30. fejezet - vissza Londonba.!

Hahiii :'3. megjöttem :) bár sajnos nem 2 (csak 1) komi után. :/ ezért kicsit szomorú vagyok, de itt a rész :D megint a 'befejezést' fontolgatom... de igazából, én imádok írni. Fantáziám, és valamennyire időm is engedi, de lehet, hogy részek mostanában ritkábban lesznek... 

Gréta: Jaaj... o.O ilyet sem hallotta/láttam még tőled, de persze nagyon jól esik :) Remélem továbbra is imádni fogod.! :D

*Hannah szemszöge*
A többiek 'szerencsémre' lehagytak minket. Gondolom Sara meg Amy szövetkeztek..
-Egyszer még megölöm Sarat! - motyogtam az orrom alatt. De sajnos Niall is meghallotta.
-Ne bántsd! Olyan rendesnek tűnik. - mosolyodott el. Nem válaszoltam semmit, csak sétáltam csöndben mellette. -Gondolom a koncertre is ő cipelt el. Nem magadtól jöttél ugye? - kérdezte.
-Nem... - válaszoltam. -Legszívesebben most is hazamennék, de őt nem akarom itt hagyni. - ezután nem beszélgettünk sokat. Semmi kedvem nem volt a múltról beszélni, ő pedig más témát nem is tudott volna mondani. Nem bírta sokáig a csendet... (-.-*)
-Hannah... kérlek beszéljük meg! - fogta meg a csuklóm, hogy álljak meg.
-Mit is?! - fordultam felé, egy cinikus mosollyal.
-Tudod te azt! - húzta mosolyra a száját.
-Mit mosolyogsz? - ütöttem bele nevetve az egyik vállába, majd tovább mentem.
-De most komolyan Han.. kérlek csak hallgass meg! - könyörgött. Elővettem a telefonom, majd a fülemhez emeltem. Az illető felvette.
-Szia Sara! Menjetek nyugodtan, mi kicsit lemaradunk! - mondtam, majd kinyomtam. Nem akartam azt hallgatni, hogy "júúúj szurkolok" meg, hogy "istenem, ugye megint összejöttök?". Mert ez nem így lesz...
-Parancsolj! - mutattam egy pad felé. Leültünk, ő pedig beszélni kezdett.
-Tudod.. az egyik este a srácok kitalálták, hogy felelsz vagy merszezzünk. És ott volt Louis két gyerekkori barátnője, akikkel ott találkoztunk a turnémegálló egyik helyszínén. Voltak feladatok amit nem csináltunk meg, ezért cserébe innunk kellett. Na, mivel én akkor jártam veled, nem csináltam meg egy csomó dolgot, ezért a végén részeg voltam... és Louis egyik barátnője meg lesmárolt. - sóhajtott a végén. Rá kellett döbbennem, hogy nagyon hülye voltam. Nem kellett volna elköltöznöm, és még csak meg se hallgattam. Soha nem szerettem beismerni, hogy nem nekem volt igazam, ezért csak felálltam és tovább mentem.
-Várj már! Most akkor...?! - húzott vissza Niall.
-Mi van?! - kérdeztem értetlenül.
-Megbocsátasz? - nézett kutyapofival, mire akaratlanul is elnevettem magam.
-Meg. - vágtam rá egy 'rövid' hezitálás után. Ekkor közelebb lépett, de megállítottam. -Hátrább az agarakkal! Azt nem mondtam, hogy megint járunk. Ahhoz kicsit több kell! - mosolyodtam el.
-Több? - kérdezte, mire bólintottam egyet. Erre a sok ember között, a belvárosban letérdelt elém, és megkérte, hogy legyek a barátnője.
-Állj fel nyomorék! - nevettem fel.
-Amíg nem válaszolsz, addig nem! - vágta rá makacsul.
-Oké.. oké.. leszek a barátnőd! - rántottam fel. Megszólalni se tudtam, mert ajkait egyből enyémekre tapasztotta. Ilyet nem éreztem egy hónapja... ezt csak Niall közelében lehet.

