3. fejezet - hello guys!

*Harry szemszöge*
-Na, menj már el érteee! - ordított a fülembe Niall.
-Haver... nem tudom, hogy te miért várod ennyire Amyt, de még csak 8 óra. Ő ilyenkor még javában szunyál, főleg most. - mondtam.
-1. azért várom, mert... csak. 2. a 8 óra nem kora, ha iskolába járt, akkor már megszokta. 3. az meg az, hogy nincs 3. - röhögte el magát. Szerintem még ő se aludt eleget, össze-vissza beszélt.
-Na jó felhívom, mert feltöltöttem a telefonom. De ha felkeltem, az a te lelkeden szárad. Akkor megmondom neki, hogy téged nyírjon ki. - mutattam ujjal Niallra, majd tárcsáztam Amandát.
-Igen? - vette fel kómás és kicsit mérges hangon. Basszus tényleg felkeltettem.... már előre félek, köszi Niall.
-Szia! Felkeltettelek?
-Aha, de nem baj. - mondta. Nem baj?! Hát ebbe a lányba meg mi ütött?
-Mikor mehetek? - kérdeztem mosolyogva.
-Mennyi idő míg ideérsz? - kérdezte.
-Úgy 10 perc. - adtam megközelítő választ.
-Akkor indulhatsz is, én addig összeszedem magam. - mondta és kinyomta a telefont. Gyorsan szóltam a srácoknak, hogy csapjanak egy kis rendet és elindultam. Tényleg úgy 10 perc múlva oda is értem.

*Amanda szemszöge*
Harry felébresztett, de furcsa módon nem voltam dühös. Vártam a találkozást a fiúkkal, de nem azért, mert ők a One Direction, csak szimplán kíváncsi voltam. Gyorsan beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a vizet. Kb. 5 perc alatt lezuhanyoztam, magamra csavartam egy törölközőt és megcsináltam a hajam meg fogat mostam. Berohantam a szobába és felvettem valami meleg ruhát, mert ott kint elég hűvös lehetett. De persze ez London. Felkentem egy kevés sminket, ekkor csengettek.
-Szia Amanda! Csini vagy! - ölelt meg Harry. Sokszor mondott már ilyet, de most valahogy más volt...
-Szia Harry! Gyere be! - utasítottam. Engedelmeskedett, majd leült egy fotelba. -Hozhatok valamit, Mr. Styles? - mosolyogtam.
-Egy pohár vizet elfogadok Ms. Workman. - ment bele a 'játékba'. A konyha felé vettem az irányt és töltöttem egy pohár vizet Harrynek.
-Parancsolj! - nyújtottam neki visszaérve, ő pedig egybe lehúzta. Hűű, szomjas lehetett.
-Mehetünk? - kérdezte.
-Persze, csak lehozom a táskám. - mondtam, és elindultam a lépcsőn, de Harry visszahúzott.
-Megnézhetem a szobád? - villantott egy csábos mosolyt.
-Aha, gyere! - ragadtam meg most én a kezét. Végig vezettem hatalmas szobám zugaiba. Tetszett neki a szoba, amit még be sem rendeztem, de azt mondta, hogy holnap segít berendezkedni és befesteni a szobámat.
-Na most már tényleg menjünk, mert Niall már nagyon látni akar! - utasított, mire egy kicsit elpirultam, amin ő csak mosolygott. Kimentünk, beültünk a kocsiba és alig 10 perc alatt megérkeztünk.

*Niall szemszöge*
Amanda nagyon jó fej lány. Érzem, hogy mi még nagyon is jóba leszünk. Imád enni, pont ahogy én... ez tetszik. De kezdjük  csak az elején.
-Na végre! - kiáltottam fel, mikor ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Mindenki felállt a kanapéról és futottunk az ajtóhoz. Harry oldalán egy csodaszép lány állt.
-Hello Niall vagyok. - futottam oda hozzá és kezet nyújtottam, amit elfogadott, de válaszolni nem tudott.
-Szóval Amy ő itt Niall, Zayn, Liam és Louis! - mutatott végig rajtunk Harry.
-Hello srácok! - intett egyet.
-Gyere! - húzta maga után a lányt Harry. Körbevezette az egész lakásban.

*Amanda szemszöge*
Ez a ház még az enyémnél is nagyobb, és csodálatosabb. Minden zugát megmutatta nekem Harry, addig a fiúk a nappaliban tévéztek tovább.
-Most nézzük meg a szobákat. Gyere! - utasított Harry és magával húzott az emeletre. 5 szoba volt, és mindegyikre kis címkék voltak kirakva.

-A hajad valami elképesztően sexi - ez természetesen Harry szobája.

-Vas happening boy - ez volt kiírva Zayn szobájára.

-Az ír manó - ez a cím ékesítette Nialler 'kis barlangját'

-Boo Bear - ez nem másé, mint Louisé lehetett.

-Az egyetlen normális ember a házban - ez kedves tőled Liam... xdd

-Mondhatom, szépek a megjegyzések. - nevettem fel. 

-Ja, amúgy Liamé kicsit egoista! - gondolkozott el.

-Aha, mert csak az övé! 

