1. fejezet - egy kellemes meglepetés

*Amanda szemszöge*
Minden egy szép tavaszi délután kezdődött...
-Majd én kinyitom! - kiabáltam, amikor valaki csengetett. Tudtam, hogy csak Mr. Ostern, a magántanárom az. Nem is kellett csalódnom, mert mikor kinyitottam ő állt velem szemben.
-Jó napot Mr. Ostern! - köszöntem.
-Szia Amanda! Akkor kezdhetjük? - kérdezte, mire bólintottam egyet, majd behívtam. 
-Hozhatok esetleg valamit? - kérdeztem mosolyogva.
-Egy kávét elfogadok! - mondta, majd kimentem, hogy töltsek egy csésze kávét a tanáromnak. Hamar visszaértem vele, aztán belekezdtünk a tanulásba. Matekkal kezdtünk, amit teljesen nem értek. Egyszerűen én ehhez sötét vagyok... mi minek a négyzetén?! Ez nem világos számomra.
-Érted? - kérdezte Mr. Ostern, mire heves bólogatásba kezdtem, ezzel jelezve, hogy igen. Aztán amikor rájöttem mit tettem, megszólaltam.
-Nem. - mondtam és abbahagytam a bólogatást.
-Na jó... inkább térjünk át a történelemre. - válaszolt sóhajtva, mire megkönnyebbültem. A történelmet szeretem és értem is. Még kb. 1 órát ültünk a töri könyv felett, mikor hazaértek apuék és Mr. Ostern is elment.
-Amanda! - kiabált fel anyu az emeletre. Felkeltem az ágyból és elindultam a lépcsőn.
-Igen? - kérdeztem mikor leértem.
-Gyere ide! - nyújtotta ki a kezét apu, amit félve elfogadtam.
-Van egy meglepetésünk! - ujjongott anya, majd egy borítékot nyomott a kezembe.
-Mi van benne? - kérdeztem halkan.
-Nyisd ki és nézd meg! - mondta apu én pedig kinyitottam. Nem hittem a szememnek... egy repülőjegy volt benne, ami Londonba szól és mellette még egy lakás címe és rengetek pénz átváltva fontba.
-Ez meg mit jelent? - csillogott a szemem.
-Hát mindig is ki akartál költözni Londonba, mi pedig vettünk neked egy házat és jegyet. Ez olyan... - kereste az ideillő szót anyu. - utó szülinapi ajándék. - mosolygott rám. Egyből a nyakukba ugrottam, majd felküldtek az emeletre pakolni, mert holnap indul a gép. Egyből tárcsáztam Harryt, a legjobb barátomat... Igen azt a Harryt, a One Direction egyik énekesét. Sajnálatomra nem vette fel, de a kezemben szorongattam a telefont, mert tudtam, hogy visszahív. Így is lett, mert pár perc elteltével hívott, én pedig megkértem, hogy jöjjön ki értem a reptérre. Nem tudta miért, de belement.

*Harry szemszöge*
Csodálatos koncertet adtunk Kölnben. El sem tudom hinni, hogy a német rajongók mennyire lelkesek. Mikor beértünk a fiúkkal az öltözőbe, egyből a telefonom felé vettem az irányt. Volt egy nem fogadott hívásom, Amandától. Meglepő... mióta jelentkeztem az X-factorba sajnos nem találkoztunk, de nagyon hiányzott. Boldogan tárcsáztam Amy számát.
 -Szia Hazza! - ordította bele a telefonba, mire egy kicsit elemeltem a fülemtől a készüléket.
-Szia Amanda! Miért kerestél? - kérdeztem.
-Majd elmondom, de ki tudnál értem jönni holnap a reptérre?
-Őő... te Londonba jössz? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon, bár ő ezt nem láthatta.
-Igen... na akkor?
-Persze, majd csörgess meg mielőtt landolsz! Na szia! - köszöntem el, mert a fiúk így is azzal szekáltak, hogy kivel beszélek.  
-Hello! - köszönt, majd kinyomta, én pedig visszamentem a fiúkhoz, mert eddig hallótávolságon kívül voltam.
-Ki volt az? - támadott le egyből Louis.
-Amanda! Holnap jön Londonba. - feleltem egyszerűen.
-Hogy-hogy? - kérdezte Liam a háttérből. 
-Nem tudom, azt nem mondta. - válaszoltam és belekortyoltam a vizes üvegembe.
-De legalább megismerhetjük a te híres Amandádat. - mosolygott Niall. Bólintottam, majd elkezdtünk átöltözni. Nem mutattam, de nagyon vártam a holnapot. Mióta nem találkoztam Amandával, azóta nem tudom senkivel se megbeszélni a komolyabb dolgaimat. Jó persze, itt van Louis, de ő mindenből viccet csinál, ami általában nem is nagy baj. Gyorsan készen lettünk az öltözéssel, aztán mentünk is haza. Szerencsére hamar elnyomott az álom, mert ez a koncert nagyon kifárasztott.