2012. december 30., vasárnap

42. fejezet - a nagy bejelntés

Hy Vietnam! xdd bocsi, hogy eddig nem tudtam hozni, de nincs nagyon sok időm. De amikor tudom, hozom is a részeket! :D feltéve, ha meg van a kért komi :) Na szóval.. itt a rész, de már ne számítsatok sokra :D nem mondom meg pontosan mennyi van még hátra, mert én már tudom, de majd csak kegyen meglepi :) na jó olvasást!
 
Lia: nyugi, majd meglátod mi lesz :D annyit azért halkan megsúgok, hogy a teljes befejezés happy end lesz nyugi :D köszi a komid :*
Domcsi: köszi, meg is hoztam :D 

*Amanda szemszöge*
Kijöttünk a vízből és leültünk egy sziklára. Harry ült alul, én pedig az ölébe ültem.












A nap ekkor már ment le.
-Nézd milyen gyönyörű! - meredtem el a látványban. A nap a tenger felszínére sütött. A sugarak csillogtak a vízen, ami nagyon szépen nézett ki. Egy nagy madár sereglet szállt el előttünk, ami még szebbé tette a tájat.








Sokkal romantikusabb volt, mint múltkor. Akkor még nem jártunk Harryvel, noha én már akkor szerettem.
-Te gyönyörűbb vagy! - fordította felém a fejét. Én is így tettem, és szemében nagyobb szeretetet láttam, mint valaha. Éreztem, hogy elpirulok. -És szeretem, hogy még mindig ilyen reakciót váltok ki belőled a bókjaimmal. - mosolyodott el, majd átölelte a derekam.
-Szeretlek! - néztem mélyen a szemeibe.
-Én is Amanda! - mondta és én megint pirosodni kezdtem, de álltam a pillantását. Láttam rajta, hogy meg akar csókolni, de nem tette, így én léptem. Közelebb hajoltam hozzá, és hosszú csókot leheltem ajkaira.
 Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Szia Hannah! - szóltam bele, miután kivettem a készüléket a zsebemből, megnéztem ki az, és elfogadtam a hívást.
-Szia. Siessetek haza, mert a fiúk be akarnak jelenteni valamit! - hadarta el a mondatát. Mivel a telefon ki volt hangosítva, jelentőségteljesen Harryre néztem -hogy mit is akarnak mondani-, aki csak elmosolyodott.
-Oké indulunk, szia! - tettem le a telefon, mielőtt bármit mondhatott volna. Harryvel egyből hazafelé vettük az irányt, szerencsére fél óra múlva már ott is voltunk. Már mindenki a fiúk házában tolongott. Mikor megérkeztünk egyből a nappaliba tessékeltek minket. Leültünk a kanapéra és megkezdtük a 'kupaktanácsot'.
-Na, és mi az, amit akartok mondani? - mosolygott Hannah, aki Niall ölében ült.
-Hát, van egy lány.... - kezdett bele Harry, mire eleinte megrémültem, de aztán folytatta. -Szóval szülinapja lesz, és mi vagyunk meghívva, de háttértáncosaink még nincsenek. - fejezte be.
-És?! - kérdeztem már én.
-Tudjuk, hogy szerettek táncolni. - folytatta mosolyogva Zaynie.
-És szeretnénk, hogyha ti lennétek a táncosaink. - fejezte be Niall, mire Hannah és az én számat is egy hatalmas sikítás hagyta el.
-Ugye nem vicceltek? - ugrált örömében Han.
-És még azt hitted nem vállalják el. - röhögött fel Harry Niall felé mutogatva.
-Persze, hogy elvállaljuk. - ugrottam a barátom nyakába, majd nyomtam egy apró csókot a szájára, de neki több kellett. Elkapta ajkaimat, majd egy nagyon hosszú csókot nyomott azokra, minek következtében Louis elsütötte a szokásos dumáját.
-Ne itt essetek egymásnak. - nevetett fel, mire egy cinikus mosolyt küldtem felé.
-Amúgy mikor lesz a fellépés? - kérdeztem Harrytől, közben kezemet a mellkasán pihentettem.
-1 hét múlva. - hajtotta le a fejét.
-Klassz! Később nem tudtatok volna szólni? - kaptam a fejemhez, ő pedig szólásra nyitotta a száját. -Mindegy... mit adtok elő?
-Kiss you. - adott egyértelmű választ Lou.
-Oké, arra nem olyan nehéz valami koreográfiát kitalálni. - mondta Hannah, mire bólogattam.

