LittleCarrot: Nagyon aranyos vagy, köszönöm :) Tudod, én is elolvastam a blogodat, és meg kell, hogy mondjam... nagyon is jól írsz :D *-* (amúgy én nem látom, hogy 'rendszeres olvasóm' vagy, mert rejtetten vagy az! xd. De persze köszi :*)
Domcsi: köszi a komid, itt a rész! :)
*Amanda szemszöge*
-Harry! - kiáltottam, mikor belépett a szobámba. Ugyanis mikor hazaértünk a kórházból én felmentem a szobámba, Hannah pedig lent volt a nappaliba. Ergó ő nyitott ajtót. Mosolyogva barátomhoz léptem és nyomtam egy csókot ajkaira, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Annyira hiányoztál! - suttogta a hajamba.
-De hisz ez csak egy hét! - nevettem fel.
-Szóval nem is hiányoztam? - csukta be magam mögött az ajtót, majd felém közeledett. Én hátrálni kezdtem, minek hatására ráestem az ágyra. Harry mellém feküdt.
-Dehogyisnem! - fordultam felé.
-Mi dehogyisnem? - értetlenkedtem.
-Hiányoztál... - mondtam, majd megcsókoltam.
-Ez hiányzott a legjobban! - mosolyodott el, majd felállt és felvett az ölébe.
-Tegyéééél már le! - kiabáltam. Elkezdtünk lemenni a lépcsőn, majd végül a nappaliban kötöttünk ki. -Együnk! - futottam kiabálva a konyhába. Hazza csak felnevetett és követett. Elkezdtünk szendvicseket 'gyártani'. Egyszer csak Hannah sírva futott le a lépcsőn, majd becsapva maga után az ajtót, távozott. Időm se volt megkérdezni, hogy mi volt ez, mert Niall követte Han példáját, és utána futott.
*Niall szemszöge*
-Ez mégis mi? - fakadt ki Hannah a képek láttán. -Visszajössz, és azt mondod, hogy baj van?! Ez nem baj... te megcsaltál! - ordította.
-Én... én... - kezdtem el dadogni. Perpillanat azt sem tudtam ki vagyok...
-Ne mentegetőzz Niall! - mutatta fel mutató ujját dühösen. Nem tudtam mit mondani... Hannah fogta magát, kirohant az ajtón, majd a bejárati ajtón is. Utána futottam, mindezt Harryék nagy szemekkel végignézték.
-Hannah, várj már! - kiáltottam utána. Felém fordult. Ekkor szemei már kisírtak voltak.
-Mit is gondoltam én? Ideköltözök Londonba, a legjobb barátnőmmel élek, és lesz egy álompasim. De tudod Niall... az élet nem habos torta.
-Ezzel mégis mire célzol? - próbáltam átölelni, de nem engedte.
-Hazamegyek! - jelentette ki. Semmit nem tudtam reagálni, mert elindult vissza. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak... utána futottam.
*Hannah szemszöge*
-Könyörgök ne menj el! - kérlelt Niall már vagy huszadszorra. Legszívesebben megcsókoltam volna, hogy fogja már be.. de ezt nem tehettem. Biztos vagyok benne, hogy hazamegyek.
-Nem tudsz olyat mondani, ami miatt maradnék! - vágtam hozzá sírva, majd felálltam a földről, kezembe vettem a bőröndömet, és már mentem is le a nappaliba.
-Te.. te most.. tényleg... elmész? - kérdezte a sírás határán Amanda.
-Sajnálom... de igen. - mondtam és megöleltem. -A gépem fél óra múlva indul, tehát megyek. Sziasztok! - öleltem meg őket, és mentem is.
**********
Már 1 hónapja itthon vagyok. Valamilyen szinten reménykedtem benne, hogy Niall utánam jön a reptéren, de ez nem következett be. Most már biztos azzal a lánnyal jár.. nem tudom, de nem is érdekel. Az elmúlt hónapban nem is hallottam róluk semmit. Amy se hívott fel, mert megkértem rá . Épp az egyik barátnőmhöz készültem, mert azt mondta, hogy elvisz valami koncertre. Nem tudom, hogy ki lép fel, mert azt mondta, hogy titok. Beleegyeztem, mert benne teljes mértékben megbízok, elmondtam neki ezt az egész Niallos dolgot, és az ő segítségével túl is léptem rajta.
