38. fejezet - miért sír?

Itt is az új rész, remélem ez is tetszeni fog :D most nem kertelek, mert nincs mondani valóm, csupán egy. Túlléptük a 3000-t *-* <3 kösziiike :*

Réka Rozinger: meghoztam :D :$
Gréta: azért is ma hoztam :P xdd de remélem tetszeni fog drága Pál :pp xd <3
Lia: itt van, de tényleg nem akarlak megölni *-* <3 xdd köszi a komid :D

*Amanda szemszöge*
Amikor felnéztem a szemem előtt egy szerelmespárt láttam, amint vad csókolózásban forrnak össze. Ezzel nem is lenne probléma.... de a fiú Brice volt, a lány pedig elméletileg a volt  legjobb barátnőm “aki soha nem kezdene ki a volt pasimmal”. Hányszor hallottam én ezt a mondatot...
-Bocsi! - böktem ki végül, majd lehajtott fejjel távoztam.
-Amanda! - kiabált utánam Stella. Szem forgatva visszafordultam és erőltettem magamra egy mosolyt.
-Szia Stella! - mentem oda hozzá és megöleltem.
-Te mit keresel erre? - kérdezte mosolyogva. Szólásra nyitottam a számat, de egy távolról jövő hang megzavart.
-Amy gyere már!
-Mindjárt megyek Niall! - kiabáltam vissza.
-Te ismered Niall Horant? - emelte fel a hangját.
-Már hogyne ismerném. Hiszen Harry ott lakott, Holmes Chapelben.
-Ja tényleg. Na és ő hol van? - állt lábujjhegyre, hogy lássa Harryt. Hátranéztem és észrevettem, hogy Harry Hannaht szorongatja, mert ők is fogócskáztak. Visszafordultam Stellahoz.
-Nyugodtan menj oda... de Stella! Ne kezdj ki vele, ő az én barátom! - fogtam meg a kezét, hiszen most nézzük csak Bricet. Amit kiléptem az életéből Stella egyből a nyakába ugrott.
-Jól van na! - mondta és már ment is Harryhez.
-Hogy vagy? - kérdezte Brice, mikor már csak ketten voltunk ott.
-Nem vagyok beszélgetős kedvemben az biztos! - válaszoltam flegmán. Ekkor Niall is megunta a várakozást, ezért odajött hozzánk.
-Hello! - köszönt Bricenak. A fiú csak bólintott egyet, visszaköszönésképp.
-Megyünk? - kérdezte a szőkeség.
-Hova? - értetlenkedtem.
-Haza! - mutatott a park bejáratán távozó csapatra. (Mármint a fiúkra.)
-De menjünk. - mosolyogtam rá. -Szia Brice! - köszöntem neki is. A fiúk is elköszöntek egymástól és már mentünk is a többiek után.
-Hol járt az én drága egyetlenem? - nevetett fel Harry, majd átkarolta a derekamat.
-Kergettem Niallt, de valaki megzavart. - böktem hátra a fejemmel.
-De ugye nem bántott? - kérdezte és megölelt, mintha tehetett volna bármit is, ha Brice bántott volna.
-Nem bántott, nyugi. - nyomtam puszit az arcára, majd kihúztam magam védelmező szorításából.
-Menjünk el valahova kajálni! - mondtuk egyszerre Niallal, amin mindenki nagyot nevetett.
-Viccesek vagyunk. - kócoltam össze szőke tincseit.
-Ezt ne merd még egyszer! - tette fel egyik kezét. Piszkálásból is, de megint beletúrtam a hajába. -Fuss az életedért Amanda Workman! - figyelmezettet a bekövetkezendő kergetőzésre. Tudtam, hogy Niallnál ez komoly dolgot jelent, ezért elkezdtem futni, a fiú pedig utánam eredt.

*Harry szemszöge*
Niallék egészen a közeli Nanod's-ig futottak, ott pedig beültünk egy elhúzottabb sarokba. Amanda Niall mellé ült, velem szemben. Tudom, hogy ez ostobaság -mert bár Niallnak ott van Hannah-, de kezdek kicsit féltékeny lenni. Ami nem a szokásom, mégis nagyon sokat vannak mostanában együtt.
-Harry! - ébresztett fel gondolkodásomból Amy.
-Mi? - eszméltem fel, majd barátnőm felé fordítottam a fejem.
-Odaülhetek melléd? - kérdezte mosolyogva.
-Kérdés ez? - nevettem fel, majd arrébb csúsztam, hogy le tudjon ülni. Leült mellé, kezeimet a combjára csúsztattam, így beszélgettünk tovább. Nem sokkal később elindultunk haza. 
*********
-Amy, nem jönnél fel velem egy kicsit? - kérdeztem a barátnőmet. Lent ültünk a nappaliba és egy uncsi filmet néztünk.
-Persze. - bólogatott, majd kézen fogott és elindultunk az emeletre. -Mit szeretnél? - kérdezte mosolyogva, mikor felértünk. Leült az ágyamra, én pedig mellé feküdtem.
-Csak egy kicsit kettesben lenni. Nem gondolod, hogy mostanában nagyon kevés időt töltünk együtt? - érdeklődtem. -Mindig csak Niallal vagy... - tettem hozzá halkan.
-Te most komolyan féltékeny vagy Niallra? - kérdezte egy nevetés kíséretében, ami engem kicsit megbántott. Észrevette, ezért közelebb csusszant hozzám. -Ne légy buta... szeretlek téged Harry! - nyomott egy puszit az arcomra.
-Én is téged. - viszonoztam a puszit egy csók formájában. Visszacsókolt, amiből hosszú csókcsata lett. Csókunkat a csengő zavarta meg.
-Majd én kinyitom. - kiáltott Hannah, de azért mi is lementünk.

*Hannah szemszöge*
-Te idióta szállj már le rólam! - rivalltam rá Zaynre, aki unalomból rajtam ült.
-Bocsi, de lusta vagyok. - mosolygott.
-Niall! Gyere már leeeee! - kiabáltam az emeletre, ugyanis Niall a film megnézése után felment, a többiekkel együtt. Csak én és Zayn maradtunk lent.
-Megyek! - válaszolt a barátom, majd pár másodperc múlva le is érkezett. -Ti... ti mit... mit csináltok? - harapta be alsó ajkát, nehogy elröhögje magát.
-Zayn rám ült, és nem képes leszállni rólam. - tájékoztattam, de csak vállat rántott és elindult felfelé. -És lesmárolt! - tettem hozzá, hiszen ha ezt gondolja tuti leszedi rólam.
-Mi van? - kérdezte egyszerre Niall és Zayn.
-Ne tagadd Zayniee. - küldtem felé egy gúnymosolyt, mire végre leszállt rólam.
-Mit csináltál? - közeledett Niall, de mielőtt bármit csinálni tudott volna közéjük léptem.
-Nyugi nem csinált semmit, de nem szedted le rólam. - kuncogtam, majd nyomtam egy csókot a szájára. Viszonozta csókomat, én pedig az emelet felé indultam, de csengettek.
-Majd én kinyitom. - kiabáltam, hogy az emeleten tartózkodók is hallják, de Amyék azért is lejöttek. Kinyitottam az ajtót, és anyukámat láttam meg, aki... sírt... miért sír?

2 komi és jön a kövi :DD próbálom minél jobban húzni a sztorit, de így egyre szarabb lesz. Lehet, hogy abba kellene hagyni tényleg?!