlem. - rántottam vállat. Lementünk a jégről, kiadtuk a korcsolyákat, és mentünk is Harry kocsija felé. Egész végig csendben voltunk, csupán annyit beszéltünk, hogy hova menjünk. Végül a Cafe Frei-nél maradtunk, mert az nincs olyan messze.

-Szóval...? Mit szeretnél?! - kérdeztem kicsit tapintatlanul, mikor beértünk.
-Hát megmagyarázni ezt az egészet. - célzott a tegnapi randira.
-Tessék... - intettem egyet, majd elkezdett beszélni. Elmondta, hogy furcsa neki ez az egész, hogy a legjobb barátjával randizik. Azt is mondta, hogy elhívott volna amúgy is, csak ez most kapóra jött. És, hogy szívesen megismételné.
-Akkor? - nézett rám bociszemekkel.
-Mi, akkor? - kérdeztem értetlenül.
-Megbocsátasz? - mosolyodott el reménytelien.
-Legyen.. megbocsátok. - húztam én is mosolyra a számat.
-Örülök. Tudod a megbocsátás szép dolog. - kortyolt bele a kávéjába. Ezen elnevettem magam.

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.


-És, akkor lenne kedved megismételni? - kérdezte.
-Aha.
-Mondjuk... holnapután állatkert? - kérdezte.
-Nekem oké, de miért nem holnap?
-Holnap ruhákat kell választanunk az egyik koncertre Louval. - mondta. -Tényleg! Nem jönnél velünk? - csillogott a szeme.
-De, örömmel. - ittam ki az utolsó kortyot is a poharamból. -Mehetünk?
-Igen. De mielőtt hazamész elmehetnénk kicsit hozzánk. - mosolyodott el.
-Mi kéne? - kérdeztem egy sóhajjal, kifelé menet.
-Nincs otthon főtt kaja. Kéne valami vacsi. - nevetett.
-Tudtam, hogy valami kell.
-Igen... TE. - mosolygott már a kocsiban ülve, és nyomott egy puszit az arcomra. Ezt egy mosollyal nyugtáztam. Elindultunk a fiúk háza felé.

*Harry szemszöge*
A kocsiban végig beszélgettünk, aztán úgy 20 perc múlva megérkeztünk. Mikor beléptünk Amy elkezdett kiabálni.
-Jesszus, atya úr isten. Mi a...?! - képedett el. Hát igen... mikor beléptünk a ruha halmazokkal teli nappaliba, mindketten elképedtünk.
-Itt meg mi történt? - kérdeztem röhögve.
-Louis nem találja a csíkos pólóját. - bújt elő az egyik kupacból Eleanor (?).
-El! - futott oda hozzá Amanda.
-Amy! - ölelték meg egymást.
-Meg vaaaaaaaaaaaaaaaan! - nyújtotta el az 'a' betűt Louis, pólóját feltartva.
-Na jó... akkor most elpakoljuk Louis ruháit, én pedig főzök vacsorát. - mondtam.
-KAJAAAAA! - kiabált Niall, és gyors ruhagyűjtésbe kezdett. Ezen nevettünk, majd mi is pakolni kezdtünk. Hosszú 1 órát töltöttünk el ezzel.
-Akkor nézzetek valami filmet, én pedig főzök. - ültettem le őket a kanapéra, a tv elé.
-Segítek! - pattant fel Harry. -Mit főzünk? - ölelte át hátulról Hazza a derekam, és fejét a vállamba temette.
-Spagettit. - mondtam, majd felé fordultam.

-Tökéletes! - merült el tekintetembe. Mélyen egymás szemébe néztünk.
-Ugye már főztök? - kiabált röhögve Niall.
-Most állunk neki. - kiabáltam, és kibontakoztam Harry öleléséből. Tényleg neki álltunk a főzésnek. Kb. másfél óra alatt végeztünk is. Én csináltam a spagetti szószt, Hazz pedig a tésztát.
-Asztalhoz malacok! - nevetett Harry.
-Héééé, nem is vagyunk azok! - jött be sértődötten Louis.
-Dehogynem.. - helyeseltem nevetve Harry kijelentését.
-VACSIIIIII! - futott üvöltve az asztalhoz Niall.
-Az... haspók! - nyomtam puszit az arcára.
-Hééé! - nevetett. Belekezdtünk a vacsorába, ami mindenkinek nagyon ízlett, főleg Niallnak.
-Hmm... jöhetsz legközelebb is. - dicsért meg.
-Nem elég, hogy gyönyörű, de még főzni is tud. - bókolt Zayn.
-Haver... - meresztett rá szúrós szemeket Harry.
-Jó.. tudom, a csajod tabu. - állt fel az asztaltól, majd a tv elé ment.
-Nem vagyok a csaja! - kiabáltam neki.
-Még. - kiabált vissza röhögve.
-Vicces vagy. - küldtem egy cinikus mosolyt felé. -Na jó srácok, én azt hiszem megyek. - sóhajtottam, és felvettem a cipőm.
-Aludj itt. Harry biztos örülne neki. - mosolygott Louis az említett fiú felé.
-Mi van ma veletek? - nevetett. -Amúgy Amy, tényleg itt aludhatsz! - küldött felém egy csábos mosolyt.
-Hogy tudnék neked ellenállni? - túrtam bele göndör hajába nevetve.
-Sehogy! - zavarta meg 'flörtünket' Louis. -DE Ő AZ ÉN PASIM. - üvöltött.
-Tipikus. - röhögtem, majd leültem Zayn mellé a kanapéra.
-Akkor itt alszol? - csillogott a szeme.
-Aha! - mosolyogtam, mire megölelt. Nem tudom miért csinálta, de persze visszaöleltem.