*Niall szemszöge*
-Na mi volt? - kérdezte Harry, mikor hazaértem, vagyis az ideiglenes lakosztályunkba. Az idilli pillanat után hazakísértem Hannaht, és kijelentettem, hogy holnapra bepakol.
-Hannah újra a barátnőm, és holnap jön velünk vissza Londonba! - mosolyodtam el. Erre Amy odafutott hozzám és a nyakamba ugrott.
-Ááááááá, ez csodálatooos! - kiabált.
-Hééé-hééé, el a kezekkel a csajomtól! - húzta magához Harry.
-Ő volt! - mutattam Amyre nevetve.
-Hmm...?! Igen? - fonta kezeit a barátnője derekára.
-Na jó, azt hiszem itt +18-as részek jönnek, szóval mindenki el a nappaliból! - kiabáltam, amit mindenki komolyan vett, ezért a nappaliban már csak Harry és Amanda voltak. Én felmentem a szobámba és felhívtam Hannaht. Megbeszéltük, hogy holnap a reptéren találkozunk.

*Harry szemszöge*
-Niall beteg! - meredt az üres nappali közepére Amy.
-Lehet, hogy igaza volt, és +18-as rész jön! - nevettem fel, majd leültem Amy mellé a kanapéra.
-Hülye! - mosolyodott el.
-Igen?! - húztam az ölembe. Nevetve aprót bólintott. Még jobban magamhoz húztam, majd a nyakát keztem csókolgatni. -Menjünk fel a szobába! - súgtam a fülébe két nyakra puszi között.
-Szeretnéd! - nevetett fel.
-Nem tagadom... - vontam vállat, majd ölembe felvittem a szobába. Letettem az ágyra, majd én is lefeküdtem mellé. Felém fordult, én pedig ott folytattam, ahol a nappaliban abbahagytam. A kezeim a pólója szélére tévedtek. Pár perc elteltével már rajta se, és rajtam sem volt póló.
-Srácoooook! Nem kértek vacsor....?! - nyitott be Niall.
-Takarodj már ki! - dobott felé egy párnát Amy, majd gyorsan felvette a pólóját. Ezen csak felnevettem, és én is felöltöztem.
-Sajnálom.. ne öljetek meg lécci! - tette maga elé kezeit.
-De én megöllek! - ugrott a hátára Amanda, Niall pedig megfogta a combját, hogy le ne csússzon. A nappaliig így mentek, ott Amy leugrott Nialler hátáról.
-Bepótoljuk! - suttogtam a barátnőm fülébe, mikor odajött megölelni.
-Ígérem! - nyomott puszit a számra, majd elmentünk vacsorázni.
******
-És akkor most ti újra együtt? - kérdeztem mosolyogva már a repülőgépen, ami Londonba tartott. Hannah és Niall heves bólogatásba kezdtek. Megmosolyogtam tettüket, majd az ablakon nézegető Amyre kaptam a tekintetem.
-Baj van kicsim? - rémültem meg egy percre.
-Nem... de tudod milyen cuki vagy amikor ennyire aggódsz? - mosolyodott el, amit viszonoztam, majd hosszú csókot leheltem ajkaira. Pár perc elteltével azon kaptam magam, hogy a barátnőm bealudt, majd én is lehunytam szemeimet.

*Amanda szemszöge*
A repülőn elaludtam, és csak a szobámba keltem fel. Nem tudom, hogy kerültem ide, de most nem ezt akartam kideríteni. Hanem, hogy hol vannak a többiek. Ugyanis feltápászkodtam, körülnéztem, de nem volt itthon senki. Gondoltam a fiúknál vannak, ezért felhívtam Harryt. De persze, hogy nem vette fel. Sorba tárcsáztam az összes fiút, aztán Hannaht, Eleanort meg még Perriet is... de persze senki nem vette fel. Hol a francba lehetnek?!

Remélem tetszett :) Komizzatook.! :) Egy-két komi és hozom is a következőt.