41. fejezet - szeretnénk valamit bejelnteni...

Kicsit nehezen gyűlik össze a 2 komi, és akik régen komiztak, azok már nem :/ de se baj én azért még egy rövid ideig (!!!) hozom nektek a részeket. :) 
UI.: remélem tetszik az új fejléc :DD

Lia: köszi, de szerintem egyre szarabbakat írok. Vagy ez csak nekem tűnik fel? :oo
Gréta: 1. tudom, sajnos :( próbálok minél jobban visszatérni és ez az elkövetkezendő pá részben fog sikerülni is :D 2. de lesz, mert már nincs sok hátra! 3. köszi, de veled csináltam <3 xd 4. én is téged Muki <3 :$

*Amanda szemszöge*
Egy sötét helyen ébredtem fel... nem tudtam mi történt, csak annyit, hogy Bricet láttam utoljára. A helyiség nagy volt, és az én székemen kívül még egy szék volt.
-Amanda, te vagy az? - kérdezte a másik ember, aki Harry volt. Őszintén megijedtem tőle, és magától a helyiségtől. A félelem eluralkodott rajtam, és ez hangomon is hallható volt.

A FÉLELEM
A félelem az emberi érzések közül a legfantáziadúsabb. A legváratlanabb helyeken ver gyökeret.








-Igen... - válaszoltam elhalló hangon. -Hogy kerültél ide? - kérdeztem, azonban választ nem tudott adni. A sötét helyiség ajtaja csapódott, azaz Brice lépett be rajta.
-Csend legyen! - intett csendre idegesen. Nem tudom miért, de megkérdeztem, hogy mi történt. -A hülye barátaitok rájöttek, hogy nem vagytok otthon. Keresnek titeket... - válaszolt megint idegesen. Pár perc csend állt be, noha az nevezhető csendnek, hogy Brice dobálja a székeket és ütögeti az asztalokat. Aztán idegesen viharzott ki, minket megint egyedül hagyva. Harry telefonja a zsebében csörgött. Megpróbáltam felvenni a telefont, és kihangosítani.
-Úristeeeen Amanda hol vagytok? - kérdezte pánikolva.
-Brice elrabolt... - adott választ helyettem Harry. Hannahék már a rendőrségen voltak, így be tudták mérni a honlétünket.
*************
-Ne haragudj rám! Ez az én hibám, miattam bántott téged is. - könyörögtem Harrynek. Már elkapták a volt barátomat, és most itt ülünk a mi házunkba a kanapén Harryvel. A többiek a fiúknál vannak.
-Figyelj! Ez nem a te hibád, nem tehetsz róla, hogy ilyen sexi vagy és nem akar leszállni rólad. - kuncogott.
-Ezt 2 évvel ezelőtt nem gondoltad így. - nevettem el magam. Ekkor közelebb csusszant.
-De így gondoltam. Csak még magamnak sem mertem bevallani, hogy mióta ismerlek beléd vagyok zúgva. - monológja után hosszú csókot nyomott a számra. Akár hiszitek, akár nem ez volt a legszebb dolog, amit valaki valaha mondott nekem. Soha nem tudtam, hogy miért állok olyan közel Harryhez, de most nyitotta fel a szemem. Azt hiszem én is szerelmes vagyok belé, mióta ismerem. Nevezhető gyerek szerelemnek...?

-Szeretlek! - mondtam, noha ezt ő is tudta.
-Én is. De ezt tudod. - mosolygott.

*Harry szemszöge*
-Mit csináljunk egész délután? - kérdeztem vidáman. Amy nem válaszolt, felállt és felment a szobájába. Nem értettem miért, de vártam. Egy fürdőruhában és egy fürdőgatyával a kezében jött le.
-Vedd fel és irány a part! - utasított. Bementem a vendégszobába, majd átöltöztem. Mire kiértem Amy már szoknyában volt, így indulhattunk.
************

Rengetek időt töltöttünk a vízben, és úgy érzem még közelebb kerültem Amandához... már ha ez lehetséges.
-Megint nézzünk naplementét! - rángatta a fürdőgatyám alját a barátnőm, mikor éppen a tengerparton ettünk. Komolyan mondom, mint egy kisgyerek.
-Jó megnézzük, de kérlek... ne most rángasd le rólam a gatyát. - nevettem fel, majd magamhoz húztam és megcsókoltam. -Majd este. - tettem hozzá egy pimasz mosollyal.
-Nagyon hülye vagy. - lökött oldalba.
-Igen? Szerinted az vagyok? - kérdeztem és lenyeltem az utolsó falat szendvicsemet. Aprót bólintott, mire felálltam és elindultam a vízbe. Ő utánam futott és ráugrott a hátamra és befogta a szemem. Le akart szállni, de nem engedtem, beljebb mentem vele a vízbe.

-Tegyééél le! - ütögette a hátam. Kicsit még beljebb mentem, majd kérését teljesítettem.
-Oké. - tettem hozzá, és beledobtam a vízbe.
-Nem így gondoltam! - jött fel a víz alól, majd durcásan kiindult a tengerből. Visszarántottam és magamhoz húztam, teste az enyémhez simult.
-Nem hagyom, hogy elmenj! - mondtam, szinte a szájában.
-De csak ki akartam menni törölközni. - nevetett fel.
-Nem erre céloztam! - válaszoltam, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókoltam. Valóban nem arra céloztam, amire ő gondolt. Mostanában úgy érzem nincs sok addig, hogy valami vagy valaki miatt végleg elveszítsem...
 
*Hannah szemszöge*
-Srácok rakjatok már egy kicsi rendet! - kiabáltam undorodva, mikor a rendőrségről hazaértünk a fiúkkal.
-Te vagy a nő, rakj te rendet. - vont vállat Zayn.
-Nem ő lakik itt, ne akard rabszolgának a barátnőmet! - húzott magához durcásan Niall, amin fel kellett nevetnem, olyan aranyos volt.
-Nyugi na... - röhögte el magát Zaynie, majd megfogta a földön hevert ruhákat, és próbált egy kis rendet csapni.
-Hannah... szeretnénk valamit bejelenteni! - kiáltott fel Louis, miután egy kicsi rendet sikerült csinálnunk.
-Okés... mondjátok. - leültem a kanapéra, és rebegtettem a szempilláim, amin a fiúk nagyot nevettek.
-Először áthívjuk a lányokat! Te pedig hívd fel Harryéket! - utasított Liam. Úgy tettem, ahogy mondott és felhívtam a barátnőmet, akik el is indultak a tengerpartról. Már nagyon kíváncsi voltam, de szerencsére a lányok és Harry fél óra múlva meg is érkeztek.

2 komi és hozom a következőőt! :D a vége és Harry szemszögének utolsó mondata fontos lesz!! :)