Nagyon szépen köszönöm azt az egy kommentet, amit már az első rész után kaptam. Remélem így folytatjuk ;) Itt a második. Jó olvasást :D
*Amanda szemszöge*
Reggel nagyon fáradtan ébredtem, de még is boldogan. A gépem 8-kor indul, ezért már fél 7-kor talpon voltam. Gyorsan kiugrottam az ágyamból, megmosakodtam, fogat mostam, aztán lementem, hogy bekapjak valami harapnivalót.
-Kicsim! Mindennap hívj fel! Rendben? - adott utasítást anyu.
-Oké anyu, de légy szíves adj valami reggelit! - mondtam, és átnyújtotta a reggeli kakaós csigámat. Mikor megettem egyből rohantam átöltözni, mert már negyed nyolc volt. Gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, mert itt bár tavasz van és meleg, de Londonba? Nehéz volt mindkét helyiségnek megfelelő ruhát találni, de végül emellett döntöttem:
Amint kész lettem csörgött a telefonom.
-Igen? - szóltam bele, mert ismeretlen számot jelzett ki.
-Szia Harry vagyok! Bocsi, de a telefonom lemerült és ezt kellene hívni. - mondta.
-Oké, de ez kinek a telefonja? - kérdeztem puszta kíváncsiságból.
-Louisé, de most leteszem. Szia! - köszönt, és a háttérből még hallottam, ahogy Louis azt ordibálja "hol a répa?", de többet nem, mert letette.
-Amanda, fél nyolc van gyere már! - mikor meghallottam apu kiabálását egyből rohantam a három bőrönddel le a földszintre.
-Úristen, le fogom késni apuuuuuuuuuu! - nyújtottam el az 'u' betűt. Azon pillanatban már a szüleim és a bőröndjeim társaságában a kocsiban ültem. 10 perc alatt odaértünk és a várakozóba mentünk.
- .... és most jön a fejmosás igaz? - kérdeztem cinikusan anyutól.
-Nyugodj meg kicsim, arra sok időnk nincs. Csak vigyázz magadra jó? És hívj fel mindennap! - mondta anyu. Épp szólásra nyitottam a számat, de apu zavart meg.
-És Harryvel vigyázz! - mosolygott.
-Apu Harry csak a barátom! - röhögtem fel. - És rendben anyu, mindennap hívlak és vigyázok magamra! - mondtam és megöleltük egymást.
-A Londonba tartó utasok megkezdhetik a beszállást! - mondta be a hangosbemondó. Jött az utolsó ölelés és indultam a hatalmas szárnyas felé.
-Amint tudunk meglátogatunk! - kiabált utánam anyu, mire visszafordultam és integetni kezdtem. A felszállás hamar megtörtént, igazából nem is izgultam, mert már ültem korábban repülőn. Még csak most jöttem rá, hogy új életet fogok kezdeni. Megváltozik a környezet, az engem körül vevő emberek és ezzel valószínűleg én is meg fogok változni. Már nincs visszaút, de ha lenne se kellene. Gondolatmenetemet az álommanók zavarták meg, azt hiszem elaludtam.
-Kapcsolják be öveiket, a leszállást hamarosan megkezdjük! - mondta egy női hang, ami felébresztett. Egyből a táskám zsebébe nyúltam, hogy tárcsázzam Harryt.
*Harry szemszöge*
Egy telefon csörgése ébresztett fel, ami tudtam, hogy nem az enyém, mert az lemerült.
-Harry! Ismeretlen szám keres! - ordított be a szobába Louis.
-Amanda!.... megyek! - kiabáltam vissza, és már ki is kaptam a telefon Lou kezéből.
-Igen? - szóltam bele fáradt hangon.
-Te aludtál? - kérdezte vigyorogva Amy.
-Hallom te is! - válaszoltam röhögve. - Mikor landolsz?
-Most mondták, hogy hamarosan.
-Jó akkor indulok. Remélem megismersz 2 év után! - nevettem fel.
-Azt én is! Na szia! - köszönt és már ki is nyomta.
-Srácok én megyek Amandáért! Majd jövök! Hello! - köszöntem el, de azt még hallottam, hogy Niall azt kiabálja, "hozd el őt is". Ezen csak felnevettem és indultam a reptérre. Odaérve a váróba mentem, ahol rengeteg ember volt, de Amyt nem láttam. Forgolásztam, nézegettem jobbra balra, de sehol. Ekkor valaki a hátam mögül a fülembe ordított.
-Harry! - kiabált, mire megfordultam és ő egyből a nyakamba ugrott.
-Amanda! - öleltem tovább, majd eltoltam magamtól. - Hűű, mennyit változtál! Nagyin csinos vagy! - mértem végig.
-Te sem panaszkodhatsz! - mosolygott rám.
-Mehetünk? - kérdeztem, ő pedig bólintott. Elindultunk a kocsim felé, odaérve beültünk és elkezdtünk beszélgetni.
-Tudod mit szeretek benned? - kérdezte Amy, ekkor kérdőn ránéztem. - Ezalatt a 2 év alatt se változtál semmit. A hírességtől nem szállt el az agyad! - mosolygott rám.