-Jól van na, inkább gyere... az én szobámat megmutatom. - mondta, majd bementünk a szobájába. Tipikus fiú szoba... a ruhák a földön, a falakon rengeteg poszter, a polcokon díjak díszelegtek. A szoba közepét egy hatalmas 2 személyes franciaágy foglalta el. Ezzel szemben egy három soros szekrény volt. A középső szekrény tetején volt a tv, a tv alatt egy polcon pedig az említett díjak, illetve rajongói ajándékok. A szoba másik felében egy nagy éjjeliszekrény volt. Mikor megakadt a szemem az éjjeliszekrényekre kitett képeken, akaratlanul is elmosolyodtam. Egy kép volt a családjáról és róla, egy másik pedig kettőnkről.

-De aranyos! - mutattam a képre, ahol még csak úgy 5 évesek lehettünk.

-Igen, ez már azóta itt van, mióta ideköltöztünk a srácokkal. - mosolygott rám.

-Nem kéne lemennünk a többiekhez? - kérdeztem, mert már elég rég ott hagytuk őket.

-Ja, de.. menjünk! - és ezzel lebaktattunk a lépcsőn, ahol ügyesen el is estem. Harry és én is azonnal röhögésbe kezdtünk, majd ő felsegített.

-Jól vagy ugye? - kérdezte még mindig nevetve.

-Persze! - válaszoltam ugyanolyan hangnemben. 

-Felelsz vagy merszezzünk! - ordította el magát Niall. 

-Oké, én kezdem! - kiáltott fel Louis. Leültünk egy nagy körbe és valóban Lou kezdett.

-Mióta ismeritek egymást? - kérdezte felém nézve.

-15 éve. - mondtuk egyszerre.

-Azért az elég durva, hogy 3 éves korotok óta jóba vagytok! Ez egy nagy barátság lehet! - töprengett Niall.

-Ügyes vagy haver! Ezt eddig tartott kiszámolni? - kérdezte cinikusan Harry.

-Most én jövök! - kiáltott Liam. -Soha nem gondoltatok bele abba, hogy milyen lenne, ha járnátok? - kérdezte.

-Srácok! Ez így nem felelsz vagy mersz, ha csak rólunk kérdeztek... és Liam én jöttem volna. - nevettem fel.

-Jó akkor nem felelsz vagy mersz, hanem beszámoló. De válaszolj! - sürgetett.

-Ebbe még soha nem gondoltam bele, legalábbis én tuti nem! - válaszolt Harry.

-Én sem, határozottan csak barátok vagyunk! - mosolyogtam és nyomtam egy puszit barátom arcára. Erre a srácok 'húúú'- zásba kezdtem, de egy díszpárnával elcsitítottuk őket, amiből nagy párnacsata lett.
-És van barátod? - csillogott Niall szeme, mire Harry óvatosan, de mégis védelmezően tarkón vágta ír barátunkat. Ezen csak elmosolyodtam.
-Nincs. - válaszoltam őszintén.  Ezután rávettek, hogy náluk vacsorázzak, aztán még megnéztünk egy filmet.

-Harry! Hazavinnél? - kérdeztem ásítozva. 

-Aludj itt! - kérlelt Louis.

-Bocsi srácok, talán majd máskor. - mondtam és felvettem a cipőm.

-De ugye holnap is jössz? - kérdezte Zayn mosolyogva.

-Holnap berendezkedek meg szobát festek, amibe Harry segít! - mutattam rá az említett fiúra.

-Akkor majd valamikor találkozunk! - öleltek sorba a fiúk.

-Igen sziasztok! - öleltem vissza őket, majd Harryvel távoztunk.

*Harry szemszöge*

A kocsiba csend volt. Sokszor volt már ilyen, de ezt most először képzeltem kínosnak... még soha. 

-Harry! - kezdte halkan Amanda.

-Igen? - kérdeztem hol rá, hol az útra pillantva.

-Akkor segítesz holnap? 

-Persze szívesen. - mosolyogtam. Ezután pár percre meg is érkeztünk Amy szépen kivilágított, világosbarna házához. Kiszálltam a kocsiból, majd illedelmesen neki is kinyitottam az ajtót. 

-Úriember vagy! - nyomott puszit az arcomra.

-Tudom! - nevettem fel. -Akkor majd holnap jövök! Szia! - köszöntem el, de ő visszahúzott.

-Úgy hiányoztál! - ölelt meg.

-Te is Amanda, te is! - sóhajtottam, majd hosszú percek után elengedtem. 

-Holnap találkozunk szia! - köszönt el.

-Szia! - adtam neki még egy utolsó puszit, és elindultam haza. Otthon egyből az ágynak estem, de Louis megzavarta - eddig zavartalan - pihenésem. Bejött és leült az ágy szélére.

-Mit akarsz Boo Bear? - kérdeztem fáradtan.

-Bejön igaz? 

-Ki? - ültem fel.

-Hát Amanda, ahogy nézel rá... - próbálta folytatni, de nem tudta mit mondjon.

-Figyelj Louis... én Amyt húgomként szeretem már 15 éve. Egyszer nem fordult meg a fejemben, hogy ő meg én... szóval érted. - hadartam.

-Te tudod! Jó éjt Hazza! - köszönt és kiment. Ezután mély gondolkodásba estem... ez teljességgel hülyeség, amit Louis mondott.... de mi van, ha igaza van? Ááááá dehogy, ő mégis csak Amanda. - ezekkel a gondolatokkal aludtam el.