-Hűűű, csinos vagy! - dicsért meg apu, mikor a tükör előtt méregettem magam.
-Köszi! - nyomtam puszit az arcára. -Majd jövök! - kiabáltam a konyhába anyunak. Visszakiabált egy "de siess ám" - ot, én pedig a barátnőm felé vettem az irányt.
-Hannah, nagyon csini vagy! - ölelt meg Sara.
-Köszi drága, te is! - öleltem vissza.
-Akkor mehetünk? - kérdeztem mosolyogva.
-Persze! - bólintott. Ő is kiabált anyujának, hogy majd jön, aztán már mentünk is.
-Még mindig nem mondod el, hogy milyen koncert lesz? - nyaggattam. Ő megrázta a fejét, hogy nem mondja el. Beletörődtem... elbeszélgettünk minden hülyeségről, mikor a kanadai stadionhoz értünk. Megláttam egy plakátot az előadókkal.
-Na takarodjunk haza, de gyorsan! - rivalltam rá Sarara.
-Nem nem... el sem hiszem, hogy láthatom élőben Liamet! - ordibált, ugyanis egy One Direction koncertre hozott el, ami egy dedikálással volt egybekötve. Ja, és Liam szakított Danielleval ezalatt az egy hónap alatt.
-Mivel nagyon imádlak... - húztam a bejárat felé barátnőmet. Csak az ő kedvéért végignézek egy koncertet, és utána még találkozok Niallal is. Nagyon imádhatom ezt a lányt.
*Sara szemszöge*
El sem hiszem, hogy eljutottam életem első koncertjére, és még kerítőnőt is játszhatok. Igen.. én ki fogom békíteni Niallt és Hant. Tudom, hogy mindenkinek így lesz a legjobb. Bár a barátnőm nagyon fog hiányozni, hisz ha kibékülnek visszamegy Londonba. De ezt még vállalom is érte.
-Hello Kanada! Hogy vagytok? - köszöntött minket Liam. Ekkor a közönség hangos tombolásba kezdett, jelezve, hogy már jobban.
-Imádoooom őt! - kiáltottam a mellettem álló Hannah fülébe.
-Aha.. - mondta unottan. Végig tomboltuk -vagyis csak tomboltam- a másfél órás koncertet, majd elmentünk a stadion másik szárnyába, a dedikálásra.
-Néézd, már csak négyen állnak előttünk! - szólt Hannah. -Hála Isten, hamarosan hazamehetünk.
-Gonosz vagy Hannah! - fordultam felé összehúzott szemekkel. Farkasszemet néztünk, aminek az lett a vége, hogy elröhögtük magunkat. Pár perc múlva azon kaptam magam, hogy már csak egy lány van előttünk. A lány már az utolsó fiúnál /Niall/ állt, ezért odaléptem a poszteremmel együtt. /így ültek sorba: Liam, Zayn, Louis, Harry, Niall/
-Szia! Kaphatok egy autogrammot? - mosolyogtam.
-Persze! - bólintott, majd aláírta a poszterem. Ekkor Hannah lépett mellém.
-Sziasztok srácok! - köszönt unottan.
-Hannah! - állt fel Niall.
-Hello Nialler! - lépett oda mosolyogva a fiúhoz.
-Szia! - vörösödött el.
-Harry, hogy van Amanda? - fordult Hazza felé.
-Köszi jól. Ő is itt van, nincs kedvetek bemutatni nekünk Kanadát a dedikálás után? - kérdezte leginkább Hannahtól. Mielőtt még barátnőm válaszolni tudott volna egy unott "nem" - el, gyorsan megszólaltam.
-De, szívesen! Kint megvárunk! - intettem egyet, majd kisétáltunk a stadion elé.
-Utállak! - fordult felém a barátnőm.
-Én neeeeem! - öleltem meg. Kb. vártunk még fél órát, mikor a fiúk jöttek ki. Elszakadtunk egymástól, mert Niall és Hannah a sor végén nevettek valamin, mi pedig a többiekkel elől. Megismertem Amandát, aki nagyon jó fej. És Liam közelében lehettem. ^^
Akkor 2 komi, és itt is a következő rész! :)
Hi-hi egyszerűen imádom és nem tudok betelni vele.:) Úgy,hogy minél hamarabb köviit <3 *-*
VálaszTörlés