44. fejezet - a lifetime of disappointment

Megint nehezen gyűlt össze, én azért meghoztam nektek az utolsó előtti részt! :D most is szokásos a komihatár, remélem azért nem utáltok! :) jó olvasást! :D
UI.: a cím azt akarja jelenteni, hogy "életre szóló csalódás". Nem tudom, hogy helyesen van-e lefordítva, mert nem vagyok angolos és a google fordító meg nem biztos, hogy jól fordít xd

Domcsi: de már biztos, hogy vége lesz! :// nem tudsz te engem megverni ;) xdd <3 itt is van :D
Petra: hát, de sajnos befejezem :( hiányozni fog a blog, de legjobban az olvasók :'/ köszi, itt az új rész! :D én is Manó! <3

*Amanda szemszöge*
Szívem egyre hevesebben és hevesebben vert, ahogy az előttünk lévő fellépők haladtak fel s alá a színpadon. Nagyon izgultam, hisz még soha nem táncoltam ennyi ember előtt.
-És akkor most jöjjön a One Direction! - konferáltak fel minket. Hát igen, elég nagy party volt, ahhoz képest, hogy a csaj most lett 17.
-Ne izgulj kicsim! - szorította meg a kezem Harry, ami most nagy támogatást nyújtott. Mosolyogva bólintottam, hogy nyugodjon meg, nem lesz semmi bajom. Félve felléptem a színpadra a többiekkel az oldalamon. Elkezdődött a már jól ismert szám, a Kiss you. Az ismerős dallamokhoz nekem egyből ismerős mozdulatok társultak a fejemben. Ritmusra kezdtem el táncolni. Most teljesen más volt, mint a próbákon. Felszabadult voltam, és végig Hannahra mosolyogtam. A számnak vége lett, a szülinapos lány, Emma feljött a színpadra. A fiúk felköszöntötték, majd megkérte őket, hogy maradjanak. Persze ebbe mi is bele lettünk számítva, így a ma esti program is a buli volt. Bementünk az öltözőbe és átvettük a tánc ruhát buli ruhára. Utána egyből visszamentünk, ahol már nagyban folyt a party. Mi is bekapcsolódtunk a többiekhez, és remekül éreztük magunkat az este folyamán. Egy dolgot leszámítva... ez a nap az egész életemet elrontatta!

*Zayn szemszöge*
Gyorsan megvoltak a fellépők, így mehettünk is az öltözőbe. Szerencsémre a Little Mix is fellépett, ezért együtt tölthettük az estét Perrievel. Átöltöztem, és már mentem is ki. Szemem egyből a színpadon éneklő három szépségre futott, köztük is a legszebbre, Perrie Edwardsra. A színpad lé álltam, majd vártam a szám végét. Közben Pezz többször is észrevett, és rám mosolygott.
-Csodálatosak voltatok édesem, mint mindig! - nyomtam egy csókot a barátnőm szájára, mikor lelépett a színpadról.
-Köszi, ti is! - mosolygott vissza rám. Ekkor bejelentették, hogy ma már nem lesznek élőben fellépők, így kezdődhetett a buli. Mi először a bárpultot céloztuk meg, utána csak a táncparkettet.
-Szabad egy táncra? - hajoltam meg Pezz előtt.
-Persze! - hajolt meg ő is nevetve, majd elfogadta kezemet. Lassúzásba kezdtünk, remek estét töltöttem el vele. Mintha ennyi idő alatt még közelebb kerültem volna hozzá, ami szinte már lehetetlen.

*Harry szemszöge*
-És mit szeretnél csinálni? - öleltem át hátulról Amyt, mikor ketten voltunk az öltözőben.
-Táncolni! - mosolygott rám.
-Oké, akkor menjünk. - húztam magam után, egyenesen a táncparkettre. Jó ideig táncoltunk, majd inni kezdtünk. Kicsivel később Louis felkérte Amandát táncolni, persze csak barátilag. Elmentek én pedig egyedül maradtam az egyik asztalon egy konyak társaságában. Ekkor leült mellém valaki. Nagy nehezen oldalra fordítottam a fejem, és a szülinapos lányt, Emmat pillantottam meg.
-Hello. - mosolygott rám. Visszaköszöntem és beszélgetésbe elegyedtünk. Pár perc elteltével valami oknál fogva megcsókolt. Fogalmam sem volt miért, de visszacsókoltam. Megragadta a kezem, és behúzott az egyik öltözőbe. Azt hiszem a mienk volt, de ebben nem voltam teljesen biztos. A kanapéra húzott, ekkor már el akartam tolni magamtól, de ez szinte lehetetlen volt. Épp a pólómat vette le, mikor benyitott valaki.

*Amanda szemszöge*
Jó hosszú ideig táncoltam Louval.
-Ne haragudj, de én megkeresem Harryt! - kértem tőle bocsánatot, mikor észbe kaptam.
-Semmi gond. - mosolygott, majd megölelt és adott egy puszit. 
Visszamentem az asztalhoz, ahol eddig ültem Harryvel. Persze ő már nem volt ott, ezért a keresésére indultam. Először az én öltözőmbe mentem, de ott nem volt. Aztán végül a fiúk öltözőjébe mentem. Éreztem, hogy valami nagyon rossz vár rám, mégis benyitottam. Ott és akkor törtem össze, de úgy, hogy éreztem soha többet nem lesz kapcsolatom. Óvatosan lenyomtam a kilincset, majd ledöbbenve és összetörve álltam az ajtóban. Harry a szülinapos csajjal smárolt a kanapén és már éppen a pólója került le róla.
-Harry... - csúszott ki a neve a számon. Erre felkapták a fejüket, Harry leszállt a lányról én pedig futni kezdtem. Harry egyből utánam szaladt, de azt még hallottam, hogy Emma ordibál neki, hogy ne hagyja itt. Harry egy "engem csak Amanda érdekel... bocs"- csal elintézte a szülinapost, és követett. Egy tóparton kötöttem ki, sötét volt már, de nem érdekelt, leültem egy padra. Pár perccel később lihegve Harry ült le mellém.

-Amanda... hallgass meg! - mondta szaggatottan levegőhiányban.
-Nem Harry... nem érdekel. Holnap hazaköltözöm anyuékhoz, te pedig ne merj keresni! - fordultam hozzá, majd megint elfutottam. Hazamentem, ott összepakoltam, hagytam egy levelet Hannahnak, amiben leírom a dolgokat és őt is megkértem, hogy ne keressen. Egy órával később már egy új élet reményében a repülőgépen ültem.

2 hónappal később már egy olyan ember voltam, aki soha nem akartam lenni. Cigiztem , dorgoztam, folyton bulikba jártam... soha nem keresett fel Harry, amiért hálás is voltam neki. Egyik nap viszont ő kopogott az ajtómon. 

Remélem tetszett az utolsó előtti rész :) ha nem lesz meg a komi szerdáig, aznap akkor is kiteszem, mert be szeretném fejezni! Na komizzatok! ;)