-Annyira hiányoztál te lány! - öleltem meg, mert pirosat kaptunk. - Mit szólnál hozzá, ha most elmennénk a Direction házba?
-Lécci most inkább vigyél haza. Fáradt vagyok. Majd talán holnap! - mondta és átnyújtott egy cetlit, amin a címe volt. Megértően bólogattam és elindultam a ház felé, ami később kiderült, csak 2 utcányira van a mi házunktól. Segítettem bevinni neki a bőröndöket.
-Akkor holnap találkozunk? - kérdezte mielőtt elmentem volna.
-Persze, majd jövök érted. - mosolyogtam vissza rá, majd megöleltük egymást és már mentem is haza. Otthon a többiek letámadtak, hogy miért nem hoztam el Amandát.
-Fáradt volt, majd holnap elhozom! - adtam egyértelmű választ, és elmentem lefeküdni.
*Amanda szemszöge*
-Hannah! - ordítottam bele a telefonba, ami fél másodperccel ezelőtt még csörgött. Hannah a legjobb barátnőm, de sajnos csak kb. félévenként tudtunk találkozni, mert Kanadában lakik. Egy tábor keretében ismertem meg. De telefonon szinte mindennap beszéltünk, néha még Skype-n is.
-Amy! Hogy vagy? Megérkeztél? Milyen az új ház? - zúdította rám a kérdések hadát.
-Jól vagyok köszi, igen megérkeztem és a ház egyszerűen csodálatos. Nagyon nagy. - ámultam el végigmérve saját szobámat.
-Az jó, csak ezért hívtalak, de majd valamelyik nap megyek Londonba két hétre. Majd akkor felhívlak szia! - mondta és meg se várta, hogy elköszönjek. Örültem neki, hogy jön, de most a házzal voltam elfoglalva. Bejártam minden kis zugát, ami legalább fél órába tellett. Nagyon nagy volt, és egyszerűen csodálatos. Ekkor jutott eszembe, hogy fel kell hívnom anyut.
-Szia kicsim! Megérkeztél épségben? - idegeskedett anyu.
-Igen anyu, megérkeztem nyugi! - nyugtattam.
-Akkor jó. Na és, hogy tetszik a ház? - kérdezte boldogan.
-Csodaszép! - mondtam és még beszélgettünk kicsit, de már nagyon álmos voltam.
-Anyu, én most megyek, mert mindjárt elalszok! Szia!
-Szia! Jó éjt! - köszönt el, én pedig egyből kinyomtam. Gyorsan letusoltam, kirángattam valami pizsamát a bőröndömből és már mentem is aludni.
*Amanda szemszöge*
Reggel nagyon fáradtan ébredtem, de még is boldogan. A gépem 8-kor indul, ezért már fél 7-kor talpon voltam. Gyorsan kiugrottam az ágyamból, megmosakodtam, fogat mostam, aztán lementem, hogy bekapjak valami harapnivalót.
-Kicsim! Mindennap hívj fel! Rendben? - adott utasítást anyu.
-Oké anyu, de légy szíves adj valami reggelit! - mondtam, és átnyújtotta a reggeli kakaós csigámat. Mikor megettem egyből rohantam átöltözni, mert már negyed nyolc volt. Gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, mert itt bár tavasz van és meleg, de Londonba? Nehéz volt mindkét helyiségnek megfelelő ruhát találni, de végül emellett döntöttem:
Amint kész lettem csörgött a telefonom.
-Igen? - szóltam bele, mert ismeretlen számot jelzett ki.
-Szia Harry vagyok! Bocsi, de a telefonom lemerült és ezt kellene hívni. - mondta.
-Oké, de ez kinek a telefonja? - kérdeztem puszta kíváncsiságból.
-Louisé, de most leteszem. Szia! - köszönt, és a háttérből még hallottam, ahogy Louis azt ordibálja "hol a répa?", de többet nem, mert letette.
-Amanda, fél nyolc van gyere már! - mikor meghallottam apu kiabálását egyből rohantam a három bőrönddel le a földszintre.
-Úristen, le fogom késni apuuuuuuuuuu! - nyújtottam el az 'u' betűt. Azon pillanatban már a szüleim és a bőröndjeim társaságában a kocsiban ültem. 10 perc alatt odaértünk és a várakozóba mentünk.
- .... és most jön a fejmosás igaz? - kérdeztem cinikusan anyutól.
-Nyugodj meg kicsim, arra sok időnk nincs. Csak vigyázz magadra jó? És hívj fel mindennap! - mondta anyu. Épp szólásra nyitottam a számat, de apu zavart meg.
-És Harryvel vigyázz! - mosolygott.
-Apu Harry csak a barátom! - röhögtem fel. - És rendben anyu, mindennap hívlak és vigyázok magamra! - mondtam és megöleltük egymást.
-A Londonba tartó utasok megkezdhetik a beszállást! - mondta be a hangosbemondó. Jött az utolsó ölelés és indultam a hatalmas szárnyas felé.