*Harry szemszöge*
A lányok szerencsére elvállalták a fellépést. A 'megbeszélés' után elmentünk vacsorázni egy étterembe két okból.
  • megünnepeljük, hogy a lányok elvállalták a fellépést
  • nincs otthon kaja, amiért Niall 'enyhén' kiakadt
Miután bőségesen megvacsoráztunk, kifizettük a vacsorát és hazamentünk. Mindenki a nappaliba tömörült tv-t nézni.
-Csináljunk máááár valamit! - nyafogott Lou.
-De mit? - kérdezte sóhajtva Eleanor. Sajnálom szegényt, Louis tuti lefárasztotta.
-Aludjunk! - válaszoltam és felpattantam.
-De én nem vagyok fárad! - nyöszörgött Amy.
-Nem baj... gyere! - húztam magam után egészen az emeletre. Egymásután lefürödtünk és befeküdtünk az ágyba.
-Nem akarsz csinálni VALAMIT? - emeltem ki az utolsó szót.
-De... mit? - nevetett fel.
-Tudod nem? - mosolyogva közelebb feküdtem mellé.
-De. - adott rövid választ. Még közelebb jött és egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. Visszacsókoltam, majd a hátára döntve ráhelyezkedtem, kezeimet pedig feje mellett megtámasztottam.
-Nagyon szeretlek Amy! - néztem csillogó kék szemeibe.
-Én is szeretlek! - helyeselte, most pedig ő csókolt meg és én csókoltam vissza. Levettem a pólóját, majd felső testét apró puszikkal hintettem be. Ekkor megcsörrent Amanda telefonja. Felsóhajtott, majd rám nézett.
-Vedd fel nyugodtan. - sóhajtottam én is.
-De nem akarom. - fogta meg a pólóm nyakát, visszarántott, majd megcsókolt. Csókja lágy volt, de közben vad is. A vonal túlsó végén azonban még mindig várt az illető.
-Tényleg vedd fel! - kértem, mire felvette a felsőjét. -A telefonra gondoltam! - nevettem fel, mikor magára húzta a kék trikót. Rám mosolygott, majd felvette a telefont, beszélt pár percet és visszajött hozzám.
-Ki zavarta meg édesded tervünket? - mosolyogtam.
-Anyu volt, csak megkérdezte hogy vagyok. - nyomott puszit a számra.
-Haragszom anyukádra! - nevettem fel.
-Én nem. - mosolygott megint, majd adott egy puszit.
-Aludnunk kéne. - nevettem fel.
-Tényleg, holnap próba! Jó éjt Hazz. - nyomott egy jó éjt puszit a számra.
-Neked is. - követtem példáját, és álomra hajtottam a fejem.
Reggel már mindenki ébren volt és valahova nagyon siettek.
-Hova mentek? - kérdeztem értetlenül, mikor végre letámolyogtam az emeletről.
-Harry öltözz már fel, ma van az első próbánk a szülinapi partyra. - lökött oldalba Niall.
-Baszki tényleg! - kaptam észbe, majd gyorsan felöltöztem. Még a próba előtt beszaladtunk a Nando's-ba és vettünk reggelit. A próbát egy tánc stúdióban kezdtük el.

















Na remélem tetszett a rész :D komizzatok, mert 2 komi után hozom is a következőt ;) na puszi :*

2 megjegyzés: