4. fejezet - szoba festés Styles módra

*Harry szemszöge*
Mikor reggel felkeltem - a reggelit kihagyva - rohantam Amandához, mert már 8 óra volt... nem fogunk végezni.
-Srácok én mentem, majd valamikor este jövök! - kiabáltam a cipőmet húzva.
-Hova mész? - nézett felém értetlenkedve Niall.
-Kifestjük Amy szobáját. Na sziasztok! - mosolyogtam rájuk és mentem is. Odaérve becsengettem és Amanda hamar ajtót is nyitott.
-Hello! Bocsi, de későn keltem! - nyomtam egy gyors puszit az arcára.
-Semmi gond! Reggeliztél már? - kérdezte mosolyogva, és behívott.
-A-a, nem volt időm.
-Akkor menjünk el valahova reggelizni, aztán vegyünk festéket. - nyomott a kezembe egy pohár kávét, majd ő is szürcsölni kezdte sajátját.
-Rendben menjünk! - mondtam, mikor megittam a frissítőmet.
-Oké, akkor várj meg a kocsiban én átöltözök! - utasított. Csak most tűnt fel, hogy pizsamában van.
-Akkor siess! - mosolyogtam vissza rá az ajtóból. Én kimentem, ő pedig felrohant az emeletre átöltözni. Nem tellett bele 5 perc se és már le is ért.

-Hűű, csinos vagy! - dicsértem meg a kocsiba beszálló Amandát.
-Köszönöm! - mosolygott. - Akkor irány a KFC! - ordította el magát.
-Haló, nem vagyok süket. - nevettem fel, mire ő is nevetett és elindultunk. Lassan megreggeliztünk, ittunk még egy kávét, aztán elmentünk a közeli áruházba, ahol festéket, illetve ecseteket tudtunk venni.

*Amanda szemszöge*
Az egész üzlet tőlünk zengett. Azon veszekedtünk, hogy milyen színű legyen a szobám. Ő sima fehéret akart, mert az elmondása szerint szép, és könnyű megfesteni. Én viszont ragaszkodtam valami színeshez. Végül arra jutottunk, hogy a fal egyik fele fehér, a másik pedig narancssárga lesz. Elképzelni nem tudom, de talán jól fog kinézni. Gyorsan megvettük a két színt és az ecseteket, majd rohantunk haza festeni.
-Akkor berendezni, bútorozni már semmit nem kell ugye? - kérdezte hazaérve, majd egy pillantást vetett a bútorokra.
-Csak festeni! - mosolyogtam rá, és a kezébe nyomtam egy ecsetet.
-És te?! - kérdezte "felháborodva".
-Nyugi, csak iszom valamit. Te kérsz? - kacagtam a képén.
-Egy pohár narancslevet elfogadok. - nevette el magát, én pedig mentem tölteni az italokat. Sietve lehúztuk a folyadékot, és egyből nekiálltunk a műnek.
-És most megfigyelheted a szobafestést Styles-módra. - mutatta fel az ecsetet.
-Olyan is van? - nevettem, de nem válaszolt. Ez a Styles-mód annyiból állt, hogy az ecsetet össze-vissza húzogatta a falon, míg nem egy tócsa keletkezett.
-Gratulálok te nagy okos! Na most azonnal tüntesd el, és álljunk neki normálisan! - parancsoltam rá, és próbáltam NEM elröhögni magam.
-Jól van na... - vágott durcás arcot, majd elkezdte kijavítani hibáját. Az egész napot végig röhögtük. Kb. olyan este 9 körül megállapítottuk, hogy végeztünk, és elmehetnénk festőnek.

*Harry szemszöge*
-Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél! - ölelt meg Amy.
-Szívesen. Akkor én most megyek is! - tettem le az ecsetet és elindultam az ajtó felé, de Amanda megfogta a csuklóm.
-Nyugodtan maradj, elég késő van!
-Oké, de akkor nézzünk meg valami filmet. - mosolyogtam rá.
-Rendben! - ujjongott. Elindultunk vissza a szobájába, ő pedig kiválasztott egy filmet.
-Lécci, nem vígjátékot! - nyafogtam, de ekkor bevágódott mellém az ágyba, és kijelentette, hogy a Barátság Extrákkal című filmet nézzük meg. Az elejét végig röhögtük, de a felénél azt hiszem bealudtam.

*Amanda szemszöge*
A film felénél Hazza bealudt és igazából én is elég fáradt voltam. Már vagy 10-szer láttam ezt a filmet, de kíváncsi voltam Harry meddig bírja. Halkan kibújtam mellőle az ágyból, odasettenkedtem a tv-hez, és kinyomtam a DVD-lejátszót. Visszafeküdtem az 'alvómedve' mellé, és nem tudom milyen oknál fogva, de ráhajtottam a fejem a kezére. Így aludtam el.
*******
-Kényelmes kezem van ugye? - mosolygott rám Harry, mikor felkeltem.
-Aha, jó puha, még szerencse, hogy nem jársz edzeni! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Kihúzom! - fenyegetőzött.
-Nem mered! - nyújtottam ki megint.
-Azt lehet, hogy nem, de ezt igen! - kacsintott és elkezdett csikizni. Vagy 10 percen keresztül ordibáltam, hogy hagyja abba, mikor hatott a kiabálásom.
-Harold Edward Styles! Ha ezt még egyszer megcsinálod, esküszöm nem állok jót magamért! - mondtam, mire felnevetett. - Menjünk enni! - szálltam ki az ágyból. Lementünk megreggelizni, közben pedig beszélgettünk.
-Nincs kedved ma várost nézni? Hisz még úgysem láttad Londont. - kérdezte Harry.
-De szívesen. Ugye a srácok is jönnek? - mosolyogtam rá.
-Persze! - értett egyet.
-Felmegyek átöltözni, egy perc és mehetünk! - mondtam és már rohantam is. Pár másodperc elteltével felértem a szobámba, de a lépcsőn majdnem megöleltem a padlót. Ezen Harry csak felnevetett. Végig simítottam a már színes falon, és eldöntöttem magamba, hogy nekem ez tetszik. Hamar felöltöztem és indultunk is a fiúkhoz.