-Amint tudunk meglátogatunk! - kiabált utánam anyu, mire visszafordultam és integetni kezdtem. A felszállás hamar megtörtént, igazából nem is izgultam, mert már ültem korábban repülőn. Még csak most jöttem rá, hogy új életet fogok kezdeni. Megváltozik a környezet, az engem körül vevő emberek és ezzel valószínűleg én is meg fogok változni. Már nincs visszaút, de ha lenne se kellene. Gondolatmenetemet az álommanók zavarták meg, azt hiszem elaludtam.
-Kapcsolják be öveiket, a leszállást hamarosan megkezdjük! - mondta egy női hang, ami felébresztett. Egyből a táskám zsebébe nyúltam, hogy tárcsázzam Harryt.
*Harry szemszöge*
Egy telefon csörgése ébresztett fel, ami tudtam, hogy nem az enyém, mert az lemerült.
-Harry! Ismeretlen szám keres! - ordított be a szobába Louis.
-Amanda!.... megyek! - kiabáltam vissza, és már ki is kaptam a telefon Lou kezéből.
-Igen? - szóltam bele fáradt hangon.
-Te aludtál? - kérdezte vigyorogva Amy.
-Hallom te is! - válaszoltam röhögve. - Mikor landolsz?
-Most mondták, hogy hamarosan.
-Jó akkor indulok. Remélem megismersz 2 év után! - nevettem fel.
-Azt én is! Na szia! - köszönt és már ki is nyomta.
-Srácok én megyek Amandáért! Majd jövök! Hello! - köszöntem el, de azt még hallottam, hogy Niall azt kiabálja, "hozd el őt is". Ezen csak felnevettem és indultam a reptérre. Odaérve a váróba mentem, ahol rengeteg ember volt, de Amyt nem láttam. Forgolásztam, nézegettem jobbra balra, de sehol. Ekkor valaki a hátam mögül a fülembe ordított.
-Harry! - kiabált, mire megfordultam és ő egyből a nyakamba ugrott.
-Amanda! - öleltem tovább, majd eltoltam magamtól. - Hűű, mennyit változtál! Nagyin csinos vagy! - mértem végig.
-Te sem panaszkodhatsz! - mosolygott rám.
-Mehetünk? - kérdeztem, ő pedig bólintott. Elindultunk a kocsim felé, odaérve beültünk és elkezdtünk beszélgetni.
-Tudod mit szeretek benned? - kérdezte Amy, ekkor kérdőn ránéztem. - Ezalatt a 2 év alatt se változtál semmit. A hírességtől nem szállt el az agyad! - mosolygott rám.
-Annyira hiányoztál te lány! - öleltem meg, mert pirosat kaptunk. - Mit szólnál hozzá, ha most elmennénk a Direction házba?
-Lécci most inkább vigyél haza. Fáradt vagyok. Majd talán holnap! - mondta és átnyújtott egy cetlit, amin a címe volt. Megértően bólogattam és elindultam a ház felé, ami később kiderült, csak 2 utcányira van a mi házunktól. Segítettem bevinni neki a bőröndöket.
-Akkor holnap találkozunk? - kérdezte mielőtt elmentem volna.
-Persze, majd jövök érted. - mosolyogtam vissza rá, majd megöleltük egymást és már mentem is haza. Otthon a többiek letámadtak, hogy miért nem hoztam el Amandát.
-Fáradt volt, majd holnap elhozom! - adtam egyértelmű választ, és elmentem lefeküdni.
*Amanda szemszöge*
-Hannah! - ordítottam bele a telefonba, ami fél másodperccel ezelőtt még csörgött. Hannah a legjobb barátnőm, de sajnos csak kb. félévenként tudtunk találkozni, mert Kanadában lakik. Egy tábor keretében ismertem meg. De telefonon szinte mindennap beszéltünk, néha még Skype-n is.
-Amy! Hogy vagy? Megérkeztél? Milyen az új ház? - zúdította rám a kérdések hadát.
-Jól vagyok köszi, igen megérkeztem és a ház egyszerűen csodálatos. Nagyon nagy. - ámultam el végigmérve saját szobámat.
-Az jó, csak ezért hívtalak, de majd valamelyik nap megyek Londonba két hétre. Majd akkor felhívlak szia! - mondta és meg se várta, hogy elköszönjek. Örültem neki, hogy jön, de most a házzal voltam elfoglalva. Bejártam minden kis zugát, ami legalább fél órába tellett. Nagyon nagy volt, és egyszerűen csodálatos. Ekkor jutott eszembe, hogy fel kell hívnom anyut.
-Szia kicsim! Megérkeztél épségben? - idegeskedett anyu.
-Igen anyu, megérkeztem nyugi! - nyugtattam.
-Akkor jó. Na és, hogy tetszik a ház? - kérdezte boldogan.
-Csodaszép! - mondtam és még beszélgettünk kicsit, de már nagyon álmos voltam.
-Anyu, én most megyek, mert mindjárt elalszok! Szia!
-Szia! Jó éjt! - köszönt el, én pedig egyből kinyomtam. Gyorsan letusoltam, kirángattam valami pizsamát a bőröndömből és már mentem is aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése